Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-03-15

2. PAPAI LAPOK. 1896. mároius 15. A 16-ik század második negyedének megnyíltával jött moliácsi vész nehéz csapás volt tekintélyére, hatalmára, de a feladatának teljesítésében vérező nemzet a török győzelemre következett, politikailag gyászos korszakban is fentartá a szebb jövő reményét. Ugyanaz időben nálunk is gyorsan elterjedt a hitjavitás, a melynek célja volt a hívek seregót közelebb vezetni lelkűknek föpásztorához: az üdvözítő Krisztushoz ós az annak életében megvalósult tökéletességgel, mint orokkómagasztos példával buzdítani az erkölcsi újjászületésre. A hitjavitás nyomán kifejlődött hatalmas szellemi mozgalom a társadalom minden osztályainak figyelmét a haladás tényezőinek felkarolására irányozta; uj lendületet adott a mivelŐdésnek ós lerakta az alapot a magyar nép jövő emelkedéséhez. Nem dúlhatta szét ez alapot „Zápolyának öldöklő százada," nem a vallási viszályok fergetege, sem az ősi nyelv elfojtására irányult törekvés. A mult század aléltságábói ifjúi tettvágygyal ébredt íel a magyar, és most, annyi balszerencse, átélt súlyos megpróbáltatások után is számban gyarapodva, reményben, önérzetben erősbülve, a haladás terén kivívott, tiszteletet parancsoló vívmányokra utalva, mint szabad nemzőt, szeretett, alkotmányos királylyal ólén üdvözli az uj évezredet, Tíz század története tanúskodik államalkotó ereje, életrevalósága ós a művelődésben versenyképessége mellett. Szült hősöket, kiknek emléke lelkesedésre kelt, művészeket, költőket, kiket büszkeséggel vallhatna magáéinak minden nemzet, lángeszű államférfiakat, szónokokat, kiknek nevét tisztelettel emlegeti a világ. Azon értékhez, melyet Európa népeinek miveltsóge, alkotmánya képvisel: figyelmet érdemlő mértékkel járul a magyar nemzet is. Evang. egyházunk is, mely mindig hiven összeegyeztette érdekét az államéval: lelkes örömmel vesz részt a nemzeti ünnepen. Eleitől fogva lankadatlan munkásággal egyengette o is az utat a hon szebb jövője felé. Azon elvek győzelmének, a melyeknek az ev. prob, egyházak mindenkor védői, ápolói voltak, nagy részük van abban, hogy a magyar állam szilárdulásának, anyagi ós szellemi erejének szép bizonyságleveleit tárhatja a világ elé. Örömmel szentelünk ünnepet magyar hazánk évezredes í'euállásának. Hódolattal mutatjuk be a hála adóját a seregek Urának, ki elődeink ide vezérlő s feladatuk teljesítésében híven támogatá. Átsegítette ezer vészen, ugy hogy most az örömünnepről a diadal érzetével tekinthet vissza nemzetünk a mult küzdelmeire. Felemeljük az évezred határún a hála oszlopát, mint Sámuel e vallomással: „Mindeddig segítségünk volt nekünk az Ur." Áldott legyen az ő szeut neve! Az u oltalmába ajánljuk továbbra is hazánkat. Kérjük, hogy tartsa távol határaitól a pusztulás angyalát. Engedje, hogy sértetlen álljon keblén az egyetértés oltára, s a honfiai*: vallás, nyelvkülönbség nélkül elismerjék és becsüljék egymásban a testvért. Emelkedjék, viruljon tovább nemzetünknek életfája az uj évezredben, koszorúzza uevét a haladás utján versenyző népek sorában tisztelet. Legyen hazánk otthona a szívben gyökeredző vallásosságnak, a romlatlan erkölcsiségnek, a szabadságnak, a fáradhatlan munkássággal kivívott közjólétnek. A múltnak a nemzeti ünnepen megújuló emléke a honszeretet élesztősére int. Bár merre térjünk hazánk vidékein: mindenütt találunk helyeket, niplyek felett az emlékezet lelkesítve beszól a honfi erény áldozatairól. Alig van község, melynek határát az elődöknek védelemben elfolyt vére ne áztatta volna. E földhöz csatol bennünket a múltnak dicsősége és gyásza, a jelennek öröme és gondja, a jövőnek reménye. A hazának, melyet az elődök kivívtak, melyért annyiszor szálltak szembe a halállal: az utódok önfeláldozásra kész szeretettel adósok. A honszeretet ébresztése a zsenge ifjúság lelkében első feladata a családnak, szent kötelessége az iskolának; a honfiú hűségnek, mint a hála érzelmének ápolása a hívekben kiváló tiszte az egyháznak. Legyünk rajta mindannyian, hogy az egyházunk körében növekvő ifjúság honszeretettöl dobogó szívvel léphessen ki az élet mezejére, Őrizzük, neveljük népünkben a vallásos érzületet, mert a vallás inig egy részről az élet bajaiban a vigasztalásnak áldott kútfeje: másrészről védője az erkölcsiségnek, és pedig „minden ország támasza, talpköve az erkölcs." A vallás fentartója a köteiességtudatnak, törvény tiszteletnek, igazságszeretetnek, mind azon érzelmeknek, a melyektől vezetve az egyén a társadalomnak hasznos tagja, a hazának hü fia lehet." Visszapillantás az 1848. évi márciusi napokra. Azon körülmény, bogy Lajos-Fülöp francia király 18-18. évi febr. hó 24-i.k napján trónjáról megszökött, a pozsonyi országos rendeket nagy izgalomba ejté ós tanáeskozmányaiknak egészen más irányt adoft. A liberális követek egyszerre sokat akartak keresztül vinni; a konzervativek pedig túlságosan féltek a rohamos újítástól. Ezt igazolja Sebestyén Gábor Veszprém vármegye egyik követének levele, melyet Bezerédy Mihály Pápa-, Ugod- és Uevecser urodalmak praefeotusához intézett. Az általam annak idején lemásolt levél igy szó! : Pozsony, 1848. március íi. Tekintetes Táblabíró és Prae/'ectus Ur ! Kedves Bar álom Urain] Szörnyű dolgok történnek mindenfelé. Itt az országgyűlésen is a Prancz Iván Győrött tett indítványa következtében Györmegye követe — Balogh Cornel — előadván a bankjegyek iránti felirástótelét, ez indítványa fonalán Pest követe — Kossuth Lajos — az alkotmány ós trón szilárdítása tekintetéből Honunkbani Felelős minisztériumot sürgőit, de erről körülményesesebb értesítést tehet akár Ory Antal szolgabíró ur, akár Nagy Náci öcsém, kik a gyűlésen jelen voltak. Ily merényletnek mi lesz a vége ? Én nem tudom. Lehet, hogy visszahívás nélkül is haza megyünk; én csak azt akarom e nagy tárgy vitatása alkalmával mondani, hogy ha kisebb tárgyakban is kérünk onnan hazulról utasítást, eziránt is haza kellene írnunk. És midőn ebbeli szándékomat követtársamnak emlitém, azt monda, hogy itt most nincs idő, 0 magára vélal mindent; annálfogva elhallgattam ón is. Különös, hogy a francia király Lajos-Fülöp február 24-ón és igy éppen szökő napon szökött meg, különös az is, bogy az ottani eseményeknek következése, a papiros pénz becse csökkenésében nálunk is azonnal mutatkozott. Itt Pozsonyban a banknótáknak mindjárt cursusa támadt ós egy-két húszas híjával kívánták felváltani. De ez aggodalom alkalmasint rövid időn meg fog szűnni. Tudom az ólta in partibus ós igy Pápán is van e miatt zavar. Hogy a financiális állásról némi felvilágosítást adjak, ta'án nem lesz érdektelen megírnom, hogy a közelebb mult február 29-ki mérleg szerint circulatioban van 214 millió ós 46 ezer pengő forint. Ez fedeztetik ; 1. Készpénz arany s ezüst van : 65,000.000. 2. Öt-kilenc nap alatt lejáró váltó előlegezésekben : 86,000.000. 3. Pest-Budai kölcsön: 1,081.000. 4. Depositum kölcsön drágaságokra ; 12,000.000. 5. Pu"serv font, bécsi realitásokra kiadva : 5,099.000. 6. Pensions font: 800.000. 7. Bank épület: 1,000.000. 8. Status papirosokban (Metallik) névszerint (valor nominális). 11.6.000,000. A főhadnagy arcát elöntötte a bibor pír, szeme megvillant s oldalán a kard nagyot csörrent. — Kisasszony ! — Ismétlem, uram, hogy egy lázadó hadsereg vigalmában mi nem osztozhatunk. Látja ezt a szalagot hajamban V A főhadnagy szemei oda tapadtak a gyűlöletes színre s félig haragosan, félig szánalommal tekiutetb az igózetes leányra. "Azt hiszem kisasszony, hogy szavaival nem szándékozta személyemben a nemzetet sérteni. — Gyűlölöm a magyarokat, uram s ha óhajtja talán megmondom azt is, hogy miért? — Rendelkezésére állok kisasszony, felelt a főhadnagy s meghajtva magát kardjára nehézkedett. Ez volt első találkozása a ház szépséges leányával s attól fogva a két hót alatt többet a házból ki sem mozdult. Mi volt az a delejes erő, mely a főhadnagy kedélyét annyira megváltoztatta, miféle bűvös hatalom tartotta vissza a vig cimboráktól., a mulató barátok zajos társaságától, talány volt mindenki előtt, de megfejteni nem tudták. Póchy naponta beszólt a lánynyal, együtt voltak a késő esti órákban is, végig járták a termeket, hallgatták az utcákból felverődő tombolást, zaj t s ugy érezték mindketten, hogy lel kökben valami ismeretlen, idegen érzelem keletkezett. A tisztikar az utolsó estólyt rendezte. Ma még a zene, a vígság, szép asszonyok ölelő karja, holnap az ágyúdörgés, a halál, a végítélet napja. Egész Szebpn résztvetfe az utolsó bálon, melyre Pécby Albert is megjelent tiszttársainak lelkes örömére. A ház asszonyát ezúttal nem hivta meg. járta a zene, tombolt a vígság, mikor kilenc óra tájon a bálterem ajtaja feltárult s talpig fehérben, mellén, hajában vérpiros ós fehér rózsákkal, melyek zöld szalaggal voltak átkötve, belép a szépséges szász leány. Az általános meglepetés moraja zug végig a termen, mialatt Póchy Albert oda lép a nőkhöz. — Köszönöm ezt az áldozatot, kisasszony ! — szól mélyen megindulva s megszorítja a remegő kezet. Es ezután kezdetét veszi a tánc. Együtt siklanak végig a terem parkettjón, hallják ós érzik egymás szivének dobogását, megértik a mámoros ajkról elszálló só baj fájó jelentőségót, míg eljön a reggel,az utolsó virradat. Felharsan Szeben utcáin a tábori induló. Nehéz pakkszekerek, ágyuk dübörögnek végig a kövezeten, a csapatok léptei alatt megremeg a föld, a magyar hadsereg megmozdul. Péchy Albert oldalán karddal, útra készen nyit be a házi asszonyához, hogy bucsut vegyen. A szépséges szász leány sápadt, halovány arccal támaszkodik egy székhez s mikor * főhadnagy búcsúszava el csendül s az lehajol, hogy megcsókolja kezeit, öntuda'lanul borul annak nyakába s keservesen felzokog. — Fogadja emlékül tőlem ezt a rózsát! — szólt kevés idő múlva Péchyhez s nemzeti szín szalaggal átkötött virágcsomót tűzött ki a főhadnagy mellére. — Aztán nem tart most már rebellis lázadónak ? A leány imaszerüleg kulcsolta össze kezeit. — Imádkozni fogok, hogy mindig győzzenek. A főhadnagy a következő pillanatokban már messze vágtatott, hanem az a pár hervadó rózsa sok időkig visszaemlékeztette a sz beni szász leány könnyes szemeire. Blbó Lajos,