Pápai lapok. 23. évfolyam, 1896

1896-04-05

Veszprémmegye alapítványi dija 50 frt — kr 1895. márc. 30- ós 31-iki színielőadás tiszta jövedelme ' 205 „ 40 „ Székely István alelnök ur által gyújtott összeg 2 „ 20 „ Tagsági jegyekből _ 326 „ 50 „ Összesen 663 frt 11 kr Kiadás Kegyeleti célokra 20 frt kr, liázbórekre 50 7) 71 tízolgaíizetósre 50 n !! Zeneszakosztályra 65 71 70 !! Takarók betét gyuoiölesőzésre 50 ii — !) Világítás ós fűtésre 60 71 25 I) Helyiség félszeresre 79 11 66 11 Nyomdai költségre 83 )) 75 n Posta költségre ós vegyesekre 5 )) 94 ii Összesen 465 frt 30 kr K észpénzm a í -adva ny 197 frt 81 kr Vagijoni állapot Készpénzben 197 » 81 » Tkpnzt. betétkönyv szerint 766 23 ii Tagdíj hátralékban 87 J! 50 71 Együtt 1041 frt 54 kr Végül Kórmendy tette meg a következőleg hangzó háznagyi jelentését: Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Mint a kor mult óv február hó 24-ón tartott közgyűlése bizalmából megválasztott háznagyának legyen szabad pár pillanatra becses türelmüket igénybe vennem ós szives elnézésüket kérnem, mert jelentésemben, mint talán várták, szellemes csevegés helyett, csakis a száraz statisztikai adatok felsorolására szorítkozom, a melyek a körnek 1895 évi gazdasági ügyei körül felmerültek. A helyiség kérdésének célszerű megoldása által a kor a mult óv elején egy oly alkalmas helyiséghez jutott, a melyet a t. tagok mindig csak örömmel keresnek fel ésahol jól s otthoniasan érzik magukat, a minek aztán, azt hiszem, nemcsak az érdekes előadások voltak az okozói, de különösen a körnek kedves hölgytagjai is, a kik minden alkalommal oly szép szám-j ban jelentek meg, hogy ugy szólván, ők vetették meg ós tartották fen folyton a kör I estólyeinek jó hírnevét, részint szereplésükkel, részint pedig az estólyek buzgó ós szorgalmas látogatásával. Köszönetünkön kivül, a legnagyobb elismerés ós dicséret is őket illeti meg legelső sorban. Mult év február havában kezdte meg a kör rendes háziestólyeinek tartását, a mely estólyek mindig igen látogatottak voltak és szereztek is sok szellemi élvezetet és kellemes szórakozást. Az első megnyitó estély, melyet a kor zenekara rendezett, február hó 7-én tartatott meg az uj helyiségben. Majd utánna február 27-tól april 30-ig hetenként, kedden, egy-egy, összesen 11 háziestélyt tartotta kör, felolvasás, szavalat, monológ és zene darabok képezvén a műsort. A nyári és őszi pihenés után október 20-án kezdődtek meg njra aháziestélyek, a melyek minden második vasárnapon tartattak. Ezen időszakban 5, az év végéig összesen 16 háziestély volt a kör helyiségében. A mi a beruházás ós felszerelést illeti, a következőkben van szerencsém az egylet vagyon leltárát előterjeszteni. Tulajdonában van a körnek : Jókai Mór mell szobra és arcképe, melyeket maga a koszorús védnök ajándékozott a körnek; bolcl. Latmovits Bólánénak, a kör volt szini szakelnokónek arcképe, továbbá ? asztal, 26 szék, 1 könyvszekrény, 1 szekrény hangszereknek, ] könyvállvány, 2 nagy függő-, 8 kisebb fali lámpa, 12 asztalterítő, 1 zongora-takaró, 4 ablakfüggöny, 12 hangjegytartó, 3 ruhafogas, egy 6

L

/2 m- hosszú, 3

T

/I m. szóles emelvény (dobogó), 1 fekete tábla (amelyre móg semmi sem volt írva), 1 osengetyü, 8 „Dohányzás mellőzése kéretik" feliratú táblácska ós egy petróleum kanna. A könyvek, hangszerek ós hangjegyek pontos jegyzékét a könyvtárnok és a karmester őrzLk. > Vogul nem hagyhatom említés nélkül Horváth Károly urnák, a volt „pápai lövészegylet" pénztárnokának azon szép, nemes elhatározását ós ígéretét, a mely szerint a lövészegylet 1897-ben felosztandó vagyoi.ából 300 frtot ajánlott fel a körnok zongora beszerzésére. Ezek után kérem a mólyen tisztelt közgyűlést, hogy jelentésemet tudomásul venni szíveskedjék. Dr. Lövy László szólalt fel ezután ós indítványára az elnöki megnyitó beszédet egész szövegében az évkönyvben felvétetni határozták és az elnököknek és a tisztikarnak jegyzőkönyvileg köszönetet szavaztak. Majd a zenekar serényebb működésére és dalárda alakítására hívta fel a zenei szak figyelmét. Gáty zeneszak előadó és karmester, utánna pedig az elnök válaszolt az interpellációra; a válaszokat megnyugtatólag vette a közgyűlés tudomásul. A közgyűlés a jelentéseket és számadásokat, melyekből világosan kitűnt, hogy a kör ugy erkölcsileg, mint anyagilag él és pedig fényesen, örvendetes tudomásul vette. A költségvetést tárgyalta ezután a közgyűlés. Utánna pedig a megüresedett taghelyek töltettek be. Neubauser elköltözése lolytánuj pónztárnokul Karcsay István választatott meg. Az igazgatóság tanácstagjai lettek: Mi k o v i n j i Ödön kir. táblabiró és dr. Antal Géza tanár (a Pápáról eltávozott Kerényi Andor ós Kramaszta Imre helyébe.) A számvizsgáló bizottságba megmaradtak a tavai megválasztott; Herz Dávid, Hermann Pál és M atus György biz. tagok. Haimos Zoltán hosszasabban, fejtegette és ismertette a város monográfiája ügyét, bejelentvén, hogy a monográfia f. évi szeptember hóban fog díszesen megjelenni. Végül a háznagy bejelentette, hogy a kör színházi előadásai meg fognak tartatni ós pedig f. hó 25-ón ós 26-án, a mi szintén örvendetes tudomásul szolgált. A mivel azután a közgyűlés véget ért és utánna dr. Ágai Béla tartotta meg felolvasását, melyről más helyen emlékezünk meg. TOLLHEGYGYEL. Budapesti séták. — Csevegés. — Nincsen rózsa tövis nélkül, Nincsen ember hiba nélkül. Nékem is egy hibám vagyon, Szeretem a — „bőröm" nagyon! Hahahaha ... de hát miért is ue? ... mikor meg vagyon irva: áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell . . . aztán meg ki, ha — én nem? . . . mikor itt ebben a rengeteg városban nincs senki, aki — honorárium nélkül — mondaná: szeretlek gyermekem. De meg elvégre is csak két hibája van az én szeretett bőrömnek. Egyik hibája az, hogy szépségversenyeken nem nyert még első dijat, ami hagyján volna, minthogy szerencsére véletlenül azon nemhez tartozom, a melynek, közös hadügyi műnyelven szólva, vorsehsriftszerüleg csak egy fokkal kell szebbnek lenni az ördögnél; a másik hibája pedig az, hogy szörnyű vékony, de ez már aztán főbenjáró hiba, mert a századvégi légkörben, a modern társas életben, csak a — vastagbörilek részére terem a babér. De hát voltaképpen mi köze az én bőrömnek a budapesti sétákhoz? . . . tulajdonképen csak annyi, mint a Szent-Erzsébet legendájáuak a Kneipp kúrához. Amennyiben azonban ennél mégíá több köze voln* a két előbbinek egymáshoz, annak az én kedves szerkesztőm a megmondhatója, aki azzal fenyeget, hogy tollhegygyel tetovirozza bőrömet, ha „Toll hegy gyei" nem csevegek. Minthogy a szerkesztő szava lagalább is olyan, döntő a redakcióban, mint herceg Esterházy Mihály uramé az országos kaszinó kártyabecsület bíróságának elnöki székében, már csak a saját bőröm érdekében is sétára indulok. Budapesten az idő szerint sétálni valóságos merénylet a tüdőnk ellen, mert mikor minálunk Pápán nyáron 6—7 óra közt délután megkezdődik a falusi idyll és bevonul a város borjúhús és tej szükségletéről gondoskodó legelő hasznos házi ezred, alig van olyan por, mint itt, ennek a mi székesfővárosunknak utcáin. Akárhova forduljunk, bárhova menjünk mindig előttünk lebeg a: mementó pori! De, hogy lehetséges az Budapesten, hogy még a gyalogjárdák is oly porosak, akár csak Mucsáu az országút. Hja, kérem, a székesfőváros gyakorlat dolgában órákat vehetne a mi városunktól. A gyalogjárdák öntözéséről eddig ugyanis a fővárosban a sarki hordárok önzetlen áldozatkészsége gondoskodott, mignem azt a policájnak egy ukáza köztisztaság elleni vétségnek deklarálta és szigorú illetéket rótt a szivar és pipa nedvek minden hordán kiadmányára. Nem ugy minálunk, tessék csak figyelemmel kísérni ugy vasárnap vagy ünnepen a Griff szállodától egész a Korvin-utca sarkáig, hogy öntözi az aszfalt járdát az ott órákon át őgyelgő műköpészek szaftos csoportja. Jaj de háládatlanok vagyunk mi emberek, hogy a por ellen zúgolódunk, emez ős anyag ellen, a melyből levénk és a melyhez a nagyság magas Tátrájának leglomnicibb csúcsáról is visszatérni emberi rendeltetésünk végpontja. De csitt ... ne filosafáljunk, hanem menjünk tovább. Még javában szólt a Radics cigány hegedűje a vigadóban, serényen ropták még a csárdást és lejtették a párok a sima parketten a „Pas de Quatre"t, ezt, a millenáris farsangra külföldről importált és csakhamar elterjedt kecses táncot, midőn egyszerre a ragyogva melegítő napsugarak meghozták a tavaszt. Igenis, megjött a tavasz és pedig minden átmenet nélkül. Igazán mondom, mig Terpsichore templomában hallgattuk a böjti prédikációkat (persze uem Hock Jáuos tartotta azokat), azaz még folyamatban volt a böjti farsaag, mikor beköszöntött a természet njjáébredésének időszaka. Ah, pedig a székesfővárosi farsangtól mily nehéz megválni. Tüzes szemek, villogó tekintetek stb, . . . stb. Ali, a bálok . . . ezek a társadalmi, jobban mondva, házassági országos vásárok, melyeket megelőzőleg a mamák tükör elé viszik leányaikat és ekként súgják az önszemléletébe mélyedt leányka fülébe a „Báuyamester"-ből: Lányka, hogy ha vadra mégy, Ne lőjj a nyulakra, De hogy ha szarvas jő eléd, Azt puffantsd le nyomba ! A pénzintézeti tisztviselők országos egyesületének bálján megismerkedtem egy családdal, a papa és mama nem tudtak betelni leányaik gyönyörűsége feletti lelkesedésükben. A szünóra alatt a kevésbé idősebb leányka mellett költöttem el vacsorámat és pénzemet. Egyszer csaK vállamra teszi a papa, egy potrohos pénztekintély, vasmarku kezét és elragadtatásában megszólít: — Nos, fiatal barátom, mit szól az én leányaimhoz, nemde elragadó szépek? hahaha . . . • - Wie haiszt, szépek — mondom én — százszor szépek \ és ugy elvagyok ragadtatva tőlük, akár csak az az egyszeri atyámfia a király kedvességétől ... — Hogy-hogy, kérdi ő? — Hát. . . klábriást szeretnék játszani velük . . . De hát koccintsunk, minden jót! A mentők álarcos bálján egy' maszk, mellettem elmenet, hangosan énekli a cigánynyal: „nem vagyok én mi családból való

íl (— So Avas riacht ma schon, mondja a német), no azt mindjárt gondoltam, jegyzem meg én, mire egy kar kapaszkodik belém és cipelt egy fülkébe, hol e megjegyzésemért bocsánatot, azaz egy — vacsorát kellett fizetnem és kibékültünk. Egy jótékony célú egyesület bálján sok volt a bálanyós, és amint ugy egyenként szállinkóztak, rohant be egy Boulanger termetű, alakú és szakállú rendező és ráhuzatta a Rákóczit. A hatodik Rákóczi alkalmával elfogom azt a jó urat. ünnepélyesen bemutatkozom és valamit. .. súgok ... a fülébe . . . ő kiegyenesedik, végig mér szemeivel és méltatlankodva szól: — De uram minő vakmerőség.. . — Bocsánatot kérek, — vágom vissza szerényen — tetszik tudni ... a sok Rákóczy élvezete nekem megszokott ártani. (Tableaux.) De tovább .. . hát- még a zsúrok, ezek a kaviárral és anekdotákkal egybekötött zenés házi kedélyességek, ezek különösen nyelvatléták, a megszólisták hangversenyei, itt . . . de jó lesz hallgatni, mert. . . — Tehát itt a tavasz ... és megnyílnak a különféle köz- és magánjellegű zálogházak kapui . . . télikabát és übercíha stylszerü chassécroiséval helyet cserél . . . Mikor minálunk a sörház kéményén, a mi saját külön Eiffelünkön megjelenik a gólyamadár, — hivatalosan itt a tavasz . . . Mikor az Erzsébet sétány padjain az esthomályban megjelennek az első turbékoló gerlék. . . a székes főváros tavasza beköszöntött. De iine a bazilika tornyában megszólal az ünnepi harangszó és milliók ajakáról hangzik a zsolozsma: feltámadott, feltámadott! Ünnep van ! ... Jó ünnepet .és üdvöt neked szeretett olvasóm! A viszontlátásra! Bekény Méla.