Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-09-20

1000 esztendeig. Az oka ennek az, hogy a mi hi­ányzott nálunk számban, erőben és hatalomban, azt pótolta összetartásban nagy jövőre hivatott nemzetünk. Csak tartsuk meg azt az együtt tartó érzést, a mit őseinktől átvettünk s a mi ezeréves történetünk minden lapján dominál : a hazaszeretetet. A refor­mátus egyház nem hódítani akar, de megtartani, mert mint a szőlők, pusztultak el a Balaton mellett egyházaink és meg kell mentenie a ref. egyháznak Szlavónia protestáns népét, mert ezzel a magyarság van megmentve. A boldogult püspök megmutatta az Ígéret földjét, Antal Gáborra vár annak megszerzése. Ezután az iskolákról szólott a miniszter. A leány-interuátus és a tanítóképző-intézet Össze van kötve, a földmives-iskolával, mert mint földmives ország nem boldogulhatunk, a mig néptanítóink ne­yelését nem hozzuk kapcsolatba a földmives iskolá­val. A pápai állami tanitóképző-intézet, a hol ez igy van, az ország mintaiutézete lesz, Majd a pápai ev. ref. főiskoláról emlékszik meg a miniszter, hol minden vallásbeli ifjú tanulhat, de senki sem hallotta még, hogy itt bárkinek is bármi csekély hátránya lett volna a miatt, mert nem az ev. ref. vallásfelkezethez tartozott. Ennek a szel­lemnek fog megfelelni az uj püspök, a ki a békét és egyetértést hirdeti és a ki azt fogja keresni, a mi összetart és nem azt, a mi elválaszt. Őzike Lajos Tisza Kálmánra, Yéghely Dezső Szász Károlyra, Barthalos István a kormányra, Juhász Pál barsi esperes pedig Darányira emelte poharát, Konkoly Thege Béla Gyurátz püspököt, Molnár Béla László Józsefet, László József az agyházkerületet, Sárközy Aurél Czike Lajost, Szűcs Dezső Néger Ágostont éltette. Néger Ágoston mély figyelem mellett az egyházkerület javáért ürítette poharát. Ezalatt a társalgás mind élén­kebbé vált, ugy hogy a további köszöntők már belevesztek a beszélgetés nagy zajába. Fél öt órakor oszlott szét a társaság. A püspököt beiktatása alkalmából távira­tilag üdvözölték: Wlassics Gyula, Kun Bertalan, Szilágyi Dezső, Szász Domokos, br. Prónay Dezső, Fabinyi Teofil, Sárkány Sámuel Hegedűs Sándor, Eötvös Károly, Láng Lajos, Beöthy Zsolt, liadó Kálmán, Károlyi Antal, Dr. Mészá­ros Károly stb. stb. A dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlése. A dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlése héttőn folytattaott és csütörtökön ért véget. A közgyűlés a Pap Gábor fölött tartott emlék­beszéd napját s az uj püspök Antal Gábor felava­tási ünnepélyének napját leszámítva négy napot vett igénybe. Tisza Kálmán, kit sógorának, gróf Degen­feld Gusztávnak halála akadályozott abban, hogy az emlékünnepélyen és a felavatási ünnepélyen részt vegyen, hétfőn este megérkezvén, kedden és szerdán elnökölt a gyűlésen. A gyűlés nevezetesebb tárgyai voltak a Pápán felállított állami tanitóképző-intézet mellé tezvezett ref. tanítóképző internátus berendezése, melynek cél­jaira Tisza Kálmán 3000 korona, László József kocsi lelkész 3000 korona, dr. Antal Géza 500 ko­rona alapítványt tettek, évi járulékképen pedig Da­rányi ignác földmivelési miniszter 140 koronát, Antal Gábor püspök 140 koronát, a tatai ev. ref. egyház­megye 120 koronát köteleztek. Az állami tanitéképző intézet növendékeit, az első évfolyamra fölvett 40 növendéket, Vargyas Endre kir. tanácsos, Veszprém vármegye tanfelügyelője be­mutatta az egyházkerületi közgyűlésnek és köszöne­tet nyilvánított Tisza Kálmánnak, hogy a Dunántúl középpontján ezen, növendékei után Ítélve, nagyfon­tosságú kultúrintézmény felállítását támogatta. Tisza Kálmán válaszában utalt a nagy tanitó­hiányra, melyen ezen képezde is hivatva lesz ugyan segíteni, de a melyen alaposan segítve csak akkor lesz, ha az állam pénzügyei megengedik, hogy a ta­nítókat fontos feladatuk teljesítésében méltóan díjaz­hassunk. A kerület örömmel értesült azon fokozatos fej­lődésről, melyet a pápai egyházraegye vezetése alatt levő ref. leány-interuátus eddig elért s köszönetét fejezte ki az egyházmegyének és dr. Horváth József igazgatónak a sikeres és buzgó működésért, egyút­tal intézkedett az iránt, hogy az internátus legköze­lebb kerületivé tétessék. A főgimnáziumi tanári állások most már tel­jes számban betöltve lévén, az államosak fizetési osz­tályaikba véglegesen besoroztattak. A különböző választások megejtettek. Konvent! rendes tagokká Körmendy Sándor és Molnár Béla, közalapi bizottsági tagokká Antal Gábor és Molnár Béla választattak meg. Czike Lajos főiskolai gondnok állásáról lemon­dott, de a kerületi közgyűlés kérésére a személye iránt általánosan nyilvánuló bizalomnak engedve, le­mondását visszavonta. Az eh.-kerületi eh.-főjegyzői és két tanácsbirói állásra a szavazás, mintán a tisztségek az egyes egy­házak szavazatával töltetnek be, elrendeltetett. TOLLHEGYGYEL. Mikor a riporter illiimi­nálva van. Riporterünkkel a héten egy kissé furcsán jár­tunk. A sok bankett még több pezsgője kissé ösz­szezavarta fejét, s a neki referádára kiosztott rova­tokat összecserélte. Igy azután hüledezve olvastuk a vásárról szóló, poétikusan megirt, s jambusokba sze­dett ékes versezetet: és mélabúsan bőgtek ökreink a köztük duló szájfájás miatt; s fájón visit a sertések hada, vevők nem hallják bár siralmikat. Mire végére értünk a vásári jelentésnek, re­dakciónk összes tagjai zokogva borultak egymás ke­belére a megindító vásári poéma hallatára. Azután a protestáns ünnepélyekről szóló jelenteßt vettük elő, a mely igy hangzott; Az e heti országos sokadalom nagy látogatott­ságnak örvendett. Felhajtatott: eleven miniszter 1 kegyelmes ur 2 méltóságos ur 3 püspök 4 nagyságos ur 117 nagytisztoletü ur Tliöl Megivódott: bor 3117 liter sör 1X5Ü pohár pezsgő í)75 üveg Eltörött : üveg 572 db tükör 3 db pínczérnek feje 1 db szék és asztalok lába 7 db Miniszteri kézfogás volt 153 pár elmondatott pohárköszöntő 2315 el nem mondatott (547 elhangzott éljen 1.243525 a lelki életet odaadni a fényűző életért, midőn egy korai intés visszaadta őt, alapjában véve nemes va­lójának. Egy napon, egy nagy ünnepnapon, a temp­lomba ment. Halványkék, ezüstszegélyüfelb őhöz ha­sonló ruhájában elragadó látvány volt. A szertartás után előállott a fényes fogat. Klára előtt látszólag észrevétlen számos bámulóüiak tekintete, nyugodtan maga elé nézve haladt előre és könnyű, kecses mozdulattal termett hintóján. Kevés időre hazaézkezése nfcán egy öreg ember akarta látni, kit szegényes öltözete miatt nem eresztettek be. Klára nem tudta elképzelni, mit akarhat, mi­után semmi alamizsnát nem akar elfogadni, csupán Őt akarja látni. Végre elhatározta magát és kiment. A szegény ember, miután Klárát meglátta, fel akart kelni a földről, de nem tudott. A szép leány megijedt a nyomor láttától, de azért hozzálépett. Én nem is tudom, szólt halkan az öreg, mialatt az arca félelmet és szenvedélyt árult el, nem is tu­dom, miként merészkedtem idejönni, féltem, hogy még a gondolat által is megsértem, de — de nékem kell valaki, aki egy jó szót szól érettem, valaki, aki tiszta, szent, aki nem durva és vétkes, valaki, akire Isten tekintete hull, midőn letekint és én olyat még soha nem láttam, csak ma a temp­lomban. Némán, könnyező szemekkel állott ott Klára. — Ne tegye, — ha nem látja jónak — foly­tatá a koldus, ne szóljon semmit, — ha kedve nincs — de talán gondol valamit — öntől a jó Is­ten — semmit sem tud megtagadni. A szép leány nem tudott semmit szólani, — de a mit a szive érzett, azt visszatükrözte arca. — Körülöttem minden oly sötét, olyan szánal­mas, a sors ugy megvetett engem és mégis néha ugy vágytam valaki után, a ki megtanít, a ki megmu­tatja nékem, hogy mégse minden oly rideg és bor­zasztó. Azt mondják, az tiszta lesz és boldog, aki meg­érinti azon ruhát, melyet Krisztus viselt, Szabad ruháját csak ujjammal megérinteni? A szerencsétlen felemelkedett és arcán bána­tos kérés ült, Klára még mindég nem tudott szólani, de a helyett, mint jó orvos, a ki nem iszonyodik a mély sebtől, hanem beköti és meggyógyítja, balkan fölé hajolt és finom kis kezével megfogta a durva kezet, mit a haldokló könyörögve feléje nyújtott. — Nézze, hogy dereng; nyögött az alig hall­hatóan. Óh, mint világosodik — — minden olyan fényes, —olyan tisita — olyan fehér. Visszahanyatlott és arcán íÖlvirult. a köszönet mosolya a megvigasztalt bánat könnyei között. És Klára boldog volt, mert megízlelte, a mi a legédesebb. És Klára férjhez ment, de a szerencsés nem volt a dus hódolók egyike, hanem egy rég feledésbe ment áldozat, a kit kegyelemből magához emelt. (Melegen.) Eline ! . . . ugy e oly szép a mindenség a világ, és maga az élet is oly szép, oly édes, mint a szeretet ... de lássa mindennél édesebb, a mit Klára érez. Egy jó, egy nemes tettnek a tudata. (Eline köuyezve a földre tekint, Dervei hozzálép és gyöngéden ajkához emeli Eline kezét.) E r i h n éi: (belép, feléjük megy ndignálódva, Nos Eline! tehát igy teljesíted kívánságomat? ugy látszik, — Derveiuek adsz előnyt a gróf felett. Eline (nyíltan) Igen anyám. E r i h n é (megvetően): Szánalomra méltó őrült­ség, minden ember is annak fogja tartani eljárásodat. Eline (szelíden): Hagyja anyám az embere­ket, — hisz ők mindent őrültségnek tartanak, — a mi nekik nem tetszik, a mit nem értenek. E r i h n é (iróniával): Es mi vitt ily elméletre, ily erényre, ily szerénységre? Eline (öntudattal): A meggyö'.^'Jís auyám, melylyel célom volt életemet összhangba hozni. E r i h n ó (ingerülten D erveihez): Uram, küz­deni fogok leányomnak ily vak szenvedélye ellen. Dervei (nyugodtan): Azzal szemben sike­rülhet a harc, de a meggyőződés ellen meddő ma­rad . . . Cz. S.

Next

/
Thumbnails
Contents