Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-02-09
%_%\\\« évfolyam. te. szíian* bruar Pá l )a varos hatóságának és több pápai, s páp%viüéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: TAlni Mór utca 969., liova a lapnak szán nények küldendőit. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. A jövő gyűlés főtárgya. Folyó hó 15-én kerül harmadszor szavazás alá a Voyta-JJets-íéh házcsoportnak városi közcélokra megvétele, hogy azután, ha a vallás és közoktatási miniszter ur a polgárt leányiskola telkéül ezen bázcsoport-terülpti-t választja, e célra felajánlható legyen. Reméljük, hogy a képviselőtestület felfogja a város jól felfogott érdekeit, és a házcsoportot, mely közcélokra valóban alkalmas, megveszi. Sajnos, hogy a nálunk szokásos meglepetések, a városi tanács határozatlansága, a a közgyűlési előadó homályos előterjesztése, a képviselőtestületnek pedig szeszélye a házcsoportnak meghatározottan polgári leányiskolái helyiségül megvételét már egyszer egy 'teljesen szabálytalan és a törvény szerint meg nem állható határozattal elejtették. Most azután, mikor a képviselőtestület utólagosan belátta, hogy tulajdonlcépeti ezen házcsoport közcélokra mindenkor alkalmas, sőt idegen tulajdonba engedhetlen terület, ismét azzal köttetett össze e házcsoport-vétel kérdés, hogy a vallás- és közoktatási miniszter ur, ha polgári leányiskolái helyiségül elfogadja a telkot, csak akkor vesszük meg azt, Ám, ha a mi.iiszter nyilatkozik folyó hó 15-ig, hogy elfogadja e telket, iskolahelyiségül és városunkat minden más teher alól (eloldja, ennek mi örvendünk legjobban. De szerintünk igy élére állítani a dolgot a házcsoport vétel ügyben, nem volt helyes. Mert ha a miniszter nem nyilatkozik kedvezően, vagy ha e telket elfogadja is, de egyéb áldozatok kívánása mellett és igy váLaptulajdonos : elf. Peix-y-^ < ssy Ferenc. Felel a szerkesztő : Svör-tKi i ncly £3ól . Előfizetősek es htrdotésí dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legj utanyosabban felvétetnek. A lap ara : ksesz évre 6 frt, felévre 3 frt. negyed-" é\ r re 1 irt oO kr. — Egyes szám ara 15 kr. r^-rnr*-'~T ' w-"" w ™^', "™ m '-"-* w ^ rosunk további fölterjesztésekre és' lealku- be jönnek, sietnek haza, mert nincs hely a vasra lenne utalva, tekintettel arra, hogy a hol maguk és fogataik kényelmet találhatnáházcsoporlra a vételár be uetn fizetése ésvá-nak és a hova, mint uijilt helyre, ós mégis rosuuk huza-vonája miatt uj árverés vau kérve,' közel a belvároshoz a főközlekedési útvonalon s úgy a hitelezők, valamint az árverési vevő j szívesen is bemennének, érdekei, de meg a házcsoport in"gszerezheté sének kérdése is veszélyeztetve vau, tehát ma már nem lett volna szabad a vételkérdési teltételekhez kötni. De tegyük föl a legroszabbat, hugi általán nem lenne a Voyta-llets házcsoport leányiskola helyiségül elfogadva. Végre a kérdéses hízcsoporfc minden körülmények között akkor is megérdemli, hogy a város tulajdonává legyen, mert ha iskolának nem, akár mint kereskedési telep és tiszti-lakások, akár miut egy a volt nagy >Fehérlő<- heMert azt ne higyje senki, hogy egy pár félre eső helyen levő szálloda, egy nyílt, szép utcáhnni vendéglőt helyettesíteni tudna. Tehát azzal végezzük cikkünket, hogy a Voyta-llets házcsoport közcélokra minden esetre megveend'. Sokszor hallottuk már hangoztatni, hogy hiszen jó volna bizony megvenni a kérdéses házcsoportot, csak volna miből 'í Erre az a feleletünk, gyümölcsöző célra iz a tőke, a mit vételárra kiűzetünk, ha kölcsön kell is venuüuk, mégha, megves Jyett szükséges uj nagy vendéglő-telep hely,j találja fedezetét az évi bér és a házcsoport melynek berendezésére bizonyára vállalkozó is akad, vagy pedig valamely később fülmerülő célra megveendő tehát most. mikor megszerezhető, ós nem akkor, mikor talán már eladó sem lesz, vagy pedig drágábban lenz megszerezhető, miként a : Ü.ÜK>MK vendéglővel is jártunk. Egy város akkor életrevaló, ha bell« tőke értékében. Á ki ezt megoldhatlau nehézségnek tja, arra nem mondhatunk mást, mint azt, hugy ék nélkül aggodalmaskodik. Ha meg nem vesszük a házcsoportot, rövid egy pár év megmutathatja, hogy ez helyrebozhütatlau hiba lenne tőlünk. EÍleubeu, ha a vét'lt must elhatározzuk, ez nagy kockázatrületeinek élénk és összekötő vagy sarok pontjait; tal semmikép s»m járhat, megszerzi, nem akkor, ha minden számbave1 Am, tegyen ugy o képviselőtestület hető fuudust elszalaszt, * ha wilami kOzc-lra,: többség a mint jónak látja, mi szükségestelekre vau szüksége, akkor nagy nehez-u, vagy seinniikép sem juthat hozzá Meg kell csak kérdezni az iparosukat és kereskedőket — azok nagy töbl mily károsnak tapasztalják, hogy dók urai s fogatai számára déglő, és meg kell kérdeni a vidékieket, hogy miért nem jüunek be. városunkba? ha pedig JSOgel, nincs a vivennie gl elélő Hűk tartottuk ken és óvó szavunkat fölemelni Ü a véte] mdaláni elejtése esetén előre látjuk, hogy rövid évek alatt szívesen nipg venné a képviselőtestület a Voyta-Hets házcsoportot, ha akkor drágább nem, — sőt egyáltalán eladó lenne. A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Lycéhez. — Horatius. — Meghallgatta Lyce az ég kívánságom : A leányok sorsa téged is utolért H vénasszony létedre még tetszeni vágyói >S nem tudsz hova lenni a játék s italért. •teszketö énekkel bortól ittas főve], Szerelem istenét hiába ingerled, Helyetted viruló szép ohiosi nővel Mulat zengő lantnak édes hangja mellett. A száraz tölgy mellett kegyetlenül halad Tovább és elkerül, a meddig csak lehet, Mert sárga fogaid, ráncaid, ősz hajad Elvették hajdani híres szépségedet, Ölts bár tagjaidra cosi biborruhát, Díszítse bár ezer drágakő homlokod, • Mit a szárnyas idő könyvébe lezárt ; Elmúlt napjaidat vissza sob'se kapod. Jaj, hova fut Venus? hova arcod bája? S kecses mozdulatid ós mindaz, a mi volt, Mi engem felgyújtott bő szerelmi lángra, A mi sok időre ma : amtól elrabolt ? Hova lett gyönyörű szép, kendőzött arcod? Melynek Oinaráó után near volt mása) A ki megharcolta mái- ama nagy karcot: Á kegyes sors sirját idején megásta. De neked sok évet eugodnek a párkák, Mint a vén varjúnak. Elsz Lyce, sokáig, A hevülő ifjak gúnykacajjal lássák, A kialudt fáklya hamuvá mint válik. _ Balogh Bénes, Falkovicsné. — A »Pápai Lapoks eredeti tárcája. — Irta: Szeatkutiry. Vasárnap délután van a faluban. Az ájtatos hivek egyenként sznlinkóznak haza a Jifcániáíól. Ilyenkor télen a falu nagyon csendes. Orege-ifja a búbos mellé húzódik ós beszélget. Áz öreg Fehér, a falu der k bírája is hazafelé ballag. Utána siet egy zsellér ember: Palkóvios. Éppen az ajtófélfánál éri el az öreget. — Biró uram, bemehetek-e egy szóra? — Gyere be öcsém. A jó meleg szobában aztán leülnek, Megtömik jól a pipájukat a börzsacskó tartalmával, rágyújtanak. Hallgassuk ki őket. Palkovics kivesz zsebéből olyan hivatalos írás félét, kérges tenyerével végig simogatja, ós odanyújtja a bírónak, Fontos képpel olvassa el az öreg Fehér. Idézés az a törvényszékhez. Palkoviostól el akar válni a felesége. Mit gondol biró urára bemenjek-e? — Mondd el csak Palkovies, hogyan is vau ez a történet? Egy ideig gondolkozik. Hogyan is kezdje 1 Végre megszólal . . . Ezelőtt htisz esztendővel történt. Belel.ioloudultatn abba a leányba, hisz biró uram úgyis tudja. Hiába figyelmeztettek, hogy ne vegyem el, tönkre tesz, nem törődtem én ezzel. Meg mutatta is, hogy szeívfc. Mikor megesküdtünk, mindenki irigyelte azt az asszonyt tőlem. Hogyan tudott öltözködni! Az apám hagyott rám ugy kétezer pengőt, abból készült a sok bársony pruszlék; ksvCüb selyem KÖLÉUY, kendő, elég. Hogyau nevetett rajtam, mindig, mikor én a napszámba véres verejtékkel kerestem a kenyér't. De mm akartam azt, hogy valamibe rövidség" legyon, H ÍRÓRA, hónapig voltunk együtt, Hogyan hízelgett nikem az az asszony, hízelgő volt beszéde, vadgalambúgás a nevetése! Egyik este a napszámból hazajövet igen megvoltam lepve, mikor láttam, hogy a kutyánk a körítéshez van kötve, .Körülnéztem, nem jött elibém az asszony, miut máskor. Benyitottam a szobába, senki, de még a bútorok sincsenek meg. Mintha a menykö csapott volna belém! —- Elszökött! -- Utána! — Ez volt az első gondolatom, Bwszaladtam a városba, de ott se tudtam