Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-06-14

XXIII. évfolyam. M>ia ^ia g8 a»rra.sT'm'a^-sag»»«rii.i i'wi«ima»aa 34. szám. Pápa, 1396. junius 14. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és töbh pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldbevg Gyula papirkereskedésc Föt'-r. Laptulajdonos : dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy JBéla. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol ís a hir­detések a lepjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyed­évre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. A hitelszövetkezetekről. Városunkban ismételten indult meg moz­galom hitelszövetkezet létesitése tárgyában, de részben a >Nópbank< szomorú sorsára való emlékezés akadályozta egyes köröknek ily hitelszövetkezetbe való belépését, részben a helybeli takarókpénztáraknak a hitel szem­pontjából kifogástalan eljárása tette még azo­kat is, kik különben az eszmének pártolói, ez eszme kivitele iránt közönyösekké, mert a hiteligények ki nem elégitése miatt nem igen hallhatók jogosult panaszok a két pénzinté­zet ellen. Azok közt, kik a hitelszövetkezetek esz­méjét pártolták, számosan voltak olyanok, kik a hitelszövetkezetet egyik vagy másik pénz­intézettel kapcsolatban óhajtották látni s ré­szünkről is azok közé tartozunk, kik szivesen látták volna, ha a »Papa városi ós vidéki takarékpéuztár« kezébe veszi ez ügyet, mert arra, hogy a >Pápai Takarékpénztár*, mely a bankmellékhely átvállalásával úgyis nagy munkaterhét vett niagárn, hitelszövetkezetet is létesítsen, komolyan gondolni is alig lehet. Azonban a másik pénzintézet igazgatósága is idegenkedik az eszmétől, s igy alig \ an kilátás arra, hogy a hitelszövetkezet másként, mint önálló intézetként, felállítható legyen. Ennek az önálló intézet felállításának azonban szintén megvannak a cikkünk elején említetteken kivül is a maga nehézségei és pedig a maga pénzügyi nehézségei. Első sor­ban is a bizalom egy tőkével ínég nem ren­delkező intézet iránt nem oly nagy, mint egy konszolidált s jelentékeny alap ós tartalék­tökével rendelkező" intézet iránt; azután a kikölcsönzéseket ily önálló intézet fennállása első óvóben csak ugy teljesítheti, ha maga máshonnan vesz kölcsöut s végre az önállóan vezetett intézetnek kezelési költségei jelenté­kenyen nagyobbak, mint egy pénzintézettel Összefüggő s ez által vezetett hitelszövetkezet rezsije. Ily körülmények közt alig tudjuk, fog-e létesülni a közel jövőben hitelszövetkezet vá­rosunkban, pedig,(hogy ily hitelszövetkezetnek, ha tisztán és pontosan kezelik, áldásos hatása van különösen a, csekély tőkével dolgozó ipa­rosra, kereskedőre és földmivesre, azt mind­azok, kik előtt a hitelszövetkezetek szerveze­te, a kikölcsönzés alkalmával megtakarít­ható mellékkiadások nagysága s a vissza­fizetési módozatok könnyűsége ismeretes, — tudják ós hirdetik. Tudják ezt iparosaink is, hiszen ez. év február elején bocsátották nyil­vánosságra emlékiratukat, melyben a kereske­delemügyi minisztériumtól a kisipari hitel országos szervezésének keresztül vitelét ké­rik — s épen e körülmény téteti velünk azt a kérdést: mely osztálynak válik leginkább javára a hitelszövetkezetek intézménye t Anélkül, hogy a töneskedő'k és földnii­veló'k hplyzete előtt szemet hdnyuánk, kimond­hatjuk, hogy legnagyobb szüksége van erre az iparos osztálynak. A földmives is érezheti a hitelszövetke­zet áldásos hatását, érezheti különösen a köl­csönök mellékköltségeinek elmaradása folytán. De a földmives-f oglalkozás természetének nem felel meg annyira sem a heti betétek nyújtása, sem a kölcsönök hetenkénti csekély részletben törlesztése. A földmives a maga jövedelmet az évnek háiom — negyedfél hó­napjában úgyszólván egyszerre kapja, s ez a körülmény mutatja, hogy a földmivelési fog­lalkozást űzőre nézve az a legtermészetesebb fizetési módozat, ha terményeinek beszállítása s piacra vitele után törlesztheti kölcsönét. Mert mig július — október hónapokban van pénze a földmivesnek, a tavaszi hónapokkau már legtöbb esetben, különösen a hitelre szo­rult földmives/iem igen rendelkezik készpzóuz­zül. Igy tehát a hetenkénti vagy havonkénti részlettörlesztés nála nincs összhangban fog­lalkozásával. A kiskereskedő sorsa s helyzete nagyon hasonlít az iparoséhoz; hitelt azonban álta­lában könnyebben kaphat, mint az iparos. S bár a kiskereskedők tagadhatlanul jobban éreznék áldásos hatását a hitelszövetkezetek nek, mint a földmivelők, mégis az iparoso azok, kik erre leginkább rá vaunak szorulv s kikre uózYe a hitelszövetkezet létesítése leg több haszonnal járna. A kisiparos ugyanis sokkal nehezebben jut hitelhez, mint a kereskedő. Okozza ezt már azon körülmény is, hogy az ipari ágak megoszlása folytán egyik ipart üzö iparosnak ritkán 'van alapos tudomása másik iparágban foglalatoskodó iparos társa vagyoni helyze­téről, s igy pénzintézetnél elfogadható jót­állóra nehezebben tud szert tenni, mint a ke­reskedő. De továbbá a kisipar természetének jobban megfelel a hetenkénti, aprónként való betét s tőkegyűjtés, r s épen ugy az adósságnak hetenként vagy havonként való törlesztése. A kisiparos ritkán jut nagy ösz­szeghez, hanem inkább apródonkénfc egy-egy heti vásáron stb. kisebb összeghez, s igy a befizetés vagy törlesztés kicsiny, de hetenként A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. A lelkem. A lelkem ott lakik te nálad, Mindig nálad . . . csak ottan . . . S te észreveszed-e? megérzed-e? Megérted-e? hogy ott van ... Meghallod-e szerelmes suttogásit ? Szíts álmaidnak álmán: Midőn reád borulva átölel, mint Az eget a szivárvány . . . IIa jársz az árnyas, hűs berekben; S megrezdülnek a lombok: Az én lelkem — utánad útra kell — Vándor szárnya bolyong ott . . . JSz kisér, ez követ bármerre, hol vagy; Ez kisér: ez a lélek . . . Hiven őrködve lépteid nyomán és Imádva : a mig élek! Soós Lajos. Csillageső. — A. >Pápaí Lapok* eredeti tárcája. — Irta: Antal "Elek. Az öreg nagyságos ur ott ült a kőház kitapo­sott grádicsán és szítta a pipaját, a minek a sercegő tüze egy-egy szippantáskor feléledve bevilágította beesett fehér ábrázatát. Odatámasztotta remegő fejét a köpárkányho z, a rezgő' futóka-levelekre s arccal ég felé fordulva nézte a gyönyörűséges ég köimyehullását. És a mint nézte a hegyek közt megfeszülő sötétkék égponyvát és rajta o szapora villanása csillagesőt, fekete gon­dolatok raja lepte meg, mint egy szunyogtábor, a mitől néni tudunk megmenekedni augusztusi éjsza­kákon. — Lenniük egymás után az a sok szikra az égről, mint a lószerszám porlott fejű sárgaréz gombja és azután fekete lesz az éjszaka méhe és megered belőle a bavnalovü őszi zápor, a mi elmossa még a pásztortüzeket is a hegyoldalban. Es azonképen sötét lesz bennem is minden csak ugy, mint köröttem 1 Kiverte a pipát. A tüze végigömlött a lépcső kőfokáu, Ingerülten taposta össze a hamvas szemű parazsat, mintha azt akarta volna mondani ezzel: — Hát érdemes volt-e kínlódni ? Bizony nem! Hamu maradt az egész életből, hamu, a mit szél­nek eresztenek; hamu, a mit lesöpörnek. Érdemes volt-e élni ? Bizony nem! Felállott a lépcsőről s azonközben nagyot lé­legzett, mintha valami egyre a mellére szálló régi vágyódást akarna vele kifújni, de ugy, hogy sohse térjen vissza. Bezörgetett az ablakon. — Natóka? — Mit akarsz fiam? — Jöjj ki ÍTatóka csiliagesőt látni. — Megyek fiam. Ivat fektetem le. — Jó, jó. Visszamenet aztán fojtva dörmögte: — A poronty! Es ebbe az egy szóba belémmdta mind azt a keserűséget, azt a törmelékké porladt régi vágvat, a mi akkor fájt neki legjobban, a mikor eszébe öt­lött, hogy bizony pozdorjává lepődött az a régtől szőtt, aranynyal hímzett kép. Es Ibszlanak, fakulnak rajta a színek, a mik ragyogónak mutatták újra a Szentessy családot; lom­bosnak, aranyalmával - tiindérkertből varázsló t­tal — rakottnak a családi fát, Azt a hatszázados családfát, a mi körül van több ezer — százezer — in natura s nem az a gyűlöletes mód nevetséges h é tszilvaf a., a mire az apjuk életéből emlékezik Az a hé tszilvaf a, a mik közül csak akkor mozdult ki nagy zsörtölődve az öreg ur, mikor a zsidókat kellett mcgiustálni, hogy várjanak egy ki­csit, hiszen nem sokáig viheti már gazdag bátyja és akkor újra ur lesz. Es az öreg ur maga is hitte, hogy az lesz, pedig sajátkép az a gazdag bátya na­gyon ílluzioris valami volt, de annyiszor elmondta ezt a mesét, hogy szinte magára suggeválta, ugy, hogy maga is kezdett végtére hinni benne. Szentül hitte — és azonközben belefáradt a várakozásba, belé is halt. És Ő — a nagyságos ur — a mig az öcscse iparkodott elpocsékolni a vagyonmaratlékot ~ két keze munkájával s az eszével szinte kicsikarta a sorstól a szerencsét.

Next

/
Thumbnails
Contents