Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-05-10

^r%IM- bolyain. t9. szám. Pápán, 1896. május IO. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendői. Kiadóhivatal: .• Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Lap tulajdonos : clr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: KörmeiicTy DBéla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosahhan felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Holnap, hétfőn üli meg nemzetünk ezeréves fennállásának emlékünnepét Veszprém varraegye. Nem kételkedünk, hogy ez ünnep impozáns lesz és méltó a vármegye múltjához, nevéhez, emlékeihez. Reméljük, az ünnepi díszközgyűlésen fogjuk látni az egész vármegyét; Yeszprém megyének szine-javát, értelmiségét, összes képviselőit, bizottsági tagjait. A megye ünnepe — mint már jeleztük — ünnepélyes Te Deummal fog kezdődni, a melyre a vármegye közönsége, a meghívott honvéd-tisztikar, állami hatóságok és hivatalok képviselői és az ünnepi közönség Esterházy Móric gróf főispán ur Ő Excellentiája vezetése alatt gyalog megy a megyeháztól. A Te Deumot fényes segédlettel, egész káptalanjától kísérve, maga a megyés püspök, báró Hornig Károly tartja, mely után az ünneplő közönség a megyeházának dísztermébe vonul vissza, hogy a díszközgyűlést megtartsa. A díszközgyűlésen Esterházy Móric gróf főispán, val. bel. tit. t ,i ' Ö Excellentiája fog elnökölni. A megy eb -k díszruhában, vagy frakkban (sza.lv, . . bözetben) jelennek meg. A vendégek számára külön hely lesz fenntartva. Elnöklő főispán gróf megnyitja a díszközgyűlést, melyből mindenekelőtt egy hódoló felirat elküldését Ő Felségéhez határozzák el. A megye díszközgyűlését külön emléktábla fogja a díszteremben megörökíteni. Az ünnepi beszéd szónokául dr. Fenyvessy Ferencet választották meg. S mi csak örömünknek adunk kifejezést, hogy vármegyénk ez ünnepén is, éppen ugy, mint a Széchenyi, Deák Ferenc arckép leleplezési ünnepen egy pápai polgártársunk fog beszédet tartani az egész megye nevében. Az ünnep után a díszközgyűlésen jelenvolt megyebiz. tagok külön pergamen lapon fogják neveiket megörökíteni. Szívből szép lefolyást kívánunk megyénk ünnepének, a holnapi szép napnak, mely bizonyára szép lappal fogja gazdagítani megyénk történetét. „Történetünk könyvéből semmi áron Ki nem szakítanánk egyetlen lapot, De fényes lapján leijegyezve álljon: Mint ünnepelte megyénk e napot." A polgári leányiskola helyéről, Itt van most már előttünk a polgári leányiskola uj épületének és a Dunántúl részére Pápán felállítandó uj állami tanítóképezde ügyében városunk képviselő testülete által kiküldött küldöttségnek véleményes jelentése. Ki van tűzve az a nap is, a melyen városunk közgyűlése az illető intézetek helyének kérdésében dönteni fog. Nagyon természetes tehát, ha e körül forog a beszélgetés itt is, ott is. Az se lehet feltűnő, ha helyi lapjainkban is igyekszünk megvitatni e fontos kérdéseket. Ilyen két intézet nem minden évben épül. És ha sokakat bánt s bántani is fog még sokáig az uj református főgimnázium esetlen alakja (értem a Jókai-utca felöl), a mely pedig különben az egyhangúlag kijelölt helyen épült föl: mennyivel több boszuságot, keserű szemrehányást szülhet a szóban forgó két közintózetnek ügyetlen elhelyezése. Tisztán ezért óhajtom ón ismertetni az e kérdésekben a'akult egyik véleményt; a mely távolról se csak az enyim s a mely bizonyára talál avatottabb védőre is, mint a miiyen én vagyok. Osalhafcatlanságot nem igényiek magamnak, de más részéről se ismerek el. A városunk iránt való jóindulatot a mint én fölteszem másokban s kicsinyes gyamival senkit nem illetek: úgy viszonosságot várok részemre is. Fogjunk hát hozzá. Tudvalevő, hogy a muífc évben még általánosan a Voyfca-fele rimdusfc tekintettük a polgári leányiskola helyének. A folyó évben azonban a szóvivő városiak mind jobban-jóbban abban állapodtak meg, hogy ha a miniszter nem lesz hajlandó az építéshez kívánt 12 ezer frtot elengedni: akkor a Osajtay-fóle fündust fogják felajánlani. Most a bizottság jelentéséből látjuk, hogy a miniszter az építéshez kivánt 12 ezer frtot nem engedi el; azt azonban nem ellenzi, hogy a Csajtay-féle fundus ajánítassák fel, sőt „a pedagógia szempontjából maga részéről elönyösebbnek tartaná" ezt. A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Dalok a gyöngyvirágról. I. Az én szivein A tied egészen, S nem lesz soha másé Ezen a világon, Édes egyetlenem, Drága gyöngyvirágom ! Mint a bokor Hajlik a virágra A vihartól, vésztől Azt megóva, védve : Úgy hajlom az édes Gyöngyvirág fölébe . , . S ha jő vihar, S szerte zúg az orkán. Urát az egeknek Térdre hullva kérem : Haragja ne téged, Mindig engem érjen ! II. Dallal, szerelemmel Szép csupán az élet; Dalban, szerelemben Egy napról a másra Együtt lenni véled . . . S mert szerelem nélkül A dal mitsem érhet, Mint a méh a virágról Edes dalhoz gyűjtöm Ajkadról a mézet . . . S dal nélkül szerelem Mert semmit sem érhet, Egy napról a másra Tenmézedtől édes Dalt zengek tenéked! Zoltán Vilmos. Budapestről. (Levél a Szerkesztőhöz.) — A >Pápai Lapok< eredeti tárcája, — Irta: Lampérth Géza. Kedves Szerkesztőm! — Ugy-e, hogy próbára tettem a türelmedet ? A mint igy hamarjában összeszámítom : legalább is ötször ígértem már egy fővárosi tárcát a „Pápai Lapodnak. Most nem érek rá; rengeteg a dolgom; nincs kedvem ; nem tudok irni . , . voltak a ínentegetődzések. Legközelebb megy ; holnap postára teszem; a jövő számban biztosan . . . szólt a biztatás. De az ige csak nem öltött testet és te csak vártál szépen, türelmesen. Most azonban szétpattant a túlfeszített húr és kitört rettentő haragod: „ . . . ugy látszik, az igért tárca ismét késik az éji homályban." (Vajha ennél rettentőbb szerkesztői harag ne érné soha makacs és néha-néha — megvallom — lusta tárcaírói pennámat!) Belátom, nem szép dolog volt tőlem ez a hosszú hallgatás, de hát, én Istenem, tehetek-e ón arról, hogy ezekből az idáig ugy is oly rövid napokból csak egy parányi kis darabka maradt mindig a lelkem jobb felének, a saját — szivem szerint való — kedvtelésemre ? Hogy ugy lenyűgözte testemet, lelkemet az élet száz hideg, sivár gondja ?.. .Vagy, hogy — mikor, szabad perceimben, a „Pápai Lapok"-nak készültem tárcát irni, éppen akkor kaptam az aranyos kedélyű Mikszáth Kálmántól lefordítani egy XVI'ik századbeli ördöngös latin pergamentet, a melyen egy szép Özvegy erőszakos megszöktetóseért itóli el Nobilis Frauciscus Szép uramat a szombathelyi generális congregatió .. . s hogy a jó Nagy Miklósnak épp akkor kellett egy krónika, vagy a kedves Pósa bácsinak egy versike stb. De nem folytatom tovább ; tudom — ugy is kész nálad a bocsánat. * Pedig most látom csak, mily könnyű lett volna idáig a dolgom. Mindig volt ebben a 19