Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-10-04

Pápa-keszthelyi vasut. Ily cim alatt a „Sümeg-Szent-Grót" a pápa-: ukki vasut kérdésének szellőztetése alkalmából legutóbbi számában a következőketirja: A sümeg-keszthelyi vasut terve hosszas idők óta csak annyi életjelt adott magáról, hogy Vértessy X. Ferenc, az előmunkálatok engedmé­nyese számára a kereskedelmi miniszter az elő­munkálatok engedélyét egy évre ismételten meg­hosszabbította. A szép és üdvös eszmét, melyért két város és vidékének közönsége lelkesült, s melyet annyi édes szeretettél, jogos reménységgel és önzetlen áldozatkészséggel karolt föl. meg­fojtották akkor, midőn lelkes férfiak buzgalma és munkálkodása által már-már győzedelmeskedni és megvalósulni láttuk. Tudjuk jól, mily erejü­ket meghaladó anyagi áldozatokat kötöttek le egyes érdekelt községek és birtokosok, mert e vasut kiépítésében szebb, boldogabb, legelége­dettebb jövő alapját remélték. Lapunk annak idején részletesen ismer­tette, mily anyagi előnyöket biztosítana e vasut az országnak és vidékünk közgazdaságának. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, anuál­iukább sem, mert rnindu\ájan érezzük és tudjuk, hogy e vasut kiépítése égető szükséget pótolna, mert uélkule jórészt rejtve maradnak a kincsek, melyekkel a természet vidékünket megáldotta, a mostani szomorú gazdasági viszonyok és a filloxera pusztításai következtében pedig anya­gilag rohamosan baladva a pusztulás lejtőjén, népünknek innen-onnan a koldusbot jut kezébe, melylyel vándorútra kelhet. Éppen azért mélyen megdöbbentett ben­nünket a bir annak idején, hogy a miniszter a vármegyének azt a határozatát, melylyel a vasut építésére a hozzájárulás költségeit meg­szavazz, megsemmisítette. Egyszerre letört min­den rem- ny&eg, szép álmaink ködként szerte­oszlottak s az áradó lelkesedést és buzgalmat e lemondás csuggedisége váltotta föl. Ezóta a jobb sorsra érdemes ügy mélyen alszik. Az intéző férfiaknak be kelle látniok, hogy a miniszter határozata ellenében semmit sem tehetnek s belenyugodtak a sorsba: a szép terv megvalósítását jobb időkre hagyták. Mig a sumeg-keszthelyi vasut eszméje ek­képpen a meghosszabitott engedélyokiratban szendereg, addig — mint a Hírek rovatában lét után elváltak. Családja, melyre igen büszkének látszott lenni, a legjobbak egyike Parisban. De azóta hogy J érhez ment, szakított családjával, ő a főrabbi unokahuga, nó'vére pedig egy magasrangu tisztnek özvegye, másodszor is férjhez ment a szt. zserméni erdő felügyelőjéhez. Férje hibái folytán anyagi vi­szonyai nem a legfényesebbek, de kitűnő nevelésben részesült s ennek gyümölcseit most élvezi. Zongora­órákat ad a legelőkelőbb házakban s ebből igen tisztes­ségesen megél. Élettörténete ép oly raegbató volt, mint hosz­szadalmas, mert átszőtte mindenféle gyönyörű apró­ságokkal és epizódokkal, melyekkel a nők fűszerezni szokták elbeszéléseiket, s igy eltartott néhány napig, mig eposzát befejezte. Azalatt egy csendes utcában egy kis házat béreltem kettőnk számára. — Szerettem volna egy álló évig hallgatni azt a kellemes csevegést, anélkül, bogy ecsetemhez is nyúljak, de ő volt az első, ki műterembe küldött, ő pedig, mint eddig, folytatta zongora-leckéit. Ez a szorgalom és buzgóság megha­tott. Megcsodáltam ezt a büszke lelket s meg kell vallanom, bogy egy kissé megalázott a nő ezen ösz­töne, magát tisztességes módon fentartani. Napközben nem láttuk egymást, csak az este egyesitett kis házunkban. Mily boldogan tértem haza, mily türelmetlen voltam, ha néha elkésett egy pár perccel s hogy ragyogtam az örömtől, ha már otthon találtam. • Vándorlásaiból gyakran hozott kis virág­bokrétákat, de én csak nagy fáradsággal tudtam rá­venni, hogy tőlem ajándékokat elfogadjon. Végül az­közöljük — uj terv merül föl : Lindheim Vil­mos vállalkozó benyújtotta folyamodványát a pápa-ukki vasut engedélyéért. Ukk miatt eddig is elégnél több okunk van bánkódni, de ha ez a terv megvalósulást nyer, ugy végképen megölte azt a régi tervün­ket, hogy Devecseren át Pápáig, lefelé Keszt­helyig egyenes összeköttetést nyerjünk. Pedig ez az összeköttetés régi vágyunk nékünk. A sümeg-devecseri vasut létesítése ér­dekében nem egyszer már nevezetes lépések történtek, a munkálatok folyamatban voltak, de sajnos, nem sikerültek s igy nyer életet a boba­sümegi vasut. Ez a vasut, melyet jogosan a za­lai, sőt a dunántúli helyiérdekű vasutak szülő­anyjának tekinthetünk, Sümeg életében neveze­tes forduló pontot jelöl. Azóta létesült a mész és téglagyár, bővült ki tetemesen a bőrgyár és gőzmalom, melyek nemcsak a vasútnak nyújta­nak hatalmas forgalmat, de a munkások százait látják el mindennapi kenyérrel. Megszaporodott városunk lakossága, megnövekedett keresete, hisz a munkabér úgyszólván megkétszerződött, miből azután bővebben jut a helyi kereskede­lemnek és iparnak is. Vasúti állomásunk for­galma pedig a jővödelmet hajtó teherforgalom dolgában a dunántúli helyiérdekű vovalakou első helyén áll s bizony már közvetlen kamatát is hozná a törzsrészvényeknek, ha vasutunkat akaratunk ellenére be nem olvasztják a dunán­túli vonalakba. Mily óriási dimenziókat venne e forgalom, ha szállitandó cikkeink, melyekhez immár a ter­vezett nagy iparvállalat révén a bazalt is tár­sulni fog, közvetlenebb, rövidebb és egyenesebb összeköttetést nyerne Devecseren és Pápán át föl éjszaknak, s Keszthelyen keresztül ledéinek és keletnek, s nemcsak e vasútnak nyújtana e forgalom tisztességes jővödelmet, de nyomában a közgazdaság, az ipar és kereskedelemnek oly nagy arányú föllendülése támadna, mit előre­látni igen, de számokkal kifejezni egyáltalán képtelenek vagyunk. E vasúttal megvet­nők városunk és vidékünk jövő virágzásának biztos alapját, anyagi jólét áradna népünkre s az anyagi jólét nyomán szellemi és erkölcsi élénk haladása járna. Ellenkező esetben, ha az összeß forgalom Ukkon, vagy esetleg Tapolcán át történik, ugy mi két szék között pad alá esünk. Nemcsak si­tán mosolyogva elvette, de hozzátette, hogy sokkal gazdagabb nálamnál s valóban zongoraleckéit jól kel­lett, hogy megfizessék, mert fekete ruhái (melyeket következetesen viselt) mindig a legnehezebb selyem­ből és legdrágább bársonyból készültek. Sokszor ismételte, bogy munkája nem nagyon fáradságos. Tanítványai bankárok és arisztokraták gyermekei, kik nagyon megbecsülik s akárhányszor mutatott gyűrűket és karpereceket, melyeket rai ' ványai szüleitől kapott elismerésük jeléül. Estéinket mindig együtt töltöttük. Soha sem mentünk el hazulról. Osak vasáruaponkint ment Szt. Zserméube nővérét meglátogatni, mert végre ki­békült vele. Rendesen elkísértem a pályaudvarra, este azután visszajött és mesélt nővérének családi boldogságáról. Ilyen leírásoknál mindig összeszorult a szivem, neki szegénynek minden családi boldogsá­got nélkülöznie kellett, s annál gyengédebb igyekez­tem lenni, hogy ferde állását elfeledtessem, mert ér­zem, bogy az végtelenül fájhat egy ily érzelemteljcs kedélynek. A munkának, a bizalomnak mily édes napjai voltak ezek. Legkevésbé sem gyanakodtam, mert minden szava oly őszintének, oly természetesnek hangzott, hogy minden kétely ki volt zárva. Osak egyet hánytam szemére. Ha ugy néha­néha azon családokról és házakról beszélt, melyek­nél megfordult, rendesen mindenféléket gyanított, mindenütt ármányokat látott, mindenből regényt szőtt, egyszóval mindennek drámai színezetet adott, aminek föl kellett tüunie az ő rendes nyugodtsága mellett. lány közbeeső állomásra degradálódik városunk, mely a nagy forgalmon kívül fog esni, hanem saját termékeink is első sorban uj és uj ver­senytársakat nyerhetnek, másodsorban pedig szállításuk a kerülő utakon többe kerülvén, ver­versenyképességük csökkenni fog, mivel a pi­acoknak esetleges elvesztése járhat. Életkérdés tehát ránk nézve, hogy váro­sunknak helyes vasúti forgalmat teremtsünk. Mindegyik vonal, mely városunkon halad át, egy-egy hatalmas lüktető ér lesz, mely nekünk gazdag táplálékot nyújt s minden más vonal, mely a forgalmat tőlünk elvonja, vagy megne­hezíti, életerőnket szivja el, melynek követke­zése nem lehet egyéb, mint aszkór, melyben él­nünk nem, csak nyomorultau tengődnünk lehet. E tengődést meg kell akadályoznunk, Meg­akadályozzuk, ha egyesült erővel, lángoló lel­kesedéssel és buzgalommal s tőlünk telhető ál­dozatkészséggel munkához látunk. Munkánk célja pedig nem lehet más, mint hogy megke­ressük az érdekszálakat, melyek a mieinkkel azonosak, s ezeket a terv érdekében egygyé so­dorva, közös elhatározással hozzáfogjunk régi ideálunk megvalósításához, a keszthely-pápai vasut létesítéséhez, amely vasut a Hévíz érin­tésével, Zala-Szántó, Sümeg, Csabrendek, Káp­talanfa és Devecseren át vezetne Pápára. E vasut nemcsak ránk nézve volna élet­kérdés, nem csak a keresztül hasított vidékre volna igazi áldás, hanem l3gjobban megfelelne az országos érdeknek is. hisz a legrövidebb és legegyenesebb összeköttetést szülné, az orszá­gos forgalmat közvetítő elsőrendű vasutakkal az összes írások felé. És e terv, erős meggyőződésünk, nem ma­radna puszta terv. Megvalósítására hatalmas érdekeket lehetne sorompóba vinni az egész vo­nalon. Keszthelytől föl Pápáig mindenütt nagy helyi érdekeket érint e vonal, s az egész nag} T vidék összes érdekeltsége, a falvak, városok, a nagy uradalmak és közbirtokosok mind erejök­nek teljes megfeszítésével lépnének a munka terére, minek példáját már a vonal egyik ré­szén, a sümeg-keszthelyi terv előmunkálatainál örvendezve láttuk. E mellett számos nagybefo­lyásn férfiú, kiknek nemcsak Zala és Veszprém­vármegyében, de Budapesten is döntő sulyu szava van, karolná föl a vasútnak eszméjét, kiknek együttes működése végre valahára meg­Ezek a képzelődések gyakran zavarták meg külön­ben teljes boldogságomat. De ilyen apró tévedéseket meg kellett bocsátanom egy fiatal, szerenesétlen nő­nek, kinek élete csakugyan szerencsétlen regény volt, minden kilátás nélkül, hogy jobbra forduljon. Egyetlen egyszer kezdtem gyanakodni, midőn egy vasárnap éjjel nem jött haza. Nem tudtam mi­tevő legyek kétségbeesésemben. Ha Szt. Zzerménba megyek, kompromittálom. Kin telj es éjjelt töltöttem, ue reggel, midőn keresésére készültem indulni, hal­ványan ós reszketve a szobába lépett. Nővére beteg volt — igy mondta — azt kellett egész éjjel ápolnia. Hittem szavainak, dacára annak, hogy min­den kérdésemre egész szóáradattal felelt és e tárgy­ról csupa lényegtelen kitérésekkel beszélt, hol pedig azzal mentette ki magát, hogy más vonatba szállt, hogy a vasut elkésett stb. Ezen a héten kétszer vagy háromszor aludt nővérénél Szt. Zserménban. Mikor aztán vége volt a testvére betegségének, ismét elölről kezdődött ami idilli csendéletünk. Sajnos azonban, nemsokára meg­betegedett. Egy nap leckéiről egészen átázva térvén haza, erős lázt kapott. Ijesztő gyorsasággal járult eh­hez a tüdővész, mely mint az orvos konstatálta, gyógyíthatatlan volt. Félig őrült voltam fájdalmam és kínomtól, mikor ezt a halálos Ítéletet hallottam. Egyetlen igyekezetem már most oda irányulhatott, hogy utolsó óráit minél édesebbé tehessem. Mit szen­vedtem akkor, azt csak olyanok tudják, a kik érez­tek szerelmet. Föltettem magamban, hogy az általa annyira becsült családját, az ő büszkeségét elhívom halálos ágyához.

Next

/
Thumbnails
Contents