Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-01-12

hogy itt a visszavonás még nem ütötte Fol Fejét; hogy itt a jellem ós becsület megkapja . megérdemlett jutalmát; hogy itt még nem kulonnlt el. ellenséges körükre a társadalom. Indítson fi'/ a tudat mindnyájunkat ma ezerszeresen arra a szent elhatározásra, hogy az összetartást, a testvéri szeretetet teljes erünkből ápoljuk. Ha e kis kör — városunk — iránt így teljesítjük szent kötelmeinket: meg lehetünk győződve, hogy megfeleltünk hazánk iránt való szent kötelességeinknek is s hogy bölcsen munkáltuk a beállott második ezred jóllétét. A magyar nyelv jogai. (clrhs.) Már néhány évvel ezelőtt is többször szóvá tettük azt az auomáliát, hogy a helybeli izraelita elemi iskolában a bibliát; a növendékekkel német nyelvre fordíttatják. Az óta, hogy e kérdéssel utoljára foglalkoztunk, a helyzet csak annyiban változott, hogy a tanítótestület tagjai immár belátták, hogy a bibliának német nyelvre való fordítása mennyi felesleges idő pazarlással, mennyi kárba veszett és sokkal jobban értékesíthető erű elfeosérelósóve! jár. Egyik-másik a tanítók közül már foganatba is vette a magyar nyelvre valófor ditást, de minden jóakaratuk hiába valónak bizonyult ós megtört az izraelita hitközségi iskolaszék makacsságán, mely nemcsak hogy ragaszkodik továbbra is a bibliának németre fordításához, de sőt nemrég megdorgálással. büntette egyik tanítót, ki elég merész volt a bibliát magyar nyelvre fordíttatni. Hogy ismét szőnyegre hozzuk e kérdést, arra az aktualitást az iskolaszéknek azon legutóbb hozott határozata adja meg, melyben kimondotta, hogy a bibliát ezentúl naponkint két egymásutáni órában kizárólag németre kell fordítani, megengedi azonban az iskolaszék, hogy ezt a tanítók magyar nyelvű magyarázatokkal kísérjék. Feleslegesnek tartjuk bővebben indokolni azt, hogy miért kell pedagógiai abszurdumnak tartanunk ezen iskolaszéki határozatot., hisz mindenki beláthatja azt, hogy egy idegen, t. i. héber nyelven Írott munkának 7—1.) éves pápai ("tehát par exoellenoe magyar ajkú) iskolásgyermekekkf 1 való megismertetése nem történhetik oly nyelven, mely a tanulók előtt csak épen ugy ismeretlen, mint maga a héber nyelv, Akárcsak mintha valaki a szanszkrit nyelvet az előtte még teljesen ismeretlen kínai nyel ven irt grammalikából akarná megtanulni! Az iskolaszék tagjai rendesen azzal szoktak érvelni tarthatatlan álláspontjuk érdekében, hogy a biblia németre fordításával kettős célt érnek tuleros. Van nagy vagyona, s egy gyermeke, egy vézna leánya, kit tegnap hozott haza a „tíacre üoeur"-bÖl. A leány A zongorához ült s végigfuttatta ujjait A billentyűkön, majd A kották között keresgélt, s lopva, félénken a kapitányra nézett, ki felrakta lábait, egy csinos diófa zsámolyra, Nem merte sokáig nézni. Ha ö nézi azt az embert, olyan, mintha a törpe púpos Quasimódó emelné fel szemeit a szépséges Eszmeraldára, CJjf'alussy kapitány felkelt a chaisölongueróh Lépteinek zaja elenyészett A vastag szmyrna szőnyegen s a leány nem vette észre, hogy a háta mögé került, csak mikor forró lehelletét érezte nyakán, moly egészen extázisba hozta s aztán az a tüzes, démoni ajk oda ért, hol egy kis részt fedetlenül hagyott a ruha, Vére felforrt, ugy égette az a csók, Elgondolta) hogy ilyen boldog nem lesz soha. Azután valami furcsa, kesernyés hangulat vett erőt rajta, — Miért bánt maga engem V , . Ujíalussy magához szorította a leányt. —> "Weil ich lieb' dich kleine Kätzchen Egy ajtót csaptak be, Üjfalussy a szoba közepén levő nagy asztalhoz ült s egykedvűen kezdte betüzgetui az ott heverő, gyűrött „Gilblas"^ iL Oh az az álom ! íázeuvedönek uv-ghuuza az irt, fáradtnak el, elérik t. i. azt, hogy a gyermekek egyidejűleg megismerik a bibliát," s megtanulnak németül is. Hát biz ez szép dolog volna, ha igaz voini ! Csakhogy az iskolaszók tisztelt tagjai nem gondolják meg'azt, hogy a héber szövegű biblia némot fordításának szajkó módra való betanításával e célok egyikét sem érik el. Hogyan is értené meg' az a második osztályú tanuló a biblia sokszor komplikált mondatszerkezeteinek német fordítását, mikor az illető növendék a német nyelvtanban még csak ott tart, hogy „Dur Hund bellt — a kutya ugat". Ily formán persze a tanulók két szék közt a fübire esnek, mert hisz nem értvén meg a német fordítást, annál kevósbbé érthetik és ismeri) tik meg a biblia eredeti szövegét. M e baj

k

on épen nem segít a magyarázatokkal való kisérés sem. Vagy értenek a tanulók németül, akkor a magyarázat teljesen fi lesleges, (értve itt magyarázat alatt a fordításnak, nem pedig a biblia tartalmának és eszmeköróuek magyarázatát), vagy nem értenek, akkor pedig a biblia megértését első sorban nem a magyarázatokkal való kisérés, hanem a magyarra fordítás van hivatva előmozdítani. .Ezt azonban az iskolaszék már nem engedi meg, s azt a tanítót, ki nemrég azt a közvetítő megoldást kísértette meg, hogy a bibliatauitísra s-ízáut naponkint 2 órából egy órában magyarra, s egy órában pedig németre fordította a növendékeknek a bibliát, valósággal anatémával sújtotta. Pedig épen itt mutatkozott az iskolaszók rendeletének abszurditása és oktalansága, Az alatt az idő alatt ugyanis, inig az illető tanitó a német fordítással 3—-L mondatot végzett, a magyar fordítással tízszer annyit, 30 40 mondatot is betanított. Ez azonban az iskolaszéknek nem imponált; a minthogy nem imponált annak a német fordítás ellen felhozott sok egyéb pedagógiai érv sem (túlterhelés, a tanítás eredménytelensége, stb.) s továbbra is követelte, hogy a tanítók naponkint 2 órán át kizárólag németre fordítsák a bibliát. Látható mindezekből, hogy itt nem pusztán arról van szó, hogy az iskolaszók tagjai a tanulóknak a német nyelvben való jártasságál akarnák fejleszteni, hisz ezt a célt ily módon különben sem érik el,

y hanem szó van a magyar fordítás határozott perhorreszkálásáról, vagy hogy nyíltan kimondjuk: a magyar nyelv üldözéséről. Ez már nem az izr, iskola tani tói karának, nem \M az iskolaszéknek belügye, hanem közös ügye és érdeke mindazoknak, kik a JJuuántul egyik legmagyarabb városában a magyar nyelvnek ily következetes és makacs üldözését behunyt szemmel nem nézhetik. Hűtlen lenne lapunk programn.j.íhoz, ha ez ellen fel nem szólalnánk s a megtámadott a pihenése, csüggedönek a reményt, a szerető elé varázsolja a távollevő kedvest. . . . Vciclemann Ada Ujíalussy kapitányról álmodott. Eljött hozzájuk egy délután. Esős idő .volt, a nap bebujt a fellegek .mögé s a naoy szalonban majdnem sötét volt, 0 nagy amorettekkel díszített kályha mellett ült. összekuporodva egy széles fauteillen. A kályhában lobogtak a hasáb fák, s bele bámult a lángba. Anyja mellette, tí beszélt Üjfalussy mindenféléről. A csapodár pajtások ról, lovakról, a rezes orrú Donnerhof alezredesről, ki szereti üb, mint a fiát. B aztán egyszerre rátért: — ügy-e, nem haragszik meg Blanka matoa, ha elrabolom a kedves leányát? A mama meglepetve nézett hol rá, hol üjíalussyra. Felé fordult! — Szereted ? — Igen! . . A mama nevetni kezdett, •— Meine Liebe, ihr habt schnell gemacht,. Oh az az álom, édes álom 1 III. Ebéd Után átjöttek Lomahidyók. A kövér Domahiclynó, Lizi. taute s a kis Domahidy Emmi s kevéssel később befordult a havas udvarra a "Wiener Főhadnagy kis zöld szánja. Üjfalussy kapitány hajtott, "Wiener Taszi pedig nagy doggejának: Dórának a fejét hí inog* Ma. magyar nyelv érdekében tiltakozó szavunkat fel nem emelnénk. Ha az iskolaszék a magyar nyelv jogain ejtett ezen sérelmet orvosolni nem akarná, ugy az izr. hitközség hazafias tagjainak kell ez ellen fellépni, s oda hatni, hogy városimk legnagyobb iskolájának ügye hivatottabb kezekre bízassák. Az ezredéves kiállításból. Tárgysorsjáték a kiállításon. A. közelmúlt najaokban hagyta jóvá Lukács László pénzügy minister azt a tervet, hogy az ezredéves kiállítás idejében két izben nagy tárgysorsjátókot rendezzenek a kiállításon. Az első ityen nagy sorsjáték — hogy ugy mondjuk: országos tombola — húzása 18ÍJ6. július 15-én lesz, a másodiké később meghatározandó időben. A sorsjátékra egy félmillió negyvenFilléres sorsjegyet adnak ki, s lesz 20.000 nagyobbára nagyon értékes nyeremény, többnyire művészi kivitelű dísztárgyak, összesen 160.000 korona értékben. A nyeremények a következők lesznek: Első főnyeremény 20.000 korona értékben. Második „ 10.000 „ „ Harmadik „ 6.000 „ „ 10 nyerem. 2-2000 kor., össz. 20.000 kor. ért. 10 25 250 100 500 5000 14.000 1-1000 400-400 200-200 20-20 10-10 2-2 l-l 10.000 10.000 50.000 5.000 5.000 10.000 14.000 A nyeremény-tárgyakat külön kiküldött bizottság vásárolja össze s a húzás a lottóigazgatóság felügyelete alatt, politikai biztos jelenlétében lesz a kiállítás területén. Az első tizenhárom főnyeremény nyerői megkívánhatják, hogy a nyereményt 20 százalék levonásával készpénzben fizessék ki nekik. A színházak a kiállításon. Az ezredéves kiállításnak bizonyára egyik leglátogatottabb csarnoka az ünnepélyek pavillonja lesz, ahol — mint már részletesen megírtuk volt —- egymást érik majd a legváltozatosabb ós mindig kiválóan érdekes zenei előadások. "Körülbelül hetoen hangverseny, zene- és dal előadás von eddig tervben, ugy hogy minden hétre jut Az asszonyoknak eszükbe jutott, hogy kiszánkáznak ebbe a havas világba. Veide.mannó befogatott hajó alakú szánjába, melyet Jiuttkaytól, a platz-komandánstól vett. Felvetették téli felsőiket s Veidemanné még egy nagy, fehér boát is akasztott nyakába, Elindultak. Elöl a Veidemanné szánja. Üjfalussy kapitány hajtotta, mellette Veidemanné, s a hátsó ülésen Domahidyne és Lizi tante. A "Wiener Taszi szánján Emmi ós "Weidemann Ada. ' A kis város utcái csendesek voltak. A hó egyre hulLott az ólomszinü égből. Magasra torlódott, csak a házak előtt volt eltisztitva, Alig járt egy-két ember. A kaszárnya udvaráról behúzódtak a ka« tonák, csak az inspekoiós járt kimért léptekkel fel a alá a kaszárnya előtt, otromba csizmával taposva a szüzí'ehór havat. A bihari hegyek felöl szél jöfcfc s szemükbe csapta a hópelyheket. Az asszonyok fekete felsőit kiprómezbe a hó. Mikor a falu végére a kereszthez értik, (a pléh Jézus levált a fa-keresztről, s ide-oda csapdosta a szól), Veidemanné tenyereit tölcsérnek alakítva szájához tette s átkiáltott Wienerékhez; Sohmarn! 'Was Für eiu 'Wetter. Geh'mer z'us! . . . Megfordultak, Mikor a városba értek, egészen sötét lett, Osend volt, csak a tiszti kaüünböl hoata oigány-aene hangjait a szél.