Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-08-09

le a jövő reményéről és azért, mert annak idején az e fajta felolvasások nem voltak elég látogatottak, ne akarjuk minden áron a tagokat okozni. Akarjuk hinni és ezt kell is hinnünk, hogy kereskedőifjainkban megvan a kellőfoku önálló gondolkodás és meg tadja Ítélni, mi válik hasznára és mi okozza kárát. Ugy tudjuk, hogy a választmány elvben mégis magáévá tette az indítványt, de egyúttal kijelentette, hogy annak gyakorlati kivitele elé bizonyos leküzdhetlennek látszó akadályok gördülnek. Mi azonban azt hisszük, hogy az akadályok épen nem szerfölött uagyok és azzal a a buzgósággal, melyet a kör vezetősége és választmánya részéről azelőtt volt alkalmunk tapasztalni, le is küzdhetők. Van a körnek 450 forintnyi fekvő tőkéje, a melynek jelenleg semmi hasznát nem veszi. Ebből a legbőkezűbb számítás mellett is járathatja a kör a megfelelő lapokat és fedezheti ama költségeket, a melyek a felolvasások rendszeresítésénél esetleg felmerülnek. És a menynyiben ez a tőke néhány év alatt felemésztődnék, ez semmiképen sem riaszthat vissza bennünket a reformoktói. Mert bizonyos, hogy önképzőkörünk ilyen értelemben való átalakítása esetén nem csak a rendes tagok száma növekednék, hanem maguk a kereskedők is sokkal több jóakarattal viseltetnének a kör irányában. Sőt nem késünk kijelenteni, hogy egyenesen számitunk a jelzett esetben az ő anyagi támogatásukra is, mert kétségkívül nekik is érdekük, hogy alkalmazottjaik a pihenés óráit ne a gyötrő és anyagi romlást okozó játékokkal töltsék, hanem a műveltséget fejlesztő szellemi szórakozással. És a társadalom más részéről is sokkal nagyobb pártolásnak örvendene a kör, mint a mennyire az eddig történt. Fontoljuk meg, hogy az ügy, melynek érdekében e sorokat megírtuk, mindnyájunknak közös ügye és érdeke, melynek dűlőre vitele képezi jelenleg a kör legfőbb feladatát. Es ha majd a helyes belátáshoz erős akarat is járul, akkor a küzdelemben azoké lesz a győzelem, a kik kereskedő ifjaink érdekét igazán a szivükön viselik. Koréin Ernő. A katica bogár lesen... — A >'Pápaí Lapok* eredeti tárcája. — Édes, illatos, nyári este vau. A kis katica bogár megunva az erdőt, a mezőt, a társai zümmögését, útra kel. Ugy imádja a holdsugarat! Érdekes útja vau. A város felé iparkodik". Lesni akar. Éjfél felé jár az idő. Minden csendes. A miut igy gondolkodik, szeme egy nyitva felejtett ablakszárnyra téved. Oda repül. A függöny nincs egészen leeresztve. Betekint. Nagyon vonzó látvány tárul a szemei elé. Hófehér párnán alszik egy szép, fiatal leány. Alszik. Édesen. A kis katica bogárnak nagyon jó izlése van. Berepül az ablakon. Az ágy fejénél levő cifraság egyik kis sarkában azután megpihen. A leányka balk, nyugodt, egyhangú lélegzete hallható. A kis bogárka megkettőzteti éles látását. Megnézi a leányt. Éjfekete haja lebontva. Egyik karja a feje fölött, a másik a takarón pihen. Még csak most büszke a bogárka a rejtek helyére! Itt érdemes lesz az ő nagy tudományát elővenni. Az alvó arcáról leolvasni a mit álmodik. Vájjon mit lesett ki a katica bogár? Hallgassuk meg . . . A leány nem olvasta mielőtt lefeküdt Maupassant-t az ő rémével; boldogan aludt el. A vőlegényére gondolt, akit igazán szeretett. A kitől csak napok választják el. És mégis milyen álma volt. Fényes, nagy uri lakásban járt, kelt. Vendége volt két asszonynak, a kiket nem is ismert. A két asszonynak a fivére ís velők lakott. De azt sem ismerte. Hiába gondolt az ismerőseire, egyet sem tudott közülök felismerni, még hasonlót sem. I IRODALOM. — A pápai ortli. izr. hitközség népiskolájának monográfiája, Az izr. hitközség két derék tanítójának Pfeifer Mór és Nusbaum Józsefnek ügyes tollát és lelkiismeretes munkáját dicséri az a monográfia, mely a fent idézett cimeu az orsz. izr. tanítóegyesület által kiadott, s az összes hazai zsidó iskolák monográfiáját magában foglaló gyűjteményben megjelent. A szakavatott és alapos tanulmányra valló érdekes dolgozat 1798-tól, a pápai izr. népiskola alapításától napjainkig beható részletességgel tárja elénk a pápai iskolák történetét. Rapoport Wolf főrabbi volt az 1798-ban létesült első talmud tóra iskola alapitója s Singer Manó, Magyarország első okleveles tanítója, szervezte Pápáu az első magániskolát 1818-bau. 1826-ban már rendszeres zsidó iskola volt, melyben a magyar nyelv is rendes tautárgy volt. Az 1840-ik évben alakult talmud tóra iskola képezi magvát a ma fennálló és virágzó iskolának, mely 1859-beu nyerte meg a nyilvánossági jogot. Ez évben már 335 növendéke volt az iskolának. A monográfia jeles szerzőitől nem tagadhatjuk meg leguagyoblelismerésünket és dicséretünket, de két megjegyzésünket még sem hallgathatjuk el. Először is az idézett cím dacára is szükkeblüségnek tartjuk azt, hogy mig a magániskolák a munkában fel vannak emlitve, addig a volt neológ hitközség iskolájáról, mely pedig városunk egyik kiváló kulturintézete volt, egy szónyi említés sem található. Másik észrevételünk a monográfia egyik passzusára vonatkozik, melyet bizouyos okokból jobb lett volna elhallgatni, s mely talán még olvasóinknak is élénk emlékezetében van -. a 125. lapon ugyanis azt olvashatjuk, hogy dr. S'ainer József 1861. június 29-éu a korszellemre való hivatkozással indítványozta a bibliának magyarra fordítását . . . Risum teneatis amici ! „Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharc Története" cimü munkából most jelent meg a G3. füzet, melyben G- r a c z a György a tavaszi hadjárat kapcsán az első magyar órdemjelek kiosztását, a a március 5-iki szolnoki csatát mondja el számos uj adat fölhasználásával. — A nagyszabású munka betejezéséhez közéig. — Egy füzet ára 30 kr. A Szalay-Baróti-féle „Magyarok Történeté"-nek most vettük a kiadóktól Lampel Róbert-féle, (Wodianer F. és fiai) budapesti kiA szalonban — melynek falai vörös bársonynyal voltak kárpitozva, a bútor is hasonló — itt ültek Ők négyen. A csillárt meggyújtotta a szobaleány, mert már esteledett — és magukra hagyta őket. Még csak most nézte meg a házigazdáit a leány. A nők igen elegánsak, ugy a férfi is, ki viaszsárga arcával, fekete szakállával igen rémesen néz ki. Beszélgetnek banális dolgokról. Színházról, zeuérőí. A két nő valami ürügy alatt eltávozik. Ketten maradnak. 0 meg a férfi. A viaszsárga arcú ember ugy látszik csak ezt várta. Odamegy a leányhoz, letérdel eléje és valami szerelmes dolgokat suttog neki. A leány rémülve néz a halottsárga arcra. Fel akar ugrani. De nem engedi a férfi. Két kezével leszoritja a kezeit. Vértelen ajkát a leány gyönyörű ajkaira tapasztja. A megtámadott védekezni akar. Elakarja lökni magától, de az emberfeletti erővel rendelkezik. Percekig csókolja . . . Néha a fülébe súgva: Az enyém vagy most már. Az enyém. Hiába ellenzed, kiszívom az utolsó leheletedet. Addig nem nyugszom, nem én. . . . Ördögien mosolyog a szeme közé. Egy pillanatra azután elengedi a leány egyik kezét. Ez felugrik és teljes erejével eltaszítja magától a férfit. Mig ez hátra tántorodik, addig menekül. Fut a sötét szobákon át . . . ő utána . . . Feldöntenek széket, mindent, a mi utjokat állja, csörömpöl a sok drága csecsebecse . . . őrült hajsza ez. A leány menekülni akar, még az élete árán is . . . A vőlegénye van az eszében. Ha megtudja mind ezt! Hiába azonban minden. Az ajtók zárva, az ablakok szinte. A férfi gúnyosan kacag minden meghiúsult kísérleten. Sziszegi a fogai között: nem menekülsz innen. A leányt adócégtől (Andrássy-ut 21.) a 42. füzetét. Ez alkalomból azon kitüntetésről emlékezünk meg, melyben a derék kiadócég egyik tagja, Wodianer Arthur részesült már két izben azzal, hogy őt Ő Felsége a király a kiállításnak egyik meglátogatásánál a megszólításával tüntette ki, elismeréséül azon messzekiható irodalmi működésért, melyet a Wodianer cég évek hosszú során fejt ki irodalmunk s közművelődésünk emelése körül. — A most érkezett 42. füzet tovább viszi a Ferdinánd és János ellenkirályok közti hosszadalmas versengésnek, tragikus és fondorlatos eseményekben óly gazdag történetét, mely Jánosnak, az utolsó nemzeti királynak 1540-ben bekövetkezett halálával érte csak végét. Azátán következnek Ferdinand királynak a törökök ellen viselt szerencsétlen hadjáratai stb. A külön műemlókleten kivül, mely Budavára 1686-iki ostromát ábrázolja, többi érdekes illustráoió díszíti a füzetet, melynek ára 30 kr. Tarka képek a kalotaszegi varottas világából. Irta Gyarmatiig Zsigáné. Évek óta hallunk, olvasunk a kalotaszegi varrottasról, s a kiállításokban látjuk is a fodor vászonra hímzett „varottast", a mit az erdélyi bércek egyik legszebb vidékén magyar paraszt nők készítenek otthon, ritka, ügyességgel ós Ízléssel. A csakhamar oly feltűnővé és közkedveltsógüvé lett rnagyar házi ipar készítményeivel együtt megszoktuk Gfyarmathy Zsigáné, a jeles irónő nevét is, ki szülőföldje e nevezetességét mig otthon oly fáradhatatlanul ápolja, hanyatlásából kiemelte, addig rendkívüli kitartással tette ismertté és terjesztette el a legfelsőbb körökig, a királyi palotákban is, messze az ország határain túl. Most pedig az igazi nemzeti jellegű házi iparról érdekes ós szép könyvet irt, tele képekkel. A díszes kiállítású, album alakú munka a varrottas története, magasztalása és a kalotaszegi nép ismertetése. Egész sora ez a vonzó leirásoknak, képeknek. Huszonnyolc fejezet terjeszkedik ki a nép művészetének tüzetes ismertetésén kivül azokra a hódításokra, melyeket a magyar nők kedves kézimunkája a királyi családnál, József főherceg családjánál, az angol trónörökös családjánál, előkelő körökben ós általában oly sokfelé tett. Az irónő nagy szeretetlel szól a kalotaszegi nevezetességről, se könyv is arra van hivatva, hogy tovább terjessze annak hirét, A negyven képpel s azok közt cimképül Iz".bella fuhoroegnőnek, mint az ezredévi kiállitás háziipari védnökének arcképével díszített munka nagy &-rét alakban s igen diszes kiállításban a Franklin Társulat kiadásában jelent meg. Ára 1 frt 50 kr ; külön nagydiszü kiadásban ós szép kötésben pedig JU frt. Munkácsy csárdás. A magyar festő művészet világhírű jelesének, Máukácsy Mihálynak, ki most a magyar festészeti akadémia igazgatója, „a hazatérés emlékéül" Farkas Sándor pécsi cigány-prímás pompásan sikerült legújabb zeneszerzeményét ajánlotta föl „M. u n k á c s y c s árd á s" cim alatt. A jó nótához Róna Béla előnyömár-már elhagyja az ereje, — még egy ajtót vesz észre a sötétben. A kulcslyukon át világosságot vesz észre. Megrázza a kilincset — az ajtó felpattan. A két nő áll a küszöbön mosolyogva, likkor ő is mosolyogni próbál. Hátra tekint. Látja, hogy üldözője a zongoránál ül — és játszik . . . Erre a látványra megfagy benne a , ver , . . De azért nem megy vissza Ő hozzá. Inkább becsukja az ajtót és rázárja a kulcsot. Remeg a szíve, remeg a lelke, az egész valója . . . A két nő kérdezi mi történt odabenn'!

1 Nem meri elmondani. Hallgatódzik . . . Még a zongoraszó mindig hallik. Rá ismer . . , Egy gyásziuduló . . . Liszt Ferenctől . . . Miért zongorázza ezt? Egyszerre a zongoraszó elnémul . . . Csend lesz . . . Síri csend ... A leány nagyon kíváncsi . . . Benne van ez az asszony természet . . . Évától . . . Ah meg kell tudnia mit csinál az üldözője! Odamegy az ajtóhoz, leveszi a kulcsot csendesen, áttekint . . . Rémült sikolylyal ajkain hátra tántorodik . . . Mit látott? Az üldözője, egy fekete lepelbe takarva holtan fekszik a padozaton . . . Homlokából vér szivárog . . . Mellette egy revolver . . . A leány felébredt. A haja, a párnája csupa izzadság . . . Felül az ágyában. Meggyújtja a gyertyát. Összeteszi a két kezét . . . Imádkozni akar . . . Nem tud imádkozni . . . Észreveszi a katica bogarat — most repül ki az ablakon ... A bogárka pedig gondolkodik . . . Jókai mondásán . . . — Vétek-e az, ha az embert álmában megcsókolja valaki? Stampf Katinka.