Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-09-20

1000 esztendeig. Az oka ennek az, hogy a mi hiányzott nálunk számban, erőben és hatalomban, azt pótolta összetartásban nagy jövőre hivatott nemzetünk. Csak tartsuk meg azt az együtt tartó érzést, a mit őseinktől átvettünk s a mi ezeréves történetünk minden lapján dominál : a hazaszeretetet. A református egyház nem hódítani akar, de megtartani, mert mint a szőlők, pusztultak el a Balaton mellett egyházaink és meg kell mentenie a ref. egyháznak Szlavónia protestáns népét, mert ezzel a magyarság van megmentve. A boldogult püspök megmutatta az Ígéret földjét, Antal Gáborra vár annak megszerzése. Ezután az iskolákról szólott a miniszter. A leány-interuátus és a tanítóképző-intézet Össze van kötve, a földmives-iskolával, mert mint földmives ország nem boldogulhatunk, a mig néptanítóink neyelését nem hozzuk kapcsolatba a földmives iskolával. A pápai állami tanitóképző-intézet, a hol ez igy van, az ország mintaiutézete lesz, Majd a pápai ev. ref. főiskoláról emlékszik meg a miniszter, hol minden vallásbeli ifjú tanulhat, de senki sem hallotta még, hogy itt bárkinek is bármi csekély hátránya lett volna a miatt, mert nem az ev. ref. vallásfelkezethez tartozott. Ennek a szellemnek fog megfelelni az uj püspök, a ki a békét és egyetértést hirdeti és a ki azt fogja keresni, a mi összetart és nem azt, a mi elválaszt. Őzike Lajos Tisza Kálmánra, Yéghely Dezső Szász Károlyra, Barthalos István a kormányra, Juhász Pál barsi esperes pedig Darányira emelte poharát, Konkoly Thege Béla Gyurátz püspököt, Molnár Béla László Józsefet, László József az agyházkerületet, Sárközy Aurél Czike Lajost, Szűcs Dezső Néger Ágostont éltette. Néger Ágoston mély figyelem mellett az egyházkerület javáért ürítette poharát. Ezalatt a társalgás mind élénkebbé vált, ugy hogy a további köszöntők már belevesztek a beszélgetés nagy zajába. Fél öt órakor oszlott szét a társaság. A püspököt beiktatása alkalmából táviratilag üdvözölték: Wlassics Gyula, Kun Bertalan, Szilágyi Dezső, Szász Domokos, br. Prónay Dezső, Fabinyi Teofil, Sárkány Sámuel Hegedűs Sándor, Eötvös Károly, Láng Lajos, Beöthy Zsolt, liadó Kálmán, Károlyi Antal, Dr. Mészáros Károly stb. stb. A dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlése. A dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlése héttőn folytattaott és csütörtökön ért véget. A közgyűlés a Pap Gábor fölött tartott emlékbeszéd napját s az uj püspök Antal Gábor felavatási ünnepélyének napját leszámítva négy napot vett igénybe. Tisza Kálmán, kit sógorának, gróf Degenfeld Gusztávnak halála akadályozott abban, hogy az emlékünnepélyen és a felavatási ünnepélyen részt vegyen, hétfőn este megérkezvén, kedden és szerdán elnökölt a gyűlésen. A gyűlés nevezetesebb tárgyai voltak a Pápán felállított állami tanitóképző-intézet mellé tezvezett ref. tanítóképző internátus berendezése, melynek céljaira Tisza Kálmán 3000 korona, László József kocsi lelkész 3000 korona, dr. Antal Géza 500 korona alapítványt tettek, évi járulékképen pedig Darányi ignác földmivelési miniszter 140 koronát, Antal Gábor püspök 140 koronát, a tatai ev. ref. egyházmegye 120 koronát köteleztek. Az állami tanitéképző intézet növendékeit, az első évfolyamra fölvett 40 növendéket, Vargyas Endre kir. tanácsos, Veszprém vármegye tanfelügyelője bemutatta az egyházkerületi közgyűlésnek és köszönetet nyilvánított Tisza Kálmánnak, hogy a Dunántúl középpontján ezen, növendékei után Ítélve, nagyfontosságú kultúrintézmény felállítását támogatta. Tisza Kálmán válaszában utalt a nagy tanitóhiányra, melyen ezen képezde is hivatva lesz ugyan segíteni, de a melyen alaposan segítve csak akkor lesz, ha az állam pénzügyei megengedik, hogy a tanítókat fontos feladatuk teljesítésében méltóan díjazhassunk. A kerület örömmel értesült azon fokozatos fejlődésről, melyet a pápai egyházraegye vezetése alatt levő ref. leány-interuátus eddig elért s köszönetét fejezte ki az egyházmegyének és dr. Horváth József igazgatónak a sikeres és buzgó működésért, egyúttal intézkedett az iránt, hogy az internátus legközelebb kerületivé tétessék. A főgimnáziumi tanári állások most már teljes számban betöltve lévén, az államosak fizetési osztályaikba véglegesen besoroztattak. A különböző választások megejtettek. Konvent! rendes tagokká Körmendy Sándor és Molnár Béla, közalapi bizottsági tagokká Antal Gábor és Molnár Béla választattak meg. Czike Lajos főiskolai gondnok állásáról lemondott, de a kerületi közgyűlés kérésére a személye iránt általánosan nyilvánuló bizalomnak engedve, lemondását visszavonta. Az eh.-kerületi eh.-főjegyzői és két tanácsbirói állásra a szavazás, mintán a tisztségek az egyes egyházak szavazatával töltetnek be, elrendeltetett. TOLLHEGYGYEL. Mikor a riporter illiiminálva van. Riporterünkkel a héten egy kissé furcsán jártunk. A sok bankett még több pezsgője kissé öszszezavarta fejét, s a neki referádára kiosztott rovatokat összecserélte. Igy azután hüledezve olvastuk a vásárról szóló, poétikusan megirt, s jambusokba szedett ékes versezetet: és mélabúsan bőgtek ökreink a köztük duló szájfájás miatt; s fájón visit a sertések hada, vevők nem hallják bár siralmikat. Mire végére értünk a vásári jelentésnek, redakciónk összes tagjai zokogva borultak egymás kebelére a megindító vásári poéma hallatára. Azután a protestáns ünnepélyekről szóló jelenteßt vettük elő, a mely igy hangzott; Az e heti országos sokadalom nagy látogatottságnak örvendett. Felhajtatott: eleven miniszter 1 kegyelmes ur 2 méltóságos ur 3 püspök 4 nagyságos ur 117 nagytisztoletü ur Tliöl Megivódott: bor 3117 liter sör 1X5Ü pohár pezsgő í)75 üveg Eltörött : üveg 572 db tükör 3 db pínczérnek feje 1 db szék és asztalok lába 7 db Miniszteri kézfogás volt 153 pár elmondatott pohárköszöntő 2315 el nem mondatott (547 elhangzott éljen 1.243525 a lelki életet odaadni a fényűző életért, midőn egy korai intés visszaadta őt, alapjában véve nemes valójának. Egy napon, egy nagy ünnepnapon, a templomba ment. Halványkék, ezüstszegélyüfelb őhöz hasonló ruhájában elragadó látvány volt. A szertartás után előállott a fényes fogat. Klára előtt látszólag észrevétlen számos bámulóüiak tekintete, nyugodtan maga elé nézve haladt előre és könnyű, kecses mozdulattal termett hintóján. Kevés időre hazaézkezése nfcán egy öreg ember akarta látni, kit szegényes öltözete miatt nem eresztettek be. Klára nem tudta elképzelni, mit akarhat, miután semmi alamizsnát nem akar elfogadni, csupán Őt akarja látni. Végre elhatározta magát és kiment. A szegény ember, miután Klárát meglátta, fel akart kelni a földről, de nem tudott. A szép leány megijedt a nyomor láttától, de azért hozzálépett. Én nem is tudom, szólt halkan az öreg, mialatt az arca félelmet és szenvedélyt árult el, nem is tudom, miként merészkedtem idejönni, féltem, hogy még a gondolat által is megsértem, de — de nékem kell valaki, aki egy jó szót szól érettem, valaki, aki tiszta, szent, aki nem durva és vétkes, valaki, akire Isten tekintete hull, midőn letekint és én olyat még soha nem láttam, csak ma a templomban. Némán, könnyező szemekkel állott ott Klára. — Ne tegye, — ha nem látja jónak — folytatá a koldus, ne szóljon semmit, — ha kedve nincs — de talán gondol valamit — öntől a jó Isten — semmit sem tud megtagadni. A szép leány nem tudott semmit szólani, — de a mit a szive érzett, azt visszatükrözte arca. — Körülöttem minden oly sötét, olyan szánalmas, a sors ugy megvetett engem és mégis néha ugy vágytam valaki után, a ki megtanít, a ki megmutatja nékem, hogy mégse minden oly rideg és borzasztó. Azt mondják, az tiszta lesz és boldog, aki megérinti azon ruhát, melyet Krisztus viselt, Szabad ruháját csak ujjammal megérinteni? A szerencsétlen felemelkedett és arcán bánatos kérés ült, Klára még mindég nem tudott szólani, de a helyett, mint jó orvos, a ki nem iszonyodik a mély sebtől, hanem beköti és meggyógyítja, balkan fölé hajolt és finom kis kezével megfogta a durva kezet, mit a haldokló könyörögve feléje nyújtott. — Nézze, hogy dereng; nyögött az alig hallhatóan. Óh, mint világosodik — — minden olyan fényes, —olyan tisita — olyan fehér. Visszahanyatlott és arcán íÖlvirult. a köszönet mosolya a megvigasztalt bánat könnyei között. És Klára boldog volt, mert megízlelte, a mi a legédesebb. És Klára férjhez ment, de a szerencsés nem volt a dus hódolók egyike, hanem egy rég feledésbe ment áldozat, a kit kegyelemből magához emelt. (Melegen.) Eline ! . . . ugy e oly szép a mindenség a világ, és maga az élet is oly szép, oly édes, mint a szeretet ... de lássa mindennél édesebb, a mit Klára érez. Egy jó, egy nemes tettnek a tudata. (Eline köuyezve a földre tekint, Dervei hozzálép és gyöngéden ajkához emeli Eline kezét.) E r i h n éi: (belép, feléjük megy ndignálódva, Nos Eline! tehát igy teljesíted kívánságomat? ugy látszik, — Derveiuek adsz előnyt a gróf felett. Eline (nyíltan) Igen anyám. E r i h n é (megvetően): Szánalomra méltó őrültség, minden ember is annak fogja tartani eljárásodat. Eline (szelíden): Hagyja anyám az embereket, — hisz ők mindent őrültségnek tartanak, — a mi nekik nem tetszik, a mit nem értenek. E r i h n é (iróniával): Es mi vitt ily elméletre, ily erényre, ily szerénységre? Eline (öntudattal): A meggyö'.^'Jís auyám, melylyel célom volt életemet összhangba hozni. E r i h n ó (ingerülten D erveihez): Uram, küzdeni fogok leányomnak ily vak szenvedélye ellen. Dervei (nyugodtan): Azzal szemben sikerülhet a harc, de a meggyőződés ellen meddő marad . . . Cz. S.