Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-06-21

liet, s melynek épeu ezért saját érdekében áll ily hitelszövetkezetet létesíteni. Jelen cikkünk feladata lesz kimutatni, bogy pápai iparosaink ezt a hitelszövetkezetet igen könnyen létesíthetik, ha az önsegély elvét nem csak hangoztatni, hanem a gyakorlati életben is keresztül vinni J komoly szándékuk. Az ónálló hitelszövetkezet legfőbb akadályául mult cikkünkben a kezelési költségek nagyságái, a megalakuláskor szükséglendő töke s a bizalom hiáuyát emiitettük fel. Ha iparosaink a hitelszövetkezetet létesíteni akarják, ezek az akadályok náluk alig nevezhetők valódi akadályoknak. * A kezelési költségek kétfélék : dologi és személyt kiadások. Iparosaink abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy mind a kétféle kiadásokat a legcsekélyebb összegre redukálhatják. Dologi kiadások: a lakásbér, fűtés, könyvek s irodai szerek ; a két utóbbi a jelentéktelelenebb, s az iparosaink által megalkotandó hitelszövetkezetié pedig csak ez nehezülne. Helyisége van az ipartestületnek s a pápai betegsegélyző péuziárnak, ellátva lüzmeutes pénzszekrénynyel ; — mi nehézség volna abban, ha ezt a helyiséget használnák a hitelszövetkezet hivatalos helyiségéül is, mi által ennél jelentékeny megtakarítás éiettiék el? A személyi kiadások szintén a minimumra volnának redukálhatok, ha iparosaink külön megalakitauák az iparos hitelszövetkezetet. Ugy az ipartestületnek, mint a betegsegélyző pénztárnak vaunak alkalmazottjai, a kiket fizetésük javításával alkalmazni lehetne a hitelszövetkezetnél is hasonló minőségben, s ez állal a személyi kiadásoknál ismét jelentékeny megtakarítás volna elérhető, nem is szólva arról, hogy az alkalmazottak eddigi ténykedésükkel garanciát nyújtanak arra, hogy a szövetkezet dolgait is tisztán kezelik. A dolgot pedig, ha az ipartestuleti szolgát a heti betétek beszedőjéül alkalmazzák, ugy be lehet osztani, hogy az illető tisztviselők heti munkája csak néhány órával fog emelkedni. A kezelési költségek tehát, ha a hitelszövetkezet az itt emiitett módon alakul meg, nem fognak enuek fölvirágzása elé akadályt gör- I ditení. De nem képez számbavehetö akadályt a kezdetben szükséglendő töke hiánya sem. akkor ijednek meg szörnyen, mikor észreveszik, hogy az ő kislányuk is olyan borzasztó fővárosi színben vau. Oly szép, a szivnek és léleknek egyaránt kedves látvány a szebbnél-szebb öltözetű hires budapesti asszonyok, lányok óriási tömkelege, a mint boldogan, bú, gond nélkül hallgatják az udvari ók bókjait, s egy-egy csintalan szójátékon oly édesen tudnak kacagni. S a levegő is, amely itt vau a lev^gőbeu, egészen más. A százféle parfümök vegyülete, melyhez hozzájái ul a finom szivarok füstje, egészen betölti a teret. Oly nehéz, s mégis oly élvezetes, idegcsiklandó, mely ringatőlag hat a kedélyre s édes álomra ösztönzi a mélázót. Leszállt az est. S mintegy látni véljük azt a nehéz, parfümtől, asszonyállattól nehéz levegőt, a miut hullámzik a nagy semmiségben s nem tud felszállni. A középen levő katona-zenekar rákezdi a legdivatosabb operát s a kedély is a zene hangjaival egyszerre átalakul. Figyelmét teljesen igénybe veszi az a zene, mely hol erős akkordokban, hol alig hallható andantéban hullámzik át a végtelennek látszó tömegen, lassan a ügyelőhöz ér s betölti egész valóját. Majd a szökőkút átalakul „fontain himineuse"-é s a szinvegyület egész pompájában lökdösi ki halálaim szájából a vizet, we]y a mint a levegőre ér, egyszerre millió paránynyá alakul s a hold sápadt sugaraitól megvilágítva elkápráztatja a szemet, visszaesik a medencébe, Mig a hitelszövetkezet csak, a kezdet kezdetén van, tehát mig a heti betétekből nem gyűjtött magának akkora tőkét, hogy a hiteligényeket kielégíthesse, ha nem akarja a kölcsönért hozzá fordulókat elutasítani, idegen tőkére van szüksége. Pápái iparosaink ismét ab-' bau a szerencsés helyzetben vannak, hogy idegen tőkét olcsó kamatra kaphatnak — saját maguktól. Az ipartestületnek, mint értesülünk, vau 6000 írtnál több tőkéje, ezt a hitelszövetkezet — természetesen felelősség mellett, de hisz a heti betétek föltétlenül fedezetet nyújtanak — kölcsön veheti, a mi által kettős cél lesz elérve: a hitelszövetkezet rendelkezik kiadható tőkével s az ipartestület tőkéjének előreláthatólag a jelenleginél magasabb kamatozást fog nyújtani. A bizalom hiánya végre az, a mi a hitelszövetkezet létesítését megnehezíti. Ez is legkevésbé fog jelentkezni akkor, ha iparosaink önálló hitelszövetkezetet létesítenek. Az igazgatóság megalakításakor tekintettel lehet lenni arra, hogy az igazgalóságban lehetőleg minden foglalkozásnemet űző iparos képviselve legyen ; a felügyelő bizottság pedig esetleg a mostani számvizsgálók bevonásával alakítható meg, a kik a könyvelésben és az ellenőrzésben évek hosszú során elég tapasztalatot szerezhettek maguknak. Szólhatnánk még e dologról részletesebben is; de célunk ezúttal nem volt egyéb, mint. iparosainkat fölhívni az önsegélye/és eszméjének megvalósítására, kimutatni, hogy e megvalósítás korántsem jár olyan nehézségekkel, mint az első pillanatra látszhatnék, s igy csak egy kis buzgóság az előkelőbb iparosok részéről — s a hitelszövetkezet, melynek hatásait nem akarjuk újra rajzolni — rövid idő alatt megalakulhat, Ugy értesülünk, hogy földműveseink körében is mozgalom indult meg ily hitelszövetkezet létesítése iránt. Fölösleges mondanunk is, hogy részünkről e mozgalmat a legmelegebben üdvözöljük s csak azt óhajtjuk, hogy vezessen ugy földmiveseinknél, mint iparosainknál az ily irányú mozgalom minél előbb sikerre. Dr. Antal Géza. hogy újra előtörjön s a szinek minden változatát felvegye apró cseppjeiben. Ez a legkáprázatosabb látván,, van is bámulója elég. Ekkor már a tér is szabadabb, mert az „istenadta" nép ilyenkor eltávozik, hogy estebédjét otthon elköltse. Csak a haute voleé marad kiuu, összeverődnek a társaságok, s minden egyes csoportban megkezdődik a jour, a parázs pletyka, Diszkrét hangon suttognak az ismerősök egymás közt, nem a legszeretetreméltóbb jelzőkkel illetik a „kedves" vidéki rokonaikat, kik jelenleg szintén ott tartózkodnak az ő nyakukon. Sétánkat folytatva a kiállítási főúton, csakhamar eljutunk a történelmi kiállítási csarnokhoz, Vajda-Hunyad vára hídjához. Egy tekintet köröskörül mindenkit meggyőz arról, hogy a legszebb panoráma tárul fel szemei előtt, a mit elképzelni lehet. A tó körül tündéri fényben uszó pavillonok, vendéglők, s a tó közepén sötéten, mogorván áll Vajda-Hunyadvárának gyönyörű ' imitációja, fákkal környékezve, ugy, hogy csak itt-ott tűnik fel egy-egy toronynak halvány arcvonala, s a partról inkább sejteni, mint látni lehet az egész várat. Valami háboritlan, fáktól, bokroktól körülvett helyen szemlélve az emberi kéz által alkotott eme mesteri s fenséges panorámát, az ember lelke önkénytelenül elkalandozik messze, régmúlt időkbe, a mikor még az a vár, melynek utánzata itt áll megvalósítva szemei előtt, pezsgő, vidám s boldog élet tauyája volt. Mintegy visszaképzeli magaEpilog — a Lneger ügyhöz, — I. Leo római pápa mondotta egykoron, hogy Atilla minden diadalát felülmúló legnagyobb győzelmét akkor aratta, mikor önmagát győzte le, s visszavonult Kóma falai alól. Hasonló győzelmet arattak a vaszari korona érdemes tagjai is, midőn a lapunk mult számában emiitett elhatározásra jutottak a Luegerhez intézett üdvözlő felirat visszavonása tárgyában. Az elkövetett hibát ugyan most már meg nem történtté tenni nem igen lehet, mindazáltal ha a kerületi papság eme tényével a „sapientis est coinilium mutare in melius" bölcs elvét fogadta el, ugy mi sem tartjuk magunkra nézve megalázónak, hogy ez elhatározás előtt meghajtsuk zászlónkat. Ám a puszta elhatározással még e dolog nem lehet elintézve. Lapunkhoz eddigelé semmiféle értesítés nem érkezett arról, hogy a viszszavonó iratot a kerületi papság tényleg aláirta-e vagy nem, s hogy az Luegerhez el is lett-e küldve. Az igazat megvallva, mi nem igen jártunk utána a dolognak, hogy ezt megtudjuk; elvégre is nekünk már teljes volt az elégtételünk akkor, midőn Néger Ágoston apát-esperes ur paptársaihoz a kérdéses köriratot elküldötte; épen a kerületi papságnak érdeke most már az, hogy tisztázza magát teljesen e kérdésben, s a közönséget elhatározásának őszinteségéről meggyőzze. Csak azért az egy ükért is szükséges, hogy a kérdés teljes világosságba helyeztessék, hogy a közönség megtudja, vájjon kik vágyódnak arra a herostratesi dicsőségre, hogy nem a „sapientis est cousilium nmtare in melius", hanem az „a mit inunk, megírtuk" dicső elvét követik. Hát szép dolog a következetesség, s Taschler plébános ur mult heti nyilatkozata kétségtelen bizonyítéka az ő vasköveikezetességének ; csakhogy a katholikus egyházi tanok szerint az „a mit iriuuk, megírtuk" szuverén elve a papi hierarchiának sokkal magasabb fokú viselőjéhez illik, mint egy plébánoshoz. A mi gyarló emlékezőtél!etségünk legalább sehogy sem tud visszaemlékezni arra, hogy az 1871-iki vatikáni zsinat a plébános urak csalatkozhatatlanságát kimondta volna; előttünk ugy rémlik, mintha akkor csak a pápa csalatkozhatatlanságáról lett volna szó. uak azt az ülőt, a lovagokat, s köztük magát a várurat Hunyady Jánost. Majd szemünk tovasiklik a tóra, oly gyönyörű, megkapó látvány a tónak sik, csendes tükre, s csak a távolbau látszott a kis petróleum motoros hajócskák víg himbálózása a viz tükién, a tetején levő villanylámpácskák mindmegannyi viliilángoknak tűnnek fel. a miut majd itt, majd ott tűnnek fel. Hallani lehet a fák lomjai között végig futó esti hűvös szellőt, a mint megrezgeti a fák leveleit, s ezek suttogva, zizegve reszketnek meg tőle. Majd végigfut a tó sima tükrén s apró hullámokat verve oszlik el. Néha a hold is elöbuvik rpjtekéből, s a fák lombjain erőszakkal utat törve magának, ráveti a tóra sárga sugarait s bevilágítja rejtelmesen a tájat, Majd a távolból hallani lehet valami zsongást, mely néha morajjá változik, a látogatók és a vendégek lármája ez, a mint hangosan csevegve, kacagva diskurálnak gond nélkül. E közben a cigányzene egy-egy erősebb üteme hallatszik a csendes szemlélő helyére, mely néha oly édes-bús, néha pedig vidám, pajkos lármába csap át s egy-egy erősebb hang átfut a téren s a tó csendes vizét megzavarva, mint valami édes álom cseng az ember fülébe. Éjfél felé jár az idő, a zene elhallgat, csendesebb lesz a környék, a villamos lámpákat eloltogatják és mi édes' s mégis fájó sóhajjal szivünkben távozunk, hogy ez a gyönyörű éjjeli panoráma mintegy varázsütésre eltűnik szemeink elöl. Viszontlátásra! Poliány Zoltán.