Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-01-12

Pápa város hatóságnak ós több pápai, s pápa vidéki egyesületnek megválasztott kö/iöuye. EäegjcleiiiL inmduii vasárnap. Szerkesztősé" : )< u ,i n

1 t 969, hova a lapti.u un kn; i ,, küldői Kiadóhivatal. GoJilbeeg Ci i 1 i Hik < i ' r Kötfi iiienium, Ezer esztendeje annak, hogy a magyarok itt laknak. Bizony szép idő; szép még a nemzetek életében is. Csalt természetes, hogy a magyar nemzet ebben az egész észten ünnepel, jubilál. Csak természetes, hogy a jobb terkeit kerülni óhajtanak ebben az évben ínLnclout, a mi a lelkeit harmóniáját zavarná, a mi a szivek összedobbanását akadályozná, vagy éppeu lehetetlenné tenné. Természetes, hogy békét óhajtunk benn ós kinn. Hej, hisz' sokat szenvedett a magyar az ezer esztendő alatt. Volt elég ellensége, északon és délen, keleten ós nyugaton. Volt ellensége kiun és benn. Iszonya elgondolni, mily rémítő volt a pusztaság, mily szivettópő, kétségbeejtő az a fájdalom, mit a véies háborúk romboló, s nem is oly hamar tovaszálló, de oly sokszor kikitört viharai maguk után hagytak. Ks mégis •-é\ magyar, áll Buda még.c Jogos önérzettel éiuAüé nemzetéről a költő : Nem ronthatott el, tégedet egykoron A vad tatár khán xerxesi tábora, S világot ostromló töröknek Napkeletet leverő hatalma. Jogos önérzettel mondjuk vele mi is. Sőt 'dmondhatjuk vele ezt is: sA szent rokonvérbe fürösztő visszavonás tüze közte is megállt a magyar. Pedig bizony ebben is bőven volt része. Nem egy esetre illik csak, a mit :i költő felpanaszol : Hajh ezt visszavonás okozá mind s durva irigység Egységünk történ törve hányatta erőnk .. . Keni, nem az ellenség, ön fia vágta sebét." Most az uj óv s egy második ezredév A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Újévi üdvözlet. — Németből, — 0 Istent az uj esztendőben, Kinél az erő s hatalom : Népének, hogy romlás ne érje. Eddig is 0 „volt hű vezére, Tovább is 0 lesz oltalom; 0 Istent az uj esztendőben, Kinél az erő s hatalom! Uj áldást az uj esztendőben, Isten bennünk, el nem í'eJedj Övéinek megadja bőven Jelenben és a jövendőben A mindennapi kenyeret; 'Uj áldást az uj esztendőben Isten bennünk, el nem feled! 0 gondot az uj esztendőben, Ez évben is lesz szenvedés; Vándorolnunk kell, mig célt nem érünk, .Bár sokszor tövises ösvényünk S földrtä tipor a csüggedés; Ó gondot az uj esztendőben, Ez évben is lesz szenvodós! Uj reményt az uj esztendőben, Ez évben is le-:z tavaszunk; A kis madárkák isuiót dalolnak, Örülva a viráguak-lombnak, Laptulajdonos : Pi-nyvessy Ferenc. I' ielős szerkesztő : K»i mendy "Béla. kezdetén visszapillantva multunkra, öukéute- ] lenül is fölmerül lelkünkben a kérdés : Ki- j vontuk-e multunkból a tanúságot okosan s • megvan-e bennünk a tanúságok értékesítésé1 uek komoly vágya í Törekszünk-e tettekkel '•• igazolni azt a testvéri szeretetet, a mi legbiztosabb alapja társadalmi jólétünknek l km de ha feleletit akarunk adui, kissé elborul lelkünk. Nem mintha a szerété,tutik semmi jelét so látnánk; látjuk, ott vannak szép számú s üdvösen működő jótékony egyesületeink. Ezek azonban csak a szegények, a szó szoros értelmében vett szegények, iránt mutatnak szeretetet. De hol marad a társadalom nagyobb része, a melyik anyagi segélyre a szeretetnek ilyen nyilváuulására nem szorul ugyan rá, de a sziv szoretetónek áldó melegét mégse nélkülözhetik Óh a társadalom e nagyobb ós va-. gyonosabb részében a testvéri szeretet sokszor csak az ajkakon vau meg s iniud jobban erőt vesz az önzés, a gyűlölködés. Társadalmunk kezd szorosai) zárkózott osztályokra, pártokra szakadni. Ez osztályok, e pártok fejlesztik aztán s növelik nagyra az önzést, a mások szándékainak, törckvésidnek ^y^imsitás&t, kicsinyiéséf; hintik a bizalmatlanság és féltékenység magvát. így megmérgezik az egyeseknek egymással való érintkezését. Az osztályokra kiilüníüéssel együüjáró rideg önzés megvesztegeti a lelkiismeretet, ugy hogy csak azok tartatnak becsületes törekvésű férfiaknak, a kik osztályuknak, körüknek érdekeit másokra való tekintet nélkül istápolják. Az ilyenek becsületeseknek tartatnak, magasztaltatnak még akkor is, ha csak és egyedül csak kenyérkeresetből, elv és meggyőződés nélkül harcolnak, jobban mondva rántják és húzzák le a poElöflzetósek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjHiányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 l'rt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára Í5 kr. csolyába az ellenkező véleményen levőket. így jutnak szerephez azok, a kiket erkölcsi erő ós tartalom nélkül pusztán csak az öufentartás ösztöne és a szereplési viszketeg vezet. Valóban nagyon időszerű volt a közoktatásügyi ministernek a magyar nép tanítóihoz intézett emez intése: »A mindinkább terjedő rút önzés, irigység, cinizmus, fagyos szinti, kétely dúló mérgétől óvják meg a nemzet ifjúságának ártatlan lelkeit. Képezzenek egyenes, őszinte, bátor jellemeltet. A »szeresd felebarátodat, mint tennen magadat«, a kerosztyénez örökre szóló intelme váljon a magyar agy és szio lüktető erejéoé\ A magyarnak inkább vau erre szüksége, mint inasnak. Kevesen vagyunk — a társadalmi széthúzás dúló átkától mentsült meg hazánkat! A felebaráti szerelet gránitkövén legyen felépítve a jellem és szivképzés. A „becsületes ember

11 fogalma iránt szigorú világnézlet magvait hintsék el az uj nemzedék szivébe ós itélőtehetsógébe, — mert csak így semmisül meg a becsületesség mezébe öltözött hitványság ós lesz a társadalom kérlelheti en a becstelenség iránt.« Ha valamikor, ugy ma, hazánk fennállásának ezredéves ünnepén kell magunkba szállnunk, hibáinkat beismernünk s arra törekednüuk, hogy énünk megfékezésével, ha nem is egyenes háttérbe szorításával, ápoljuk a kölcsönös jóakaratot a bizalmat, a nemes száudékok iránt való köteles elismerést; becsüljük meg, a mi becsülésre méltó ; kárhoztassuk és Ítéljük el a mi ellenkezik a közérdekkel, a mit »r\ú visszavonásinak bélyegez a költő. Hajoljunk meg a jellem előtt, forduljunk el a hitványságtól. .Szerencsésnek mondhatjuk városunkat, S nekünk is lesz örömnapunk; Uj reményt az uj esztenböben, Ez évben is lesz tavaszunk! 0 hitet az uj esztendőben, K jelben biztos győzelmünk ; Lelkesülten törjünk előre, Tekintsünk bátran a jövőbe, Az Ur velünk, ki ellenünk? () hitet az uj esztendőben, E jelben biztos győzelmünk! Uj szhet az uj esztendőben, Kezdjünk egy'uj és jobb utat; Atyánk! ne büntesd sok botlásunk, Engedd el régi tartozásunk, Bocsásd meg a bűnös multat; Uj szivet az uj esztendőben, Kezdjünk egy uj és jobb utat! tíjfalussy kapitány. Ladányi. A sápadt, vérszegény Veídemann lány az ablaknál állott. Künn nagy pelyhekben hullott a hó a fakó égből, Ujfalnssy kapitány végig dőlt a plüss chaiselongueon, s nagy lakcsizmájának sarkantyúit a piros arabeszkes persa szőnyeghez verdeste. Egy fauteiulleu hevert kardja. A nagyi nehéz kard sok helyen be volt horpadva s szomorúan csüngött róla a színehagyott, rongyos porfcdépais. Az egész alak csak roncsa volt a szép Ujfalussy kapitánynak, kiért rajongtak a kincstári asszonyok s kit a csinos katonák példányképének mondott egyszer Uonnerhof alezredes. A finom, korom-f'ekele haj szemébe lógott s a napbarnított arcon ott éktel onkedett a harmadnapos szakáll. A kamgarn bluz kifényesedett s a piros parolin egészen megfrhéridtek az arany csillagok. Hja, a hitelezők mind takarodót fújtak s már majd elűzték csökönyösségükkel városukból a kapitányt. Egy fanyar, de megmentő tartalékgondolata volt, hogy elveszi a gazdag Veidumannét, az özvegy örnagynót. Akkor vége lesz a kalandos életnek, Az asszony oldala mellett — ki teljes odaadással szereti mint macska a kölykót — ellustul s a házasság révében belőle is olyan hétköznapi ember lesz, mint Sárossy Pistából, ki tavaly búcsúzott a garc|Oii élettől s a kit most-az a kis epés sárga asszony kormányoz s naponként adja ki neki a szivarpénzt, Veidemanné mellett még tűrhető lesz az élet. Barna haja körülöleli szabályos hófehér taintjót, fekete szemeiből az élet sugárzik, Csak ugy duzzad az egészségtől, — Erős, szinte 2