Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-05-03

Véleményes jelentése Pápa városa képviselőtestülete által kiküldött küldöttségnek — a polgári leányisltola xxj épiileté­íielt és a Ouiaántú.1 részére JPápán felállítandó uj állaini taxiitó-ltépez;­clónelc itjoyólbexi.. — Tekintetes közgyűlés ! Városunk képviselőtestületének egyhangú szíves bizalmából az iránt küldettünk ki, hogy ugy a polgári leányiskola uj épületének, mint a Dunántúl részére Pápán felállítani szándé­kolt uj állami tanitóképezdónek ügyében a közoktatási kormány által leiratában kivánt hozzájárulás mérvét és arányát illetőleg Dr. Wlassics Gyula cultusminiszter urnái városunk kegyes megbízásából ós neveben személyesen eljárjunk és városunk érdekében lehető ked­vezményeket kieszközölhessünk. Tisztelettel alulírottaknak eljárásukról a következőkben van szerencséjük beszámolni. Városunktól nyert megbízatásunk után azonnal lépéseket tettünk, hogy a minister ur Ő Exoellentiája által mielőbb fogadtassunk. A minister ur a húsvéti ünnepekre elutazva ló­vén, kérésünkre ugy intézkedett, hogy vissza­érkezése után azonnal fogadni fogja Pápa vá­rosa küldöttségét. Sőt előzőleg azt is kegyesen megengedte, hogy ugy a polgári leányiskolák, mint az állami tanitóképezdék ügyeinek refe­rensei, az illető osztályfőnök urak kérdéses ügyünkre vonatkozó összes hivatalos adatok­kal — ha mindjárt azok esetleg hivatalos tit­kot is képeznének — feltótlenül álljanak ren­delkezésünkre. És mi kötelességünkhöz híven készséggel éltünk & minister ur ezen engedé­lyével ós a ministeri audientia előtt az illető osztályfőnök referens urakkal külön-külön a legbehatóbb megbeszélést folytattuk ; majd a szerzett információk után, miután még Zsi­linszky államtitkár urnái is, ki városunkat sze­mélyesen ismeri, ügyünkre nézve felvilágosí­tásokat nyertünk, magánál a miniszter urnái tisztelegtünk, ki bennünket nem egyszerű tisz­telgő, vagy kérő küldöttségként, de informáló Deputatióként fogadva, velünk ezen, tárcáját érdeklő ügyekben részletesen tanácskozott, bennünket felvilágosított s ismételten kifeje­zett — ós ugy városunk, mint általunk is örömmel tapasztalt jóindulatáról újból bizto­sított. Ennek alapján, miután minden illetékes oldalról a legmesszemenőbb felvilágosításokat nyertük, lelkiismeretben férfikötelességórzetünk parancsolja ezennel a tisztelt Közgyűlés tudo­mására hozni, hogy ugy a polgári leányiskola ügyében, mint az állami tanítóképezde ápaitési kérdésében a kormány oly engedményeket tatt, illetve tőlünk városunktól olyan hozzájárulást Kínban vonngló, esdeklő, sóvár Tekintetetúnk egy szebb jövőre áhifc, Melyet jósol a próféta ajka: Hol révet ér a hullámverte sajka! . Es oszlik az éj, ós a seb heged, Es véget ér az egyiptomi rabság ; Hajnalsugár deríti az eget: Aranykullőid, imádott szabadság! A remény tarlott berke lombot ád : Dalos madárt, feslő bimbót, virágot, Megkoszorúzni azt a Grolgothát, Melyre az önkény oly tiporva hágott ; S felváltja rajt ciprust a borostyán : Uj életre kel a sebzett oroszlán ! Mit elraboltak hosszú századok ; Munka ós szorgalom pótolja vissza: Göröngyös utján le nem roskadott, Sőt az, diadalimnepébez visz ma; Uj ezredévnek küszöbére lép, Nyílt homlokán, a küzdés glóriája; Isten, ki vagy ! méltó reá e nép, Hogy köszöntse egy szebb jövő koránya! Melyben a fájó sebek tova tűnnek : Ragyogj reá te vágyott örömünnep! Mogbunhodé már az ősök bftnót, Kiérdemelve a győzelmi pálma; Melyért ezer éven át küzködék Teljesüljön az elhűlt hősök álma! Zendüljön hálahymnusok dala Kárpátoktól hullámzó Adriáig ; A szenvedők irt vágyó sóhaja Némuljon el de mindörökre már itt! Az uj ezredév küszöbére lépve : Ölelje áldás, boldogítsa béke! Soos Lajos. kívánt meg, a mely hozzájárulással hasonló intézeteknél eddigelé egyetlenegy városnál sem elégedett meg. Minderről alulírott bizottság a legilletékesebb hivatalos egyéuektöl a legbe­hatóbban meg is győződött. És igy — eljá­rásunk eredményeként —tisztelettel jelentjük, hogy : 1, A mi a polgári leányiskola újépületét illeti, a kormánynak (mint ez már egyik lei­ratában jelezte) teljesen mindegy, akár a Osaj­tay, akár a Voyta telket ajánlja fel városunk a polg. leányiskola telkéül, de nem tagadja, hogy a pedagógia szempontjából maga részé­ről előnyösebbnek tartaná a Csajtáy-féle tel­ket. Az építéshez megkívánt 12.000frtot, a mely­nél más városok jóval többet ajánlanak fel, midőn megszavaztatni kéli, másrészről tekintve városunknak más oldalról is törtónt megtér ­heltetósót és főleg azért, hogy az uj állami tanítóképezde felépítésére feltétlenül szükséges hozzájárulást Pápa városa annál megnyugta­tóbban felajánlhassa — kijelentette, hogy el­engedi az eddig mindenütt és Pápán is meg­követelt évi tűzifának szállítását. Éz engedélyt, tisztelt Közgyűlés, csak az tudja leginkább megbecsülni, a ki miut városunk, a tapaszta­latból tudja, hogy mily temérdek kellemetlen­séggel, nehézséggel jár az ilyen évi súlyos kö­telezettség teljesítése, a melyet egyfelől igen bajos ellenőrizni, másfelől a tűzifa pazarlást, vagy legalább felesleges szállítást majdnem le­hetetlen -ilkerülni. Tisztelettel alulírott bizottság e miatt na­gyon természetesen a legnagyobb örömmel vette a minister ur Ü Excellentiájának kegyes leen­gedését, annyival is inkább, mert amint az adatokból meggyőződtünk, az uj iskolának a kormány által kivánt faszükséglete évi 1000 frtra rúgott volna ós igy az elért elengedés mintegy 20000 frt tőkének felel meg. Addig is, mig a minister urnák ezen ke­gyes (s őszintén bevallva, már alig remélt) el­engedését annak idejében, aunak rendje sze­rint megköszönné városunk, már ez előtt is alulírott bizottság e tisztelettel irt vélemé­nyes jelentésében mély hálával fejeziki kö­szönetét Dr, AVíassics Gyula minister ur Ő Ex­cellen tiájának, 2. A mi pedig a Dunántúl részére Pápán felállítani szándékolt uj állami tanitóképezdét illeti, az ehhez való hozzájárulás mérve ós aránya iránt kötelességünknek tartjuk a hosz­szabb felvilágitásokat megadni. A tanítóképzés — tisztelt Közgyűlés — a közoktatásügynek azon ága, mely a közok­tatási ministeriumnak különben is hiányosan dotált tárcáját mindig nagyobb megterheltetés­sel fenyegeti. E megterhelést egyrészt ezen intézeteknek hosszabb időn át történt mostoha gondozása, másrészt a közel jövőhöz tartozó fonto3abb reformok, átalakítások és szervezé­Május. Nem tudom mit akarnak az emberek a májustól. A szerelem hónapjának nevezik ós verse­ket irnak hozzá, Azt mondják, hogy a termé­szet ébredósének hónapja és az első napját megteszik a szabadság ünnepének. Pedig ón ugy érzem, hogy a májushoz nincs másnak joga, mint nekem. A mint a májusi nap első sugarai leöm­lenek a föleire, befestve mindent az ö aranyos fényükkel, a tisztán szubjektív érzések egész tömege lep meg. Az erő, vidámság, frissesség érzete lopódzik be a szivembe, vesztegetni meg az agyamat ós minden idegem mámoros a vi­lágos színek összhangjától ós a májusi levegő édességétől. Es nem tudom megérteni a többi embereket, a kik józanul, mintha semmi sem történnék, látják el a dolgaikat. Nekem a május a boldogság hónapja. Szebbnek, színesebbnek látom a világot, mint máskor ós szebbnek, színesebbnek, ezerszerte csábítóbbnak látom benne az én kisebb vilá­gomat : az asszonyokat. Szép a szőke asszony télen, a mikor a téli nap hideg fénye von glóriát homloka körül s a tél jeges lehellete csókol rózsákat az arcára. Szép a barna asszony nyáron, a mikor az izzó napfény, barna timbrerel vonja be a bő­sek okozzák. A középiskolák számának foko­zatos emelése, sególyzése (városunkban levő ev. ref. főiskola uj épületéhez is 80.000 írttal járult az állam,) majd az alsóbb fokú népok­tatási intézetek szükséges nagy szaporítása és fejlesztése, valamint a különböző szakiskolák felállítása hosszú idő óta oly mértékben vette igénybe a közoktatási kormány tárcáját és budgetjét, hogy ezen ujabb szükségek kielé­gítése mellett a tanítóképzés ügye kényszerű mellőzésben részesült. Az arról való gondos­kodás pedig annak idején sem törtónt A kívá­natos mérvben, mikor ezen intézetek felállítá­sát a törvényhozás elrendelte. A kormányra e tekintetben még nagy feladatok várnak, pedig fájdalom, hazánk anyagi eszközei teljesen elég­telenek erre. A tanitóhiány igen nagy az országban, de még- nagyobb a tanítói pálya iránt való in­dolentia. Legkomolyabb baj azonban az, hogy A már fenálló állami tanitóképezdóink is a le­hető legsiralmasabb állapotban vannak. Es mig egyfelől a tanítók hiánya meghaladja a 8000-et, addig a létező tanitóképezdék befogadási ké­pessége ezzel fordított arányban áll. A meg­levő állami tanitóképezdóket a törvény kívánta állapotba helyezni ós a tanítói pályára pedig nagy engedményekkel csalogatni az illetőket, mindez már-már alig fedezhető megterhelésé­vel jár az állam cassájának. Tanítónő képez­dere voltaképen inkább volna szüksége az ál­lamnak, mert míg a férfi, tanítói pályára ked­vezményekkel kell csábítani, addig a nőkópez­dóbe feljutni akaró nőket el kell utasítani a helyhiány miatt. És minthogy a Dunántúl már van tanitónőképezde, még pedig Pápa tőszom­szédságában, G-yőrött, — a cultuszkormány a Dunántúl felső részére, a hol az egész nagy területen nincs állami tanítóképezde, de a ta­nitóhiány itt is igen nagy — készséggel, ha­bár nehezen is elhatározta, hogy egy ilyent a Dunántúlon felállít. És bár Pápánál jóval na­gyobb városok A Dunántúl szeretnék ez állami tanitóképezdét maguknak megszerezni, még is a kormány Pápa városát szemelte ki e célra. Nem szabad azonban elfelednünk, t. Köz­gyűlés, hogy miután a tanítóképzés általános, országos érdekeiről a Dunántúl mégis kellően van gondoskodva, hiszen van Csurgón, Csák­tornyán állami-, van Sopronban, Pécsett, Eel­sö-Lövőn felekezeti képző intézet, — a pápai tanitóképezdónek felállítása tehát első és leg­főbb sorban vidéki, megyei, városi, helyi ér­dekeknek szolgál. Hogyha pedig Pápa városának kulturális ós közgazdasági érdekében áll, hogy egy ered­ményeire nézve oly nagy jelentőségű intézet birtokába jusson, mint egy állami praeparan­dia, — ós ha Pápa városa, nem tagadta meg a maga érdekében áldozatkészségét gymnasiu­rófc ós egy Rubens-festmónyhez teszi ha­sonlóvá, De az asszonyok legszebb milieu-je a május. Májusban minden asszony szép. A tavasz bűbájos varázsából, a mely a májusban meg­nyilatkozik, a legtöbb tapad reájuk, az üde, világos, tiszta szinek legjobban az ő szépsé­güket emelik ki és az édes lehellet, a mely a levegőben el van oszolva, legjobban hozzájuk hajtja a sziveket . . . ük a május királynői. Sokan vannak, de nagy is a birodalmuk. Palástjuk a könnyű, ha­bos foulard, jogaruk a halvány szinü selyem napernyő. És ők állanak hozzám legközelebb a május öntudatlan forró imádásában is, a mi kicsillog a szemükből, kiórzik a járásuk ringásából, és rá van írva az arcukra , . . Bolondja, részege, rabszolgája vagyok az asszonyoknak, a tavasznak és a májusnak. És ha elmúlik a május, ha újra reám borul a szürke próza, ha közönségesekké válnak az asszonyok ós unalmassá a tavasz, fájó szívvel sóhajtom : — Miért is kell a kikelet kezdetének megszűnnie, miért is kell a májusnak elmúl­nia ?.. . * Pirrot

Next

/
Thumbnails
Contents