Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896
1896-09-20
XXIII évfolyam. 3$. s r /áíis. Pápa, 1896. szeptember SO. PÁPAI LAPOK. Papa varos hatóságán ak ós több Myai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szán! közlemények küldendők. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. Lap tulajdon os: clr-. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a lepjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frl, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. -- Egyes szám ára 15 kr. A tanítóképezde megnyílt. (drhs.) A dunántúli ev. ref. egyházkerület néhai tanitóképezdéjének poraiból feléledt phoenix, az állami tauitóképezde az uj tanévvel megkezdte pályafutását; az eis. „nfolyamra 40 hallgató jelentkezett. Hogy minő fontossága, szerepe és hivatása lesz a városunkban felállított ez intézetnek, azt most a megnyitás után már teljesen felesleges ecseteld. Eléggé méltányolta azt a kormány, midőn a képezde felállításáért versengő több város közül nekünk adott elsőbbséget, s ily módon dokumentálta azt, hogy városunknak részben geográfiai helyzeténél fogva is minő kiváló knlturmissiója van. Friss erővel és már az iskolafenntartó állam révén garautirozott életképességgel indul meg városunk ez újraéledt kultúrintézménye, mely első sorban városunk szellemi életének gyarapodását jelenti, do a dolog természeténél fogva kihatásában, majdan elérendő' kulturális eredményeiben az egész Dunántúl s közvetve az egész magyar haza egyik kiváló szellemi erőforrása lesz. Ezredéves ünnepségeinknek kétségkívül egyik legszebb, legmaradandóbb momentuma lesz a törvényhozás által ez évben létesített 400 uj népiskola, mindmegannyi a magyarság emelkedésének, felvirágzásának egy-egy aj és jelentékeny eszköze, s a nemzeti kultúra elöbbrevitelének előmozdító tényezője. A ki tudja azt, — s vájjon ki ne tudná — hogy az eddig fennállott népiskolák közt is elég volt olyan, a hol a gyermekeket írásban ós olvasásban alig-alig jártas közönséges falusi mesteremberek tanították, az egyúttal a felállítandó uj képezde működésének nagy ós nemes hivatásával is tisztában vau, s tudja azt, hogy minő hiányok pótlására, s mily nagy és égető nemzeti szükségletek kielégítésére lesz hivatva az uj tanítóképezde. A most még csak 40 növendéket számláló intézet nemzeti törekvéseinknek, a magyar állameszme végleges, kiépítésének nagy épületéhez lesz hivatva ópitőmestereket, tanítókat szállítani. Ezek lesznek igazán a nemzet napszámosai, 8 a magyarság második évezredének, a honmegtartás uagy küzdelmének abc-és könyvvel harcoló vitéz katonái. Örömmel üdvözöljük uj kulturiutézetünket nagy hivatásának, s az egész nemzetre kiható jelentőségű utjának kezdetén. Vivát, lioreat, crescat. Antal Gábor püspök beiktatása. Páratlanul fényes és lélekemelő ünnepély kapcsán történt meg mult vasárnap Antal Gábornak, a dunántúli ev. ref egyházkernlet újonnan választott püspökének beiktatása. Az a népszerűség, a melyet az uj püspök még Pápán tartózkodása idején városunk összes polgárai részéről magának kivívott, teljes mértékben nyilatkozott meg ezúttal is, városunkból való elköltözködése után oly hosszú idővel. De nemcsak városunk ünnepelt ez alkalomból, résztvett az ünnepben hazánk minden vidékének képviselője. A helybeli ref.templom puritán egyszerűségű, fehérre meszelt csarnoka régóta uem látott együtt oly fényes gyülekezetet és még aligha fogadott magába oly impozáns nagy tömeget, mint a minő ezúttal a vidékről és az egész országból összesereglett. Ott volt városunk színe-java és ugy a helybeli, mint a vidéki intelligeucia teljes számban jött el az ünnepélyre. De voltak ott országos notabilitások is, kik közül a következőket sikerült feljegyeznünk: Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, Szísz Károly dunamelléki, Kis Áron tiszántúli ev. ref. püspök,, Gyurátz Ferenc ág. ev. püspök, báró Nyáry Béla Boné Géza cs. és kir. kamarás, Sárközy Aurél főispán, cs. és kir. kamarás, Fenyvessy Ferenc, Tuba János, Bozzay János, Ováry Ferenc, Pogrányi József, Chernél György orszgy. képviselők, Véghely Dezső alispán, Ihász Lajos, Bibó Dénes, Móroeza Kálmán kir. táblai biró, Chernél Antal, Molnár Béla, Horváth Lajos kerületi anyakönyvi felügyelő, Vargyas Endre tanfelügyelő, dr. Németh Antal tankerületi főigazgató, Konkoly 'fliege Béla, László József kir. tanácsos, Czike Lajos kir. tanácsos, és Körmendy Sándor esperesek, Feszty Lajos és mások. A legnagyobb részt fényes diszmagyarban megjelent urak és a hölgyek elegáns toilettjei. gyönyörű színpompás képet nyújtottak. Egyházi énekek nyitották meg az istenitiszteletet, melynek végeztével Kis Öábor lelkész lépett a szószékre és feukölt szellemű, a A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. A hétről. A régi, nemes kúria. Mely egykor befogadta A kis, szegényes templomot „A sérthetlen talajra," Ma már méltán büszkélkedik, — Az Ur áldása rajta, — Ott szentelt fel uj püspököt A költő püspök ajka. S az ócska tisztes imaház Újjáéledni látszott, MidÖn magába fogadá A fényes sokaságot; Midőn benn bangozának el A szeretet igéi, S vallási béke, rólad is Hallottunk ott beszélni. S az ünneplők között habár Nem egy dobálta hanttal, Mindannyiokra ég kegyét S áldását kérte Antal . . . Aztán jött bankett. Nagy vala. Patakban folyt a pezsgő, S örök kár az, hogy nem beszélt A hires ácsi jegyző. Si licet tán componere, 0 másik Eötvös Károly, Magyar humor csöpög alá Mézként az ajakáról. Es nem beszélt . . . Más sem beszélt. Nagy volt a zaj s a lárma. Elfúlt a tószt, elfúlt a szó Az isteni nektárba. De múltnak is volt ünnepe Es nemcsak a jelennek, Öreg Lászlónak esete Ékes tanuja ennek. Fején vagy nyolcvan év hava, Az aggkor koronája; S a falról biven festve meg Ennképe néz le rája. Darányi ajkán is az Ő Dicséreti zenegnek; És szól az agg: „Ab köztetek Lennem mi jó, — öregnek." Én mégis ammondó vagyok, Hogy jobb a fiatalnak, Csupán az élhet igazán A táncnak és a dalnak. Mulathat, mint mulattak ők A mult vasárnap éjjel; Es annyi, hogy a Griffbe tán Már egygyel több se fért el. S midőn a szálló ablakán Beszólt az Őszi hajnal, — Sápadt volt fénye — hát bizony Fogadták Őt kacajjal; „Ugyan ki hitt, ugyan ki várt? Ki sem hajt itt szavadra! Huzd rá cigány!" . . Es húzta is . . S járták tovább vigadva . . . És mégis egyszer vége lett . . . És csendes újra Pápa. A Hosszu-utcán nem robog Hintó hintó nyomába. Fáklyáknak fénye nem lobog Szemet vakítva fénynyel ; Pár ócska lámpa bánatos VihUj,.. .iti széjjel. S az immár eltűnt szép időt A gróf urnák kocsissá S egy pár hordár a Grift' előtt Sóhajtva sírja vissza. Andrie.
