Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-08-09

2. PÁPAI LAPOK. 1896. augusztus 9. való elnópszeriitlenitését. Pedig ennek a pszi­chológiai momentumnak e kérdésben nem csekély szerepe vau, s orvosainkra vár az a feladat, hogy a polgárság körében, különösen az alsóbb néposztálynál, a vízvezetéket nép­szerűsítsék, s őket annak óriási fontosságáról és kózszukségéről meggyőzzék. A vízvezetéknek a város által való ke­zelése, tehát az u. n. házi kezelés ellen szól­nak azok a sajnálatos események is, a me­lyek legutóbb a fogyasztási adó és vám ke­zelésével megbízott hivatalnál felmerültek. A városnak, mint erkölcsi testületnek féltve őri­zendő reputációja szempontjából sem szabad megengedni, hogy a város ismét belemenjen még egy üzleti vállalat házi kezelésébe, s ki­tegye magát ós erkölcsi reputációját oly vál­lalkozásnak melynél a pusztánüzlefi szempont­ból való elintézés szüksége esetleg a morál követelményeinek figyelmen kivül hagyását igényelheti. A vízvezeték házikezeLósénél külön­ben sem lehetne majdan az üzleti szempon­toknak annyira prevaleálni, mint ez a fogyasz­tási adó és vámjövedók kezelésénél történt, mert hisz itt a város közegészségügyéről, lét­érdekéről van szó, melynél nem szabad min­den áron előtérbe tolni a minél nagyobb jö­vedelmezőség követelményét. Mindezek kényszerítő logikával utalnak bennünket arra a következtetésre, hogy a vizmíí létesítésének és fentartásáuak egye­dül ajánlatos módja a részvénytársaság által való fmancirozás volna. Erről majd legkö­zelebb. = A néppárt rna Lovász-Patonára| gyűlést kivott össze. A gyűlésen csupa idegen urak ígérkeznek szavallani. Ér­dekesen jellemző, hogy a gyűlést kérő ivet Kauffmann csóthi ós Edlinger nó­mot-teveli plébános urak mellett Luká­csok is aláirta. Tehát Kauffmann ós Lu­kácsok egy íven !! — A néppárt társa­dalmi szempontból valóságosan veszedel­mes tondentiákat űz ; megrovandó, hogy „Juuo hó elsö napjaiban töltöttem 8 napot Pá­pán, szállásom Sebestyén Gábornál —Veszprém me­gye 48 előtti pecsovics követénél volt, róla hallgatok, de vétkezném, ba nejéről meg nem emlékezném. Az ihászi-i csata után az én ütegem és a Vilmos huszárok voltunk kirendelve, egész nap koplaltunk, s ime mily meglepetés várt reánk tisztekre, a fent­irt urnő annyi sültet, kalácsot és bort küldött, bogy az összes tisztikart megvendégeltem, bogy szivbŐl ko­ein Lottunk az egészségére, magától értetődik. Uri há­zánál osmerkedtem meg sok szép uri leánynyal, kik közül én a pálmát Szabó Emiliának adtam akkor, noha most el kell ismernem, hogy az Rozsos Marit illette. Az én tollam gyeuge annak leírására, a mit a kórházban láttam; valahányszor ott megfordultam, Rozsos Marit mindig a szegény sebesültek mellett találtam. Különösen ápolta Szekrényesi, akkori ka­pitány fiát. Felépült-e, nem tudom. Szóval a pápai hölgyek emberi erő felettit vittek véghez. Isfcen ál­dása ezért rajtuk és maradékaikon." Igy folyt az előőrsi tisztek dolga, a legénység pedig, valamint a hadtest, Tapolcafőnél főzéshez látott. Az ellenség Ikászínál megállapodott, örülvén, bogy a csatatér ura maradt. Most már azt hitte Schütte, bogy Kmettyt PöltextbergtŐl elvágta, a mi .azonban még nem volt bevégzett dolog. Mégis, hogy Kmetty az ihászi-i csata után nem csatlakozott Pöl­tenberg illetve Görgei hadához, hanem Fehérvárra, s inneü délre vonult, azt Görgeinek jun. 28. keletű s a csatatéren Győr alatt irt parancsa folytán tette. oly községben tartja gyűlését, a'hol majd­nem többségben van az ág. ev. hitfele­kezet. Megrovandó, hogy mikor még egy párt sem mozog (nincs is értelme ma még bárminemű korteskedésnek /), a néppárt volt az első, a mely vármegyénk egy derék, tisztességes kerületében megkezdte a nép­lazítást \ Eddig az ugodi kerületben, melyet annyi éven át Fenyvessy Ferenc képviselt az országgyűlésen, nem volt soha tere a val­lási békétlenségnek. A különböző vallás­felekezetek tisztességben, békében, szere­tetben éltek egymás mellett. S ha eljött a választás ideje, a pártokat politikai elvek és meggyőződések vagy személyes tisztelet és rokonszenv vezették, nem pedig vallási fanatizmus ós hazafiatlan Luegerismus! És íme most! Az ugodi kerület egy-két izgága, szenvedélyes, papjának sikerült Zichy Nándor grófot közéjük bolonditani, hogy ez meg, az ő többi népbolonditó apostolaival népün­ket, derék jó vidékünk békés polgárait egymással összeveszítse, s a szeretet he­lyébe gyűlöletet hirdessen. — Nos ! Félünk, hogy a ki szelet vet, vihart arat. Lapunk zártakor a községek nagy elkeseredéséről re­ferálnak tudósítóink. Ki tudja, nem fogja-e megbánni az az egy pár izgága, szenve­délyes pap, hogy a szeretet vallása he­lyett a gyűlölet igéit hirdeti ? Mi min­denesetre kérjük a kerület minden tisz­tességes, liberális érzelmű polgárát, hogy ítéletükben ne a vallásfelekezetek kü­lönbözősége, hanem a jellem, s a be­csületesség vezesse ós kérjük, hogy ne hallgassanak azokra, a kik édes ha­zánkban az egyes vallásfelekezetek ellen gyűlöletet szítanak! Mentse meg az Isten a vallási türelmetlenségtől a sok kü­lönböző vallásfelekezetek által lakott édes hazánkat, vármegyénket! Kereskedelmi önképzőkörünk ügyében. Azok előtt, a kik ismerősek a pápai keres­kedelmi ifjúsági önképzőkör belső ügyeivel, bi­zonyára nem titok többé az a gyakran felhangzó panasz, mely szerint ez a kör ujabban épen nem felel meg az ő hivatásának és céljának. A Ezt a parancsot Kmetty Pázmándon vette, midőn út­ban volt Győr felé, egy huszártiszt hozta azt hozzá egy szakasz huszár fedezettel. Pázmáiulról tehát, Fe­hérvárnak fordult Kmetty, s nem egyesült a feldu­nai hadsereggel mint ezt ama művében irja : Arthur i Görgeis Leben und Wirken in Ungarn. Beurtheilt von Georg Kmetty gewesenen ungarischen General. London 1853. Ezen körülményre Hatala Péter is fel­hívja figyelmünket*), s az ide vonatkozó osztrák hi­vatalos munka : Der Feldzug in Ungarn und Sie­benbürgen im Sommer des Jahres 1849. valamint Görgei Istvánnak ide vonatkozó helye kijavitandók. A ihászii csatát követő éjen sem mutatkozott sehol az ellenség, hanem jun. 28-án reggel feltűnvén Schütte hadai a láthatáron, Trskó ágyúval jelt adott s azután sietett Kmetty után. Városunk lakossága most a német hadak bejö­vetelétől tartott, s ez elől többen elmenekültek, azon­ban az ellenséges német hadak Ihászi alól Győr irányá­ban vonultak tovább, s többé e tájon nem voltak ezután láthatók. Kmetty ekkor Osváld Dánieltől tudakoz­ta, hogy Pápa elkerülésével,- az országútra hol juthat ki. Gyimót és Osót irányába vette azután útját, Páz­mándon érte őt Görgei parancsa, a mive Fehérvár­nak fordult, utja közben Zircen érte őt utol Trskó is ágyúival. Azalatt az ihászi-i csata halottjait is eltemették hét sírba a lesvári major elé. Az ellenség a maga ré­széről 65 halottat, 162 sebesültet jelentett be, a mie­*) Hatiiln lY'tor inínyzá, egyet, twiiír I8Ü0. jan. 8. helyett, hogy ama feladatoknak igyekeznék meg­felelni, melyek az ilyen célú körök létezésének alapját és okát képezik, alkalmat nyújt a tagok­nak játékszenvedélyük kielégítésére, nem pedig arra, hogy a napi fáradalmak után a kör he­lyiségében a tagok szellemi szórakozásban ré­szesülnének. Mind gyakoriabbakká lettek ezek a pana­szok kereskedői körökben a nékül, hogy azok, a kik a kör életét állandóan figyelemmel kisé­rik, csak a legcsekélyebb igyekezetet is észre vehették volna a javulás utja felé. AJZ állapotok türhetlensége arra indított néhány tagot, a kikhez városunk több tekinté­lyes kereskedője is csatlakozott, hogy iuditvány­nyal lépjenek a kör választmánya elé, melyben azt ajánlották, tiltsa ki a választmány a kör helyiségéből a kártyajátékot és a megfelelő lapok járatása, valamint felolvasások rendszeresítése által igyekezzék javítani a kör helyzetén. Az indítvány első részére az volt a vá­lasztmány felelete, hogy a mennyiben a körből a kártyázás kitiltatnék, nem akadna többé tag, a ki a kör helyiségét látogatná. Oly felelet, a mely nemcsak a mi körünk, hanem minden valószínűség szerintaz egész ország Önképzőkörei­nek történetében ritkitja párját. Nem akarjuk hinni, nem tudjuk hinni, hogy a választmány helyesen jellemezte a kör tag­jait és ebben az esetben a legsúlyosabb vádat emelte ellenök. Ha pedig a választmánynak van igaza, a mi teljességgel kétségbe ejtené keres­kedő ifjúságunk minden igaz barátját, ugy osz­lassák fel a kört, mert ennek semmiképeu sem lehet az a hivatása, hogy az ilyen üzelmek foly­tatására nyújtson alkalmas helyiséget. Sietünk azonban hangsúlyozni, hogy mi a hangoztatott vádat egyáltalában nem hihetjük. Nem tudjuk feltételezni kereskedő iíjaink több­ségéről azt, hogy pusztán kártyázni járna a körbe és erős meggyőződésünk, hogy móg sok­kal nagyobb látogatottságnak örvendene a kör akkor, ba a napi és heti lapok állnának a ta­gok rendelkezésére. Ugyanezen alapon nem állhat meg az az ellenvetés sem, a melylyel a választmány az említett indítvány második részét fogadta, hogy tudniillik a felolvasások rendszeresítése esetén már a harmadik vagy negyedik nem volna meg­tartható a nagy fokú részvétlenség miatt. A hi­vatkozás a múltra e tekintetben nem lehet irány­adó a jelenre. A mult hibájáért nem mondhatuuk ink részéről csak 19 halott volt. Sebesültjeit az el­lenség Maroaltőre vitette, kik közül 20-an nyugosz­nak a marcaltői. temetőben. Kmetty sebesültjeit Pápán az irgalmasok kórházában rakta le, igy a fiatal hadnagyot is Feketét, egy fiatal tót legényt pedig máig is emlegetnek közülők, mint mulattatóját ii többieknek.*) Vármegyénk levéltárában 19 halottunk elteme­téséról egy kis jelentést is találatunk, mely jóformán az ellenségtől hirtelen fel nem talált holtesfcekről szó^­eképen : „Alólirott ezennel hitelesitem, bogy Ihászi Mé­száros József, Molnár Ignác marcaltői uradalomhoz tartozó hajdúk, Wellner József faragó béres és Ta­kácsba lakó fia Wellner József, az ihászi-i csatán el­esett 28 testet, melyek közül 9 német katona volt, ihászi és marcaltó'i határban eltemettek. Költ Ihászi jul. 1. 1849 Id. Stetina Fer. m. k. -számvevő. Kmetty hadteste pedig Varsányon át Fehér­várra vonult, onnan délre ment, egyesült az alvidéki hadsereggel, Péterváradot felmentette az ostromzár alól, itt találták a Kmetty vei járt pápai deákok Pap Gábor, Kovács Antal és Imre, barátjukat Szilágyi Józsefet. Ezután e sereg a temesvári végzetes csatában ( vett részt, s Lúgosnál megállva, lehetővé tette a haza nagy fiának a Törökországba kimenekülést. **) Ezen ihászii csatának, Kmetty hadának, a ma­gyar honszeretetnek emlékét őrzi, s fogja ápolni az utódok szivében a pápai honvédszobor. *) Ploasor Fer. pitpai plob. 1849. Pápán. *•>) línp Gábor százados rof. piisp, lev. jul. 13 3889

Next

/
Thumbnails
Contents