Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-12-20

A „Lnwn-tenms" társaságnak 22 öt forintos és 23 két forintos működő és pártoló tagja volt. A tennis-játék 1896. április hó 28-án kezdődött és szakadatlanul tartott a naponkénti játszás a társaság tenms-grandjáu egész f. évi november havának olső napjáig. Kis Tivadar pénztárnoknak számadásai a mult évadról a következők : I. Korcsolya-egyleti számadás. Bevétel: Készpénzmaradvány 1894/95-ről 137 frt 25 kr, — takarékpénztári könyvön 867 frt 46 kr, — takarékpénztári kamat betét után 1896. juí. l-ig 36 frt 95 kr, — tagsági jegyek 416 frt, — belépti jegyek 71 frt, báljövödelem 46 frt; összesen : 1574 frt 66 kr. Kiadás: Jégpálya évi bérlete 50 frt, — egyleti szolga fizetése 50 frt, — zene 20 frt, — fűtőanyag 11 írt 60 kr, — napszámok 173-frt 32 kr. vegyes kiadások 38 frt 51 kr; összesen : 343 frt 43 kr. Pénztári maradvány tehát, mint vagyon, 1231 frt 23 kr, melyből 1174 írt 70 kr a pápai takarékpénz tárban van elhelyezve, 56 frt 53 kr pedig készpénzben áll az egylet pénztárában. Az 1S94/95 évadi vagyon 1005 frt 21 krt tevén ki, a mult évadban 2(>(> frt 02 kr volt a vagyonszayorulat. II. „Lavm-tennis" számadás. Bevétel: Tagjegyekből 114 frt. Kiadás: Játuzótér felállítási költségei 95 írt 28 kr, — Tennis játékszerek 44 frt 37 kr; összesen 139 frt 65 kr. Kiadási többlet 25 frt 65 kr, melynek fedeietéül a hátralékos, be nem fizetett tagdijak szolgálnak. Midőn a s*ám vizsgálók által felülvizsgált és helyeseknek talált számadásokat elfogadásra ajánljuk, egyszersmind indítványozzuk, hogy » bálrendexŐ bizottságnak, a Lawn-tennis" társaságnak és Kis Tivadar pénztárnoknak sikeres működésükért és szives fáradozásaikórt a közgyűlés jkvileg kifejezze köszönetét s elismerését. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül azt sem, hogy az egylet régi szokásához hiven, az 1895/96. évadban ii 24 gimnáziumi és 12 polgári leányisko'ai szegénysorsu növendéket részesített ingyenes korcsolyázás: jegyben. A mult évadi vagyonleltárok és a jövő évadi költségvetés előirányzat beterjesztése után tisitelettel bejelentjük, hogy uj pavillon építését a lefolyt évadban — a síükséges anyagi erő hiánya miatt — kivihetőnek nem tartottuk, de ha az évad számadási eredményét tekintjük, kétségtelenül biztos a reményünk a felől, hogy az egylet 1897. évben korcsolya-pavillonjának építése tervét megvalósíthatja. — Lássa nem tette meg értem, Hogy szakítson — hányszor kértem , . . Inkább marad renyhe sioíga, Csak azért, mert semmi dolga. Zord vadonban lenne pásztor Jobb szeretném mint igy, — százszor! Kövess ; légy férfi, jer velem : Szabadság vár- és — szerelem . . . — Lobban Ádám, mint dynnmit: Mondasz ám mégis valamit . . . — S a gazella nem szök szebben; Miként Éva tova lebben : S kis időre — bogy vissza tart — Már egy almát markába tart. Kacajától reng a ligej;, Ugy csattogat, ugy integet. S mohó vágygyal neki ese, — Ádámnak is harap : Nesze . . . — Majd megkérdi: Nos, az ize ? — Ádám felei: Nem jó biz e, Keserű, fanyar, savanyós . . . — Mint az anyós — — Még többet is szólna rája, De — torkán akadt csutkája ... S megszállja az önvád, szégyen : . Számadásra most bogy mégyen ? Haragja elől az Uruak, Fügefa lomb alá bújnak. Az egylet 1895/96 évadjáról szóló ezen jelentésűnknek szives tudomásul vételét kérjük." Jelenli végül elnök hogy a tatiMi-rí aláírási iveket kibocsátotta és a jégpályát s csarnokot is rendbe hozatta a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében. Örvendetes tudomásul vették a jelentést és a közgyűlés a választmánynak, a „korcsolyabál'

1-t rendező fiatalságnak, a „Lawn-tennis" társaság szervezőinek és Kis Tivadar pénztárnoknak — a számadás kötelezettsége alól való feloldás megadása mellett — szíves fáradozásaikért és buzgó, sikeres működésükért jegyzőkönyvileg fejezi ki bálás köszönetét és mély elismerését. Elnök tiszttársai nevében leköszönvén, az uj tisztikar megalakult. És pedig, egy hangulag megválasztattak, elnöknek: Körmendy Béla, alelnöknek: Gyulassy Gyula főhdgy, titkárnak: Répay Dánlel, pénztárnoknak: Kemenczky Lajos, jégmesternek : Eeguly Dezső, egyl, orvosnak: dr. Blum Róbert. Választmányi tagoknak: Báron Emma és Klemi, Barthalos Olga, Berger Ann*, Bermüller Alajosné, Dreylmuseu Mici, Ferenczy Paula, Galamb Ilona és Rózsa, Hanauer Ilona, Hannos Etel, Horváth Ilona és Margit, Kertész Jánosné, Kiss Vilma, Németh Emma, Oláh Sándorné, Sebestyén Juliska és Etelka, Wittmann Olga, Barthalos István, Faragó Jáuos, dr. Fenyvessy Ferenc, Fürst Sándor, Géczy Kálmán százados, Gliyczy Géza főhdgy, dr. Giay Károly, Haas Károly, Kovács Kálmán hdgy. dr. Körös Emire, Orosz Árpád főhdgy, Pantz Alajos főhdgy, Serényi Autal, Szegfy István főhdgy, Székely István, Szluha Pál thelyettes, Takács Jözsef hdgy; Goldschmid Ödön, Langraf Zsigmond, Pakrócz Kálmán, Seregély Gyula, a 4 utolsó ugy is, mint számvizsgáló bizottsági tagok. Tagsági dij 3 frt és I frtban, egyleti szolga fizetése évi 50 frtban állapíttatott meg. Hölgyeink közül többen meginterpellálták az elnököt a pavillon épitése és uj padok készítése tárgyában. Mire az elnök oda nyilatkozott, bogy rajta lesz, miszerint az 1897. év folyamán az uj csarnok Yégre-valahára felépíttessék és kéri egyúttal az előzetes intézkedésekre a gyűlés felhatalmazását, a mi meg is adatott; uj padok készítésével pedig az egyleti szolgát bizták meg. Ezzel több kisebb ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. — Itt készült az első ruha, JBár szabása kissé fura, — . , . Szólott az Űr : „Hol vagy Ádám ? De választ rá ő nem ád ám : Még a föld is forog vele; Reazkeb, miufc a nyár levele. Majd 33va biztatja : menjünk, Ugy sincs többé hova lennünk, Hiába rejtőiünk már itt ... — S mind a kettő gyÖpre állit. .És meuydörög az ítélet: „Bűnhődjék a bűnbe tévedt" ! — A két Kherúb kaput nyitott. Kikapták a nagy obsitot, Száműzetve nézdegélnek Kelet, nyugot, észak, délnek , . . Ádám igy siói: liln azt tartom, Üljünk le ez árok parton ; Ha már bezárták a kaput, Kössünk a talpunkra laput ; Azért édes feleségem Nem kell elcsüggedve lenni: „ A szerelem mindent pótol, A szerelmet semmi

u ! Soós Lajos. TOLLHKGYGYEL. .Biró előtt, i. Panasz a lányokra. Csinos, sötét szemű, piros ajkú asszonyka lép be * biró úr komor szobájába s kedves, halovány arcáról lerí a nagy szomorúság, valami mélységei bánat, a mi oda fészkelte magát a pruszlik alá, hogy két ragyogó köuyct sajtoljon a sötét szempillák közé. Nagy sorja van szörnyen. A bírót zavarba hozza könyeivel, aizal a nagy, leomló fekete hajával, mely oda hull egészen fehér homlokára. — Nos mi járatban van, assionyom ? * A csepp asszonyka megremeg a hivatalos hangra s mig picike patyolatkendöjével letörli a göidülő könnyeket, akadozva mondja : — Hát van két szép, nagyon szép leá n y. Reggel től-napostig repkednek az utcán s aztán aztán m o s o 1 y o g n a k, — Igazán borzasztó ! — feleli a biró s egy csomó sárga, poros aktát tesz az arca elé, hogy a szégyenlős asszony ne lássa nevetését. • — Bizony, borzasztó kérem, a mit azok a lányok míveinek az utcán. — Nos, mit művelnek? — Hát mosolyognak a férfiakra. — Es ezért haragszik maga rájuk? Elpirul nagyon a csepp asszony s lesüti szemeit mélyen a földre. — Mert .... mert hát ugy tessék venni, liogy az én ura m r a i a m o s o 1 y o g u a k. A biró nevet, a panaszos menyecske kitámolyog s keserű érzések támadnak 'nyughatatlan szivében, hogy miért is nem lehet megtiltani a virágnak a nyilast, lepkének a repülést ? .... II. A visszavont panasz. — Ehun-e ! — mondja Demeter a biró előtt, s egy folytonossági hiányban szenvedő orrszerü daganat felé bök mutató ujjával. — Mi az ? — kérdi a biró. — Ez? — mondja Demeter. — Hát az orrom, a kit beütötL ez a koma a tegnap, vagy mi. — Én ? — szól a mellette álló subás. — No hát. — Ejnye, sógor, hát nem kend verte be az én fejemet ? — Hát nem hát. Jó is YÓna ! — Hát ki ? — Hát mit tudom én ? Be vöt kend rúgva. — Ahán I — mondja a koma, eszmélkedvén az italközi ügyek tárgyalása közben a múltra. — Hát emel kend panaszt, sógor ? — Hát kend ? — Dehogy, nem én ! — No hát én so. ß szépen kiballagnak a törvénytudó szobából, bizonykodva, hogy még is vau igazság a földön. III. A suba és az anyjuk. A büntetési ügyek bírája indulatosan fordul az előtte álló tanyaihoz. — Mi járatban vau, mondja már egyszer ? — Megtisztelem az urat, a subám ügyében gyüttem vóna, — Ellopták ? Ki lopta el ? — Dehogy is. Eltévelyedett az anyjukkal, a kit egy kicsit raöglegyintcttem. — Aztán most mit akar ? — Hát kurrentálják kérőm. — Mit ? A feleségét ? — Jó is vom a I Hát a s u b á t, hiszen az anyjuk ugy is visszakerüli . . . .