Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-10-18

nem lobogtathatná tovább ai ugodi kerületben : mi az iránt, a ki e zászlót ő uránná kezébe fogja venni, legyünk tántorithallaa bizalommal és ragaszkodásfal a a választási Imre lezajlásával e zászló a diádul dicsfényétől körül sugározva lobogjon magasra s legyünk jó reménységgel az iráni, hogy eljöhet az idő, midőn elveink diadalra juttatására a szabadelvű párttól a mienkhea hasonló támogatást nyerendünkMost pedig kiáltsuk egy szívvel éa lélekkel: Éljen Fenyvessy Ferenc ! Éljen a szabadelvű párt! Mire Fenyvessy meghatottan ós röviden válaszolt, de előre is örömmel jelezte, hogy megkönnyíti búcsúját az ugodiaktól az a tudat, hogy irae van az ugodiaknak, a szabadelvűeknek jelöltje, a kit a megjelenteknek be is mutatott és ez báró Pongráez Anselm, a ki közeli házassága utján is megyónkbeli lesz. Riadó éljenzés után megindult a menet Ugod felé a városon keresztül, hol Fenyvessy külön ovációban részesült különösen az ev. ref. főiskola ifjúsága részéről, kik tömegesen éljenezték az uj főiskolának ablakaiból Fenyvessyt ós pártját. Gyimóthon megkellett állni a menetnek, mert Fenyvessyt koszorúkkal fogadták Balassa ág ev. tanitó háza előtt. Majd mikor Ugodra értek, a többi községekből már egybe voltak gyűlve a választók, még pedig dacára a hétközuapnak, feltűnő nagy számban. Itt a beszámoló képviselő részére külön emelvény volt készítve, tele virággal. XJgodon is egész koszom és virágcsokor özönnel fogadták Fenyvessyt, a ki Horváth Lajos anyakönyvi felügyelővel, a járás volt fŐBzolgabirájával és az ugodi kerület kijelölt választási elnökével jött Esterházy gróf kocßijan. Majd elkezdődött a beszámoló. Előbb Végh István pápai főszolgabíró lépett az emelváuyre és lelkes, nagy hatást keltett szavakkal üdtözöite Fenyvessyt. a ki az ugodi kerületet 15 éven át képviselte és kire a kerület, a megye és ország büszke lehet. Véghnek nagy éljenzéssel fogadott üdvözlő beszéde után Fenyvessy tartotta meg beszámolóját. A beszámoló. Feni/vem/ Ferenc nagy éljenzések között állott fel az emelvényre és elmondta beszámolóját Ismertette mindenekelőtt a lefolyt 15 év történetét, mely alatt négy ízben egymásután lett szóin megválasztva mindig nagytöbbséggel. Parlamenti életének első éveiben ellenzéke volt az akkori kormánypártnak, két okból, —• mint ezt közkézen forgott programmbeszédében is jelezte, — először mert az ország súlyos deficitben vo't, s az államháztartás rendezését nem bírta volt megoldani, s másodszor mert az állam i közigazgatás nagy princípiumát, mely e nemzetnek a szó szoros értelmében egyedüli nemzetfentartó és biztosító eszköze, az akkori kormánypárt nem tette magáévá. Mikor azonban az állam deficitjét helyes pénzügyi politika inaugurálásával fölösleg váltotta föl, mikor a kormány őszintén és nyíltan felvette programmjába az állami közigazgatást is, akkor szóló nem késett Szilágyi Dezső után nyíltan éa férfiasan, minden utógondolat nélkül a kormányt támogató párt táborához csatlakozni. A kormány programmja azonos lett az övével, egyenesen egyéni és politikai becsülete követelte, hogy saját programmjának kivitelében csekély tehetségét és erejét latba vesse. Emlékezteti szóló egybegyűlt szép számú választóit, hogy hét évvel ezelőtt kerületének összes községeit külön előre meghívta Ugodra, a hová eddig még Pápán és a kerületében soha sem látott fényes menettel érkezett meg és a választók szűnni nem akaró viharos tetszése mellett jelentette be, hogy a kormány támogatására vállalkozott. S az a programúi, melyet akkor adott és mely ezer meg ezer példányban kiosztatott, minden betűjében szabadelvű volt. Szóló volt a legelső, a ki hét évvel ezelőtt, az elkeresztelési keserűségek és viták alatt az ugodi beszámolójában az állami anyakönyvek behozatalát tartotta a legbiztosabb kisegítőnek és orvosszernek. És ezt a programmját a kerületnek jelenvolt összes róm. kath. papsága helyeselte, senki az ellen kifogást nem emelt Az egyházpolitikai harcok megindulásakor gzoló csak saját szabadelvű felfogását érvényesítette, mikor annak őszinte harcosává szegődött. Már mint Csáky Albin gróf cultus ministernek refereuse az elkeresztelési vitákban kétszer is felszóialt és e felszólalásnak nem lehetett más logikai következménye, mint hogy a mely percben a kormány az egyház és állam közti incidenst a polgári házasság és az állami anyakönyvek behozatalával vélte megoldani, szólónak az első perctől kezdve ez álláspont védelmére kellett felkelnie. Auuál csodálatosabb volt, hogy e teljeseu logikus politikai magatartásával szemben a kerületből akkor bizalmatlansági votummal lepték meg, a mely különben akkor minden szabadelvű képviselő ellen járványszerüleg megindult. E bi'/aluiatlanságra az illetőknek egyáltalán még joguk sem volt! iv, csak annak van joga, Mert bizalmatlanság a ki megcsalva erezi magát. Szóló pedig szabadelvű álláspontot foglalt volt el még az 1892-iki képviselő választások előtt is az elkeresztelési rendelet kérdésében, a melynek védelme közben még a Magyar Állam szerkesztőjével is párviadalt kellett vivnia. Tehát mindenki tudhatta az ugodi kerületben, hogy szóló az egyházpolitikai kérdésekben csakis szabadelvű álláspontot foglalhat el, annyival inkább, mert már akkor, mikor ez a kormány programmjába fel sem vétetett, ő az állami anyakönyveknek is behozatalát sürgette. Jól tudja szóló, hogy a képviselő igenis adósa a választóknak, a kik neki politikai hitelezője. Az adósnak igenis fizetui kell, de csak azért az adóslevélért, a melyet aláirt. Szóló pedig soha reversalist nem adott, és soha azt nem ígérte, a mit a néppárt magáénak vall. Ezért nem volt joga, nem volt alapja, a hírhedt bizalmatlansági votumnak, a melyet egyébiránt csakhamar követett, a még fényesebb és impozánsabb bizalmi szavazat. Szóló nagy veszedelmet láta néppárt igaztalan agitaciójában. Szóló katholikus volt a néppárt létezése előtt is, és az marad annak létezése dacára is. Jobban hisz saját vallásában, mint sok hencegő, erkölcstelen életet élő, nagyszájú néppárti, a ki csak a tisztességes, becsületes magyar népet akarja félrevezetni és az egyes felekezetek közt áldástalan, hazafiatlan harcot kezdeni. Csak a cime szép e pártnak, nem a tartalma. S azért mert magasan álló, gazdag főarak állnak ólén, az senkit el nem csábíthat. A. cserépzsiudely is magasau áll, de azért nem ez tartja fenn & házat, hanem az alapkő. Az alapkőnek együvé tartozósága, összefonódása garantiája az épület szilárdságának és ha az ugodi kerület választói abban az irányban akarják magukat a jövőre is képviseltetve látni, mely iránynak szóló tizenöt éven át becsületes hűséggel és kitartással megfelelni iparkodott, akkor félre kell tenni most mindent, a mi ez irány híveit egymástól elválasztja, de összekell hozni mindazt, a mi őket egyesíti. Csak igy lesz biztos a győzelem. A ki pedig ezt az összetartást ebben a válságos helyzetben megosztja, bármi cimen, bármi eszközzel, bármi programmal, bármi célzattal, bármi révvel, az árulást kövec el a legszentebb elven és legigazabb princípiumon. Önöktől függ e kerület sorsa. A szabadéivüség napja egyformán süt mindenre , a pnsványra. az iszapra és a termo tőidre. De. mig az iszapból s posványból büzhüdt légkört teremt e napsugár, mert a potn 'ny nem érti azt meg, addig e. nap a lei mö földből népet fentartó áldást varázsol elő, konyha ! . . Vártam, hogy bejönnek az ólból a malacok is s egyszerre szervírozhatunk. A be nem jött malacok helyett azonban a tisztek fogtak hozzá a lukullusi ebédhez, nyelvöket csattogtatva, gourmand élvezettel csemesegve, és sóhajtó módon szólva : — Ah, to dobrzsc ! . . . (Ah : cz csak a jó.) Az ó'rmester pedig ott állt, mint a cövek, várván, mig a válut, azaz pardon ! a nagy tálat elviheti . . . Alakja igen megtetszett. Csupa szőr; csak a szeme nyílt. A legritkább példánya az eszkimó — és zulukafferfajnak, Vén róka volt, s látszott rajta, hogy minden csapdából épen került ki, pedig lehetett már 50 éves. A szabadságharc kitörése óta Ázsia belsejében kezdte meg az idevaló gyalogolást, mely egy évnél tovább tartott . . . Figurája rendkívül megtetszett. Odaléptem hozzá egy pohár borral. Hám sem hederített, pedig egészen az orra alá tartottam a poharat, de azt nem volt szabad látnia, mint nem : a túlvilágot, hanem mindig tisztjének a szemébe nézett, mint fetispap az ő halványára, 3 mikor ez igy szólt hozzá : — Mozses ! (lehet!) fölkapta poharamat, s ugy öntötte torkába — rémülésemre — mintha csizmaszár lett volna . . . Azután újra meg újra; most meg a lisztek kínálták meg pálinkával — boros pohárból; sorba megivott legalább is tiz pohárral és cz sem dűlt le, a kommandószóra szalutált, megfordult és — kiment. A mór megtéve kötelességét — elmehet ! Megjegyzem, hogy Jloiren tábornoknak szinte ez volt a fölöstökömc Perbetén, csakhogy melegtejjel . . . Most kezdődött a vásár. A tisztek emléket kértek tőlünk. Semmink sem volt. Sok keresgélés után találtam egy Újházi komáromi pénzutalványt, mely ott készpénz volt. Ezért kaptam egy rubelt: az első paripa Muszkaországból. Egyik pajtásomnak Kossuth-arcképe volt, parányi kiadásban : ezt igen drágán vették meg, hej ! nálunk is sokba került, de más értelemben. Utoljára atillagombjainkct ís megvették, egy-egy rubelért; ezt vitték haza bucsuíiának. Hisz mi is énekeltük édesanyánkról: „Bucsuíiát hozok én tenéked, Harc után, ha győzve visszatérek!" de bizony a mi bucsuíiánk csak üres koldustarisznya volt, tele átokkal. Bem apó képe azonban nem kellett nekik. Erre haragudtak, ők tudták miért hihetőleg az lHM-iki fölkelés miatt, hol Bem levén a vezér, a lengyelkaszásokhoz igy parancsnokolt : — Buhte konye sz kosza mi! (Vágjátok a lovakat kaszával !) S egy pillanat alatt egy kozákezred le lett kaszálni va. Ezért, nem kellett nekik Bem. Az is szép volt, mikor a parancsnokot megkértem, mutatná meg néhány emberrel, hogy exceiroznak a muszkák. A parancs azonnal kiadatott s néhány pillanat alatt ott állt teljes fegyverben a már ismerős Őrmester, jelentve, hogy a legénység készeu áll. Azt gondoltam, csak néhány ember lesz, dehogy : ami csak fegyverfogható ember volt a kocsma körül, az mind glédába állt, s a tiszt parancsára a legszebb rendben fejlődött erre-arra, képzclhetlcn precizió s pontossággal, mintegy hajszálnyira dolgozó gép . . . Nekünk fogalmunk sem volt erről, s beváltottuk, hogy katonai dolgokban nagyon messze állunk még, s bátorságunk nem elég védbástya e szörnyűségesen rendezett haderő ellen. Ók éjszaknak, mi uyugotnak fcarfcváu, elváltunk, hogy soha többé ne találkozzunk. Jóságuk feledhetlcti. (Folyt, köv.)