Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-11-08

vetéli: Nagy nemzeti baj volna, ha erős fej mellett gyenge végtagok volnának"*) Egy következő cikkben lesz alkalmunk az ezen felolvasásban közlött statisztikai adatok alapján megvilágítani a főváros ós vidéki városok közti viszonyt, most legyen szabad jelen cikksorozatnak célját megjelölnünk ós pedig ismét vonatkozással az ezelőtt öt évvel megjolent cikkre, a melyben rezignációval mondottuk: „Az arammal még egy ideig nem úszhatunk szembe. Must még büszkeségünket s hiúságunkat legyen az, ha a külföldi ember, ki egy két napra meglátogatja Magyarországot — értsd: Budapestet — elragadtatással beszél a főváros szépségeiről. Most még hivalkodni akarunk, hogy ime van egy városunk, mely épületeinek szépségére Európa bármelymás városával kiállja a versenyt! most még ai a célunk, hogy a svábhegyi vakító panoráma közelebbről nézve még vakítóbb legyen, mit sem törődve azzal, hogy a figyelmes szemlélő előtt e fény mögött a vidéki városok sötét képe emelkedik fel árnyként ; most még ugy vagyunk, mint a bálba készülő szegény család, moly minden kevés pénzét az egyetlen leányra költi, mig a többi gyermekek éhesen és rongyosan civakodnak odahaza. Most még de meddig tarthat ez ? A család többi tagjai is követelik jogaikat. A vidéki kereskedő és iparos is élni akar, s nincs kedve elnyomatni magát a fővárosi dédelgetett kereskedők s nagy iparosok által. A vidék is hallatja szavát s ha ez a panasz az intéző körök füleihez jut, meg vagyunk győződve, hogy a vidéki városoknak vissza lesz adva a lőlök most cl vett szerep, vissza lesz adva a lehetőség, hogy egyes vidékeknek erőteljes ipari, kereskedelmi s szellemi központjaivá legyenek." Talán nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy az ezelőtt öt évvel még indokolt rézig nációnak most már meg kell szűnnie.; a főváros nemzetünk ezredéves ünnepélyén egész pompájában mutatta be magát az idegeneknek, s a cel, melyre a ^legnagyobb magyar« föllépése óta összes kormányaink törekedtek: Ihulnpe&t nagygyá, hatalmassá fejlesztése, ország-világ előtt mint megvalósult \.-lt doku'( Küy.üazilnságt Szemle XX 6vf. márcziusi füzet. hogy mint szégyenlős diákok sütötték le s'/emeiket, nehogy árulóikká váljanak. Edelényit mindenfelé snajdig gyereknek ismerték, nevéhez a pikáns esetek modern legendái fűződtek. Egyik barátja, ki valamelyik leszámítoló banknál hivatalnokoskodott, de egyébként novellákat irt, róla mondotta ezt a felettébb jellemző mondást: — Ha nem félnék az utolérhetetlen kwintjeidtől, hidd el pajtás, tiz novellára valót tudnék rólad irni. Mire Edelényi gondolkozva jegyezte meg : Pedig még csak a közepén járom a bolondját. Ezzel az öntelt nyilatkozattal nem állt arányban mostani diákos megrökönyödése. Miuden mauirja, világlátottsága és szalonias könnyedsége cserben hagyta most, a mint az igéző kis leányt meglátta. Márta, az alföldnek érintetlen fakadóban levő rózsája. Bársonyos pillája szelíden feküdt le tiszta ragyogású szemeire. Látszott, hogy remeg, mint fecskemadár, ha pajkos gyermeknek jutott martalékul. Móg a hallgatás istennőjének is tetszetni látszott ez az idylli megzavarodás. Mert mintha apró kacsójt még titokzatosabban, még ingerlőbben vonta volna apró Bzájacskájához, hallgatást parancsolva. Edelényi ennek ellenére megszegte a parancsot. A megriadt őzike felé ment és megfogta ennek remegő kezét és szólt: — A kik e szobornál ugy találkoznak, mint mi, azoknak könnyű a hallgatás, mert egymás szeméből is tudnak olvasni. Nézzen a szemembe édes Mártám, mit olvas ki belőle? mentálható. Indokolatlan-e, ha most már a vidéki városok is megmozdulnak, hogy országos érdekből kórjók maguk iránt a törvényhozás jóakaratú figyelmét s megszüntetését annak az egyoldalii, mindent a fővárosnak biztosító politikának, mely eddigi intézkedéseinket jellemzi ? Épen nem; s hisszük, hogy a vidéki városok ily iránya mozgalma sikerre is fogna vezetni, hisz most már az »intezö körök« is kezdik belátni az eddigi irányzat tévességét. A >Magyar Közgazdasági Társaság* elnöke, városunk volt országgyűlési képviselője Láng Lajos igy szólt az említett felolvasást követő eszmecsere befejezéséül: »Iit az ideje, hogy a főváros egyoldalii, fejlesztésének politikájával felhagyjunk, s a vidéki városok céltudatos emelésére gondol fordilsuuk;« s városunk jelenlegi országgyűlési képviselője Fenyvessy Ferenc hasonlóan nyilatkozott milleniumi ünnepi beszédében: Nem szabad elfelejteni és szem elöl téveszteni a városok fontosságai: sem a kormánynak, sem a törvényhozásnak, sem senkinek, a kinek a közélet alakításához szava van" Dr. Antal Géza. Uj alakok. Vármegyénkben megválasztott uj orszgy. képviselőket a „M. U.

ir a következőleg mutatja be: Báró Pongráez Anselm. Körjegyző lesz az uj ugodi képviselőből, mint a hogy elődje I'enyressy Ferenc, volt ugodi Képviselő a/, volt 15 évvel ezelőtt. De mig Eenynessyt, mikor 15 évvel ezelö'.t fellépett Ugodon először, már akkor az egész Veszprémmegye ismerte, addig a választás előtt két héttel még maga báró Pongráez Anselm a/.t sem tudta, hogy ha az ember Békáson van, a bájos menyasszonyánál, merre fekszik a híres Uyod'i Igazán ugy cseppent bele a képviselőségbe, hogy szinte maga sem tudta. S csak arra ébredt fel, hogy mikor Fenymsyérl bejöttek a tapolcafőiek és az ugodiak, bogy kikísérjék beszámolójára és búcsúbeszédjére, Fenyvessy egy Mártára ez a megszólítás „édes Mártám" ugy hatott, mintha egy erősen vezeLott Volta-áram kergetőzött volna tagjain. Szivét édes melegség öntötte el, és oly boldog volt, hogy szeretett volna sírni. De hogy az Elemér szemébe nézzen, azt nem cselekedte volna meg egy fél világért. Elemér gyönyörködve nézte a szép remegő gyermeket és meleg érzése tette megindítóvá beszédét. Lássa Márta, én tudok olvasni a siemében ; akarja, hogy olvassak? Igy nézhetett szent Margit esdve, mint Márta midőn rejtett alamizsnáját rózsának hazudta. Edclé nyiben volt lélek, hogy nem szólt semmit, hanem szelíden oda vonta a szobor zöld pázsitjára. Leültette a partra és ő mellé. A szivek szimfóniájához magasztos csöndet nyújtott a természet. Ki tudja, meddig ültek ott. Es Harpokratesz, a hallgatás istennője, jobb kacsóját hallgatást parancsolva, váltig a szájánál tartotta. Én azt hisze n, a sétálók egyébként kouíideus közönsége sem merte volna megzavarni ezt az idyllt. . . . Mondjátok még, hogy a házasságok jobbára kis hirdetések után ütnek be. Az idyllikus eset után Edelényi meglehetős hajban volt. Modern történetben prudéria nem levén lehetséges, hát kimondom magyarán, himezés-hámozás nélkül: Edelényinek fiatalos juxai, asszony bolonditásai közben, egy asszony elválaszthatlanul vele maradt. Az Edelényi asszonya varróleány volt. Edelényi egy fiatalos excurziója közben lelkendezve fecsinos, fürge fekete legénykét mutatott be a választóknak, mint — utódját. Persze Fenyvessy előbb megkérdezte a főispánját, Esterházy Móric gróf ő excelleaciáját, hogy mit szól az — utódhoz. Mert tudvalevőleg az ugodi kerületben nagy rubrika ám, hogy az „urodalom" kit akar ? Jákói Géza a gróf fáradhatlan erdőmestere voit a báró Pongráez pártnak végrehajtó lelke. Egymaga többet ceti száz főkortesnól, ugy hogy Pongráez báró még a választás előtti napokat is a menyasszonyánál tölthette, a hol kétségkívül kellemesebb időtöltés esik, mint például Jákón, a hová a később szerencsésen elcsukott káplán izgatásai folytán be sem akarták az „utódot" ereszteni. Bukását zicherre vették mások is, sőt ő maga is. De a kik tudták, hogy Esterházy gróf embere még Ugodon nem bukott meg, csak erősen biztak, főleg mikor Fenyvessy a választás reggelén — ez sem történt, meg máshol — olyanformán, mint valaha Imre herceg, egy vörös Pongrácz-tollal kezében átment az ellentáborba és azt — táborostól átvezette a Pongráez tanyára. A győzelem nagy feltűnést keltett me.gyeszerte. De annak mégis csak az a kedves, bájos menyasszony örült legjobban, a ki nem öt évre, de élethossziglan akar hive lenni az uj ugodi követnek. Purgly Sándor. Vármegyénk enyingi választókerületének szabadelvű képviselőjéről dr. Pur gl y Sándorról a „M. U." a következőket írja : Homo novus et ignotus. Azaz, hogy országszerte tán lehet ismeretlen a Purgly Sándor neve, de Dunántúl ismerik is, becsülik is, szeretik is. Eddig Veszprém vármegyének volt a diszteletbeli főjegyzője Purgly Sándor. Most pedig megválasztották képviselőnek szabadelvű programmal Enyingen, a melyről tudnivaló, hogy az egy erős negyvennyolcas kerület, a melyben kormánypárti programmal éppen csak Purgly Sáudor győzhetett. Vagy hogy igazságos legyek •. ez a győzelem tulajdonképen nem magáé Purgly Sándoré, hanem egy egész Purgly-családé. Enying uj képviselőjének és két testvérének, Purgly Pálnak, meg Purgly Lászlónak dezte föl a kis hamupipőkét. Nem íészletezem a dolgot. A belvárosi templomban a Mária-társulatnak előimádkozója, a kis varróleány édes anyja, egy szép napon horribilis átkokat szórt a szökevény leányra és támasz nélkül maradt. Azóta az evés idejét is átímádkozta. Edelényi pedig a kis bátortalan varróleánynak könnyeit forró csókokkal és szent esküvésekkel szárította föl. A viszony nem ígérkezett ideiglenesnek. Egy szöszke gyermek toppant közibük, a ki gőgicsélő szókkal Edelényi nem kis bosszankodására őt papának hívta. Mikor Edelényi arra a boldog tudatra ébredt, hogy vagy Márta az övé lesz, vagy megbolondul, azt a kellemetlen kötelességet tartotta főbenjárónak elintézni, hogy azt az — asszonyt a fürdőből elutaztassa. De az asszony makacs volt. Ellenállt. Szcéuákat csinált. Oly kétségbeesetten járt-kelt, hogy az utca népének ez volt m általános hite róla: Fogadni mernék, hogy ez az asszony nemsokára a lapokba kerül, a rendőri hirek közé. * Végre is engedett, Egy ennivaló, szöszke gyermekkel tűnt el a helyről, hogy Edelényinek ne legyen útban. És ettől a pillanattól kezdve élt a fürdőben egy valóban boldog pár. Nem mondom, hogy Elemér kábító cirkumspektusait ama bizonyos belső kis• biró ne zavarta volna, hiszen a mai spleenes ember• ben is van még lelkiismeret; de elég volt egy tekintet az aggodalom nélkül való, ártatlan gyermekre,