Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-09-06

nek s a takácsiak 1889. februárban szintén követték a pápaiak e példáját. 1889 mártius h'j 31-éii a szobor bizottság a következő lelkes felhívás kíséretében kibocsátja gyüjtőiveit: Szabadságharcunk egyetlen emlékét őrzi \ úr­megyénk, Veszprém vármegye, a Pápa mellett Ihászi pusztán 1849. évi június 27-én vívott csata emlékét, Ez emléknek maradandó dicsőítése hazafiúi kötelesség. Kegyeletes kötelességnek akarnak megfelelni azok, kik elhatározták, hogy Pápa melletti (ihászi-i) csata emlékére díszes kivitelű szobrot állítanak Pápa város főtérén és egyszerűbb emlékkővel meg]elölik a csata színhelyén eltemetett hősök nyughelyét. Alulírottak, kiket a Pápán tartott nagy érte­kezlet — fenntirt célból — e hazafias tény keresztül vitelével megbízott bizalommal fordulunk a hazai kö­zönséghez, kérve hazafiúi támogatását. A szives adományok, melyek a szobor bízott­sághoz Pápára küldendők, hirlapilag nyugtáztatni fognak. Legyen áldás nemes célra szánt iparkodá­sunkon! Aláírva: Esterházy Ferenc gróf védnök, Feny­vessy Ferenc elnök, Kis Ernő és Berger Emil jegy­zők, Jády Gyula pénztárnok és Bermüller Alajos ellenőr, ugy 180 biz. tag által. A gyűjtő ivek szétküldése után nagy buzga­lommal fogtak a péuzgyüjtéshez' nem csak a megye területén, hanem azon tul is, sőt még idegenben élő hazánkfiai sem tartózkodtak az adakozástól. Esterházy Ferenc gróf ivén 15 főnr 215 frtot irt alá, Fenyvessy Ferenc ennél is magasabb összeg­gel adta vissza a gyűjtő ivet, Veszprém vármegye pedig 1889.. évi máj. 6-án és folytatva tartott köz­gyűlésén 300 frtot szavazott meg a szoborra. Az adományok oly rohamosan folytak be, hogy két hóra az ivek kibocsátása után, 1889. június ha­vában az előirányzott 2000 frt már együtt volt. E nem várt eredmény következtében a szobor bizott­ság 1889. júniusban elhatározta, hogy a szobrot dísze­sebben állítja ki a tervezetnél s a tetejére bronzba öntött phőnix madarat tetet. A mig egy felől a pénzgyüjtés terjes erővel kel én soha sem érintkeztem, róluk positive mit sem tudok, s parancsnokuktól Pongrácz László később Altábornagytól sem tudhattunk meg, — ki mult hó 17-ikén jobblétre szenderült s Pesten nagy pom­pával temettetett el, — legkisebbet sem. A budapesti hírlapból reánk vonatkozót csak annyit vettem ki, hogy a 23-ilc s nem is, mint én tévesen írtam volt, a 45. zászlóalj parancsnoka volt. A mit a Vasárnapi Újság 47-iki számábani közleményben a csata megkezdésének idejéről mond, az helyes valamint a csatárláncz elhelyezéséről I mondottak nagyobb részét aláírhatom, csak azt kell megemlítenem, hogy a végső jobb szárnyunkat a Vilmos huszárok 6 százada képezte, s mellettük én foglaltam a 9-ik tovasütegemmel helyet, hogy a csataláncz milly hosszú volt, onnan tudhatja, hogy egy 8 ágyús lovasüteg 180—200 lépésnyi kiterjedést foglal el. Vilmoshuszároktól keletnek mint egy 150 lépés­nyire Kmetty György tábornok táborkarával egy magaslatról nézte a csatát. Mit az osztrákok észre­vettek s egyes ágyúgolyóval hosszasan tüzeltek reá, mig ő minden hibás lövésöket süvege emelésével megköszönt. A Nádor huszár ok főtisztiéivel — kik őket Csehországból hozták — intim viszonyban éltem, névszerint Dessevfy Dénes százados és Szentpétery Tamás főhadnaggyal, számtalanszor beszélték miként menekültek, ele sajnos az ihászi-i csatában részt nem vettek, mivel az utóbbi még febr. 2-án Iglón esett el, az első pedig Csornánál lett harczképtelenné. A Vilmoshuszárok 6 század a pedig közvetlen szomszédomba állott s a kétszeri rohamot és helyükön megállásukat saját szemeimmel néztem, s a csata még nagyon soká tartott ezen sikernélküli rohamok után, König Endre folyt, más részről a szobor kivitelére is gondolt a bizottság s megbízta ifj, Vastagh Györgyöt, a terv készítőjét tervének meg valósításával A művész sie­tett e megbízásnak eleget tenni, s már 1889 febr. havában a szobor minta készen állott s a relief kép bronzba öntésre kiadva lett; ugyan ekkorra a szo­bor ügy lelkes előmozdítója, Esterházy Ferenc gróf a szobor talapzatának terveit is elkészítette, 1.889 évi augusztus havában a szobor mintája Pápán a városházán közszemlére kitéve lesz, ezt Skoff test­vérek pápai fényképészek lefényképezik, a fényké­peket a bizottság sokszorositatja s a szobor alap ja­vára — darabonként 25 krért — áruba bocsátja. Ugyanazon év Őszén a bronz öntés elkészül s a reliefkép a képzőművészeti társulat őszi kiállítá­sán megjelenik s rajzát a „Vasárnapi Újság" 1889 november hó 21. száma bemutatja. A szobor ügye eddig, minden nehézség nélkül gyorsan haladt előbbre, midőn azonban a bizottság a szobor mű felállításá­hoz akart fogni, akkor tűnt ki, hogy a szobor-alap­zat, alapozás s felállítási költségekkel együtt — nem ^000 frt, hanem 4000 írtnál is többe fog kerülni.*) E váratlan felfedezés igen leverőleg hatott a bizott­ságra, mert 1891. évben még csak 2(580 frfc gyűlt össze, vagyis csupán az az összeg, a melyből a szo­bor az eredeti költségvetés szerint felállítható lett volna, mert továbbá: a szobor bizottság abban a hit­ben, hogy a költségeket a 2(500 frtot fedezni fogja, a gyűjtést nem folytatta oly erélylyel mint kezdve volt, mert végre: a közönség áldozatkészsége más oldalról is, különösen pedig a veszprémi károsultak részéről — kiknek Pápa 1000 frton felül adott — annyira igénybe volt véve, hogy a gyűjtés mun­kája nagy credméuyuyel nem kecsegtetett. Ily kö­rülmények között mégis egy ujabb felhívást tett közzé a szobor bizottság 1893 évi augusztus hóban, a mely azonban az adakozási kedvet nem igen emelte. A pénz hiánya miatt nem lehetett a szobrot abban az időben felállítani, a mely időre tervbe véve volt s az ezredév megünneplése is mindin­kább előtérbe lépvén, már csak időnyerés szempont­jából is, czélszcrünek mutatkozott a szobor felállí­tását az ezredévi ünnepségekkel kapcsolatba hozni. *) Wnylog 1100 frllm kurlllf. pedig mint őrnagy Csorna olta a Kmetty törzskará­hoz tartozott. Palugyay Antal, Pongrácz Lajos és Szüllő Gejza lakóhelyeit azért közöltem, mivel az ihászi-i csatában részt vettek. Szüllő Gejza közvetlen szom­szédja volt azon Fekete nevü huszártisztnek, kinek a lábát szakította el a golyó. Karczolásaimat kérem fogadja szívesen, a mit tudok mindent leírtam. Az lehetetlen, hogy a főtiszt, kinek saját ütegével van dolga, az egész csata vona­lat leírhassa, azt legfeljebb a törzskarból való nyar­gonezok tehetnék meg, kik folyton hordják szét a parancsokat. December hó 26-ika óta gyengélkedtem, s csak tegnap ólta vagyok jobban, ugy látszik az idő jobbra fordulásával haladok. Kiváló tisztelettel Trsko János, hites mérnök. * * IV. Tisztelt kedves Tanár Úr! Nagyon becses soraira, melyekből örömmel látom, hogy nem felületesen, hanem nagyon behatóan foglalkozik a történelem megírásával, mely hasznos működésében (vissza idézve a régi képzeleteket) na­gyon szívesen támogatni hazafiúi kötelességemnek tartom, kérdéseire ezeket a felvilágosításokat adha tom meg: Kmetty tábornok, nagyon kedves közlékeny és barátságos kedélyű ur volt s jókedvű, különbözött tőle Alberti zárkózott természetű adjutánsa, ki a komoly­ság képviselő) eként mint a fényt követő árnyék, lovagolt mindég balról mellette. Az a szokása volt Kmettyiiek, hogy víg kedélye a csata kezdetén is mindég mutat­Ez meg is történt 1894. évben midőn a szo­bornak leleplezése 189(5. évre halasztatott. Amidőn a szobor bizottság e határozatott hozta, működési képességében már nagyon megvolt bénítva; tiszt­viselői gyakorta változtak, maguk a bizottsági tagok is kedvet vesztve, csekély reményei néztek a jövőbe, az adakozás pedig teljesen fenn akadt; csupán egy ember volt ki nem csüggedett, ki szilárdan megállotta helyét, lei buzdított, tett s ki biztosan számított az ügy diadalra jutására, s ez egy ember: az elnök, dr. Fenyvessy Ferencz volt. Minden alkalmat megragadott, minden forrást felkutatott csakhogy előteremtse a hiányzó összeget. Megtudva hogy Veszprémin egyében Arany János szobrára gyűjtött mintegy 800 frt nem lett a céljára fordítva, addig nem volt nyugta, mig ezt az összeget a szobornak meg nem szerezte. 1895. évben, minthogy a szobor ügyét már biztosítva látta, a szobor bizottság feloszlott s a szobor felállításának gondjait a „Pápai Jókai körre" ruházta. E kör a megbízást elfogadta s nyomban hozzá fogott a felállítás munkájához, illetve megbízta Feiner Jakab pápai kőfaragót a talapzat és egyébb kőfaragó mun­kák elkészítésével. A szobor egyes részei már Pápán voltak, a felállítás munkája is folyt, midőn a vármegye által megajánlott, f'enntebb említett, 800 frt és kamatainak folyósítása ellen nem gondolt akadá­lyok merültek fel. Ismét Fenyvessy volt ki a támadt zavart áldozatkészségével eloszlatta, saját­jából fizetve 1000 frtot a kőfaragónak; a még ezentúl mutatkozó 300 frt szükségletet pedig a Jókai kör előlegezte. Sok küzdelembe, fáradságba került még a honvédszobor felállítva lett, de ma már áll a szobor, hirdeti az utódok kegyeletét ős őrzi a hősök szent emlékét! Hannos Zoltán. A mai ünnepély programmja. Yasárnap EGÉSZ NAP A VAROS MA­GYAR NEMZETI ZÁSZLÓKKAL FELLOBOGÓZVA. RESZEL HAT ÓRAKOR TARAEZK LÖVÉSEK. REGGEL HÉT ÓRAKOR A TATA-TÓVÁROSI TŰZOLTÓ ÉS VÁROSI ZENEKAR ÉBRESZTŐVEL BEJÁRJA A VÁROST. | kozott, s az ihászi-i ütközet megkezdésénél is, mikor a csatarend felállítását körül lovagolta s a Vilmos­huszárok közé az első gránátok hullottak, az ellen­ség első lövéseire vígan fövege vei köszöntött, a front előtt — s aztán Zsurmay alezredesnek parancsát, hogy a huszárok helybe, maradjanak megadva, vígan a tüzérekhez lovagolt, olt is megjelelve, a csata­szempontjait, onnét az observatorinma a kis dom­bocska felé, hol a főhadiszállását tartotta, mint azt a csataképen jeleltem, vissza lovagolt. Az ihászi-i csatánál nem a 125. hanem a 124-ik zászlóalj, besztercei, a csiri Oompauia, az volt jelen. A csata estvére végződött, a Vilmoshuszárok és a tüzérek Trskó főhadnagy parancsnoksága alatt az ihászi-i téren maradtak hátoédül, s csak másnap reggel mentek be. Pápára s onnét Zircz felé. A Vilmoshuszárok s a Kmetty legkedvesebb dala volt, melyet minden alkalommal ha alkalmas volt reá az idő, Chorusba énekeltek, a következő: Nézz rózsám a szemembe, Mit olvasol belőlié, Ugy-e azt mondja, ugy-e azt mondja Te vagy az angyala ragyogó csillaga. (Ekkor Kmetty szive választottjára, ki. akkor Pakson volt, gondolhatott) mikor e dalt hallgatta s bele dúdolt az énekbe. Aztán volt az említett: Ég a gunyhó ropog a nád, és a honvédek legkedvessebb dala: Söprik (a kassai vagy a hol éppen voltak például a pápai vagy a győri) Tehát söprik a pápai utczáfc Masíroznak a katonák 16 esztendős barna kis lány Megyén a regement után.

Next

/
Thumbnails
Contents