Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-11-01

XXI11. rWol^jim 44. szám. í)0. Biavcinbcr t. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-viűéki egyesületnek megválasztott iiflzlfinye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., Lova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkct'eskedése Főtér. A király a nemzethez. A hivatalos lap csütörtöki számában a következő legfelsőbb kézirat jelent meg, mely az egész országban falragaszokon fog a közönség tudomására hozatni: Ó cs. és apostoli királyi helsége a következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott kibocsátani: Kedves báró Báuffy ! Most midőn a kedvelt Magyarországom ezer éves fennállása alkalmából tartott ünnepségek immár lezajlottak, visszapillantva a lefolyt hónapok eseményeire, nem távozhatok szeretett székes fővárosomból a nélkül, hogy ki ue fejezzem ujabban is valódi örömömet ós teljes megelégedésemet ezen, a nemzetek életében ritka és valóban korszakot alkotó nemzeti ünnep lélekemelő lefolyása felett. A mit néhány hó előtt mint biztos reményt jeleztem, beteljesült. Megmutatta a nemzet az egész világ előtt, hogy ezer éves fennállása után büszkén tekinthet nemcsak politikai vívmányaira, hanem szellemi és anyagi fejlődésére is s hogy ez által méltó helyet foglalhat el akulturállamok közt; megmutatta nemcsak az ország szivében, hanem az országszerte történtek és tanúsított kegyeletteljes és példás magatartása által, az állam egyik legszilárdabb alapját képező rajongó hazaszeretetét és biztosítékát nyújtotta A PÁPÁI LÁPOK TÁRCÁJA. Találkozunk. Ugy szétágzik bár az élet-utunk, Bár eg/től-egyig másfelé futunk, Ez : napsugaras, virágos tájon, Az : tövisek közt, örök homályon ! Közös a célunk ! — Egy fordulóval Összchajlik a rossz ut a jóval; S a hogy csöndesül, lohad a vérünk, Minden lépéssel közelebb érünk. Mig egyszer végre — tán nem is várva Az Alkotó egy hivó szavára — Jöttén nem is sejtett időnek — Ufcaink szépen összejŐnek S találkozunk ! Igaztalan itt a végzet nagyon : Szépsége ezt, amazt a kincs, vagyon Kőidről fel, fel magasba ragadja, Mást meg lesújt a sorsa haragja . , . Engem, ha nézem, engem, ha látona A duló harcot itt e világon, Mit egyenetlen, vad tusába' viv Bűnnel, közönynyel becsület s a sziv : Nem bánt irigység, bú vagy fájdalom, Ha mit érzek : mély, igaz szánalom . . . Laptulajdonos: clr\ Fenyvessy Pereno. Felelős szerkesztő: tiöxTriencly Béla. niöüzeiósük ív. hirdetési ülj?.k a lap TÍ i lóhivatalübo/. küldendők, hol ís a hírei i Dk a lG2Jutányo*abban felvétetnek. A lap ára: EJIÓSSS évre (5 tri, félévre 8 frt, negyedévre 1 í'rL 50 kr, Iii?y

es szám ára 15 kr. Személyem és Házam iránt tanúsított sze-1 retete ós hü ragaszkodása által különösen' annak, hogy az ily tettekre képes, ily ér- • zelmektől áthatott és királyával egyetértő nemzet, bízvást és legjobb reményekkel tekinthet a jövő évezred elé. Szívem sugallatát követem, midőn Önt ezennel utasítom, hogy ez örömömet és megelégedésemet országszerte hirdesse és kérem az isteni gondviselést, hogy kedvelt Magyarországomat ós a nemzetnek, szellemi haladása és anyagi jóléte további fejlesztésére irányzott törekvését, mely téren még oly sok a teendő, — ezentúl is bő áldásával kísérje és engedje, hogy a nemzet ezen törekvése gyümölcsét nemcsak a len 1-, hanem a belbéke oltalma alatt is, testvéries egyetértésben és szeretetben élvezhesse, hagyományos alattvalói hűség mellett szem előtt tartva mindenkor csakis az ország valódi javának s mint ennek főtényezőjeként az egész monarchia jogosult érdekeinek elomozditását. Kelt Budapesten, 1896. ovi október hó 28-án. FERENCZ JÓZSEF, s. k. B. Bánfy, s. k. Xópvi selő- vál asztások. Győzött a szahadelvüség, A lefolyt országgyűlési képviselőválasztások ugy vármegyénkben, mint városunkban a szahadelvüség £ón "••'"zoliuóvel végződtek. ^H^ap'a városában dt. Fenyvessy Ferenc kapott 4(>6 szavazatot, a néppárti Taschler 10fi szavazatával szemben és igy nagy lelkesedós közt dr. Fenyvessy Ferenc 3(U) szótöbbséggel győzött. Az ugodi választó kerületben, a melyre a néppárt a legbiztossabban számított és dacára a kath. lelkészek ós káplánok hallatlan izgatásának, báró Pongrácz Anselm szabadelvű párti jelölt 6'ÍJ többséggel választatott képviselővé. A veszprémi vál. kerületben Szabó Imre 192 szavazat többséggel, az enyingi vál. kerülelbiMi dr. Purgly Sándor 30 többséggel győzött. A nagyvázsonyi vál. kerületben pedig dr. üváry Ferenc egyhangúlag választatott meg. A zirci kerületben nagy küzdelem után Kemény Pál 19 szótöbbséget nyert Fülöp Antal néppárti jelölt felett Osak Som lóvásárhely un nem lenghet a szahadelvüség zászlója, Somlóvásárhelyeu, a hol a liberális Bamhergor Bélával a néppárti ^'•szléngi Pál állt szemben, vérlázító izgatást vittek végbe, a plébánosok, a kik szerdán éjjel a feszületre eskették meg a választókat, hogy Meszlényire szavaznak. A lelketlen bujtogatok dacara azonban Ba'.nlwrger győzelme — A dús, a koldus, a szép és a rút, Mind valamennyi csak egy sorsra jut, Bő s öröm itt muló, percnyi csupán, Örök hosszú, mi olt jő, ez után ! — Csituljon szived gerjedelme, Ki győztél és kí le vagy verve : Találkozunk! . . . Ha szólít majd az Ur S örök ölébe létünk visszahull . . . Ha kondul majd s kong-kong az óra A végső, s hí-bí nyugovóra ... Mikor a vétkes, a gonosz, a büszke — Égvén szivén bűnei maró üszke — Gyáván, rettegve kiáltja: „Ne még! ..." S a jó, a hű békén sóhajt : „Elég . . . Szolgád, Uram, bocsásd el immár" . . . — Majd ott h biztos, néma sírnál Találkozunk ! . . . Lampérth Géza. Kérdések. A kártyázó asszonyokról. A hét, ez az érdekes és elmés heti lap, melyet a magyar intelligencia évek sora óta ismer és becsül a következő kérdéseket intézi olvasóihoz ; 1. Illik-e a kártya az asszony kezébe ? "2, JjOJK-t.-c a káiíi/ás asszony jó feleség és jó anya '•í ,' 3. Helyén való e, hogy a zsárokon kártyázzanak ? És végül: I 4. Miképp cisi'Jki'ájék a lérj, akinek kártyás ; felesége van ? Ezeket a kérdéseket A Hót következőképpen vezeti be : Akik Önök közül a legutóbbi futtatásokat végignézték, a totalizatőr vasrácsai között bizonyára nem egyszer találkoztak egy-egy virágos, asszonyi csipkekalappal, mely színesen, ingerlőén vált ki a kemény, prózai férfi-kalapok közül. A csipkekalap rózsái és búzavirágai alól szikrázó pillantások röpültek ama komoly,' angolos (legmáju ur felé, aki a lóversenytér Ígérvényeit osztogatni szokta. Szikrázó és ideges pillantások, — mert a sportot üző aszszony még annyira sem tudja megőrizni, a hidegvérét, mint a teremtés éke és koronája : a férfin. Mikor Generalis verten hanyatlik vissza a háttérbe és Szolgabíró —ahogy kollegáim.a sportludósitók mondani szokták — csak patáit mutogatta ellenfeleinek : a tribünökön, e fehér kerítés mellett, a gyöp tábori székein száz és száz selyemruhás teremtés szorítja a szeméhez a látcsövet. Ezek az asszonyok sem nem szépek, sem nem asszonyok többé; az indulat kiforgatja Őket a formájukból és még Szirmai Imrének