Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-02-09

2. PÁPAÍ LAPOK. 1896. február 9. Szinügyünk. Komjáthy János a Győr -Sopron-PápaKomáromi szinbázkerület igazgatója, a tavasz folyamán végleg elhagy bennünket, a dunántúli megyékből, a magyar alföldre, Debreczenbe teszi át lakását, hogy gyönyörködtesse azokat is, mint gyönyörködtetett minket néhány éven át. Komjáthy tói uri is fájó szivvel veszünk bucsut. A sok szedett-vedett színtársulat után kételkedve és kötve fogadtuk őt is, azt hittük, ő és társulata sem lesz jobb az előbbieknél, a kik a szó szoros értelmében megutáltatták velünk a színházat. De elismerést az érdemnek. Kellemesen csalódtunk. Kornjálhynak első fellépése, nem a szinpadon, hanem az életben, azzal a rokonszenves modorral, mely neki oly kiváló szép tulajdonsága, közkedveltté tették őt csakhamar városunkban. Mint szakember társulatát mindenkor magas igényeknek megfelelőleg szervezte. Pompásan válogatta meg az erőket, selejtes elemeknek társulatában nem volt maradásuk, ha önként nem mentek, tudott módot találni azoknak eltávolítására. Ezeknek köszönhetjük mi, hogy néhány éven át, színi évadunkban csakis válogatott műsort ós praecis előadásokat láttunk színházunk deszkám. De hát most ott vagyunk, a hol előbb voltunk. Társulatunk nem lévén, választani kellene egyet, csak azt nem tudjuk, hol vegyünk oly jót, mint a milyen Komjátkyó volt. Azt hisszük, ennek a kérdésnek a megoldása elég gondot ád rendőrkapitányunknak, a ki hivatva van arra, hogy a távozó Komjáthy színtársulatát, más alkalmas sziutársulattal helyettesítse. Ugy tudjuk, hogy már több szintírsulati igazgató adott b.i kórvényt a városhoz, hogy a tavaszi és őszi évadot nálunk lölthesne. Boudörkapitányuuk azonban elég óvatossággal jár el, nem adta ki a helyhatósági engedélyt ez ideig egyiknek sem, hanem várakozási álláspoutra helyezkedett, Azt, hisszük, nagyon helyesen. Nekünk vagy a győri, vagy a székesfehérvári társulattal kell szövetkeznünk, mert e város mindegyikéről meg lehetünk győződve, hogy selejtes színtársulatot nem tür falai között. Az okosság hozza magával, hogy várjuk be ennek, a két igazgatónak a jelentéseit. Vizsgáljuk meg, miféle erőket gyűjt egyik is másik is maga köré, s ha erről alaposan meggyőződtünk, akkor mondjuk el, hogy győzzön a jobb és a helyhatósági engedélyt annak adjuk ki, a ki Komjáthy Jánosnak méltó utódja lesz. Liatay H. = A magyar nyelv jogai. Mint értesültünk, a pápai izr, iskolaszék tagjai szombat délutánra lettek gyűlésre egybekíva. A gyűlés lefolyásáról lapunk zártáig nem kaptunk értesítést., de ez alkalommal minden valószínűség szerint megbeszélés tárgyát képezte a biblia fordítás kérdése. Nem kételkedünk benno, hogy az iskolaszék elnöke mult heti vezércikkünk után keresett ós talált is módot arra. hogy ez ügy mindenkinek megnyugvására nyerjen elintézést, a hogy lapunk legközelebbi számában már az ügy kedvező megoldásáról adhatunk, hirt lapunk olvasóinak. A piramisok hazájából. - Girge, 18ÍJ6. jan. 22. — Bttrcsi József, a helybeli ev. ref. főgimnázium derék természettanárának, a ki középiskolai tanárok részére rendezett t-anulmáuyuton Egyiptomban van, lapunk felelős szerkesztőjéhez küldött leveléből közöljük a következő részletet: Kedves Béla barátom! Még Cairóból akartam neked írni, de félbe hagytam, mert Kovács Károly vendéglőshöz mentünk diner-re mindnyájan és már akkor nem éreztem jól magamat. Éjjel 12 óráig tartott az egészen magyaros mulatság ós a luculusi estebéd. Kedves barátom ! csak azt a rengeteg sok rózsát és bámulatos szép rezedát szerettem volna hozzátok varázsolni, hiszem, hogy nagyobb lett volna agiom a hölgyek előtt, akik éppen akkor túloztak a Griff'' nagytermében. A. társaknak hatírtalan jó kedvük volt, ón csak ugy tartózkodólag viselkedtem, hogy legyen olyan ÍM. Másnap reggel ki kellett volna menni Sakkarába, de ón nem mehettem, rnc-rt a meghűlés (és a nílusi víz; otthon maradni kényszeritett, pedig máskor jól voltam, még akkor is, mikor a többiek nyögtek ós érzelegt-'k a nagy viharban Kefalomától Zánteig. Hiába, ugy van : ma nekem, holnap neked, 2U-án pihenés volt, amit mások vásárlással töltöttek el, különösen akik Palesztinába mennek, én addig erősödtem otthonn, hogy aztán másnap útra kelhessek felső Egyiptom felé. Tegnap reggel S órakor el is indultunk a vonattal ós jöttünk egész nap, megtettünk vagy 560—70 kilométert nagy porban ós meglehetősen hűvös levegőben. Útközben nagyon sok cukornád ültetvény van, mit az elszórva levő cukorgyárakban dolgoznak fel, a törmeléket megetetik. Érdekesen ozsonnálnak ós étkeznek az arabok, különösen a vonaton utazás közben. Az állomásokon árulják a hosszú cukornád rudakat egy piaszterért, ők aztán megvesznek egy vagy két karót ós rágják, kiszopva belőle a cukor nedvet a háncsát meg kiköpik (engedelemmel legyen mondva) közbe-közbe egyegy fekete kávét isznak az állomásoknál a vagyonosabbak, mely nemzeti italuk, ételnek is beillik vastagsága miatt. Tehát itt volnánk már felső Egyiptom ezen mindenesetre érdekes-városának nílusi kikötőjében horgonyzó gőzhajóján, melylyel d. u. 2 órakor tovább megyünk Asszuán felé, mely ide 345 kile iné ternyire van. Ezen útban sok régi műemléket fogunk megnézni; gondolom szerencsésen megjárjuk ezt az utat is, miután elég jól érezem magamat ós az eddigi utunk is elég szerencsés volt, jóllehet fárasztó ós némelykor némi veszélylyel is járt, pl. a nagy tengeri vihar alatt, melyet emiitettem és mely elől a zántei kikötőbe menekült „Cleopatra" hajónk, nem merve nyílt tengeren tölteni az éji-'b, mivel a vihar erősödni látszott, a villám is beütött az első árbocba ós az utasok nagy része tengvri betegségben szenvedett. Másnap reggel folytattuk utunkat, egész nap nagy szélben, mely arcunkba fújta a tenger hnJlátnainak sós vizét, ugy, hogy egészen be voltunk sózva ós a csók is sós lett volna. De hát azért szerencsésen megérkeztünk egy napi késéssel Alexandriába. 18-án Kairóban Hebentáncz orvosnál voltuuk ebéden. Ebéd után sógora — egy fiatal porosz amatbur fotográfus — lefóuykényképezte künn az utcán az egész társaságot. A gizehi piramisok előtt is levétettük magunkit vagy 14-en, tivóhiton ülvj. E'.en a nílusi hajón nagy a sürgés-forgás, azért nehezen m *gy az irás a hajó mozgása miatt. M-'geugedj, hogy eddig uem irtim. Üdvözöllek és maradok szerető barátod Barcsi József. TOl.LHKCiVCiYKI,. Hogyan kerültek aférjek papucs alá? Emlékezetet meghaladó idők előtt élt egy hős lovag, kit általában „ vashomlokunak" neveztek, Csatában soha sem sebesült meg, térdei sem alázat — sem engedelmességből, soha meg nem hajlottak. A császári birodalom egy hosszú ideig tartó háborút győzelemmel fejezett be, s a diadal örömére ünnepélyeket „A pokolba is veled megyek" — odanyújtottam neki a tenyeremet. Előkapta az aranyóráját és azt mondta, siessüuk, kószü ődjünk, mert lekésünk a gőzösről. Felvettem az ünu 'plő ruhámat, kalapomat. Sötét éj volt. Mentünk az indónázhoz. Reggelre Pestre érkeztünk. Bileültetett a kocsiba. Egy gyönyörű ház előtt kiszálltunk, felmentünk az emeletre. Itt bevezetett egy szobába ós ott hagyott, azt mondta, most bemegy az öreg úrhoz és megmondja, hogy itt vagyok. Néhány perc múlva visszajött. Megfogta a kezemet és sok szobán keresztül vezetett, A legutolsóban a divánon feküdt egy galambősz öreg ember. A feleségem odament hozzá, megcirógatta és azt mondta rám mutatva: „Apuska, nézze itt van az uram értemi" — Én csak füleltem. ,Ez az urad?' — kérdé az öreo\ „Igen ez. Elvisz most magával haza, ugy-e Palkovics, azért vagy itt?" Én csak bámultam. ,Azóft' — felelém, Az öreg felült és két könnyet törölt ki a szeméből. Legalább maradjon itt egypár napig — mondta, Én megsajnáltam, Jól van, ottmaradtam meg semmit róla. Szomorúan jöttem haza. Hogyan csúfolt itt minden ember, uteaho-szat kiabálták utánam a gyerekek: itt hagyott a feleséged! En mégse haragudtam arra az asszonyra. Vártam, hogy majd csak visszakerül. Ha éjjel a szél döngette az ajtómat, azt gondoltam, ö az. Ha este a munkából hazajöttem, vártam, hogy elejbóm jön. Ugy kívántam az öleléíéb, ugy vágytam a csókja után. Tíz esztendeig vártam . . . Nem jó az ördögöt a falra festeni! Hűvös őszi este volt. Nem háltam kinn a tornác alatt; fáztam, hát bementem, Alig egy kicsit elszunynyadtam, a kutyám ugatását hallom, Megkopogtatták az ablakot. Hamar felugrottam, rám teritettem a subámat és kimentem, A feleségem állt ott biró uram! — A feleségem, Amint meglátott, a nyakamba ugrott, a forró kópét az enyémhez szorította. „Visszajöttem hozzád, eresZsz be!" Elfeledtem én akkor mindent. Átöleltem a derekát, ügy vittem be. Meggyújtottam a faggyúgyertyát. Letiltunk egymással szembeu. Milyen szépséges Volt az az asszony. Azt hittem, az Isten angyala szállt le hozzám. Néztük a kalapját, a köpenyét, ós odajött hozzám. Ölelt, csókolt, cirógatta az arcomat, kuszálta a hajamat. Milyen súgva kérdezte tőlem!? „Ettél-e ma már meleget apjuk?" Még aznap nem ettem meleget, j Kifutott a konyhába. Más nem volt a ; háznál, mint egy kis zsir, liszt, só, meg kenyér. ; Báni parancsolt, hozzak be venyigét. Hoztam. . Meggyújtottam a tüzet, ő meg odaállította a I háromlábút melléje, zsírt, lisztet tett bele. Feltöltötte, ós kész volt a rántott leves, A háromlábút odaállítottuk az asztal közepére. ; Az asztalkából kivettem a kenyeret, Szegtem neki. Együtt kanalaztuk a levest, „ízlik a leves, Palkovics?" „ízlik bizou," feleltem. Hogyan meg tudott az a boszorkány igézni a szemeivel 1 j „Látod ezután mindig igy lesz, ha te is I Ugy akarod.! — Akarod e az én főztömet enni, 'akarsr-e az ón uram lenni?" Akartam én ezt mind. „Látod, eljöttem érted, Nem itt fogunk ám lakni. Budapesten. Egy öreg ur magához fogadott, éi. vagyok a mindene. Oda megyünk hozzá. Van neki háromemeletes háza, sok pénze egymást. Szinte szégyeltem magamat mellette, A szegény főldmives, az vtri asszony nielli tt!'I3z mind, nrnd a mienk lesz, ha te velem De. Q ezael uem törődött, peveite a fátyolát, jösz!