Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-08-09

XXIII. évfolyam. 32> szánt. Pápa, 1^96. augusztus 9. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 9G9., hova a lapnak szánt közlemények küldenelök. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Fötor. Laptulajdonos: ctr. Fenyvessy Ferenc, Felelős szerkesztő: Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hir­detések a legjutányosahban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyed­évre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. A vízvezeték megvalósítása, i. Eljutottunk végre odáig, hogy ha váro­sunk vízzel való ellátásának kérdéséről be­szélünk, nem kell a sötétben tapogatóznunk, s nem kell az ügyet azon kérdés megoldásá­val is komplikálnunk és megnehezítenünk, hogy a vizzel való ellátás melyik módja lenne városunkban alkalmasabb: az artézi knt vagy a vizvezeték ? Előttünk fekszik végre egy konkrét javaslat, a Walser gyárnak szépen kidolgozottt vizmíítervezete, melyet az erre legilletékesebb forum: a földmivelósügyi mi­nisztérium jóváhagyott ós helyesnek talált. Ama fontosságnál fogva, melyet ez ügy­nek tulajdonítunk, feltártuk olvasóink előtt az ügy előhaladásának minden fázisát: köz­readtuk annak idején magát a tervezetet is, s a mult számunkban befejeztük az erre nézve a minisztériumtól érkezett műszaki felülbíráló •vélemény közlését. Most már városunk vég­leges elintézése alá kerül az ügy; ideje te­hát, hogy mielőtt a képviselőtestület ez ügy­ben határoz, mindazok, kiknek a kérdés el­intézéséhez szavuk lesz, megismerjék és beható megfontolás tárgyává tegyék az összes e ter­vezet megvalósításánál figyelembe vehető szem­pontokat. A dolog technikai oldalával némileg mái­tisztában lehetünk ; a földmivelósügyi minisz­térium felülbíráló közegei a tervezetet álta­lánosságban elfogadták, a kivitelre alkalmas­nak találták, s csak egy-két csekély jelentő­ségű és könnyen orvosolható kifogást tettek, melyekre azonban már magában a felülvé­Jeménybpn megtaláljuk a korrektivumot. A mi minket ezúttal fokozottabb mértékben érde­kel, az a vizmü létesítésének financiális ol­dala és pedig elsősorban a létesítés ós üzem­ben tartás költségeinek mekkorasága, s má­sodsorban eme költségeknek miként való meg­szerzése, szóval a vizmíí financirozása. A mi magát a költségvetést illeti, e részben egyelőre még nem alkothatunk ha­tározott véleményt, mivel a minisztérium fe­lülbirálata épen erre vonatkozólag tett a ter­vezet ellen lényeges kifogást, s túl magasnak találta a költségvetés tételeit, minél fogva a vízmű az előirányzatnál körülbelül 30.000 frttal olcsóbban volna létesíthető ; az üzem­ben tartás költségeit pedig még iiem ismer­hetjük, mivel ahhoz a lakások és lakrészek statisztikája szükséges, melynek elkészítése városunkban ugyan folyamatban van, de — ngy tudjuk — eddigelé nincs befejezve. Ány­nyit minden esetre már most is tudunk, hogy a vizmü elkészítése körülbelül 160—.190 ezer frtot, s további üzemben tartása körülbelül évi 10 -14 ezer forintot igényelne. Oly összegek, a melyek első hallásra alkalmasak arra, hogy bennünket vissza riasszanak a vízmű léte­sítésének még csak gondolatától is. A dolog mélyére tekintve, s azt beha­tóbb megfontolás alá véve azonban a nagy számoktól nem szabad és nem kell megijed­nünk, hanem csak arra kell módot keresnünk, hogy hogyan lehet ezt a nagy terhet a vá­rosról elhárítanunk. Árra tényleg a mi néze­tünk szerint sem lehet gondolni, hogy maga a város teremtse elő ezt a horribilis össze­get, s az gondoskodjék az üzemben tartás további nagy költségeiről is. Az első már csak azért sem lehetséges, mert az utóbbi évek kulturális alkotásai oly rendkívüli mér­tékben vették igénybe városunk, s illetve a képviselőtestület áldozatkészségét, hogy ahhoz most már aligha folyamodhatnánk; a taka­a takarókpénztári 80 ezer forintos kölcsönün­ket követett 140 ezer forintos kölcsön után egy ujabb 200 ezer forintos kölcsönre már csak azért sem gondolhatunk, mivel a közel jövő­ben alkalmasint még más közgazdasági alko­tások is (bánhidai vasút) fognak a város tá­mogatására és anyagi segélyére appellálni. Nem szabad és nem lehet tehát most a vízmű financirozásának oly módjára gondolni, mely városunk hitelét és anyagi erejét tökéletesen kimerítené, s a jövő feladataival szemben megbénítaná. De mog annak a 10—14 ezer frtnyi fentartási költséguek a város által való beszedése — bocsánat e drasztikus kifejezé­sért — nagyon is pótadó-szayuuá tenné azt, s nem csekély mórtékben vonná maga után a vízvezetéknek a városi polgárság körében A PAPAI LAPOK TÁRGAJA. ETELKÁHOZ. Te érted cserg a kis patak Hűsítve meleged, Kinek dalolna a madár, Ha csak nem te neked'! Az erdő árnyas lombjait Te néked tartja fenn, Erted virít a kis virág Hegyormon, völgybe' lenn. S midőn minden csak tégedet Szeret, szolgál, imád, Volnál-e oly könyörtelen S nekem megtiltanád ? Máday Andor. As ihászi-i csata — 1849. jun. 27. Irta: Kis Ernő. (Vége.) E közben igen heves ágyúzás folyt mindkét részről, az ellenség golyói lovas ütegünkből 2 lovat öltek meg, Kovács Antal tűzmester ágyúi mellől is egy lovat lelőttek. A heves ágyúzás hangja Pápáig elhallatszott és sokan a nagy templom tornyába men­tek fel, hogy valamit láthassanak a csatából. Mások lovon vagy gyalog Ihászi irányában a mezőkre mentek, bogy szétnézhessenek. Kmetty ez alatt az ellenség lovasságának meg­támadására adja ki a Vilmos huszároknak a paran­csot, azok rohannak, de ama széles ároknál másod­szor is visszafordulnak. Ezt látván az ellenfél lovas­sága, üzőbe veszi őket, mire Kmetty kiadja a parancsot a támadásra az egész vonalon. Felhangzik minden­felé a commandó, szólnak a riadót harsogó trombi­ták. A lovasüteg az üldöző dsidásokra veti golyóit, s arra tart rohamra küldött gyalogságunk is, a ne­gyedik ágyúlövés után megállnak a dsidások, az el­lenfél is harcba viszi egész erejét, gyalogságát tiszt­jei kardlapozva hajtják, de hiába, a dzsidások meg­állására azok is megállanak. Ez ingadozást látván a Nádor huszárok, elérkezettnek látják az időt a köz­bevágásra, de alig száz lépésre az ellenfél jobb szár­nyától, midőn az ismert árokhoz érnek, az abbau rejtőzött vadászzászlóalj sortüzétől fogadva, megfor­dulnak, s iszonyú robajjal visszavágtatnak, sőt he­lyeiken meg sem állva a puszta déli részéig nyargal­nak. Erre az ellenfél oly mozdulatokat fejt ki, mintha az egész magyar had körülkerítése lenne célja. Igy Kmetty megadta a jelt a visszavonulásra. A Nádor huszárságtól elhagyott tüzérség a balszárnyon csak a csapatok mozdulataiból értette meg a parancsot, mire Kovács Antal tűzmester is mozdonyra vezényelt, s a dűlő uton a huszárság után indult, de útközben egyik ágyujok a dűlő ut árkába dőlt bele, s ugy kellett azt visszaforditaniok, s a megmaradt 3 lóval tovább vontatták, mígnem a huszárokhoz értek.*) A heves ágyúzás annyira felhovitette az ágyu­kat, hogy már nem sokáig lehetett volna velük e miatt lőni, és forró mocskos lé folyt ki belőlük a mint a hátsó csavarral a cső elejét lefelé hajtották. De gyalogságunk nem akarta megérteni a visz­szavouulás okát, a rohamát beszüntetett ellenség meg­állásából annak megfélemlését magyarázta ki, s ked­vetlenül fogada a visszavonulási parancsot. Hogy az ellenfél, gyalogsága félt a tűztől, azt a fentebb leirt jelenetből következtetjük, valamiut abból is, hogy Schütte semmi intézkedést nem tett Kmetty üldözésére. Igy hadtestünk az országúton, kellő rendben vonult be d. u. ö óra tájban Pápára, hol azonban Kmetty meg nem állt, hanem vezetőül Os­váld Dánielt ismét magához hivatván, tovább vonult, Trskó Jánost, a lovasüteg parancsnokát, a kál­váriái dombra rendelte oly meghagyással, hogy az ellenség közeledtére lövéssel adjon jelt, s azután utánuk siessen, ő maga pedig az egész hadával Ta­poLcafő alá a nyílt mezőre vonult, s pár száz lépésre a Bakonytól megállott. Helyén valónak látjuk az előőrsül rendelt Trskónak ide vonatkozó levelét szó­szerint adui a következőkben: *) Yrskd János íja Koviícs A. IdiSzoU levolei.

Next

/
Thumbnails
Contents