Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-03-15

PÁPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendőit. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papír-kereskedése, Főtér. íl.l Öbb ^Jl^ 1, s Pápa-vidéki «'«yesfilctuek megválasztott közlönye. Lap tulajdon os dti > . Fenyvessy í'orcmc. r'elelős szerkesz. •: Köi-ixiojicly ESóla. Előfizetések és hinlclési dijak a lap kiadóhivatal k, hol is a hir­detések a 1 ~~.• i.-i• • a'i'jiii <c A lap ára: u'.r. I frt c' "tnek. t, negyed­ió kr. Március 15. . . Szenteltessék meg a te neved .. Te vagy az élet, te vagy a feltámadás! amerre a te ébreszt!) fuvalmad lebeg, megtö-. rik a fagyos bilincs . . virág váltja a bus avart . . rügyet fakaszt a puszta galy . . ta­vasz mosolyg — szűz napsugár . . szétfosz­lik a tél fellege .. pacsirta szántja az eget.. és zeng a dal és száll a dal . . a sziv: fel­lángol és szeret ! A te csókod varázsa derité fel a sza­badság hajnalát; a zsarook önkény bakói­ból kivetkőzött milliók hozsannája volt a nász­induló az egyenlőség menyegzőjóhez. Te törted fel azt a lezárt koporsót, me­lyet hosszú századok átka ólmozott le, mely­ben egy nemzet dermedt tagjai tompán sa­jogtak mozdulatlanul . . Te rontottad le a kasztok falát, a test­vériség ölelő karjába emelve népek, nem­zetek szivét . . . . Szenteltessék meg a te neved ! . . Óh ! bontsd ki ismét, bontsd fel szár­nyadat, Kárpátoktól hullámzó Adriáig hir­detve a szent evangeliomot, melyért küz­döttek a — > félistenek * ! . . Emeld fel a mult csodás fátyolát, va­rázsold elő amaz ünnepet; minőt évezredek nem szültenek, minő csak egy volt széles e világon : midőn a költő istenszózatában elő­ször riadt a „Talpra magyar"! . . Vezesd vissza e népet újra, ismét ama templomba, ahol >egy az isten« és ez isten a honszerelem! . . Ezt imádja agg, ifjú és gyerek; gazdag, szegény, bíborban vagy darócban . . itt es­küdjön újból testvér-frigyet, megküzdeni a poklok kapujával: végső csepp vérig védve e hazát; törjön bár rá démonok tábora . . Ünnepre fel! ünnepre e napon, lobogjon az ezerágas lobogó, mpgbajolva a szent hantok előtt: hol a »névtelen hősök« vére szárad . . kik érted haltak : haza és szabadság. Soos Lajos. Gyurátz püspök a milleniumról. Legutóbbi számunkban említettük már, hogy Gyurátz Ferenc, a dunántúli ág. hifcv. ev. egyházkerület uj püspöke a millenium alkalmából minő lelkes ós szép körlevelet intézett egyházkerületének híveihez és közöltük is a körlevél végszavait. Nagy sajnálatunkra lapunk mult számára kés ín — szombaton délután — vettük csak a körlevelet, melyet akkor ezen okból nem hozhattunk egész terje­delmében. A már közlöttek pótlásául itt adjuk az emelkedett hangú, gyönyörű főpász­tori körlevélnek bevezető tészót: Nemzetünk állami létének ezereriik évfor­dulóját üuuepli ez beu. Megható, nagy jelentőségű ünnep, mely a múltba tekintő lélek előtt ezer évnek küzdelmeit, örvendetes és gyászos emlékeit idézi fel. Ezer esztendeje, hogy a magymr megjelent a Duna, Tisza partjain s győző fegyverével itt magának hazát alkotott. Örökölt vallási nézetei, a folyto­nos támadás ós védelem, a melyen át ide utat nyitott, nagyra nevelték harcvágyát, ugy hogy megtelepedése után még egy századon át csak a háború volt eleme, s kardjának villogása, rémülete közel ós távol a nyugati nópekuek. Azonban a magyart MMW csak a vitézség, ha­nem a műveltség iránt fogékonyság, mély belátás, a viszonyok súlyát alaposan mérlegelni tudó ítélőképesség is jellemzé. A mint megis­merte a ker. vallást s ennek ujjászülö, magasb erkölcsi rendeltetésre nevelő erejét: belátta, hogy aunak felvétele képezi egyik legfőbb biztosítékát jövőjének, boldogulásának az uj hazában, Megértette a gondviselés hivő sza­vát; elhagyva a pogányságot, keresztyénné lett és ezzel uj korszak nyílt meg életében. A történet csak azon mértékben méltá­nyolja az egyes népek életét, a mennyiben az emberiség nagy érdelednek elömozrlitisá­ban közre működtek. A lezajlott évezred vilá­gosan tanúsítja, hogy a Krisztus tanát elfo­gadott magyar szent ügy szolgálatában állott s híven betöltette feladatát, melyre őt a nem­zetek sorsát iutéző goudviselós a vándorló s utjokon pusztulást terjesztő néptörzsek árjából elhívta. A ker. vallásra tért magyar felhagyott a rabló hadjáratokkal s a béke müveire irányozta figyelmét. Uj honában, mely előbb az icle tolongott, de itt államot alkotni nem birt nép­csoportok barct«re, temetője volt: ö hatalmával, erkölcsi és szellemi erejével biztosította a rendet. Az itt talált, legyőzött lakosokat nem taszította rabszolgaságba, hanem felemelte, testvérekül fogadta, megosztva saját jogait, szabadságát velük. Mig addig a keresztyén államok annyit szenvedtek beütéseitől : ezután épen ö lett egy védő paizs, mely a keresz­tyénséget s a művelődést í'i.uiy'gi-U'5 harcias keleti pogány, mubamedán néprajok támadá­sait felfogd... Nyugaton az állami viszonyok szilárdulhattak, báboritlan emelkedhettek a tudomány, művészet csarnokai, mert ezek vé­delmében a ker. magyar őrálló helyén kész­séggel áldozta századokon át vérét, életét. A reátört ellenségek rohamai alatt sokat vesztett, de a vereségből ép erkölcsi'.?, támasz­: kodott, hon ós szabadság-szeretettől ihletett ereje, a vallás által élesztett bizalma meg I újra felemelte. Hivatását nem tagadta meg, ' magára hagyatva is hűséggel kitartott, inig nyugot erejét egyesíthető a közös veszély ' ellen. A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Az erdő mélyén . . . Az erdő mélyén, — fénytől, zajtól távol — Imádságos, merengő némaság, Titkon támadt, halk szellő íüvalmától Meging, reszket olykor a lombos ág , . . Lágy suttogással mintha hívogatna: — Fáradt vándor jövel, A zúgó élet ezer bú-bajától Itt árnyas lomb föd el. Legelésző nyáj mélázó kolompja, Halk csevegéssel szaladó patak, Fészkük melegén, a rejtett bokorba' Csicsergő kedvű, kicsi madarak, Altató dalt zengnek, suttognak lágyan: •— Fáradt vándor jövel, A zúgó élet ezer bú-bajától Itt árnyas lomb föd el 1 Erdő, nyugalmas, rejtett, kedves erdő, Nag V szerelemmel úgy szeretlek én! A béke vagyl ,— üdvöli, áldást lehellő, — Alakot öltött bájos költemény . . . Titkos édes zengésű szép dallammal: — Fáradt vándor jövel, A zúgó élet ezer bú bajától Itt árnyas lomb föd el . . . Lampérth Géza. Egy pár rózsa. — A Lrikólor alatt. — Szeben bevétele után a tábornok össze­fogdostatta a város minden bugyogós iparosát s puskatus között a Bruckenthal báró palotájá­nak udvarára kisértette. A bajusztalan, nagy kalapos szászok azt hitték, hogy most már vége, ütött utolsó órá­jok, nem lesz innen menekülés. Dideregve, fázva szorongottak a jeges udvaron s hallgatták a székely katonák nyers és gúnyos megjegyzéseit, kik kíméletlen mó­don csipkedték a muszka hadsereg elé virágo­kat szóró atyafiakat. Egy fiatal tüzér főhadnagy, Péchy Albert vetett végett aztán az ijedelemnek, felparan­csolva az iparosokat a palota fényes termeibe. A drága, fényezett bútorok rakva voltak osztrák köpenyegek, blúzok, bakancsok s más ruhanemüekkel, melyeket át kellett alakítani magyar formára s a fekete sárga zsiuórzat he­lyébe pirosat varrni. A szász iparosok könnyebben lélekzettek fel s nemsokára selyem ós bársony karszékek­ben ülve, serényen folyt a munka — szuronyok fedezete alatt. — Aztán mondjátok, sógor, — csúfoló­dott egy góbé a bársonyos zsöllén szurkoló ~~ Mai számunk 10 oldalra terjed. csizmadiával, — hogy nem becsül eléggé a magyar! Pár nap múlva aztán, mikor készen vol­tak a munkával s Bem hadserege teljesen uj felszerelést nyert, az öreg ur megengedte a hadfiaknak, hogy kedvük szerint mulassanak. Két hétig szólt akkor Szeben falai kü­zött a zene, A tábor tisztikara ieuj'es, páratlan vig estólyeket, bálákat rendezett s a szőke szász leányok ugyaucsak járták a csárdást a nemzet­őrök és honvédek karján. Péchy Albert, a nyalka, daliás tüzér fő­hadnagy ildomosán, udvariasan nyújtotta át az első bálra szóló meghívót gazdaasszonyá­nak, egy özvegy előkelő szász asszonynak. — Sajnálom főhadnagy ur, hogy meghí­vását vissza kell utasítanom. — De asszonyom ! . . . Megmásithatlan határozatomat tudattam önnel, uram. Különben is a leányom . . . A terem ajiaja e pillanatban megnyílt s feltűnően magas, karcsú, álmatag arc zu leány lépett be azou, kinek selyem fürtjei sárga-fe­kete selyemszalaggal voltak átövezve. Egyenesen a főhadnagy elé ment s resz­ketéstelen hangon monda, — Igen, uram változhattam határozatunk, hogy a lázadó magyarok ... 11 PÁPA VÁROS liatósAEráiiair ÍÍU +«Kh •,».',•,,„{ ...A....^^^. < ^^^^h 3^^^ ..^^^^^^

Next

/
Thumbnails
Contents