Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-10-04

Pápa-keszthelyi vasut. Ily cim alatt a „Sümeg-Szent-Grót" a pápa-: ukki vasut kérdésének szellőztetése alkalmából legutóbbi számában a következőketirja: A sümeg-keszthelyi vasut terve hosszas idők óta csak annyi életjelt adott magáról, hogy Vértessy X. Ferenc, az előmunkálatok engedményese számára a kereskedelmi miniszter az előmunkálatok engedélyét egy évre ismételten meghosszabbította. A szép és üdvös eszmét, melyért két város és vidékének közönsége lelkesült, s melyet annyi édes szeretettél, jogos reménységgel és önzetlen áldozatkészséggel karolt föl. megfojtották akkor, midőn lelkes férfiak buzgalma és munkálkodása által már-már győzedelmeskedni és megvalósulni láttuk. Tudjuk jól, mily erejüket meghaladó anyagi áldozatokat kötöttek le egyes érdekelt községek és birtokosok, mert e vasut kiépítésében szebb, boldogabb, legelégedettebb jövő alapját remélték. Lapunk annak idején részletesen ismertette, mily anyagi előnyöket biztosítana e vasut az országnak és vidékünk közgazdaságának. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, anuáliukább sem, mert rnindu\ájan érezzük és tudjuk, hogy e vasut kiépítése égető szükséget pótolna, mert uélkule jórészt rejtve maradnak a kincsek, melyekkel a természet vidékünket megáldotta, a mostani szomorú gazdasági viszonyok és a filloxera pusztításai következtében pedig anyagilag rohamosan baladva a pusztulás lejtőjén, népünknek innen-onnan a koldusbot jut kezébe, melylyel vándorútra kelhet. Éppen azért mélyen megdöbbentett bennünket a bir annak idején, hogy a miniszter a vármegyének azt a határozatát, melylyel a vasut építésére a hozzájárulás költségeit megszavazz, megsemmisítette. Egyszerre letört minden rem- ny&eg, szép álmaink ködként szerteoszlottak s az áradó lelkesedést és buzgalmat e lemondás csuggedisége váltotta föl. Ezóta a jobb sorsra érdemes ügy mélyen alszik. Az intéző férfiaknak be kelle látniok, hogy a miniszter határozata ellenében semmit sem tehetnek s belenyugodtak a sorsba: a szép terv megvalósítását jobb időkre hagyták. Mig a sumeg-keszthelyi vasut eszméje ekképpen a meghosszabitott engedélyokiratban szendereg, addig — mint a Hírek rovatában lét után elváltak. Családja, melyre igen büszkének látszott lenni, a legjobbak egyike Parisban. De azóta hogy J érhez ment, szakított családjával, ő a főrabbi unokahuga, nó'vére pedig egy magasrangu tisztnek özvegye, másodszor is férjhez ment a szt. zserméni erdő felügyelőjéhez. Férje hibái folytán anyagi viszonyai nem a legfényesebbek, de kitűnő nevelésben részesült s ennek gyümölcseit most élvezi. Zongoraórákat ad a legelőkelőbb házakban s ebből igen tisztességesen megél. Élettörténete ép oly raegbató volt, mint hoszszadalmas, mert átszőtte mindenféle gyönyörű apróságokkal és epizódokkal, melyekkel a nők fűszerezni szokták elbeszéléseiket, s igy eltartott néhány napig, mig eposzát befejezte. Azalatt egy csendes utcában egy kis házat béreltem kettőnk számára. — Szerettem volna egy álló évig hallgatni azt a kellemes csevegést, anélkül, bogy ecsetemhez is nyúljak, de ő volt az első, ki műterembe küldött, ő pedig, mint eddig, folytatta zongora-leckéit. Ez a szorgalom és buzgóság meghatott. Megcsodáltam ezt a büszke lelket s meg kell vallanom, bogy egy kissé megalázott a nő ezen ösztöne, magát tisztességes módon fentartani. Napközben nem láttuk egymást, csak az este egyesitett kis házunkban. Mily boldogan tértem haza, mily türelmetlen voltam, ha néha elkésett egy pár perccel s hogy ragyogtam az örömtől, ha már otthon találtam. • Vándorlásaiból gyakran hozott kis virágbokrétákat, de én csak nagy fáradsággal tudtam rávenni, hogy tőlem ajándékokat elfogadjon. Végül azközöljük — uj terv merül föl : Lindheim Vilmos vállalkozó benyújtotta folyamodványát a pápa-ukki vasut engedélyéért. Ukk miatt eddig is elégnél több okunk van bánkódni, de ha ez a terv megvalósulást nyer, ugy végképen megölte azt a régi tervünket, hogy Devecseren át Pápáig, lefelé Keszthelyig egyenes összeköttetést nyerjünk. Pedig ez az összeköttetés régi vágyunk nékünk. A sümeg-devecseri vasut létesítése érdekében nem egyszer már nevezetes lépések történtek, a munkálatok folyamatban voltak, de sajnos, nem sikerültek s igy nyer életet a bobasümegi vasut. Ez a vasut, melyet jogosan a zalai, sőt a dunántúli helyiérdekű vasutak szülőanyjának tekinthetünk, Sümeg életében nevezetes forduló pontot jelöl. Azóta létesült a mész és téglagyár, bővült ki tetemesen a bőrgyár és gőzmalom, melyek nemcsak a vasútnak nyújtanak hatalmas forgalmat, de a munkások százait látják el mindennapi kenyérrel. Megszaporodott városunk lakossága, megnövekedett keresete, hisz a munkabér úgyszólván megkétszerződött, miből azután bővebben jut a helyi kereskedelemnek és iparnak is. Vasúti állomásunk forgalma pedig a jővödelmet hajtó teherforgalom dolgában a dunántúli helyiérdekű vovalakou első helyén áll s bizony már közvetlen kamatát is hozná a törzsrészvényeknek, ha vasutunkat akaratunk ellenére be nem olvasztják a dunántúli vonalakba. Mily óriási dimenziókat venne e forgalom, ha szállitandó cikkeink, melyekhez immár a tervezett nagy iparvállalat révén a bazalt is társulni fog, közvetlenebb, rövidebb és egyenesebb összeköttetést nyerne Devecseren és Pápán át föl éjszaknak, s Keszthelyen keresztül ledéinek és keletnek, s nemcsak e vasútnak nyújtana e forgalom tisztességes jővödelmet, de nyomában a közgazdaság, az ipar és kereskedelemnek oly nagy arányú föllendülése támadna, mit előrelátni igen, de számokkal kifejezni egyáltalán képtelenek vagyunk. E vasúttal megvetnők városunk és vidékünk jövő virágzásának biztos alapját, anyagi jólét áradna népünkre s az anyagi jólét nyomán szellemi és erkölcsi élénk haladása járna. Ellenkező esetben, ha az összeß forgalom Ukkon, vagy esetleg Tapolcán át történik, ugy mi két szék között pad alá esünk. Nemcsak sitán mosolyogva elvette, de hozzátette, hogy sokkal gazdagabb nálamnál s valóban zongoraleckéit jól kellett, hogy megfizessék, mert fekete ruhái (melyeket következetesen viselt) mindig a legnehezebb selyemből és legdrágább bársonyból készültek. Sokszor ismételte, bogy munkája nem nagyon fáradságos. Tanítványai bankárok és arisztokraták gyermekei, kik nagyon megbecsülik s akárhányszor mutatott gyűrűket és karpereceket, melyeket rai ' ványai szüleitől kapott elismerésük jeléül. Estéinket mindig együtt töltöttük. Soha sem mentünk el hazulról. Osak vasáruaponkint ment Szt. Zserméube nővérét meglátogatni, mert végre kibékült vele. Rendesen elkísértem a pályaudvarra, este azután visszajött és mesélt nővérének családi boldogságáról. Ilyen leírásoknál mindig összeszorult a szivem, neki szegénynek minden családi boldogságot nélkülöznie kellett, s annál gyengédebb igyekeztem lenni, hogy ferde állását elfeledtessem, mert érzem, bogy az végtelenül fájhat egy ily érzelemteljcs kedélynek. A munkának, a bizalomnak mily édes napjai voltak ezek. Legkevésbé sem gyanakodtam, mert minden szava oly őszintének, oly természetesnek hangzott, hogy minden kétely ki volt zárva. Osak egyet hánytam szemére. Ha ugy néhanéha azon családokról és házakról beszélt, melyeknél megfordult, rendesen mindenféléket gyanított, mindenütt ármányokat látott, mindenből regényt szőtt, egyszóval mindennek drámai színezetet adott, aminek föl kellett tüunie az ő rendes nyugodtsága mellett. lány közbeeső állomásra degradálódik városunk, mely a nagy forgalmon kívül fog esni, hanem saját termékeink is első sorban uj és uj versenytársakat nyerhetnek, másodsorban pedig szállításuk a kerülő utakon többe kerülvén, verversenyképességük csökkenni fog, mivel a piacoknak esetleges elvesztése járhat. Életkérdés tehát ránk nézve, hogy városunknak helyes vasúti forgalmat teremtsünk. Mindegyik vonal, mely városunkon halad át, egy-egy hatalmas lüktető ér lesz, mely nekünk gazdag táplálékot nyújt s minden más vonal, mely a forgalmat tőlünk elvonja, vagy megnehezíti, életerőnket szivja el, melynek következése nem lehet egyéb, mint aszkór, melyben élnünk nem, csak nyomorultau tengődnünk lehet. E tengődést meg kell akadályoznunk, Megakadályozzuk, ha egyesült erővel, lángoló lelkesedéssel és buzgalommal s tőlünk telhető áldozatkészséggel munkához látunk. Munkánk célja pedig nem lehet más, mint hogy megkeressük az érdekszálakat, melyek a mieinkkel azonosak, s ezeket a terv érdekében egygyé sodorva, közös elhatározással hozzáfogjunk régi ideálunk megvalósításához, a keszthely-pápai vasut létesítéséhez, amely vasut a Hévíz érintésével, Zala-Szántó, Sümeg, Csabrendek, Káptalanfa és Devecseren át vezetne Pápára. E vasut nemcsak ránk nézve volna életkérdés, nem csak a keresztül hasított vidékre volna igazi áldás, hanem l3gjobban megfelelne az országos érdeknek is. hisz a legrövidebb és legegyenesebb összeköttetést szülné, az országos forgalmat közvetítő elsőrendű vasutakkal az összes írások felé. És e terv, erős meggyőződésünk, nem maradna puszta terv. Megvalósítására hatalmas érdekeket lehetne sorompóba vinni az egész vonalon. Keszthelytől föl Pápáig mindenütt nagy helyi érdekeket érint e vonal, s az egész nag}

T vidék összes érdekeltsége, a falvak, városok, a nagy uradalmak és közbirtokosok mind erejöknek teljes megfeszítésével lépnének a munka terére, minek példáját már a vonal egyik részén, a sümeg-keszthelyi terv előmunkálatainál örvendezve láttuk. E mellett számos nagybefolyásn férfiú, kiknek nemcsak Zala és Veszprémvármegyében, de Budapesten is döntő sulyu szava van, karolná föl a vasútnak eszméjét, kiknek együttes működése végre valahára megEzek a képzelődések gyakran zavarták meg különben teljes boldogságomat. De ilyen apró tévedéseket meg kellett bocsátanom egy fiatal, szerenesétlen nőnek, kinek élete csakugyan szerencsétlen regény volt, minden kilátás nélkül, hogy jobbra forduljon. Egyetlen egyszer kezdtem gyanakodni, midőn egy vasárnap éjjel nem jött haza. Nem tudtam mitevő legyek kétségbeesésemben. Ha Szt. Zzerménba megyek, kompromittálom. Kin telj es éjjelt töltöttem, ue reggel, midőn keresésére készültem indulni, halványan ós reszketve a szobába lépett. Nővére beteg volt — igy mondta — azt kellett egész éjjel ápolnia. Hittem szavainak, dacára annak, hogy minden kérdésemre egész szóáradattal felelt és e tárgyról csupa lényegtelen kitérésekkel beszélt, hol pedig azzal mentette ki magát, hogy más vonatba szállt, hogy a vasut elkésett stb. Ezen a héten kétszer vagy háromszor aludt nővérénél Szt. Zserménban. Mikor aztán vége volt a testvére betegségének, ismét elölről kezdődött ami idilli csendéletünk. Sajnos azonban, nemsokára megbetegedett. Egy nap leckéiről egészen átázva térvén haza, erős lázt kapott. Ijesztő gyorsasággal járult ehhez a tüdővész, mely mint az orvos konstatálta, gyógyíthatatlan volt. Félig őrült voltam fájdalmam és kínomtól, mikor ezt a halálos Ítéletet hallottam. Egyetlen igyekezetem már most oda irányulhatott, hogy utolsó óráit minél édesebbé tehessem. Mit szenvedtem akkor, azt csak olyanok tudják, a kik éreztek szerelmet. Föltettem magamban, hogy az általa annyira becsült családját, az ő büszkeségét elhívom halálos ágyához.