Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-04-05

És kell is lenni minden nemzetben ily érzéknek! Hiszen mi lesz egyéb az országnak közeli nagy millenáris szépségesebbnél szépségesebb, nagyobbnál nagyobb ünnepsége is, mint a nemzet jövőjében, örök létében vetett bit égi szivárványának poézisa? Ennek fog hódolni koronás királyunk, ennek fog hódolni a magyar állam és az egész magyar nemzet. És ennek fogja bemutatni hódolatát a mi körünk is. Becsületére önmagának, tiszteletére a nemzeti géniusnak, És ezzel a mai évi rendes közgyűlést van szerencsém megnyitottnak nyilvánítani. A ,,Jókai-kör" nagygyűlése. Évi rendes közgyűlését ma egyhete d. u. 5 órakor tartotta meg a »J ó k a i-k ö r« Fenyvessy Ferenc a kör elnökének elnöklete alatt és a város intelligenciájának élénk részvétele és érdeklődése mellett. A közgyűlés elnöki asztalánál foglaltak helyet Fenyvessy mellett Sült Józsefné a zenei szakosztály elnöke, dr. Beehnitz Edéné a szini szakosztályelnöke, Hannos Zoltán az irodalmi szakosztály elnöke, Kis Ernő irocl- és Gáthy Zoltán zeneszakelőadók, dr. Hirsch Vilmos 'könyvtárnok és Körmendy Béla II-od titkár ós háxnagy. Kimagasló fénypontja volt a nagygyűlésnek dr. Fenyvessy Ferenc remek elnöki megnyitóbeszéde, melyet lapunk más helyén hozunk. A közgyűlés lefolyásáról, a mely pgy kis akadémiai üléséhez hasonlított, tudósítónk a következőkben számol be. Az elnöki megiryitó beszéddel kezdődött az ülés, a mely után, csillapultával a lelkes éljenzósuek, Barthalos István állt fel ós a tagok nevében köszönetet mondott az elnöknek buzgó működéséért és indítványára Jókai Mórt, a kör védnökét táviratilag üdvözölték a közgyűlésből. Ezután K örm en d y Béla Il-od titkár felöl yasta a gyűlésen meg nem j elenliető főtitkár: dr. Kapossy Luciánnak a következő titkári jelentését: M. T. Közgyűlés! Tisztem a kör működéséről krónikát írni, nagyon könnyű tiszt, de rendkívül megnehezedik az akkor, midőn a közgyűlésen e krónikát föl is kell olvasni; hisz krónikát nem szoktak fölolvasni, hanem csendes magányban, midőn a múltnak egy-egy adatára van szükségünk, felütjük, megnézzük s betesszük; van-e tehát, a ki érdeklődéssel hallgatná, a száraz, krónika-szerü fofjegyzéseket, azt hiszem: senki! S nekem ma mégis meg kell küzdenem ezen előlegezett unalommal azért, hogy nem a jelen, hanem a jövő nemzedék, midőn majd búvárkodik Pápa város társadalmi, irodalmi, művészet.^ múltjában, kész hiteles följegyzóseket találjon s e jövő kedvéért fölujito'm a jelennek a mult év emlékét, teszem 'pedig ezt annál nagyobb örömmel, mert körünk életéből csak szép emlékeket adhatunk a jövőnek, mert mult évi jelentésemnek utolsó szavai a lefolyt évben teljesen megvalósultak. Az első, mit a mult óv történetéből öröm" mel kell felemlítenem: a helyiség kérdésének szerencsés megoldása. E szerencsés megoldáshoz fűződnek azon kellemes s kedves estólyek, melyek az év folyamán hetenkint egy-egy nap estéjét élvezettel töltötték be, ez önálló helyiségünkben folyt le február 24-én rendes közgyűlésünk, melyről itt csak annyit tartok szükségesnek följegyezni, hogy a halálozás miatt megürült másod elnöki állásra Horváth Lajos urat, az irod. szakosztálynak lemondás folytán megürült elnöki szókére Hannos Zokán urat, a zene szakosztálynak eltávozás folytán üressé lett elnöki tisztjére Sült Józsefné úrhölgyet, a szini szaknak halálozás miatt megárvult elnöki helyére dr. Rechnitz Edéné úrhölgyet választotta meg a közgyűlés. Estólyeink közül első sorban ünuepeinket említem föl: első s pedig családi ünnepünk március hó 30 s 31-én zajlott le a városi színházban programmízerüleg ; második ünnepünk május hó 12-én folyt le a városi színházban, melyet a Jókai-kör zenekara rendezett Domitrovicbné Elvira urnő müncheni operaénekesnő, Eorstmayer Rezső gordonka, Brandl János pisztonmüvész s Kemóuy Gyula pápai tánctanító urak közreműködésével. Harmadik ünnepünk október 20-án nagylelkesedéssel a kör helyiségében folyt le körüuk szeretett elnökének dr. Fenyvessy Ferenc urnák tiszteletére, azon alkalomból, midőn Veszprém város küldöttsége átadta Veszprém városának díszpolgári oklevelét Fenyvessy Ferenc urnák, negyedik ünnepünk, ezen ünnep kifolyásaként, nov. 17-én volt, m

c-rfc akkor váltotta be a Fenyvessy féle ünnepély lelkesítő hatása alatt tett igéretót Szeredai Leó ur; utolsó ünnepünket Székely István urnák, uj alelnökünknek köszönhetjük, a ki a kör iránti szeretetből, mint házigazda, a szíves vendéglátás megbecsülhetetlen dijául, illustris vendéget Várady Antal urat arra kérte, hogy tisztelje s örvendeztesse meg körünket felolvasással, s ez november 30-án a tagok rendkívül nagy számú jelenlétében fényesen folyt le. Ünnepi s házi estólyeinken az irod. szakosztály tagjai közül felolvasást tartottak: Nagy ! Gabriella úrhölgy, dr. Antal Géza, Borsos István, Fekete Pál, Hannos Zoltán (3 ízben), l Herz Emil, dr. Hirsch Vilmos, Kis József, I Lampérth Géza, Németh József, Székely István urak. Zene és énekszámokkal estélyeinken részt vettek: Barthalos Olga,Baron Kiementin, Berger Anna, üsoknyay Erzsi, Perency Paula, Hannos Etelka, Hannos Blanka, Horváth Margit, Kiss Vilma, Kövi Dolor», Kramarics Aranka, Oláh Sándornó, Sebestyén Juliska, Tóth Gizella, Tóth Jolán, Weber Olga úrhölgyek, Gáthy Zoltán, Kellner Sándor, Kis József, Kramaszta Imre, Rácz Elemér, Schultz Vendel, Steiner Hugó, Steiner Lajos, Szemere Márton, Vid Károly urak. Szavalás, szini előadás s élőképek alakításával közreműködtek : Baly Jolán, Barthalos Olga, Hanauer Sarolta, Harmos Etelka, Horier Józsa, Horvátth Margit, Jakubovich Marianna, Kiss Vilma, Lázár Vilmácska, Nagy Gabriella, Pakrócz Vilma, Peutz Eliz, Peutz Mariska, Tóth Jolán, Unger Izabella, Wittmann Honor, Wittmann Olga, úrhölgyek; Fekete Pál, Gulden Rezső, Körmeudy Béla, Nagy László, Németh József, Neuhauser Imre, Reguly Dezső, Steinberger Brúnó, Szemere Márton, Tauber Ödön, Varga Rezső, Zámbó Béla urak. A kör első évkönyve július hóban jelent meg, második kiadása pedig szemtember hóban; körünk első alelnökét, Gyurátz Ferenc urat azon megérdemelt kitüntetés érte, hogy a dunántúli ág. ev. egyházkerület a lemondás folytán megürült püspöki székbe őt ültette nov. 7-ón; ritkán ér oly teljes mértékben megérdemelt kitüntetés valakit, mint e kitüntetés érte Gyurátz Ferenc urat; a kör elnökének vezetése alatt nagyszámú köldöttsóg nov. 10-én üdvözölte öt, szívvel hozzá tehetjük: ad multos annos! A második kitüntetés körünk második alelnökét, Horváth Lajos urat érte, kit miniszteri kinevezés anyakönyvi felügyelőnek hivott el körünkből a losonci kerületbe, hasonlóképen távozott két igazg. tanácsi tagunk: Kerónyi Andor ur Veszprémbe, Kramaszta Imre ur Budapestre ; örömmel látjuk bennük az érdemjutalmát, de ezen öröm mellett távozásukkal nekünk szomorúságot is okoztak. A halál is megkívánta a maga áldozatát, elragadva Szilágyi Józsefet, körünk II. alelnökét, leinek nov. 10-iki emlékünnepélyén Kis Ernő ur emelt szép emléket emlékbeszédében. Ezzel végére értem krónikaBzerü jelentésemnek, melynek szives tudomásul vételét kérem. Majd Neuhauser Imre pénztáros távollétében Hannos Zoltán ir. szakelnök előterjesztette a mult évi következő pénztári számadást: Bevétel Mult 1804. évi készpénz maradvány 29 frt 01 kr. I Takarókpénztárból kivétel 20 „ — ,. 1 Pápa várostól könyvtárhelyiség 1 bére 30 „ — „ Ha oly nevetséges voltál, hogy lelkedben ólt még az a gyerekes érzés, melyet megvetöleg idealizmusnak neveznek ós ha ennek hatása alatt azt hitted, hogy még létezik Önzetlen szerelem, ugy .jól történik veled, hogy a lángnak rohanva, elperzselt szárnyakkal, megvakulva zuhanj a mélységbe. Ugyancsak ez a józanság üzi el a fiatal embert örök időre a lányos háztól. Részint sértett hiúságától űzetve, részint mert megízlelte már a szerelem édes mézét, folytonosan csak azt kutatja-keresi, felingerült idegzete nem nélkülözheti tovább mámorító hatását, mint a mákonyevÖ az ópiumét. S mert elzárják tőle azokat a helyeket, hol a tiszta vonzalmat megleli, felkeresi a mocsarakat, hol olcsón mérik a poshadt szerelmet; ott habzsol megfeledkezve mindenről, nem ügyelve arra, hogy teste, lelke tönkre silányul. Ha a szigorúan következetes logika szemeit egymásba fűzöm, hogy végokoskodásra jussak, az utolsó szemet csak vonakodva illesztem a láncsorozatba, mert arra a megdöbbentő eredményre jutnék, hogy mind e baj okozója a minden nemesebb és magasztosabb érzelem kútforrása, a megtestesült jóság — az édes anya. Hallom a méltatlankodó kiáltásokat, melyek istenkáramiónak átkoznak, s ezért csak halkan mondom ki szomorú, de igaz állításomat. Nem merészkedem azonban vádolni öt ezért, hisz tettét az a véghetetlen szeretet vezérli, melyet gyermeke iránt érez, s még az a rideg, sőt némelykor ravasz józanság is kezében csak eszköz, melylyel gyermeke hite szerinti boldogságát akarja kivívni. He talán ugyanakkor, mikor Ilonka mamája örömtől repdeső szívvel, önérzetes büszkeséggel mutogatja az üdvözlésre egybesereglett ismerősöknek mindazt a pompás damaszk és drága vászonból készült kelengye darabokat, melyek leánya menyegzöjére készültek, mondom, talán ugyanakkor Péterke anyja ott ül fia megvetett ágya szólón, szorongva lesve azokat a kínos hörgóseket, melyek a beteg melléből ki-ki törnek ós gondos kézzel gyújtja meg a borszesz-lámpáját a belélegző gépnek ; hadd szórja csöve a gyógyító fenyőillatot egyetlen fia lukas tüdejébe. És ki az oka annak, hogy Ilonka két hónap múlva megválik férjétől; kit terhel a felelősség, hogy Péterkét két hónap múlva elássák a földbe? Van egy öreg nagybácsim, kit még a boldog emlékezetű Bibanco tanár avatott be a kereskedelmi tudományok nrystikus rejtélyeibe, ez a mint hírét veszi, hogy ismét egy „üzleti" házasságot kötöttek,nagyokat sóhajtva eldicsekszik, milyen más idők jártak az ö legény korában. Leányok, fiuk együtt nevekedtek, együtt mulattak, búsultak, A vilá,g szapuló nyelve nem sziszegett, mikor a leány egyedül ment udvarlójával a híres Freund Náci király-utcai „tánc-salon"-jába felkavarni a padozaton széjjel szórt kőport. Egyiküknek sem törtónt baja, az erkölcsök nem romlottak. S ha a közeledő húsvét ünnepségre zugnak a harangok ércnyelvükön fennen hirdetve, hogy feltámadtvala Jézus Krisztus, ki Önzetlen szerelmében egy egész emberiséget ölelt kebelére ; esetleg ezen emelkedett hangulat közepette a legmegrögzöbtebb józau lélekbe is belopódzik egy szikrányija abból az öreg bácsim korából való idealizmusnak, mely nem boncol mindent oly kellemetlen aprólékossággal, mely nem tárja fel azt, hogy a virág ékeskedő szirma tulajdonkópen nem áll egyébből, mint egymás mellé ragasztott kerek sejtekből, melyekben kocsonyás protoplasma vau, mely nem állítja azt, hogy a szerelem csupán egy ideg szivgócainak nagyobb fokú izgalmai. Ha a varázsosepp átivódik a lelkeken, talán akkor sok-sok Ilonka nem sirja vörösre szemét, sok-sok Péterke nem sorvad el a reménytelen szerelemtől. Siess, siess, fiatal barátom nem követlek tovább. Próbálj szerencsét, add át bokrétádat. Mindenesetre irigyelnek azért a boldog érzetért, melyet az Ő ajkáról hallott köszönet fog támasztani benned.