Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-11-08

XXI11 é f f ol y a in 45. sxana. Pápa, 1§96. november 8. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldfcerg Gyula papírkereskedés© Főtér. Laptulajdonos: dr. Fenyvessy Pereno. Felelős szerkesztő : Körmendy T3éla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a legjutanyosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre H frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Vidéki városaink helyzete, i. A külső fejlődés nyomainak láttára sem hallgat el városuukban a panasz, bogy társadalmi, ipari s kereskedelmi életünk pang, hogy városnak valódilag nein fejlődik oly arányban, mint azt a pótadó magassága s beételi forrásainknak teljes kihasználása mellett várhatnék. Á stagnálás okát keresik némelyek a városi tanácsban, mások képviselőtestületünk indolenciájában, ismét mások mind a kettőben együttesen. Nem szándékunk sem a tanácsot, sem a képviselőtestületet védelembe venni; a jogos bírálatnak sokkal nagyobb tisztelői vagyunk, hogysem ne látnánk szívesen, ha akár a tanács egyik vagy másik mulasztását, akár a képviselőtestület czélszerütleu határozatait bírálat alá veszik; az általános stagnálás okául azonban sem egyiket, sem a másikat el nem ismerhetjük, s nézetünk szerint ez a — nem pusztán csak a mi városunkban észlelhető — tünemény egy sokkal általánosabb okra: a vidéki városokkal szemben általában hibás törvényhozási intézkedésekre vezethető vissza. Ez a nézetünk — taláu e b. lapok olvasói emlékeznek reá — nem mai keletű. Kifejezést adtunk ennek e lapok hasábjain több izben, s a »Magyar Közgazdasági Társaság* soeiologiai XI. szakosztályának ez óvi| febr. 25-én tartott ülésén elhangzott felolvasásból s az ezen felolvasást követő eszmecseréből örömmel látjuk, hogy más oldalról, előkelő társadalom-tudományi körben, ttgyauezen nézetet hangoztatják. A legutóbbi — 1890-iki — népszámlálás az 1880-ikival szemben yárosuuk lakosságánál 400 főnyi apadást tüntetett föl. Ezen apadás okait vizsgálva, a Pápai Lapok 1891. évi 4-ik számában többek közt következűket irtuk : „Csodálkozni énen az apadáson, épen uem csudálkozhatunk, mert városunk s bízvást elmondhatjuk városaink — elég utalnunk Győr példájára hol a lakosság l-2°/

0-al s Komárom példájára, hol h lakosság tiz év alatt tiz lélekkel szaporodott — egy ideig az ország hatalmas központja Budapest miatt háttérbe lesznek szorítva, s csak ha ennek fejlődése nem viseli majd magán a rohamos ugrások, hanem a rendes fokozatos haladás bélyegét, lehetünk rá elkészülve, bogy vidéki városaink is egészségesebb fejlődésnek fognak indulni, s uem hanyatlás, hanem örvendetes előmenetel mntatltozik az ismétlődő népszámlálásoknál. " A mit mi e néhány példa felhozásával a vidéki városokra vonatkozóing mondtunk akkor, azt most az országos statisztikai hivavatal maga is konstatálja, legalább a Duna mellett fekvő városokra u^zve, ezt mondván: ^Budapesttől le egészen Újvidékig s föl egészen Pozsonyig, nincsen egyetlen igazán emelkedő város; Baja évtizedek óta nem gyarapodik, Yácz alig, Komárom hanyatlik, Győr csak gyenge szaporodást mutat. Sőt Pozsony fejlődése is csak lassú.**) A hivatkozott czikkben igyekeztünk kimutatni, hogy Budapest fejlődése a vidéki városok rovására nemcsak a nagy középpontok rohamos természetű fejlődési törvényeinek, hanem a törvényhozás különös intézkedéseinek is eredménye; utaltunk a személyes teheráruk díjszabására — a zónarendszerre — mint legeklatánsabb példájára annak a becézgetósnek, melyben fővárosunkat a törvényhozás részesité. Fölvetettük az önként kínálkozó kérdést, vájjon egészséges állapot-e ez ? helyes-e az ország egyetlen egy városát a többi rovására annyira dédelgetni, a fejet a többi tagok rovására annyira megnöveszteni ? — s természetes, hogy a kérdésre a felelet csak tagadó lehet, mert azok, »kik a nemzeti életnek legbiztosabb fentartóifc nem egy városban, hanem az egész országban szerte fekvő, vagyonilag s szellemileg kifejlett városokban találják : ezt egészséges állapotnak nem tarthatják.« Sugár Ignácz a Magyar Közgazdasági Társaság febr. 2ö-iki ülésén tartott felolvasásában ugyanezen konklúzióra jut. *Ez oiszág szellemi ós anyagi összes életműködésének egyenletessége, arányossága és szerves összefüggése az ország minden részének az azt megillető jeleutőség szerint kifejlesztését kö*) .Stat. közlemények. Uj folyam 1, Bő. A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Őszi kép. Oszi fuvallat sárga mezőre Lengve leszáll. Es sirató dalt zeng dideregve Álmainál. Árva virágszál állt a mezőben, Hervadozék — S nincs, a ki védje, nincs a ki szánja, Hogy üde szirma, illata árja Pusztrda rég. Puszta a« erdő, lombkoronátlan Búslakodik. És e mogorva képe virít rám A tavaszig. Nincs csalogánydal, nincs susogása Lombjainak. Csak recsegése meztelen ágnak, Melyek a földre hullani vágyuak, Hullani csak. Szürke a tájék, mintha a börtön Volna maga, Szürke a felhő, nem ragyog át a Napsugara. Csend van a tájon, mintha aludnék Mind a mi él; Szinte nyomasztón néma a csendje, Mintha e csendre, nincs ki felelne, Hallgat a Bzél. Nagy temetőben, mely a világé Egy sir e táj, Ráborul árnya küdlepeléii az Esti homály. Mintha kcsergno, öntözi csső Könnyeivel, Melyek a sirra hullva leszállnak, S melyre a néma pusztai tájnak Csendjo felel. Oh de szeretném e temetőnek Sírja alatt Végig aludni jeltelen ágyban Álmaim at. S mig fel a hantra rezgve ragyogna Hajnali féuy, Rám örök álom szállna le csendbeu, S tőled a szél egy búcsú szavat sem Hozna felém. Istvánfi. 5{ai[pn§i[atESz szofiira alatt. (Novella.) Irta : Verner Lásxló. BETHÁNIÁBAN LAKOTT LÁZÁR KÉT HÚGÁVAL, MÁRTBÁVAL ÉS MÁRIÁVAL . . . DE NEM, MÉGSEM BESZÉLEM EL ÖNÖKNEK AZ Ó-SZÖVETSÉG EME SZÉP TÖRTÉNELÉT. Az ÖNÖK Bzentibilis IDEGIETE MODERN után VÁGYIK, PEGYON KENETESEN, NAGYON SZÉPEN ELFOGJA AIT ÖNÖKNEK PRÉDIKÁLNI. Kn pedig elmondom a modern történetemet. * Hogy pgészen modern legyek, a történet szálait attól a pillanattól kezdem bontogatni, mikor Edelényi Elemér és Molnár Márta véletlenül (vagy önök egyáltalán nem akarnak hinni a véletlensógbeu ?) Harpokrateaz antik istennőjének egy i'élre-eső zeg-zugos alléban levő szobránál összetalálkoztak, A hallgatás istennőjének paradicsomi kosztümje szinte megdermesztette Mártát. A nap bágyadtan törte át a fák sugarait, melyek ambráfc leheltek. A» érzékeket megvesztegető illat a bőr felületére csalta ki a vért, titkos vágyaknak adott hangot, a szivet elöntötte az epedós boldog : boldogtalausága. Egymásra néztek, de kölcsö, nősen olyan érzelmeket olvastak le egymás arcáróldig higyjék meg, hogy a novellairók tehetetlen irigységgel tekintenek a bibliára. Tehetetlen irigységgel mondom, mert bölcsen érzik, bogy fÖnségében olyan klassikus novellákat, minő a tékozló fin, az irgalmas szamaritánus, a mindent béketűrő Jób novellája, ők összekomponálni nem tudnak. De mi haszna I önök modern történeteket akarnak minden áron, Azért a bibliai Mártiidnak és Máriának egyébként nagyon tanulságos történetét elbagyom, hanem utalom önöket egy Bzeptembeyasárnapi prédikációra, hol AZ isten szolgája ran 45