Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-09-06

1&XXI11. évfolyam. SZaiIl. Pápa* f$9f>. szeptember 0. f^^^ plj^ £ 1^) 1^ • Pápa város hatóságának és több papai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. Laptulajdonos: clr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: Eörmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hirdetések a legjutányo'sabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 1& kr. i MAI"is® Hálával és elismeréssel emiitjük fel e helyen a pápai Jókai-kör tisztelt nevét! íme a mai fényesnek Ígérkező szép hazafias nemzeti ünnepség ujabb bizonyítéka annak, mily hézagpótló szerepet visz városunk társadalmában a Jókai-kör. A télen, őszön át a művelődésnek állanak szolgálatában ; estélyeik egy-egy művelt uri szalonnak képmásai. A tagok n e m kártyázni, nem inni, nem egymást megszólni jönnek ÖSSZP, hanem irodalmi, tudományos felolvasásokat; ujaink és fiatal szép leányaink érdekes concertjeit, szavallatait meghallgatni stb. És e mellett a Jókai kör tartja immár kezébe az egész város szellemi ural m á t. S hogy ez uralom méltán megilleti őt, a mai ünnepély is biztosítja. Egyszerre négy hazafias ténynek lesz megvalósítója: a Jókai, a P e t ö fi emléktáblákat újíttatja meg; megjelöli a helyet, a hol Deák Ferenc tanult ós átadja a városi hatóságnak a szép honvédemié k e t. Ha soha semmit mást nem csinál vala a | Jókai-kör; már ez a négy tény is maradandó emléket biztosit számára. De íme még az ősz folyamán kiadja Pápa városán ak m o n o g r a íi á j á t is; ezt a diszes alkalmi művet, mely egyeue.sen irodalmi becsű lesz. Nom volt-e hát igazunk, mikor e sorokat ezzel kezdtük, hogy: »hálával, és elismeréssel említjük fel e helyen a pápai Jókai-kör tisztelt nevét* De ez az emlegetés nem elég. A Jókaikör ma •— tagjainak, céljának, eredményeinek szempontjából is — oly magas nívón áll, hogy a 1 i g v o 1 n a szabad képzelni egyetlen úri ház a t, m e 1 y nem t a g j a a m i J ó k a i körünlcne k. A tagsági dij is potom csekélység. És p. város i n t e 11 i g e n t i á j á n a k nem volna szabad elfelejteni, hogy minden ténykedése a körnek pénzbe kerül, a melyet csak akkor képes a kör teljesíteni, ha megfelelő számú tagokkal rendelkezik. A tagdíj bőségesen visszakerül mindon tagnak, mig más egyleteknél a fizetésén kívül semmije, sincs a tagoknak. A mai fényes ünnepség alkalmából bizalommal fordulunk azokhoz, a kik e tl d i g még nem tagjai a körnek. Buzdításul ós megszivlelésül álljanak itt a szavak, a melyekkel a Jókai-kör elnöke az idei nagygyűlést megnyitotta: »A ki m égne m t a g j a e

r

.

kjjj u ek, álljon mi közé n k, k ik n*Vnfe s'c é< l é r t önzetlenül küzdeni akarunk Jusson eszébe városunk lakóinak, hogy a szellemi életerő és munkacsere olyan, mint a delej folyam. A cink ós rézlemezek rendezetlenül összehalmozva, külön-külön sommi erőt ki nem tudnak fejteni. De ha a lemezeket egymás mellé tesszük, egymás mellé rendezzük, akkor a bennük rejlő erők életre kelnek, ós kész a delejfolyam. A vidéki intelligens magyar társadalom is Volta oszloppá válhatik, ha rang és valláskülönbség nélkül ideális célra egyesül.« »Jól esik — monda F e n y v e s s y — a mindennapi élet sivár teréről, ezerféle gondjai közöl e körbe menekülni, a hol ugyan nem találjuk sem a természettudományok laboratóriumát, sem a mystikus homályt felderíteni hivatott csillagdát, sem a világraszóló tudósok boncoló asztalát, sem a találmányok, csodás felfedezések mikroscopumát, de megtaláljuk azt, a mi nekünk kell, a mire nekünk vau szükségünk: — egy összetartó, szépért, nemesért hevülő magyar társadalomnak családi tűzhelyét.«. * Huszonnyolc planétát fedeztünk fel századunkban, meiy eddig csak hetet ismert — kiáltott fel örömittasan — Encke a hiros asztrónom a berlini akadémia egyik ülésében. 1 PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Honvédek emléke.*) Bírj ok felett kezdj, dalos madár, dalba, Nyíló tavasz, virággal azt borítsd! Halkan szállj át rajt, Ősz siró fuvalma, Csöndes álmukat, meg ue háborítsd . . . Honfi ! merengve állj meg itt c téren Vándorutad ha feléje vezet: Szent poraikra ajkad áldást kérjen, Ihlessen meg hálás emlékezet S kik érted haltak — gondolj a dicsőkre, Félistenekkel csudás nagy időkre! Dicső idők! ... A délibábos róna S a bérci táj kész hősöket terem! Csudálva szól a történelem róla! Csudát művelt hajh! a honszereleni! Ment ifjú, agg . . . ment az anyai ölből, A gyönge kom serdülő gyerek — S kész hősök voltak, hol az ágyú bömbölt, Csattogtak gyilkos, ácláz fegyverek És bámulatba ejtek a világot! ... Dicsőségünk delelő pontra hágott. *) Sziivnljii ii honvídeiiiMk illudiísa alkulmstrítl C'sonmsz Dezső. Csaták tüzében rendületlen álltak, Miként a szikla vad vihar között — Bátran néztek .szemébe száz halálnak, Vérükkel védtek minden, kis rögöt; Ha tompult, csorbult kardjainknak éle: Karjuk hatalma remekelt csodát, H szabadságunknak — ba nem bírták élve — Halállal. írták betűit odább ! Gyászt halálukban ob, hát hogy találnál; •Van-e szebb élet a dicső halálnál? A bon véd nevét rettegte az ellen, Föld soh'se hordott több ily katonát! Bátran rohant százszor több, nagyobb ellen Maroknyi serge vad tusákon át Iíol a honvédnek villogott a kardja Ott a győzelem babérága nőtt: Honszerző Árpád s hadveró' magyarja Igy harcolhattak ezer év előtt, Hollós királyunk győzhetlen csapatja Tar vevő kardjait igy ragyogtathatta! S nem élnek-e a hazaszerző ősök, S feledve-c Hunyadi s bősei'? Nem zöngöttek-e róluk hegedősök, Nem fogjuk-e emlékük ői'zeni? A félisten lehet-e porrá, röggé? És a honvéd félisten vala mind! El az emlékük, nevük szent örökké Es nagyra sarkal s hatni, tenni int, Es inegtau.it: hogy életünk .se drága. Ha ugy kívánja hazánk szabadsága ! Es megtanít: támadjon bátor minket Vad önkény, ám kiálljuuk ellenné! Meri velünk az, ki zsarnokot ver, büntet: A szabadság hatalmas Istene ! S bár az „ígéret földét" meg nem látja Harczok tüzében elhunyó .szemünk: Kihajt porunkból a szabadság fája iS védőn borul rád, édes nemzetünk . . . Nem lesz feledve hamvainknak sírja: Hálás utód rajt hálakönyjét sírja . . . Oh szent e név — derűbe' és borúba' — A honvédek varázsos, szép neve; A lány virágait fonja koszorúba S ezt a nevet koszorúzza vele . . . E csudás név, min — emlékébe hozván — Az agg honfi merengve andalog — Ifjút hevítsen! Költő zengő kobzán Ezt dicsőítsék lángoló dalok! S te nemzetem, kit mindbal álig védett: Ünnepeld, áldjad a dicső honvédet! S kiáltsd ki büszkán a messzi világnak: Ezer év után él im a magyar! 36