Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-09-06

2. PÁPAI LAPOK. 1896. szeptember 6. Huszonnyolc planétát! Hát persze ez is hogy valami, habár haszon nincs is sok belőle. De nákünk, mondta Fenyvessy, többet ér minden írjonau felfedezett planétánál, ha irodalmi ós művészi estélyeinken saját gyermekeink műveltsége egében fedezhetünk fel egy egy tehetségnek meg-megcsillámló csillagát. És épen azért nem lehet eléggé kiemelnünk a korunkhoz hasonló egyleteknek, köröknek vidéki városokban való rendkívül fontosságát, mert minél sivárabb, hidegebb, ridegebb maga az élet, annyival inkább kell annak meleget, szint, bájt, és varázst kölcsönözni. Egy angol költő a természettudósok egy baukettján a komoly tudósok kétségbeesésére igy szólalt meg: »Legyen átkozott Newton emléke«. Képzelhetni a sivár kedójü könyvmolyok elszörnyüködésót. »Igen legyen átkozott Nevtou einleite,« monda Tayter — »inert mikor Newton mikroskopuma segélyével felfedezte a szivárvány alkat-elemeit, megsemmisítette a szivárvány poezisat!« Mi sem vegyelemezzük a szivárványt, nem kutatjuk auuak alkat-elemeit, nem számítjuk ki, minő fok alatt tördelik meg az esőcseppek a nap sugarait és minő szög alatt verik azokat viszszalátószereinkhez;—mi nekünk e körben Jókai nagy nevének aegise alatt még a szivárványban is, igenis, a poézis, a költészet, az égnek e csodás verőfénye, csodás szinpompája tetszik. És kell is lenni minden nemzetben ily érzéknpk. Hiszen mi lesz egyóbb az országnak közeli nagy millenáris szépségesebbnél szépségesebb, nagyobbnál nagyobb ünnepsége is, mint a nemzet jövőjében, örök létében vetett hit égi szivárványának poézisa? Ennek fog hódolni koronás királyunk, ennek fog hódolni a magyar állam és az egész magyar nemzet. Es ennek fogja bemutatni hódolatát a mi Bár száz viharnak bősz csapási vágtak . . . Dús kalászt hoz a vérázott avar; Bátran állunk elébe harcznak, vésznek, Csöndben, viharban tettre kész karunk, S a fold színein mig szabad népek élnek, Jármot viselni mi sem akarunk! Honvédemk, ha kell, újra talpraállnak B szemébe néznek millió halálnak! Lampérth Géza. Az ihászi-i csata okmánytára. ii. Bpest, 1890. Jan. 8-án. Igen tisztelt Kartárs 1 Dec. 13-iki becses soraira csak ma válaszolhatok. Átkutattam 1849-iki tábori leveleimet, s egyet találtam közöttük mely 1849-iki június 20-án Tétben kelt, tehát korábbi az ihászi csata napjánál. Ihászmái ott voltam mint a kilencedik hatfontos honvéd gyalogúteg tizedese és irányzó, tudvalevőleg a magyar ütegeknél az irányzók mind tizedesek, káplárok, voltak. Az osztrákoknál az irányzók nem voltak altisztek. Elmondom a mire emlékezem. Ütegünk egy része, ha nem az egész — talán — tartalékban állott az utcában, melyet a nagy gazdasági épület képezett, más épületekkel. Egy darabig folyt a csata, s mi néhányan az ütegtől s egy pár honvéd tiszt, az ütegünk körül pihenő zászlóaljból, bementünk a nagy gazdasági épület — major —körünk is. Becsületére önmagának, tiszteletére a nemzeti geuiusnak,« * A Jókai-kört — a mai gyönyörű ünnepe alkal uából — érkezett vendégeinkkel, a vármegyénk illustris deputáeióval, Sopronmegyének, Csorna, Kis-Cell városok és a szomszéd községek küldötteivel együtt SPÍVbcl üdvözöljük. A pápai honvédszobor története. A fennállott „Pápa vidéki közművelődési egyesület" választmányának 1888. augusztus hó 17-én tartott ülésén, Kis Ernő (akkor főgimn. tanár, ma igazgató) lelkes, az ügyszeretet melegétől áthatott szavak kíséretében indítványt terjesztett elő, a melynek értelmében nevezett egyesület állítson szobrot az ihászi-i csatában elesett hős honvédek emlékének. A „P. V. K. E,':, választmánya lelkesedéssel fogadta az indítványt, tekintve azonban, hogy az alapszabályokban szigorúan körvonalazott működése körébe a szobor állítás ügye nem illeszthető be,_ különösen pedig jövedelmének hasonló célre való fordítását az alapszabályok nem engedik meg, kimondotta: hogy mint egyesület a szobor létrehozatalában nem vehet részt, de azért az egyesület tagjai mindent elkövetnek a hazafias cél elérésére, s ugyauazon üléséből Horváth Lajos, Kis Ernő és ifj. Martonf'alvay Elekből álló bizottságot oly megbízással küldött ki, hogy alakítsanak egy nagy szobor bizottságot, a mely hivatva lesz az ügyet dűlőre vinni. A kiküldött három tagú bizottság mindenekelőtt oly egyén után nézett, ki tekintélye és buzgalmával a siker biztositékát is magával hordja s ezt a férfiút Fenyvessy Ferenc orsz. képviselőben meg is találta akkor, midőn 1888- október (l-án felkérte Őt a mozgalom vezetésérc. Kis Ernő s mindazok szemei előtt, kik a szobor ügyét magukévá tették, egy, a csata színhelyén emelendő szerény emlékkő képe lebegett: a pápaiak áldozatkészségéből, pár száz forint költséggel, künn az ihászi pusztán, egy kelté tört obeliszk, ez volt az álomkép, ez volt a terv. A mint Fenyvessy Ferenc állott az érdeklődők élére, ez álomkép rögtön szótoszlott; ő adta ki a jelszót hogy nem egy igénytelen kődarab, hanem diszes szobor méltó az elhullott hősök emlékének udvarába, s nem messze a falkeritéstől, létrán felmásztunk egy nagy szalma kazal tetejére, s onnan néztük a csatát; a mi utolsó vonalon álló zászlóaljunk a falkeritésen kivül, de ettől nem messzire vala felállítva, csatasorban. — Az osztrák vezérletnek ugy látszik szembe tűnt a kazal tetején levő csoport, — tán azt hitte, hogy a magyarokat e pontról vezérlik s gyors egymásutánban lövetett ide, a falkeritésen kívül álló zászlóaljunk felett repültek be hozzánk az ágyúgolyók, majd gránátok is, s midőn a kazal tövébe is odavágódott egy, mi a kazal tetejéről hirtelen lecsúsztunk, minden létra segélye nélkül; alig hogy elmenekültünk innen, a kazalba egy ujabb gránát ütődött — mi aztán csatasorba siettünk ütegünkkel együtt; itt egy ideig keményen tüzeltünk, mig Kmetty általános visszavonulást nem rendelt. Lépésben húzódtunk vissza — az osztrákok lassan jöttek utánunk, de Ihásziban megállapodtak ; nem üldöztek. Ezen epizód maradt emlékezetemben. A mit a Vasárnapi újság Trauról, a mi ütegparancsuokunkról ir, arra nem emlékezem. De reflektálnom kell egy dologra. Az osztrák hivatalos munka: Der Feldzug ín Ungarn und Siebenburgen im Sommer des Jahres 1848. Pesth. 1850. — azt állítja a 94-ik lapon, hogy az ihászi csata, eredménye a Kmetty csapatjánnk a Görgei hadseregétől való elvágatása. Azonban, ez csak ideiglenes volt, shogy Kmetty nem csatlakozott Görgeihez az ihászi csata után, hanem Fehérvárra s innen délre vonult, azt Görgetnek jun. 28-iki keletű, a csatatéren Győr alatt irt parancsa johjtán cselekedte, ezt Kmetty Romándon vette, egy huszártiszt hozta neki egy szakasz őrzésére, szobor, mely ember lakta helyen álljon, szobor, mely a lezajlott csata vidékén lakókat mindenkor figyelmeztesse a hősiség ós hazaszeretet erényére, szobor, mely ne az elhagyatott ihászi pusztán, hanem városban, Pápán állitassék fel, nem a pápaiak hanem az egész megye adományaiból. Ily szobor felállítása ügyének megbeszélésére hivott Pápára értekezletet össze Fenyvessy Ferenc 1889 december hó 30-ra. Az . értekezleten megjelent . Esterházy Ferenc gróf s vele a város színe, java s a városház nagy terme alig volt képes az érdeklődők befogadására; az értekezletet Fenyvessy Ferenc nyitotta meg s Kis Ernő vezette a jegyzőkönyvet. Az elnöki megnyitó után Kis Ernő ismertette az ihászi csata lefolyását, ennek befejezése után pedig az értekezlet kimondotta hogy szobor bizottsággá alakul s megválasztotta védnökét és tiszti karát a következőképen : védnök: Esterházy Ferenc gróf, elnök: Fenyvessy Ferenc, jegyző: Kis Ernő és Berger Emil, pénztárnok: Jády Gyula, ellenőr: Bermüller Alajos. Mint hogy pedig ezen az értekezleten túlnyomó számban pápai lakosok vettek részt, határozatba ment még, hogy a bizottság egészítse ki magát más, megyebeli érdeklődő férfiakkal. Ezen az első értekezleten már is bemutatott az elnök két szobor tervet, melyek közül az olcsóbb. 2000 írt előirányzott terv lett elfogadva, ugyan az, mely köbe vésve és bronzba öntve Pápa város séta terét díszíti. Elhatározta továbbá az értekezlet, hogy a csata színhelyén egy egyszerű kőoszlopot állit, s hogy a szobor és oszlop költségét az egész megyében megindítandó gyűjtés utján szerzi be. Alig hangzottak el c határozatok midőn Esterházy Ferenc gróf felemelkedik helyéről, s a következő szavak kíséretében 300 frtot tesz le a pénztárnok kezébe: „Engedje meg a tisztelt értekezlet, hogy elsőként róhassam le hazafiúi kötelességemet s egy 48-as komáromi honvéd*) örökségéből 300 frtot adjak a szoborra." E riadó éljenzéssel fogadott tett annyira felhúzd itá a jelenlevőket, hogy nyomban 373 frt és 2 drb aranyat gyűjtöttek össze. A honvédszobor ügye megyeszerte nagy lelkesedéssel fogadtatott; a bizottság még jóformán meg sem kezdte működését, midőn a pápaiak a szobor javára 1.88!) január 5-én műkedvelői előadást rendez*•) Xi'liai EslorMzy Pnl grrtf. huszár fedezettel: — Romándról tehát visszafordult Kmetty Fehérvárnak s nem egyesülhetett többé a feldunai' hadsereggel. (L. Arthur Gőrgei's Leben und "Wirken in Ungarn. Beurthcilt von Georg Kmetti gewesenen Ungarischen General. London 1853.) — E szerint igazítandó ki Görgei István munkájának _ 1S48—1849-ből — a második kötetében foglalt Kmettyre vonatkozó elbeszélés. Hazafiúi üdvözlettel Hatala Péter. * * III. A.-Záthureza febr. 1-sŐ 890. Mélyen tisztelt Uram! Január hó 28-án kelt sorai következtében van szereucsém ezennel a mit az ihászi-i csatára vonatkozólag positive tudok dióhéjba szorítva íme közölni: Kmetty hadteste két dandárra oszlott. I- ső Dandár b: Uchtritz Emil Ezredes alatt ki egyúttal a Nádorhuszárok parancsnoka volt: — két századból. a) 10-ik zászlóalj p: Thurzó Miklós Őrnagy. b) 33-ik z. p : Földváry Albert Ezredes. c) 124-ik z. p : Mesko N. akkor százados, cl) 9-ik lovasüteg p: Trsko János főhadnagy. II- ik Dandár Pongráez László Alezredes. a) 6. század Vilmos Huszár a körülményekhez képest hol ide, hol oda tartoztak a csatamezőn. b) A gyalog üteg folyton ide tartozott, s Ön szerint c) 23-ik, 45-ik és 123-ik zászlóaljak, de ezek-