Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-04-04

1897. április 4. PAPAI LAPOfv. \ - iiOf\ számban jelentek meg, mutatva ez .Ital a kii ugyei iránt való mély érdeklődésüket. Kimagasló részét képezte a közgyülésuek ama gyönyörű elnöki megnyitó, melyet dr. fenyvessy Ferenc tartott és melyet lapunk m

ai száma élén közlünk; nagy tetszéssel fogadták dr. Kapossy Lucián főtitkár jelentését is, melyet meg alább hozunk. A tisztviselők megválasztása és a szakosztályok újra alakítása volt a közgyűlés befejező aktusa, melyet hangverseny és társasvacsora követett. Tudósításunk a közgyűlésről a következő : Színültig megtelt a Jókai-kör helyisége a a március hó 28 iki közgyűlés alkalmával az érdeklődő tagokkal, a kiknek túlnyomó részét persze, mint reudeseu, kedves hölgyeink szolgáltatták. A közgyűlés valamivel 6 óra után kezdődött. Az emelvényen elhelyezett eluöki asztalnál Uenyvessy Ferenc elnök mellett foglaltak helyet: Sült Józsefné a zenei szakosztály elnöke, Barmos Zoltán az irodalmi szakoszt. elnöke, dr. Kapossy Lucián főtitkár, Karcsay Istyán pénztárnok, Körmendy Béla háznagy, Kis Ernő irod.- és G-áty Zoltán zeneszak. előadók. A közgyűlés első tárgya az érdekes elnöki megnyitó volt, melyet feszült figyelemmel hallgatlak és végül lelkesen megéljeneztek. Majd dr. Kapossy Lucián főtitkár felolvassa a következő titkári jelentését: Kezdhetném azzal jelentésemet, hogy az emlékezet az egyedüli paradicsom, melyből ki nem űzethetünk, de vájjon elmondhatja-e körünk, hogy rá nézve a mult paradicsom volt? Nagy részben igen, de egy kis részben alig, mert az a jelenség, mely itt-ott fejét felütötte, sem célja, sem eszköze nem lehet körünk életének. Midőn körünk az 1896. év első napján megkezdette életét, éppen körünk szeretett elnöke tartott szabad előadást, mely tartalmával s alakjával beragyogta egész évi működésünket; az a hangulat, mely kedves előadásából kisugárzott, s mely szerinte dominálja a világot s okozója minden szépnek, vezette, irányozta körünk működését a szép utján a szép felé, közeledtünk célunkhoz, mert hisz e kevés is megmutatta, hogy körünk az esztétikai műveltséget óhajtja terjeszteni befelé a szívben, kifelé az egymással való érintkezésben, a társaséletben. A statisztikai adatok felolvasását mellőzve, kegyes engcdelmükkel csak azok neveit említem meg, kik a lefolyt évben tényleg működtek ; felolvasással : .Barcsi József (két Ízben), dr. Fenyvessy De hogyha reám vár bolygó nyomorúság, Áldatlan a munka, meg nem koszorúzzák, Oh visszariaszt-e, ha latol a bajban, Száraz kenyerem lesz, kopott ruha rajtam S tengődöm a bérelt lak szűk fala közt, Hogy sorsod az ilyen sorsához ne kösd? Tört ablakon a tél fejemre süvölt, — Villamos az ég fönn, lenn rendül a föld, — Könny gyűl a szemembe, szivem facsarni: Ott lész-e, ha minden igy üt ki balul S a téves irányon, vesztett sok időmön, Halvány, beteg ember, reszketve tűnődőin? Oh hogyha szeretnél, tudnád-e megállni, Hogy véle ne tűrjél, ijesztene bármi! Rávinne-e lelked, ha sorsa sötét, Elvenni szegénynek végső örömét. Hozzája szegődnél s a mig te ölelnéd, Felejteni tudná bús élete terhét .... S laknám palotában, mint fejedelem S a barna leányka nem lenne velem ; Ugyan nevem' a hir szárnyára vehette, Koldus leszek ott is a fény közepette I Időtlen időkig epedve utánad -Megölne a szégyen, letörne a bánat! Regóczy (Exner) Győző. Fc ' ad előadással), Harmos Zoltán

; Makay Isi i.l-i, jNi'giír Ágoston, Petit Menyhért urak; zenével; Báron Ferencke, Barthalos Olga, Osokuyay Erzsi, Kiss Vilma,. Steiner Etelka, Véber Olga úrhölgyek, Grósz Lajos, Kis József, Eácz Elemér, Rácz Gyula, Steiner Hugó, Steiner Pál urak, a Jókai-kör zenekara Gáty Zoltán ur vezetésével; énekkel: Berger Anna, Ferenczy Paula in-hölgyek, szavalattal: Barthalos Olga, Horváth Margit úrhölgyek, Kis Tivadar ur; szini előadásban: Barthalos Olga, Fehér Dáuielné, Kiss Vilma, Pentz Anna, Peutz Eliz, Peutz Mariska, Unger Iza, Wittmann Olga úrhölgyek, Körmendy Béla, Molnár József, Nagy László, Thumer Kornél urak; élőképekben : Baly Jolán, Tóth Gizi, Wéber Olga úrhölgyek. Dec. 27-én rendezték estélyüket elnökünk felkérésére pesti vendégei: Kóbor Tamás, Császár Imre, Hervay Frigyes, Erdélyi Zoltán s Szőllősi Zsigmond. A nyújtott élvezetértköszünetünket ismét csak buzgó elnökünknek fejezhetjük ki, de köszönettel kell adóznunk minden egyes közreműködőnek, hogy szívességük folytán létesülhettek estélyeink s ezek egy-egy kedves emlékül illeszkedhettek körünk törtéuetébe. S vájjon köszönetünk lerovásában megfeledkezhetnénk-e azokról, kik lelkes buzgalommal voltak mozgató elemei az estélyek rendezésének: a zeneszak buzgó elnüknőjőró'l Sült Józscfuéről, az írod. szak. figyelmes elnökéről Harmos Zoltánról, a szini szaknak a rendezésben kiváló előadójáról Mészáros Károlyról, a zeneszak mozgékony előadójáról Gáty Zoltánról. Leljék legnagyobb elismeréseiket azon rendkívüli érdeklődésben, mely cstélyről-estélyre fokozottabb mértékben nyilvánul körünk előadásai iránt. Látszólag kevés az estélyeink száma a lefolyt 189(3. évben, de egyrészt az őszi időszakot rövidítette a mindent domináló politikai élet, másrészt a milleniumi ünnepségek is zavarólag hatottak s az a nagyszabású s a felejthetetlen ünnepség, melyet éppen körünk rendezett milleniumi ünnepség gyanánt, menye, az áll. polgári, illetőleg felsőbb leányiskola s az áll. tauitóképzö képekben s életüknek első idejében bemutathatok lesznek. Október 28-án az a kitüntetés érte körünket, hogy elnökét, dr. Fenyvessy Ferenc urat Pápa város közönsége nagy lelkesedéssel országgyűlési képviselőjévé választotta. Neuhauser Imre pénztárosunkat a magas minisztérium kis-celli adótárnokká nevezte ki, helyébe a kör bizalma Karcsay István urat választotta. Sajnálattal váltunk meg előadásainknak két buzgó tényleges résztvevőjétől, Németh József s Szemere Márton uraktól, kiket a magas kormány máshova szólított el körünkből. Rövid vonásokban ez a kör története, de e történethez, tán annak mozgató eleméhez van egy szóm. Az emberek körében soknak élete aranyozott füst, melyből, ha leválik az aranyozás, nem marad egyéb orrcsavarintó füstnél; ma a barátság csak szó, az önzés valóság, ma — igaza van a görög bölcsnek — rossz, a ki nem teszen rosszat, mig a ki on cZií-jeit, e rossz illatú füstöt meg tudja aranyozni az u. n. jó nevelés külső fogásaival s csípős megjegyzéseivel képes vinni —mint szokták mondani — a társalgást, az ma is — mint Horatius idejében volt — művelt, élees ! ? Hisz egy pontnál mindnyájan találkozunk, bárhogyan kexdeltük is a pályafutást; minek a keserités, hisz oly rövid az élet! Ma illatféuy áraszt el bennünket, holnap — hópelyhek hullongnak ránk ! A Jókai-kör céljn : a nemzeti művelődés kifejtése, ápolása, terjesztése s ezzel összeköttetésben a társas élet emelése ; c társas életnek pedig egyedüli kelleme az a linóm gyengédség, a jó szivuek az az illatos virága, mely minden kis jelenségében a jót, a szépet keresi, a buzgó törekvést méltányolja; hányszor hagynak hidegen az abszolút becsű műalkotások, hányszor történik, hogy a ki véletlenül eltalálja szivünk hangját, az hat reánk, annak az alkotása tetszik ; tetszik, mert visszhangja szivünk rezgő húrjának, tetszik, mert megfelel egyéni miben a ló'érdem szeretett elnökünké, ki fáradságot hangulatunknak, tetszik, mert elviszi fantáziánkat nem ismerő lelkesedéssel dolgozott az ünnepség a jövő rózsaszínű képeire, tetszik, mert a boldog szép sikere érdekében, irt, levelezett, értekezleteket' vagy fájó mult egy-egy visszuzsengő omlókéi ébreszti tartott, buzdított, lelkesített; mindezek alapján szent, életre. S a Jókai-kör eddig működésében miudenki(5-ika fényes betűkkel van beirva Pápa város törté1 nck kor s nem szerint megadta felolvasásában netébe: e nap leplezte le s adta át a Jókai-kör 'mondjuk — azt az egyetlen gondolatot; ének, zouos/.áa milleniuni ünnepsége alkalmával az ihászt-i csata , maiban azt az egyetlen akkordot, a mely megfelelt emlékére dr. Fenyvessy Ferencnek kezdeményezése ' szive akkori hangulatának, s ha igy elringott lelke s buzgólkodása folytán létesült honvédszobrot: cmlé- a múltba vagy jövőbe, ugy elmercnghetotl a jelen kül a múltnak, péídáuí a jelennek, buzdításul a jo- kópeio, s szive fiemestvleil, nem kiixoYitcUo-c mott vőnek. Az ünnepség az uj főgyinn. épület udvarán akkor körünk célját? Csak a jó sziv, az igazi cszdiszközgyülcssel kezdődött, melyen Veszprém vár- } tétikai műveltség hangulatával lépjünk be a körbe ! megye képviseletében részt vettek Kolossváry József A természet évről-évre rajul, virul, hervad, elhal főjegyző, Takács Ádám árvaszéki elnök, Ihász La-! csak az ember életében nem pezsdül újra a lavasz, jos, Purgly Sándor, Kenesscy Zoltán; Veszprém vá- j csak az ember delelő napját borítja cl örökre az ros Ben kő Károly városi tanácsos vezetése alatt négy ( ó'szi köd, csak az ember életében nem rjiil az omló taggal; Sopron vármegye képviseletében Hajas Gyula lomb, nem hangzik fel ujra a dal; éj) azért a lélek csornai főszolgabíró, Veszprém megyei honvéd egylet' életét kell olyauná teunünk, hogy delelő napjának dr. Halasi Vilmos vezetése alatt, egész Pápa városa, melegét soha ne gyengítse meg a test her vadasa ; a városi képviselő testület, a hatóságok, társulatok, ' mig az alkalom kínálkozik, mig az élet verőfényes intézetek növendékei stb. A gyűlést Fenyvessy ^ napja mosolyog, kell-e meleg sugarukat öss/.együjFerenc uyitotta meg, utána Kolossváry főjegyző tenünk, hogy majd midőn beszélt, majd Kis Ernő ismertette az ihászi-i csata | történetét. A diszgyülés végeztével megindult az ünnepi menet a Jókai táblához, hol Harmos Zoltán tartott beszédet, majd a Petőfi táblához, hol dr. Kapossy Lucián beszélt; innen, a Deák Fereuc táblához vonult a menet, hol PethŐ Mieuyhért tartotta a beszédet, majd visszatért az ünnepi menet a honvédszoborhoz, hol a fényes ünnepség elnökünknek ezen gyönyörű szavával végződött: „Álljon e szobor, mig földünkön alkotmányos magyar haza áll, álljon szerényen bár külsejével, de büszkén jelentőségében és lásson mindeuben boldog, dicső országot s benne viruló szerencsés vármegyét s várost." A Jókai-körtől hirdetett pályázaton az értekezésre kitűzött dijat, körünk /irod, szakosztályának elnöke, Harmos Zoltán nyertééi „A magyarok eredetéről" cimü értekezésével; ezzel kapcsolatban fölemlítem, a monográfia ügyét, melyre nézve a terv, hogy csak akkor jelenjék meg, midőn városuulc két nagy jelentőségű kulturális íntézMinden lobogó lángra gerjed, Sugárban fürdik, szeret, hisz, remél, Csak álmainknak tündér erdejében Zizeg a lomb és — hull a falevél, (tindrodi.) lelkünk ennyi szépség látására, az ifjúság tünésére ne lehangolódjék, hauem azokat élvezhesse;— hogy majd midőn ugy az élet delén visszaóhajtjuk a multak lobogását, a viharzó szivet, az ábrándok átsuhanó hadát, a szerelmet, mely üldöz, hogy majd az élet őszén, midőn a költő szavaival, élve Veri a szél, tördeli a fa-ágat, Borús elménk régi mesét találgat, Meg-megfejti, elfelejti, meg ujra Csak odajut: hej ha még kivirulna ! lelkünk édes megnyugvást leljen a visszasugárzó mult szépségébon s a jelen pillanatának élvezésében. Az a delelő nap pedig, mely életünket folyton egyforma melegséggel fogja elárasztani s mely-