Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-10-18
moly magyar társadalom átlátta azt, hogy a magyar kisiparos pusztulásával egyik legéieterósebb szervet veszíti el, kell, hogy összes erejét vesse latba a gyárkirályok hatalmával szemben s a társadalomnak győznie kell 'ez igazságos harcban. Bizalommal hívjuk fel ezért a magyar társadalmat, hogy a legerősebb fejlődésében letörni akart magyar kisipart támogassa. Hiszen teheti ezt érdekeinek kockáztatása nélkül, mert a modern magyar kisiparosok számba alig vehető pár krajcáruyi különbözettel ugyan, de becsületes, szolid iparcikkeket hoznak forgalomba, melyeket a gyárak csak selejtes gyártmányaiknak nagy tömegével szorítanak le a piacról. Egyszer már megmutatta a magyar társadalom, hogy fölöslegessé tudja tenni a küllőid termekéit, most, hogy a kisiparosok a touk szélén állnak, emelkedjék fel ez a társadalom s tegyen, mert hisz értök téve magaért tesz ! Pollány Zoltán. - Képviselő jelöles. A szabadelvű Fenyvessy part tegnap d. u. 4. órakor a Griff nagytermebea tartotta alakuló nagygyűlését, melyen a választok igen nagy számmal jelentek meg. A gyűlést Osváld .Dániel polpármester nyitotta meg, s a megnyitó szavak után Sült József kir. közjegyző rövid pillantást vetve a politikai pártokra, oly képviselőjelölt fölkérését ajánlja, ki nemcsak országos nevü ember és a nemzet általános érdekeinek méltó képviselője, hanem a jogos helyi érdekeknek is buzgó támogatója • mint í.yöut ajánlja dr. fenyvessy Ferencet, városunk polgárát s az országos szabadelvű pártnak egyik kiváló tagját. Szavait lelkes éljenzés követte s Osváld Dániel polgármester általános lelkesültség közt jelentette ki, hogy a pártnak jelöltje dr. Fenyvessy Ferenc. — Ezután dr. Antal Géza indítványára tiszteletbeli elnökké (Javuld Daiue), pártelnökké Sült József választatlak meg, Hanauer Bélának pedig, a szabadelvupárt unisleltizedeu át volt elnökének jegyzőkönyvi elismerés és köszönet szavaztatott. — Sült József pártelnök megköszönte a bizalmat, mire alelnökükül egyhangúlag megválasztattak : Baranyáig Zsigmond, -Bischer Adolf, Hajnóczky Béla, dr. Hirsch Vilmos, Horvátth Károly, dr. Koritschoner Lipót, Kovács István, dr. Steiner József, Wajdits Károly, Wéber Rezső. Pártjegyzők lettek: Szenté János, Németh István, dr. Kende Ádám, Körmendy Béla, dr. Glück Fülöp. Megalakult a 200-as végrehajtó nagy bizottság is. Az alakulás után Osváld Dániel és Sült József vezetése alatt Szooboda Vencel, dr. Kende Ádám, Báron Jakab, Gaal János, Schoór Armin, Vágó László, Gyimóthy Jáuos és Kovács Sándor tagokból álló küldöttség ment Fenyvessyhez a párt nevében a jelöltséget fölajánlani, ki azt el is fogadta. s kéoviselö jelölés. Hétfőn kora délután körülbelül ötven kocsival, zászlókkal és zenével érkeztek meg tekintélyes választók az ugodi kerületből Fenyvessy Ferenchez, hogy őt Ugodon tartandó beszámolójára kikísérjék és egyúttal újból felkérjék a jelöltség elfogadására. Eredetileg vasárnapra volt tervezve a beszámoló, de Fenyvessy kijelentette, hogy ő Pápa városának egyetlenegy ünnepéről sem hiányzott még soha sem ós igy vasárnap, mikor a város polgármesterének ünneplése lesz, sem marad el Pápáról. Az ugodi kerületből pártkülönbség nélkül megjelent választók nevében Vikár Vincze tapolcafői lelkész, lelkes óljenekkel fogadva a következő beszédet intézte Fenyvessyhez : ő Felsége, koronás Királyunk a mult napokban berekesztvén az országgyűlést s elrendelvén az uj képviselőház megnj'itását: megjelentünk itt Nagyságod előtt, hogy velünk választókerületünk székhelyére kijönni s ott képviselői beszámolói beszédét megtartani méltóztassék. De megjelentünk még azért is, hogy a küszöbön levő választások alkalmából az ugodi kerület képviselő jelöltségét Nagyságodnak felajánljuk. Mi. kik itt vagyunk, nagy részben 48-aszászlót lobogtattuk a mult képviselő választások alkalmával, mert ezen zászlóra látjuk felirva az önálló tuggetlen Magyarországot s ezen_ zászló által symbolizált eszmék megvalósulásától hisszük és reméljük hazánk s nemzetünk jövendő nagyságát. Es hogy most mind e mellett is itt megjelentünk s szivünk őszinte kazaíias érzelmeivel üdvözöljük Nagyságodat : ez nem az elvtagadágnak, nem a köpenyeg forgatásnak következménye, hanem egy részről elismerése a magyar kormány és szabadölvüpárfc azon hazafias működésének, mely sierint hazánk s nemzetünk kulturális és közgazdasági haladásának csak a közel múltban is oly sok és szilárd alapjait rakta le, melyek hírnevet, dicsőséget, tiszteletet árasztanak a magyarra s biztos remónynyel töltenek el bennünket az iránt, hegy nemietünk ki fogja érdemelni az őtet megillető helyet a müveit nemzetek sorában. Nagyságod a szabadelvű pártnak egyik szilárd lelkű, elvbü bajnoka, az ugodi választókerületnek büszkesége, dicsekedése, egy nemes lelkű keresztyén és emberbarát, a ki előtt miudenkor első volt a haza és nemzet java, a keresztyéni szeretet gyakorlása. E nemes tulajdonságai indítottak minket arra, hogy itt megjelenjünk s felajánljuk Nagyságodnak az ugodi választókerület képviselő jelöltségét s elveink jentartásával sorakozzunk a szabadelvű zászló alá, hogy jelen választások alkalmával a mindnyájunk közös ellenségével, a néppárttal a küzdelmet együtt harcolhassuk meg. T. választó polgárok ! A keresztyén vallás lelke, alaptörvénye a szeretet. Arról ismerik meg, hogy mi keresztyének, a Krisztus követői vagyunk-e, ha egymást szeretjük. Isten előtt nincsen sem zsidó, sem görög, sem pogány, sem róm. kath., sem re f or mátus. Egy az Isten ós mindeneknek attya. Az a párt tehát, mely apát flu ellen, fiufc apa ellen lázit, mely a visszavonás üszkét szórja a nemzetiségek közé, mely bűnös kezekkel elszaggatni igyekszik a felekezetek közti testvéi-i szeretet kötelékeit, a mely céljainak elérésére a vallás szentségeit sem átalkodik bemocskolni : az a párt megtagadta hazáját, nemzetét s nem érdemes egyébre, mint méltó megvetésünkre. T. választó polgárok! Ez ellen a párt ellen kell most sikra szállanunk a haza és keresztyén vallás szent nevében. En kérem önöket, bogy ezen küzdelemben a lelkesültség ós kitartás soha ne csüggedjen kebleikben ós ha tán a viszonyok ugy alakulnának, hogy a szabadelvű zászlót a képviselő u nielylyol egész télen köszöntgetett egész Komárom lohnen léséig Gujon által . . . Eszembe jott, bogy bajcsi gyermekkoromban szamárháton, Boróczy tiszttartó fiaival az órákig tartó alón gyakran beszamaragoltunk Újvárra, Köszeghi biró és halászmestor uramhoz. Itt majd kapok ellátási. Oh keserű csalódás! Köszeghi mint nagy forradalmár Komáromból egyenesen emigrált, — a házban idegen emberek, mostoha szellemmel . . , — Az a gazember nincs itt ! ezzel fogadtak . . . No hiszen, rohantam ki e pokolból, hol egykor egy boldog család mennyországban lakott . . . Megint eszembe jött, hogy pozsonyi deák koromban Nuiiel nevü juristával voltam koszton, ki most Ujvárott főjegyző', s intéz mindent, akár mint egy alispán. Bob som szerettem kérni, de most meghajoltam, az éhség s fáradtság kergetett, ezek a rossz tanácsadók ... A városházán, ember emberhátán volt, s nagy munkába került a főúr elé jutni. — Mi tetszik kedves barátom ? . . szól a legnagvobb nyájassággal. — Nem jsmer spektábilis ? — Nem 1 . . — En vagyok az a Jancsi gyerek, kivel egykor Pozsonyban együtt lakott. — Oh kedves Jancsim, hogy magát igy kell látnom I . . M.ert látván ruhámat, tudta mi vagyok, . , elfordult s konyezett,' Mily jól esett e rokonszenv elcsüggedt lelkemnek. De hát segitem nem tudott, mert maga kezdé : — Lássa, ez a ciidar nép mindent fölemésztett. Ami csak zöld volt, az mind eltűnt, egy falat kenyér sincs a városban ; az egész vidék szekerei lefoglalva, s ha még annyi volna, se lenne elegendő e rettenetes gyomrú népnek ! . . igy mentünk csalódásból-csalódásba. Pedig cz még csak az eleje. Hát még aztán ?! A Bákóczy-hú.7. előtt mentem el, hol egykor a fejedelem udvara volt, hatalmas kurucaival, s országboldogitó tervekkel. Most egy tivornya tanya. Eddig osztrák tisztek, most muszkák benne az urak. Jelenleg arról nevezetes, hogy a muszkák, az osztráktiszteket az ablakokon dobálták ki, mivel a magyarokat becsmérelni merészelték. — Nem a magyarok, hanem ti vagytok a gyávák ! nekünk eddig mindig hazudtatok, de most tisztán látjuk az igazságot! . . És szépen kipödöritették az ablakon . . . Minden eszme befogadására: legképesebb a muszka; valamint a vihar könnyebben repül végig az akadálytalan tájon, ugy az eszmék özöne is nagyon könnyen fut végig a sarmata síkságon, beleütközvén akadálytalanul az agyvelők s szivekbe, hol azonnal megfogamzik . . . A szabadság észbontó csókját a muszkák megízlelték, s kezdtek fürödni annak kéjében. Az osztrákot jobban gyűlölték, mint mi. Valósággal fraternizáltunk \elök. A muszka a legyőzött ellenséget nem akasztatja í'Öl, sem főbe nem löveti. Nálunk pedig igy tettek. 1855-ben az osztrák vérbíróság által 147 ezer s egynehány száz magyar lett elitélve különféleképen. Vájjon elesett-e annyi a harcban, mint a békében? Sem a Tisza, som a Duna nem öntötte el akkor Magyarországot, hanem fiainak és leányainak saját vérétől fuldoklót!;. A muszkák kértek : menjünk velük, s kapunk nagyobb rangot a mostaninál, s hozzá még szabadságot, mely teljesen biztosítva van, ha nem politizálunk ; az osztrák pedig adott börtönt és halált — a kwegy vérzettnek . . . Még MeneUk, a fekete abessiniai király sem teszi ezt, a még niudig nála levő olasz foglyokkal, pedig ezeknek nem volt annyi keresetük Afrikában, mint nekünk Magyarországban. A hadsereg éjjel-nappal ment. Másnap a komjáthi-i útszéli csárdába verődtünk. A katonaság félreállt és salátáivá engedett helyet a bormérőbe, mely tömve volt tisztekkel. Megjelenésünkre mínd fölkeltek s felénk nyújtották boroB poharaikat, mikben azonban pálinka volt. Bort kértünk", s azzal koccintottunk, a hány pohár bort ittunk meg mi, annyi pohár pálinkát ittak meg ők, hatalmas boros poharakból ! Jaj nektek! , . gondolám. Csalatkoztam. Még vidámabbak, de ugylátszott, józanabbak is lettek . . . Csakugyan igaz Napoleon mondása : a kozákot nem elég megölni, le is kell dönteni ... Mi még ledönteni sem tudtuk ezeket . . . Egy torzonborz őrmester lépett be; óriás tál a kezében, a tálban pedig aludt tej, s ebbe kockákra aprítva érett — sárgátok. Ez volt az ebéd I . . Orosz és nem francia
