Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-09-20

2. PÁPAI LAPOK. 1896. szeptember 20. legtisztább liberalizmustól áthatott gyönyörű beszédet tartolt, templomi beszédnél szinte szokatlan szabadelvüséggel. A fényes egyházi beszéd nagy hatást fett a közönségre. Ezután kezdődött tulajdon képen a püspöki beiktatás, melynek során elsősorban Szász Károly dunamelléki ev. ref. püspök tartott hatalmas beszédet a püspök hivatásáról és kötelességeiről. Pál apostol ismert tételéből indult ki a felavató beszéd: „Ha valaki püspökséget kivan, jó munkát kivan." Páratlan elokvenciával s külső előadásában ép ugy lebilincselő, mint belső tartalmával is megkapó szónoklati műremek volt ez a beszéd, mely valósággal elragadta a templom közönségét. Rendkívül megható és impozáns volt beszédének végső része, ama jelenet, midőn az uj püspököt maga elé térdeltetve s kezeit annak fejére téve, megáldotta és felavatta. Antal Gábor püspök székfoglaló beszéde következett ezután, mely nem volt ugyan formális, hivatalos programm beszéd (ilyet a püspök mái komáromi eskütétele után mondott) mindazáltal a jövő feladatairól és püspöki kötelességeinek miként való teljesítéséről — bárcsak általános korvonalakban — jelezte álláspontját, A szónoki erőtől duzzadó, hévvelteli szép beszéd méltó társa volt a megelőző két, szónoklatnak. A szeretet igéit hirdette első sorban s a szeretet ápolását kötötte lelkésztársainak szivére. A szeretet a legnagyobb alkotó és építő hatalom a világon, ez a hatalom a társadalomnak széthúzó elemeit összegyűjti... a lelkészek szeretetteljes bánásmódja, vallási türelme: ez a ha talom építi az egyházat. „Útmutatóm lesz a törvény. Az a törvény, mely az államhatóság által mint az állam törvénye megalkütlatott és az a törvény, mely egyházi testületeink által saját hatáskörükben ránk kötelezőleg megállapittatott. A felséges király iránt nrndig hü leszek magam, s kívánom, hogy ebben Uazes egyházunk hívei miud utánam jöjjenek. Teszem ezt nemcsak hazaszeretetből,— bár hazámért mindig mindent feláldozni kész leszek — de teszem vallásos kötelességből. Kívánom, hogy a királyhoz hűek legyünk, a hazát szeressük, a törvényeket tiszteletben tartsuk, mert csak az együttes kötelességek adhatják meg neküuk az igazi evangeliumilag reformált jellemet. Kívánom, hogy ezek az érzelmek a gyermek szivében már az iskolábau beoltassanak mert csak Ä meggyőződés. (Elegáns szalon, Elme felti'mÖ szép leány, a pamlagon ül és olvas.) E r i h n é, (Elüie anyja hirtelen belép): Eliiie ! a fiatal gróf valószinüleg mindjárt látogatását fogja tenni. Ismered a kívánságaimat reá vonatkozón; ő két milliónak örököse — — azt hiszem minden további megjegyzés fölöslegessé válik. (Ismét távozik. Eline szomorúan néz utána, a könyvet az asztalra teszi ós hanyagul a pamlag taralányára dűl, mialatt Lervei, egy Bzép csokorral kezében belép.) Dervei (fiatal tanár, érdekes, halvány arcú szép alak): Boldogság önt látni Eline. Eline: Ah! Milyen remek csokor I — ezer köszönet érte: ime vágyam alig mondva teljesül. Dervei; Szót se érdemel, még azok is mindjárt ... Eline: Hogyan, még ma jön a többi virág is? — Oh! csupa öröm; lássa milyen rabja vagyok én a virágaimnak, ezért bárki is elitélhetne, (nevetve) és talán ön is azok közé tartozik? Dervei: Uh 1 nem, korántsem, én teljesen tudom méltányolni a szenvedélyek rabságát; az emberiségnek eme közös vonását, mely elébb-utóbb bárkit is ural. Eline (komolyan): A szenvedély rabságát? — — — ön túloz, azt nem ismerem. Dervei: Nem ismeri! Hát miben különbözik a Yágy, a szenvedélytől, két ikertestvér az, melyek édes anyja a gyarlóság. Eline: Óh,-a ki a virágot szereti, még az is önzó' ? I a hazafiság és tiszta vallásosság együtthatása képes megoltalmazni uépüuket azon kísértésektói, melyek egyik helyen vallásfelekezeti gyűlöletre, másik helyen nemzetiségi visszavonásra, ismét másutt a társadalom törvényes és békés rendjének fel forgatására egyes lelketlen izgatások révén visznek. Igenis hazafiság és vallás képesek cíak ezeket a nagy veszedelmeket elhárítani." Majd az egyházi autonom törvényhozásra nézve fejtette ki a püspök álláspontját, megérintvén a szabályozás alá kerülendő egyes fontosabb kérdéseket, az egyházi terhek igazságos megosztását, az egyházak vizsgálatát stb. Végül emelkedett hangú imában az Isten áldását kérte a királyra, a hazára és az egyházkerületre. Mély hatást tett e beszéd is a hallgatóságra, mely az így véget ért beiktatási ünnepély után is együtt maradt, hogy meghallgathassa az üdvözlő küldöttségek fogadtatását. Kis Áron a tiszántúli ev. ref. egyházkerület püspöke nyitotta meg ezek sorát, ki is a protestáns püspöki kar üdvözletét és áldását hozta el a legifjabb püspöknek. Megható volt az ősz főpapnak üdvözlő beszéde, ki úgymond eljött a kálvinista Rómából, hogy meglássa a kálvinista Pápát. A dunántúli ág, ev. egyházkerület üdvözlő küldöttségét Gyurátz Ferenc püspök vezette ; a teljes számban jelent volt esperesi karnak pedig Szekeres Mihály volt a szónoka. A fői kola igazgatótanácsa és tanári kara nevében Czike Lajos, az egyházmegyei gondnokok nevében pedig Boné Géza beszélt. Veszprém és Komárommegye törvényhatóságának küldöttsége üdvözölte a püspököt, emennek Sárközy Aurél főispán, amannak Véyhely Dezső alispán volt az élén. Sült József a római kath., dr. Kluge Endre pedig az ág. ev. hitközség üdvözletét tolmácsolta, A pápai izr. iparosok gyámolító egyesülete nevében Nuszbaum József titkát* tartott üdvözlő beszédet. A pozsonyi ev. ref. egyház közönségének küldöttségét Balogh Elemér lelkész, a pápai tanítói kart Vargyas Endre vezette. Az utolsó üdvözlő szónok dr. Németh Antal a győri tankerület főigazgatója volt. A püspök minden egyes üdvözlő szónoklatra hosszabb-rövidebb beszédben válaszolt, az egész hallgatóságot meglepve páratlan szónoki készültségével s gyönyörű rögtönzéseivel. A beigtatási ünnepély hivatalos része ezDervei: Természetes! mert letépi a kis viruló bimbót a töröl és keblére tűzi, mert Bzereti. De nyugodjék meg kedves barátnőin, az önzés is erénynyé válhatik a szeretet által — — — lássa én is önző vagyok. Eliue (élénken): Tehát az ön teóriái saját tapasztalatán alapulnak ? Dervei: Nem is tagadom — a vágy, hogy önt lássam, hozott ma is ide. Mióta önt ismerem, mindig vágyódom, azóta egy végtelen ür támadt körültem, melyet betölteni, Eline csakis ön volna képes; gondolatom, ténykedésem, mely célját kereste, meglelte egy vezérlő szempontját. — Eline! — — — ugy-e ön ért engem, ugy-e ön osztozik velem ? Sokszor kértem már, de ön mindig néma maradt. Eline: Hát a tekintet nem beszél ? Nincs a hangnak jelentősége? lássa a benső kép testté, a gondolat szóvá válik a csöndben, (halkan súgva) hisz tudja ön, egy szent sem szokott szólni még ha meg érti, még ha teljesiti is, a mit kérünk. Dervei (szenvedélyesen): Eline ! Eline: Csitt! anyám minden pillanatban jöhet s ha minket illedelmesnek lát, talán inkább enged, könnyebben meggyőződhető lesz. Dervei (szemrehányón): Ön fél Eline —uralkodjék Önmagán és ne féljen; a tiszta érzést semmi sem szabad, hogy uralja, (a könyvre mutat) meg van az itt írva Eline, értse meg és kövesse; tegyen ugy mint Klára, tudja milyen volt Klára? —- — — Hallja tehát, elmondom; ah ezek zel véget ért s az ünnepi közönség átvonult a Griff szálló nagytermébe a bankettre. Még ekkora sokaságot banketten aligha láttak együtt a Griff-terem falai. Az utolsó as/.tal már el sem fért a teremben, az kiszorult a folyosóra. A résztvevők száma megközelítette a 300-at. Az asztalfőn Darányi ült, jobbján Antal Gábor püspökkel. A püspöktől jobbra Szász Károly, Néger Ágoston, Kis Áron, Boné Géza, Ruprecht Tasziló, Fenyvessy Ferenc, Darányi balján Gyurátz Ferenc, Sárközy Aurél, László József és Véghely Dezső, ezekkel szemben Tuba János, Ihász Lajos, Br. Nyáry Béla, Czike Lajos. dr. Németh Antal, Körmencly Sándor és Chernél Antal-ültek. Á fényes menü a következő volt: Csirkeaprólék-leves. Balatoni fogas, majonézzel és tartármártással. Vesepecsenye körözve. Almás pité. Kacsa és fogolysült, salátával és befőttel. Torta. Vegyes gyümölcs. Fagylalt. Fekete kávé. Somlai bor. Pezsgő. Cakhamar megindult a tósztok áradata, melyeknek sorát Antal Gábornak a királyra és királyi családra mondott felköszöntöje nyitotta meg. Ezt követte Darányi Ignác miniszterI nek nagyszabású pohárköszöutője az ünnepelt 'püspökre, mely a következőleg hangzott: Nekem jutott a szerencse osztályrészül, hogy a mai ünnep hősét főtiszt, és mélt. Antal Gábor püspök urat a társaság nevében üdvözöljem. Ezen üdvözlethez tisztelt Uraim! azt teszem hozzá, hogy ámbár az ő püspökké megválasztatása a mi egyház szervezetünknek megfelelően alkotmányos küzdelem kifolyása volt, de azért e kerületben, melynek határa a Zoborhegyétő'l le a Dráváig terjed — senki sincsen sem azok között, kik mellette, sem azok között, kik ellene voltak, ki őt ez állásra méltónak ne találná. Nagyok a feladatok, melyek az uj püspök előtt állanak, de az isten adott neki erőt, hogy akarjon és akarni tudjon, adott neki tehetséget, hogy akaratát meg valósítani tudja, s ügyszeretetet és lelkesedést, hogy kitartó legyen a munkában. Mennyire csodálatra méltó az, hogy egy oly kis nemzet, mint a magyar, fenn tudott maradni a holt betűk nem tudták meggyőzni, talán meggyőzöm én . . . Eline: (Élénken.) Ám legyen; ön olyan szépen tud regélni és én olyan szívesen hallgatom. (Remegve). Lássa, nekem mindig hajlamom volt az érzelmek tulhajtására, az ideálisabb feléhez vonzódom, az én kedélyemet mindig kellemes hangulatba hozza a dal, a költészet, (nevetve). Nos édesem ! haladjunk a meggyőződés felé, úgyis célom, büszkeségem volt életemet a meggyőződéssel összhangba hozni, Dervei: (melegen) Ha ez igy volna, Eline, ha ez igy volna, akkor . . . no de hallja Klára regéjét, (célzással) a kit szépségóért mindenki a teremtés koronájának nevezett. Hogy miben állott azon leánynak csodás ellcnállhatlansága, a felett a kritikusok és az ő számos hódolói sem tudtak megegyezni. Egy festő, a ki szintén a hódolói közé tartozott, a testté vált ideálok harmóniájának nevezte Őt. Egy költő arany hajáért rajongott, mig egy theologus extázisba jött szemeinek bűvös fényétől. Egy öreg tudós bevallá, hogy ő határozottan ama leányjózan, egészséges elveit csodálja; és számtalan mások ingerlő termetét és egész lényének pikáns voltát adták imádatuk okául. Szóval Klára éppoly okos . volt, mint a milyen szép, a kinek bírásáért a legelőkelőbbek és a leggazdagabbak vetélkedtek. Ámde a vágy a szépért, a jóért, a kevésbbé dusokbau is megvan, de ezeket Klára könyörtelenül mellőzte, már-már hajlandó volt