Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-12-20
bályzatnak a fizetések emelése tekintetében való módosítását. Mert az nem egyeztethető össze a város jólfelfogott érdekével és haladási törekvéseinkkel, hogy egyrészről sokat várjunk tisztviselőinktől a város felvirágoztatása, korüli. tevékenységben, másrészről a megfelelő anyagi javadalmazásról pedig ne gondoskodjunk; hololt nyilvánvaló, hogy kellő fizetés adása mellett tarthatjuk meg jó tisztviselőinket munkaszeretetben, és nyerhetüuk uj erőket a város jövőjóért való küzdelemre. Nyíltan kimerjük moudaui, hogy a kiknek ez álláspontunkkal ellenkező véleményük vau és az állami közigazgatás közelgósót emlegetik, azok nem a város jól felfogott érdekeit szolgálják álláspontjuk hangoztatásával! A természet örök löm'nyo szerint mulandó minden; — ti legnagyobb teremtmény, az ember épen ugv, mint egy virágzó rózsabokor; épen ugy, mint a/, óriás cser, melynek árnyéka századokon át adott enyhülést a tikkadt vándornak. Ezen mcgmásithathin törvénynek kellett meghódolnia a köztiszteletben, az igen sokak szeretetében megőszült W'oi/u József, városunk 21 éven keresztül volt polgármeslerének. Az idők súlya alatt leroskadt derék polgár -zidetetl 1S()7. dec. 22-dikéu, Szombathelyen; — elemi iskoláit itt, — Budán a gymnásiumot, Bécsben pedig a poUteehnicumol végezte, mind kitűnő sikerrel. Mint építész Pápán telepedéit, le, hol in 1834-ben feleségül vette Vek Emiliái, az akkor egyik előkelő városi polgár leányát, ki csakhamar elhalván, másodszor nősült Kolmhcim Erzsébettel, Szombathelyről. Mint gyakorló épitész, számos éven keresztül működött a városban és vidékén (ő építette a Kluge ház melletti reform, főiskolát is), mígnem 1803-ban a a pápai Takarékpénztár megalakulván, eunek elnökévé választatott. Ezen idői öl fogva fő figyelmét ezen uj intézmény m egerősi lésére és fölvirágozlatására fordította, s oly buzgón, lelkiismeretesen és mondhntni szerencsével vezette, hogy midőn a nagy. ós az egész osztrák-magyar bírod álombeli pénzintézeteket megrázkódtató krach a városunkban akkor létezett több pénzintézetet cl söpört, a pápai Takarékpénztár fölött minden legkisebb baj nélkül vonult el a vihar. A jelenlegi alkotmányos korszak beálltával 1865-ben polgármesterré választatott, s ezen hivatalát 21 évig közmegelégedésre viselte a nélkül, hogy valaha valakit magára haragított volua. A nagy alkotásoknak nem volt barátja, mert rettegett az adósság csinálástól és a nép megterbéltetésé tői : de nagyon szerette a rendet, a tisztaságot és a fatenyésztést, miért is ő kezdte a temetők rendezését, a befásitást, s különösen ő kezdte Pápán, néhai Tarczy Lajos pvofcszorral, a nemesitett gyümölcsfák tenyésztését. Ő létesítette, aránylag igen kevés költséggel, a város minden mcgtcrheltetése nélkül a mintaszerű kisdedovó intézetet. A fundust a megyétől könyörögte el, az építési költséget pedig a legnagyobb részben ijgy táncoltuk össze. Már 188(.5-bau érezve testi és szellemi erőinek gyengülését, polgármesteri hivatalát letelte, de buzgó és sikeres fáradozásainak elismeréséül 1887-ben 0 Felsége a király által a Ferencz József vend lovagrendjével diszitetett föli Adjon Isten városunknak sok ily jó lelkű és buzgó polgárt, őt pedig nyugaaztalja békén usque lempiu rcsnrreclionis ! A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki : Alulírottak a maguk, valamint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik felejthetetlen édes atyjuk, nagyatyjuk, déd atyjuk, apósuk, Ns. Woita József ur a Forenc József-rend lovagja, Pápa város volt polgármestere, a pápai takarékpénztár tiszteletbeli elnöke tevékeny életének 89 éves korában, folyó hó 18-án reggel 5'/ s órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után végelgyengülésben történt halálát. A megboldogult hült tetemei folyó 20-án délután 3'/a órakor fognak a Kálvária melletti sírkertben a róm. kath egyház szertartása szerint bőszen teltetni és örök nyugalomra helyeztetni ; az engesztelő szent-mise áldozat pedig 21-én reggel 9 órakor fog a plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Pápa, 1896. december 18. Áldás és béke poraira! Gyermekei: Woita Adolf, Woita Ebz férj. Hanauer Béláné. Menye : "Woita Adolíhó Hets Aloisia. Veje : Hanauer Béla. Unokái: Woita Ilona, Woita Elemér, Hanauer Zoltán, Hanauer Jenő, dr. Hanauer-J. Árpád, Hanauer Sarolta férj. Holczhcim Gáborné, Hanauer .Ilona. Unoka menye, : Hanauer Zoltánná Hoífmann. Aranka. Unoka veje: Holczhcim Gábor. Dédunokái: Hanauer Béla. Hanauer Bözsike, Hanauer Mariska. A pápai takarékpénztár is adott ki gyászjelentést igazgatósági tagja és tb. elnöke elhunytáról. B. F. — - Mért búsulnék? semmi bánat, Csakhogy végre fel talállak. De hol jártál te kis evet? S Eva: hamiskásan nevet ; Kökény szeme csak ugy ragyog . . . •-• liát kíváncsi ? . , . mint én vagyok? Hát — kíváncsi már kígyebued ? Könyörgöm egy kis türelmet; ... A hattyúk között fürödtem, Uóziiu lúgos nyilt fölöttem, Illat árt bonlott a lótusz, Volt ott elég hókusz-pókusz ... Még most is nevetek rajta, Egy kigyó — a ravasz fajta —• A mint a hab partot törül, Hát csak a derekam körül Ezüst övként fonja magát. No hisz nem lett magas a gát; Kiugrottam . . . s ekkor látom : E kigyó — az én barátom . . . — Mert elébb, mint időt töltök, Egyszerre uj képet öltött — Csodálkozva bámulám őt; A mint — deli ifjúvá nőtt. Es •— ajka, kezemre tévedt . . . Nézd a helye most is éget. — Kerüld kérlek e gaz fickót, Hát — már megint, ismét itt volt? Ez a reverendás sátán , Lába sáiita, pup a hátán. — Már mért ócsárolja kelmed ? Ilyen termet . . . Olyan termel . . . Olyan termet,, mini. a pálma; Mintha igazgyöngyöm járna. Két szemében oly tűi ragyog : Hogy egész bolondja vagyok . . . Es ajka — az a beszédes — Mint a lépes méz, oly édes . . . S az a homlok — ott van ám ész: Nem ily mamlasi, nem ily bámész. No bántsa hát Sátán bácsit, Azt én mondom . . . puszi, pá, csitt. Mert ő javunkat akarja; Esküvel állítja, vallja, Csak azért bujt kigyó bőrbe, Mert különben esne tőrbe. Igy — gyanút hárít magárul; Mert igen nagy titkot árul. El is kezdte, — jaj de szépen ! Sorról-sorra minden részen, Hogy az ajkam — forró kláris, A legkisebb porcikám is Lefestette mind, legottau ! — Pedig a fülem befogtam — Hogy e kebel, és c karok Irigyei az angyalok. Hogy szivemben mennyet hordok, De még sem leli etek boldog; Mert síomünkre vetve hályog, A nélkül — bogy volna rá jog. S szánokig sóhaj La nagyot: Hogy hitvány rabszolga vagyok — Korcsolyázö-egyfeti közgyűlés. A pápai korcsolyázó-egylet ma egybete, f. hó 13-áu tartotta meg ez évi rendes és egyúttal alakuló közgyűlését a városházán, Körmendy Béla egyleti elnök elnöklete alatt. A gyűlésről, a melyen a hölgyek sorából ís több buzgó tag résztvett, következőleg referálunk : Elnök a megjelentek üdvözlése után az ülést megnyitja és a jkv vezetésére Bépay Dánielt kéri fel, majd a mult évadi ülések jkvei felolvaslak án, hitelesíttettek. Ezután elnök a választmány nevében a következő jelentést terjeszti a közgyűlés elé az egyletnek^ 189ö'96. évadi működéséről: „Tisztelt közgyűlés! Tizennyolcadik évadja folyt le a pápai korcsolyázó egyletnek tavaly, a% 1895/6-iki idény alatt, a melyről a következőkben van. szerencsénk a közgyűlés előtt beszámolni: Nevezetesebb eseméuyckül megemlítjük, hogy az egylet 1895. évi december hó 3-án tartott közgyűlés alkalmával alakult meg az 1895/96 évadra ; 1896. január hó 18-áu „Korcsolyabál"-t rendezett „Pápa város és vidéke fiatalsága" az egylet pénztára javára; 1896 évi április havában pedig „Lawn-tennis" társaság »zervextetett az egylet kebelében, és tenni? játszótér készíttetett. Az 1895/96. évadban az egyletnek 59 bárom frtos, rendes, — 260 egy frtos, és 36 (tanuló) ingyen jogyfts, összesen 355 tagja volt. Az első korcsolyázó nap 1895. évi december 29-én, az utolsó 1896. február 23-án volt. A korcsolyázó napok száma 36. Napi belépti jcgygyel 504-en látogatták a jégpályát. Zene két ízben volt. Szabad akaratunk nincsen, Nyögünk zsarunk rabbiliucsen, En volnék a földnek éke; Mégis vágyam szárnya tépve. . . De Ő ád egy jó tanácsot, S ledobhatjuk a rabláncot, Csak álljunk rá az alkura; Mi leendünk a föld ura : Szakítsunk a tiltott farul Ránk üdvösség üdve hárul. — Mint a kis gyík az avaron, Nem titkolhatám zavarom — S szólék: ezt tenni nem merem Hisz azt a fát sem imerem . . , — — Ha akarod, hogy ha mered, Szái közül is felismered : Ennek párja nincs, nem. akad : Tövén — tej, méz forrás fakad. Rubin virággal van tele . . . Fénylő smaragd a levele . . . A harmat csepp — gyémánt rajta; Ugy zeng, mint a bül-bül ajka . . . Óh ! hogy e bűbájos dalon, Megrészegül a fuvalom, — És köiölte aüt a „titkot 11 ; Hogy az a fa mért oly tiltott : Terebélyén van hat alma, Itt rejlik az Ur hatalma ... De hogy ha mi abból eszünk, Hozzá hasonlókká leszünk, Nem kell ám több — csak egy falat; Mekkorát egy szúnyog harap.
