Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-10-04

40. 8%(ini. Piipa, ISÍKJ. okiél>cr 4. ^^^^^^^^^ ^jjp ^JJj^ ^fJ^^ESj ^^^^^^^^^^^^^ ^^S^^ ^^^S^B^^^^^ ^iJi^^^^^ Pápa város hatóságának és 1öbh pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. ( Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 9(59., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése b'ölér. Laptulajdonos; clr. Fenyvessy Pereno. Felelős szerkesztő : Körmendy Géia. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol Is a hirdetések a legj Hiányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre ,6 Í'rt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. közlekedést kosszá időn át akadályozzák és sokszor életveszélyes feldüléseket okozzanak, vagy kicsinyenként letapostassanak. Ott a hidak a legjobb karban tartatnak, nálunk vaunak jelentékeny ponton bedűlő, vagy leszakadó-félben levő hidak, melyek felett legí'elebb a tárgyalás van folyamatban éveken át, hogy ki lenne köteles azt megcsináltatni. Hát ha még az egyes községüket összekötő, nem törvényhatósági utakra gondolunk és azokon kell járnunk ?! Azokat keménynyé csak a nyári nap, vagy a téli fagy teszi, de a rajta levő gödröket ós a leszakadt lyukas hidakat senki, de senki nem gondozza. Ha pedig egyes élénkebb, de elhagyatott útvonalnak törvényhatósági gondozás alá vételét sürgeti az érdekelt közönség, ugy járunk vele, mint a marcalmelléki—szaióki, vagy a bakouy-geretice-völgyi ós a böröllői, görzsöuyi úttal, hogy bár sok interpellatió ós megnyugtató válasz tárgyait ..képezték, sőt nem egyszer megyei tárgysorozatban is fel lettek véve, de azért máig sem lett azok gondozásából semmi. Pedig ideje volna már egyszer a közlekedési utak gondozásában a szomszédos minta vármegyéket lehetőleg követni és ideje volna a városunk és vidéke által annyira óhajtott utvonalakat törvényhatósági gondozás alá Vl-Mllil ! — Névtelen, alj as levélíró. Majdnem teljesen hihetetlen, gaz, névtelen támadást akart valaki' Fenyvessy Ferenc ellen elkövetni. E napokban egyik szomszédos községbe levelet intézett valaki Pápáról (a ki azonban aligha lehet p á p a i ember, mert ilyen, mindenki által az első pillanatra felismerhető, aljas hazugságot pápai polgár nem irhát). A kérdéses levél az Alkotmány egy számát mellékeli és ezt h az n d j a hozzá: ^Keresztény testvéreink Jókai ezen cikke után, ítéljék meg maguk, ki a nagyobb hazafi, Zichy Nándor-e, a ki szereti istenét és vallását és n e m b á n t semmiféle felekezetet sem (! !) vagy Fenyvessy, a ki azelőtt, a protestánsokat szidta, most pedig a z s i d ó k k a 1 szövetkezik és a protestánsokat a kath. felekezetűek ellen lázítja.« Erre asz e na telén li a z u g s á g r a csak az a válaszunk: irja meg a névtelen, gyáva, hazug, hogy Fenyvessy azelőtt m ik o r szidta a, protestánsokat és most m ik o r lázítja, őket a k a t h. f e 1 e Je e z e t, az ő s a j á t felekezete ellen ? (A felekezeti harcot hirdető n é p p á r t ellen igen, de n e ni a kath. felekezet ellen !). A levelet letesszük a rendőrkapitáuyi hivatalba, hadd ismerje meg tolláról valaki ezt a h a z u g madarat! flrosi ós Hegyis közlekedési utakról. Közügyeinknek alig vau fontosabbja, mint a forgalmat, kereskedelmet, közigazgatást nagyban elősegítő, a szomszédos, sőt egymástól távoli községeket és vidékeket öszszekötő közlekedési utaknak jókarban léte ós fejlesztése. Törvényhatósági régi utvonalaink és azokon a műtárgyak ugy városunk határában, mint vidékén is, sőt egész vármegyénkben, a tökéletesség fokán állnak ugyan, vagy legalább a felé járulnak, de ha a modern intézkedéseket, például a községeket és utakat jelző táblákat, az egyes kiválóbb pontokon a hidakat ós kayicskalmok elhelyezósót nézzük, sok kívánni ós tenni való van. Ha valaki a szomszédos Yasvármegyébe megy át, mindenhol a legnagyobb rendet ós pontosságot látja, a jelzett tárgyakat és dolgokat illetőleg. Az ut- és község-jelzőtáblák ott mindenütt a legjobb karban vannak és nyil jelekkel ut irányt is mutatnak. Nálunk az útszélen ott állnak a jelző dúcok A ki tudja hova lett, elpusztult, leesett, vagy levert citntáblák nélkül. Ott A kavicshalmokat egyes pontokra, hol a közlekedést uem akadályozzák, hordják össze egy határba, nálunk az útszélen hevernek sokszor fél éven át a kavicshalmok, hogy az egész utvonalon a A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. FELKÖSZÖNTŐ. Nagyban járja a tivornya, Szól az ének, száll a kedv, S mintha kelne könnyű szárnyon Tíil buzog a telt poháron Az az édes, égi nedv. Szól az ének, kél a mámor, A pezsgőnek mámora, Osak egy férfi ül mogorván, Mint felhő a szirtek ormán, Szivén a gond tábora. „Ejh, nem. gyógyít bús szerelmet Más, csupán a szereié

1

' Igy kiált fel s undorodva Poharát a földre dobja: „Lányt mutassatok nekem ! Lányt, kiért a vérem égjen, Mint a kárhozatra szánt, — Lányt, kit. bírni földi éden, Lányt, kiért pokolba mégyen Koldus, gazdag egyaránt 1 A ki abban lelje kedvét^ Hogy kínozza, kit szeret, Ki gyötörjön, hitegessen, Ha imádom, kinevessen S tépje szét a lelkemet. Verjen mérges tőrt szivembe, Mig csókolja ajkamat Es ne hallgasson szavamra S csókom vissza akkor adja, Majd ha szivem megszakadt! " Antal Elek. Hazug

1 a halálig. — Csak egy nőt szerettem életemben igazán ; életem legboldogabb öt évét az Ő oldala mellett töltöttem. Neki köszönhetem művészi hírnevemet, az Ő oldalán támadtak legzseniálisabb eszméim. Igy szólt egy szép napon T . . . fiatal festőművész hozzánk. — Mikor először találkoztam vele, azt hittem, hogy örök idők óta az enyém: szépsége, jelleme, gondolataim, ábrándjaim megvalósulása volt. S ez a nő sohasem hagyott el, karjaimban halt meg, utolsó sóhajáig szeretett — és mégis borzasztó düh fog cl, ha reá gondolok. Ha magam elé varázslom e lény egész képét, amint előttem állt őt év előtt a szerelem teljes fényében, karcsú, hajlékony termetével, halvány arcával, egy zsidónő igazi keleti vonásaival' bársony tekintetével és lassn, melodikus boszédmodorával, ha ebbe a bűvös alkotmányba életei, akarok lehelni, ngy e szóval történik: gyűlöllek . . . Klotild volt a neve. Abban a körben, melyben megismertem, Deloehe asszony név alatt ismerték, mint egy évek előtt meghalt százados özvegyéi. Igazi párisi nő volt, csupa báj, csupa izlés. Midőn éreztem, hogy igazán és őszintén szerelőm, első és egyollen gondolatom az volt, bogy nőül vegyem. — Megkértem egy barátomat, hogy tudakolja meg véleményét, de annak egyszerűen azt válaszolta, bogy nem szándékozik férjhez menni. — E pillanattól kezdve elkerültem minden találkozást i mert egész lényem o szerelemmel volt eltelve, anynyira, hogy dolgozni sem voltam képes, elhatároztam, hogy hosszabb útra indulok. Megtettem a kellő intézkedéseket ezen tervem keresztülvitelére, midőn egy reggel, épp mikor a podgyászommal voltam elfoglalva, Deloehe assxojvy a szobámba lépett. Alig találtam szavakat, — Miért utazik? — kérdé szelíd hangon. — Mert engem szeret? Lássa, én is szeretem önt, de hát — s itt hangja remegett — én férjes asszony vagyok. S most elmondta élete történetét. Teljes szerelmi regény volt, a legmozgalmasabb fajtából. Férje iszákos volt, többször megverte s három havi együtt40