Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-06-14

PAPAI LAPOK. 1896. JAUINS 14. ságábaa s hiszem, megjön a cáfolat. Ha nem : lássák vagy lássa a . . . kicsoda is ? . . Budapest, IHüfj. június 7. Lukácsék János, plébános, volt orsz. képviselő. Főtisztelendő Lukácsék János plébános mányos szabadságunk megvédését nem a Luegere/ctől várjuk, hanem az ország fiaitól. Azért az ezen esetből elleuünk fölhozott „hazafiatlanság" vádja ép olyan handa-banda, amilyen volt az, mikor a hatvanas években hazaárulónak kiáltották ki a cath. clerust azért, mert a kiegyezés mellett volt. Ezt Pápa városa UR HAZAFIAS LEVELÉBEN AZON REMÉNYÉNEK ADKIFE- NAGYON JÓL TUDHATJA. JEZÉST, HOGY AZ ÁLTALUNK KÖZÖLTEKRE MEGJÖN A MÁSODSZORIM NEM ISMERJÜK MGYAN «. ß CÁFOLAT. HÁT CÁFOLAT UGYAN NEM JÖTT, DE JÖTT URAT, MIATTUNK LEHET KITŰNŐ HAZAFI,, - DE KE-. TASCHLER DEZSŐ PLÉBÁNOS UR VÁLASZA, MELYET! RESZTYÉÜ HAZAFISÁGOT TŐLE MÉG SEM TANULUNK, EGÉSZ TERJEDELMÉBEN KÖVETKEZŐKBEN ADUNK KÖZRE :; * A PÁPAI KERÜLET PAPSÁGA, MIKOR DR. LUE- ; A KIK ÚJSÁGOKAT SZOKTAK OLVASAI, AZOK GERT, NEM MINT POLITIKUSI, HANEM MINT A BÉCSI; NAGYON JÓL TUDJÁK, HOGY LUEGERNEK MÁJ, 28-IKA KERESZTÉNY PÁRT VEZÉRÉT ÜDVÖZÖLTE, ELŐRE TUDTA, E

]

OT

'

T TARTOTT BESZÉDEI SEMMIBEN SEM KÜLÖNBÖZNEK HOGY BIZONYOS OLDALRÓL MEG FOGJÁK TÁMADNI. BÉ- ; AZ ÁLTALUUK IDÉZETT MÁJ. 29-IKI BESZÉDTŐL. HOGY GEN MEGÍRTA OVENUS : PEDIG LUEGERT EDDIG KÖVETETT IRÁNYÁTÓL MÉG A „•NON CAIVIS LECTORI, AUDITOIIQUE PLACEBO". YASZARI KORONA ÜDVÖZLŐ FELIRATA SEM TMDTA ELOLYAN „NEUE FREIE PRESSE" ZAMATU LAPOK TÁNTORÍTANI, AZT FÉNYESEN IGAZOLJA AZ A KÖRÜLTÁMADÁSAIRA TEHÁT KÉSZEN VOLT. AZ ILYEN TÁRNA- M

ÉNY. HOGY LUEGER ÉPEN JUN. 8-IKÁRA, A MADÁSOKRA EGYEBET NEM IS VÁLASZOLHATOTT VOLNA, 1 GYAI

. NEMZE

T EME SZENT ÜNNEPNAPJÁRA BÉCSBEN MINT ISMÉT OVEN SZAVAIT: ELLENTÜNTETÉSIIL EGY NÉPGYŰLÉST HIVOTT EGYBE, „LECTOR ET AUDITOR NEE MIHI QUISQUE PIACET." M

ELYEU LUEGER OLYAN HANGON BESZÉLT MAGYARHA-NEM HOGY ÉP A „PÁPAI LAPOK" TÁMAD- • ORSZÁGRÓL, HOGY A LUEGER polgármesf.ei> ÁLTAL EGYBEJÁK MEG OLY „CUDAR" SZÉP STYLUSBAN — MIKÉNT HIVOTT G

y

mé

S

T A KORMÁNY KÉPVISELŐJE KÉNYTELEN IRJA - „FÖLDIÉIT", ARRA NEM VOLT KÉSZEN. VO

L

T FELOSZLATNI. MÁSNAP JUN. 9-ÉN ISMÉT GYŰLÉST NAGYON KÜLÖNÖS, HOGR TÁMADÓ «. ß. LUE- HÍVOTT EGYBE LUEGER, MELYEN A KÖVETKEZŐKET GERNEK MÁJUS 29-ÉN ELMONDOTT SZAVAIT, — ME- J M0

ODOTTA: „A NEM MAGYAR NÉPEK SZENVEDÉSEI LYEK, ELISMEREM, KEMÉNYEK — OLVASSA FEJÜNKRE. MAGYARORSZÁGON ÉGBEKIÁLTÓK. A NÉMETEK EL VANMIKOR MI MÁJUS 28 ÁN HATÁROZTUNK. KP OLY KÜ- • UAK NYOMVA ÉS HA VALAMI NAGYOBB A MAGYAR LÖNÖS, HOGY LUEGERNEK AZON SZAVAIT PEDIG, ME- K

IJ

K

K VAKMERŐSÉGÉNÉL, HÁT AZ A GYÁVASÁG, A LYEKKEL KEMÉNY KIFEJEZÉSEIT KIMAGYARÁZTA, IGA- ;

ME

LY]YEL A NÉMETEK IGÁJUKAT VISELIK. MI, AUSZTRIAI ZOLTA, JÓNAK LÁTTA TELJESEN AGYONHALLGATNI. 'NÉMETEK, VÉDJÜK A DINASZTIÁT ÉS HA A MAGYAROK KÜLÖNBEN MI NEM AKARTUNK S IGY ÉU SEM TOVÁBBRA IS IGY GARÁZDÁLKODNAK, AKKOR A SZLÁVOK AKARHATOK POLITIKAI VITÁBA ELEGYEDNI. PÁNSZLÁVOK, A ROMÁNOK PÁNROMÁUOK LESZNEK. A CSAK KÉT DOLOGRA VÁLASZOLOK S EBBEN, HI- FEKETE SÁRGA LOBOGÓT MAGYARORSZÁGON SÁRBA TIPORSZEM, EGYETÉRT VELEM AZ EGÉSZ KERÜLET. JAK. KERN MI GYALÁZZUK A MAGYAROKAT, HANEM ÖLE ELŐSZÖR ESZÜNK ÁGÁBAN SINCSEN, HOGY MI BÁNNAK VELÜNK HALLATLAN MÓDON. ÉS HA VÉDEKEAVVAL MENTSÜK MAGUNKAT — AMINT « p. UR TA- 7

xmk, AZT MONDJÁK, HOGY MEGZAVARJUK A BÉKÉT, NÁCSOLJA — MINTHA „NEM JÓZAN ÉSZSZEL. HANEM Nem jogok engedni a Magyarország elleni küzdeBORKÖZI ÁLLAPOTBAN" HOZTUK VOLNA HATÁROZATIM- lemben, bármily következmények káromoljanak, is KAT. EZ NAGYON LIBERÁLIS FELFOGÁS, ILLETŐLEG MENT- M

'

M! A

KÁR LESZEK POLGÁRMESTER, AKÁR NEM. IÜSÉG VOLNA. NEM MENTJÜK MAGUNKAT, MERT NINCS SZABADÍTJUK AUSZTRIÁT A ZSIDÓ MAGYAROK KARMAOKUNK REÁ. AMIT IRTUNK, MEGÍRTUK. IBÓL. Pest-Budán ismét a jeketesárga lobogó fog MI, ISMÉTLEM, ÜDVÖZÖLTÜK LUEGERT. NEM MINT Ungeni ÉS BÉCS ISMÉT A RÉGI BIRODALMI FŐVÁROS POLITIKUST, HANEM MINT OLYAN EMBERT, AKI KERESZ- I

ES

Z. AKKOR AZTÁN BÉCSBEN ÉPOLY ÜNNEPEKET ÜLTYÉN ALAPON ÁLL. S ERRE VAU ANNYI JOGUNK, MINT U

EK MAJD, MINT MOST PESTEN ÜLNEK", BÁRMELY MÁS FELEKEZETNEK A SAJÁT ÉRZÉSŰ EMBE- SZELLEMI VAKSÁGBAU SZENVED AZ, KI MINDREIT ÜNNEPELNI. EZEKBŐL SEM LÁTJA BE, HOGY LUEGER ÉS TÁRSAINAK MI HAZÁUK JÓLÉTÉNEK ELŐMOZDÍTÁSÁT, ALKOT- J KERESZTÉNYIES ALLŰRJEI ÉS ÁLSZENTESKEDÉSEI CSAK 2. visszatérő volta megfelel bevételei természetének. A kisiparos Intele tehát csak fokoztatik, ha az iparosok szövetkezetekbe lépnek. Ezt hangoztatta a kereskedelmi miniszter is íebr. 20-iki beszédében, midőn kijelentette, hogy >a kisiparosok hitelképességének emelése leginkább az által történhetik, és Lgbiztossabban érjnk el a célt akkor, ha a kisiparosok körében sző vetkezetek létesítését előmozdítjuk*. Ezen szövetkezetek létesítését — a mint a miniszter hangsúlyozta — az államnak niiuden módon, sőt még áldozatok árán is okvetlenül támogatnia kell. Tehát a kisiparosok azok, kiknek első sorban szükségük van hitelszövetkezetekre, S egy jövő cikkben megkíséreljük kimutatni, hogy ha városunkban egy általános hitelszövetkezet nem létesülhet, a kisiparosok megalkothatják es snját érdekükben kívánatos is, hogy megalkossák a külön kisipari hitelszövetkezetet. Dr. Antal Géza. A Lueger-ügy. Kedves szerkesztő ur! Egy barátom halotthalvány arccal, mint egy kísértet, rohan a szobámba, s magát pózba téve, kigombolyít egv újságot: az „Alkotmány

u-t és kezd belőle olvasni meglepő, hallatlan dolgokat. Azt hittem: fol akar ültetni, s nem a lapból olvas, hanem saját fantáziájával rögtönöz. A lapot kikapom kezéből, s keresem, mi engem is elrémített. Ugy volt, mint olvasta : a pápai esperes kerület papsága Luegernek dicsőítő himnuszt zengedez . . . Ismervén a kerületi papság hazafias érzelmét, nem gondolhatok mást, minthogy cz egy gonosz humbug, melynek célja a félrevezetés s politikai számítás a jövó're . . . En, mint küldöttség! elnök, a választók összeírásával levén elfoglalva, a vaszari koronán nem voltam jelen, Ha tehát említett cikk igaz volna — amit véghetetlenül sajnálnék —• kijelentem: hogy én annak alkotásában nemcsak részt nem vettem, hanem azt határozottan elitélem, nem engedvén meg, hogv mint szinte kerületi paptárs, vagy csak egy pillanatig is azon gyanúba essem, hogy a magyarság legdűhosebb ellenségével bármily parányi érintkezésbe lépjek, s hazafiságomat gyanúsítani engedjem . . . Maradjon az, mint eddig tisztán 6s sértetlenül, ismétlem, nem merek hinni a dolog valoA sok pióca most már mind neki tartozik s a határból utolsó tapodtig a maga földjén hajtathatna ki hatlovas hintón, lia ugyan rávinné erre a természete. Hanem hiszen dehogy teszi. Jó neki — mert megszokta — a kiálló csipejü két gebe-von.szolta fakó szekér. Es ha mindezt tette, azért tette, hogy az öcscse ha ur lehessen, a mi ugyan sohse válnék belőle a könnyelmű apja keze után, a ki — mióta az a köböl is tejfolt facsaró asszonya meghalt — a mállott falu udvarházból ki nem mozdul, ott dorbézol, olcsó spiritusz mellett, ronda rusznyák néppel. Es a felesége vagyonának a végit járja és él a felesége cselédjével, a ki egy szál durván varrottas ingben, egy szál kötényben került a házhoz. De bezzeg most a megboldogult ódon szabású selyeinrokolyáiban fifcyfirittyel körötte. Es az a vézna fin, a kiért dolgozott, a ki a reménysége volt, meghalt. Azt is rebesgették akkoriban, hogy nem igaz uton — hogy belejátszott a dologba a „ITáíi" asszony keze — hogy ne legyen útban az örökség osztásakor. Azonban ki tudja, igaz-e? Az az cgj

r csak a bizonj-os, hogy akár bclefekudjék a koporsójába. Vége van mindennek, pozdorjává lett. Es az a borzasztó a dologban, hogy az ö öszszezsugorgatott vagyonában, a mit ugy megfizetett a verítékével, az az asszony fog turkálni, meg a — p o r o n t y Igen, igen a poronty! A kit felesége nevel dámáuak. Már Veszprémben tanul az apácáknál, pedig az anyja béresné a külső majorban, — Élünk, élünk, — mormogta — s még a szeretet kenyerét is kölcsönbe vesszük. S a mig hessegette a fekete gondolatok egész raját, a felesége kitipegett a folyosóra. Nem szólt semmit, csak letelepedett a férje mellé, mert megszokta, hogy haragszik a gazda, ha a gondolkodásában zavarják. És a gazda jó ideig meg sem mozdult, szinte észre sem vette az asszonyát, csak neztebizouytal.au nézéssel az eget, a mi csak olyan csillagos, mint volt, pedig ezer, meg ezer szakadt le közülök éjjelente. Észre sem venni. Egyszer aztán megszólalt. — Elmúlunk Katóka. — LTgy bizony. Es hallgattak újra jó darabig, — Azt hiszem én Katóka: senki sem veszi észre, ha meghalunk. — Ejnye fiam, ne mondj már ilyet. — Már mondok. — Vétek az ilyen, gazdám. — Vétek, vétek! Hát ki yenné észre? Csak ne mondd, hogy az Ivád! Egy Fábik Iva, Katóka! Egy Fábik Iva! Iis elismételte ezt a nevet vagy ötször, mintha az mindent megmagyarázna. • —• Ke bántsd az árvát. — Kije marad, ha elmúlunk ? — Hm ! Hisz csak jut neki is valami K bizonybizony m egvigasztalódik. — Hát az öcséd, ham ? — Mondom, bogy csak az a két diófa nyoszolya marad utánunk árván. Az asszony sokáig habozott, a mig meg mert szólalni s akkor is ugy tette, hogy átölelte az öreg remegő fejét. — Hátha kibékülnétek fiam, testvérek vagytok. Az öreg nagyságos ur mogorván felelt. — Sohse bántottam meg. 0 fészkelődik. Pedig érezte, hogy olyas valami tolakodik a nyelvére, a mit szeretne is kimondani, meg nem is. — Hátha eljönne fiam? — Nem jön. Az érzett ki. ebből a két szóból Hogyan jönne el egy Szentessy a haragosához, ha mindjárt testvére is az a haragos. — Hátha — reménykedett az asszony. Az öreg „nagyságos" meg másra fordította a beszédet". Milyen is lesz az idei málé, jónak készül; hát a most zsendülő sarjú? Hanem átrezgett a szaván az a sejtés : — ott leszünk-e a törésénél, a sarjú takarulásnál? A nagyságos asszonynak valami dolga akadt a cseléd!) ázb an, és ott is maradt egy kis félóráig. Az öreg „nagyságos" szeme megvizesedett a a csillaguézéstől, meg azoktól a tüzes savóktól, melyeket a suhanó emlékek hasítottak a lelkében, meg hiányzott is az asszony, hát utána nézett, — merre jár. A cselédház pitvaránál megállott, mert valami lassú beszélgetés ütötte meg a fülét: — Beszéltél vele? Ez a Katóka hangja. — Nem igen lehetett, nagyságos asszonyom, csókolom a kézit.