Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-11-29
XXIII < ; * íolyaiíi. 48. szám. l*iípa míKi. nov( k inl)cr 29. lapa varos hatóságának és több nnpai, s pápa-vidéki egyesületnek raelválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánl közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papi ('kereskedése Fc'Hór. Laptnlajdonos: dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy I_sóla. Előfizetések ós hirdetési dlj?.k a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a IcjrjHiányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt ÖO kr. — Egyes szám ára J.5 kr. Állítsunk fel népkonyhát. (drhs.) Nyakunkon van a tél, de azért talán még nem késtünk pl e javaslatunkkal, melyet nem lehet döggé úgy a hivatalos köröknek, mint az emberbarátoknak is figyelmébe ajánlat, unk. Álig múlik el hót az utóbbi időben, hogy ne találkoznánk a lapokban olyan hírekkel, hogy egyik-másik városban (s Pácánál kisebb városokban is) legalább a tél idejére népkonyhákat állítanak fel. Bármennyire benne vagyunk is már a télben, még azt hisszük keresztül lehetne vinni a dolgot, bogy a többi városok példáját mi is kövessük, csak meg legyen az arra hivatott egyénekben az ügy iránt a kellő erély és jóakarat. Midőn ezzel az indítvány nyal föllépünk, kettőt kell előrebocsátanunk. Első sorban ki kell jelentenünk azt, hogy ezzel az indítvány nyal nem kívánunk quasi kritikát gyakorolni a város, valamint humanitárius egyleteinknek a szegény-ügy körüli eljárása felett, azokról, azoknak eddigi működéséről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Úgy a város, mint a különböző jótékony egyletek a legpraktikusabb és a legtapiutatosabb módon gyakorolták eddig is a szegények felsegélése körül szükséges teendőiket, bár nagyon természetes, hogy a szegény-ügynek egységes szervezése híján a városnak a számtalan egyesülettel való harmonikus összeműküdése vajmi nehéz volt. A heti segélyek, a téli tüzelőfa kiosztása ugy a város, mint a két nőegylet részéről, nemkülönben a különböző iskolák szegénysorsu tanulóinak tankönyvekkel és téli ruházattal való ellátása az iskolák kebelében fennálló egyletek részéről, a betegség miatt itlőh ges munkaképtelenségre kárhoztatott, szegény iparosoknak és iparos segédekuek orvosoltalása ós segélyezése, a különböző bettgsegélyző egyletek részéről, mindmegannyi praktikus és helyes módjai a felebaráti szeretetből folyó kötelességek gyakorlásának. .Ezek ellen természetesen semmiféle kifogásunk egyáltalában nem lehet. A mi indítványunk csak azt célozza, hogy mindezek a felsegél ési módok még egy ujabb irányban is kiegészítve legyenek. A másik körülmény, amit ez inditványuyal kapcsolatban kiemelnünk kell, az, hogy mi ezzel nem akarjuk sem r. már ugy is nagy számban lévő jótékony egyleteket egygyel szaporítani, sem pedig a felebaráti szeretet nevében elég nagy mértékben megadóztatott közönséget egy ujabb jogcímen (bocsánat az idegen szóért, de a magyarban nincs megfelelő mása) megpumpolni. A már létező egyesületeknek igénybe vételével, de a város hozzájárulásának kikérése mellett is kell a népkonyhát felállítani. A dolog megvalósításának módjára, nézve egyelőre nem kívánunk konkrét javaslattal fellépni; csak azon nézetünknek adunk kifejezést, hogy legcélravezetőbbnek tartanok, ha a két nőegylet és a vörös-kereszt, egylet intézősége venné az ügyet kezébe s egy a legközelebbi napokban megtartandó aukett dolga volna a további módozatokat s különösen a szükséges pénzösszeg előteremtésének módját megállapítani. Mindenik egyletnek természetesem kellpne egy bizonyos összeget e célra áldozni, s azonkívül a városnál is odahatni, hogy a spgélyazésekre a költségvetésben előirányzott összegből e célra fordítson bizonyos részt. Ugy tudjuk, hogy a város által a, szegényügyre évenkint előirányzott összeg a rendőrkapitányi hivatal utján szokott szétosztatni, igy tehát egyenesen \[ é s z á r o s Károly rendőrkapitány úrhoz fordulunk felszólalásunkkal, ki különben is élénk részt vesz egyik humanitárius egyletünk vezetésében; az ő ismert erélyességére és iigybuzgalmára első sorban számítunk a dolog megvalósításánál. A mi a kérdésnek a pénzügyi oldalát illeti, e tekintetben sem kívánunk ezúttal részletkérdésekkel foglalkozni, csak annyit említünk' fel, hogy vidéki városokban egy nagy forgalmú népkonyha évi szükséglete 1200—1400 frt között váltakozik s ilyen pénzszükséglet melA PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Levél a szerkesztőhöz. — Sáregros, JK9G. nov. 18. Kedves barátom! Jó Petőfi bátyánk így énekelt versben : „Boldogtalan voltam teljes életemben." En ezt nem mondhatom, mert kiskorom óta Boldogtalanságom nem volt egy kis jóta. A szentírás szerint boldog ember csak az, Csak arra ragad rá a boldogság tapasz, Aki elégedett a maga sorsával, Nem cserélhetne nz sok nagy urasággal. -Én szerény sorsommal elégedett lévén, Vidám révész vagyok a boldogság révén. Némileg öszitnek ugyan már a gondok, Mégis boldog vagyok, én csak annyit mondok. Az áldott jó kedély mindig megvolt nálam, Bármilyen terheket emelt is a vállam. •D.eák koromban is ép' ezért szerettek, Mert a hol én voltam, ott bizton nevettek. A sok jó emberem elhitt . . . kérded, hová ? . . . Szélylyel a városba, csaknem mindenhová ! S mert baka koromban böjtöltem a poszton, Kitartottak engem pompás uri koszton. Polgári kaszinó, „Fehérlő" vendéglő, És az „Arany Griff"-ben az uri ebédlő, Továbbá Dreisziger élvezetdús kertje Volt azon időben az urak hcrberlje. Élveztem én akkor számos vigasságot, Láthattátok rajtam a nagy boldogságot. Egyszer többek között egy bizonyos napon, Vendégül jött hozzám a renyhe unalom. Kicsíptem hát magam s felugorva menten A« „Arany Griff" felé egy sétára mentem. Találkoztam én ott egy jógii vü úrral, Ki rég dicsekedhet követi mondurraJ, Tüstént megszólított, szelíden nevetve : „No Bakó barátom ! hova oly sietve ?" És én azt feleltem: „Kedves Nagyságos ur Miután a forint nálam, nem párosul, Sőt mivel nincs nálam csak egy árva hatos, Járkálok itt, mint egy éhező lakatos." A követ ur szive megesett felettem, Azonnal meghívott vendégévé lettem. Mert a közel levő tágas „Arany Griff be" Igazi örömmel a jobb karján vitt be. Ozsonnára ettünk pompás süllőhalat, Melyből csak bort kivan minden egyes falat; A jó somlaiból koointottunk rája Néhány kilót hizott mindkettőnknek hája. Az a jó követ ur azt mondta, Ő fizet, Sokkal több bort igyam és kevesebb vizet! Mert hát megjegyzendő — tanúm rá Keguly, Savanyu viz is volt, pedig suliguli, Es ez méreg drága a „Gri/f" vendéglőben, Igaz, hogy ritkán ís van ám kelendőben. Hetvenöt krajcár volt féliíeruck ára, Biztosan mondhatom jól emlékszem rája. En csak elbámult" am, megállott a szemem, A harag tündéri játsiadoztak velem. S bár az ételt, italt nem is éu fizettem, Mégis ugy magamban kissé mérges lettem. Hogy vehetnek vízért 75 szép rezet? Ilyet fel nem matat ember emlékezet! De jó Maecenásom. fizette nyugodtan, Béke uralkodott!; mi közöttünk ottan. Ez is boldogság volt, kiváltképpen nekem, Hangzott is a Grill'ben borizü énekem. Következő nyáron igazgatóm hivat, S mivel szupplicálui volt akkor nagy divat ; Kaptam egy kis könyvet s azzal elindultam, Öt-hat vármegyében-bizony-megfordultam, Mármaros-Sxigetre midőn oda értem, A paróchiára egyenest betértem. Ott voltam vendége két hétig a papnak. Ki ügyes mestere hordónak és csapnak. Egyszer csak reám néz a jó öreg páter S igy szóllott: „Mondok én most valamit fráter 1 Suliguli forrás nincsen inneu távol, Csak egyetlen napot kell utaznod mától,
