Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-02-24
XXII. évfolyam. *> v/am. Pá|»a, l **«>.>. lebrtHir 24. PAPAI LAPOK, lapa VtffW hatóságának ét tobb pápai, I pápa-vidéki egyesületnek im-^választott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór uteat Mt H hova a lapnak tsánl közlemények kOMendOe. Kiadóhivatal: íioldberg (iynla papirkeresked.'-se, Kől.'-r. Laptuhíjdonos: Előfizetések és hirdetési dijak €lr-. Fenyvossy l-'ei-enc ' Up ki:ul,,lmataliill0Z k " ll "'" <l, "' k • bol « • bit. •;T"**% v detések a le«jntáiiy<>sabbaii felvétetnek. Felelős s/.erkexztö: 1 A lap ara: Egész évre 6 frt, félévre J frt, negyedKtJrmendy feéla. érre 1 frt M kr. - Ktve, isán ára 15 kr. 1 pápai takarékpénztár. Pénzintézeteink egymásután .számolnak be mult évi működésükröl. Egy év hosszú idő és az alatt nagy tevékenységet lehet kifejteni, szép eredményeket lehet elérni és felmutatni is. Ilyen buzgó Szorgalom és munkássággal párosult tevékenység gyümölcseként fekszik előttünk a pápai takarékpénztárnak 39. üzletévi zárszámadása az 1894-Ík évről. Kzen legrégibb pénzintézetünk, mint eddig, ugy a mult évben is becsülettel helyt állt, feladatának és a hozzáfűzött várakozásnak a legnagyobb mértékben megfelelt; mert a mellett, bogy a város és vidéke nagy közönségének értleket általános meijelétp-ilésri' szolgálta, oly kedvező sikerrel működött, hogy a mult évi üzlet-eredmény nem csak kielégítő, de fényesnek is mondható. Kz tette lehetővé, hogy i takarékpénztár meghozhatta most is a jótékony és közhasznú célokra azon tetemes adományokat, a melyeket minden évben azokra áldozni szokott. Bölcs vezetés, a pénzintézet szolidsága és az iránta nyilvánuló bizalom A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. A aaép virágárus lányról. I. Hideg tói van. Sivit a szél . . . havas . . — Hosolyg arcodról viruló tavast I A téli íonnyadt, hervatag virágot — Viruló stép lány ! vidáman kinálod. Felém hajolsz mosolygva, szelíden . . . — Borongó érzés fogj<i el szivem. t+ondolatim - mig hallgatom szavad — Bimból>ontó tavaszba sr.állanak. • s látlak, a mint a viruló virágot •Siegóny Íonnyadt lány ! szomorún kinálod II. Mert az lesz a te történeted is, A régi bús történet: Addig kinálod, addig a virágot. Mig szerelmed is áruba bocsátod ... S aitáti — örökre véged ! (Budapest, 1896. február 11.) Ijatnpérth <!éza. képesik létfeltételét és vetik meg alapját a későbbi jövőre kihatólag a pénzintézeteknek. Hogy ezek a />ápai takarékpénztárnál mind meg voltak és meg vannak most is. tanúbizonysága annak az intézet 32 eves múltja. Xem is szorul a takarékpénztár a mi dicséretünkre ; mi csak az érdemet aliarjuk méltatni, azon érdemet, a meljH a pénzintézet igazgatósága Hanauer Béla elnökkel az élén, ugy a felügyelő bizottság és a pénzintézet tisztviselő kara a szó legteljesebb értelmében rászolgált, egy felől az okos igazgatás, vezetés, másfelől pedig a pontos, kifogástalan szolgálat teljesítése által. Ilyen vezetők, ilyen hivatalnokok csak meg inkább fellendülését s felvirágzását idézhetik eiő ti takarékpénztárnak. A mult éri kimerítő zárszámadás, az igazgatóság s felügyelő bizottság terjedelmes jelentése, a forgalmi kimutatás, a mérlegszámla és a ayereság TOM« teség számla hü képet tár elénk a pénzintézet mult évi működéséről, melylyel a részvényesek nagyon is megelégedettek lehetnek, és a részvénytársaság holnapi közgyűlésén a számadások és jelentések elfogadása mellett, a takarékpénztár vezetői és intézői iránt való legnagyobb bizalmuknak és elismerésüknek atihatnak kifejezést. Különben beszéljenek helyettünk a zárszámadás adatai. Az igazgatóság jelentése a következőleg szól: „A lefolyt 18M4. évvel intézetünk 32-ik üzletévét téjezte be, midöu a törvény rendeletéhez képest a felügyelő bizottság által átvizsgált zárszámadást, jelesül a mérleget, a nyereség és veszteség számlát és a rendelkezésre álb'i jövedelem télosztására vouatkozó javaslatunkat a t. közgyűlésnek szerencsénk van beterjeszteni, tisztelettel kérjük a t. közgyűlést, bogy a bemutatott mérleget jóváhagyni, a nyereség felosztása iránti javaslatunkat, tekintettel a betétek összegére és jelenleg a pénzintézeteknél uralkodó azon szellemre, bogy tőkéiket minél nagyobb öszszeggel emeljék, elfogadni, továbbá az igazgatóság és a teiügyelő bizottságnak az l8'.»4-ik évre a télmentvéuyt megadni sziveskedjék. Dacára az év legnagyobb részében uralkodott pénzbőségnek a tiszta jövedelem csak 205 frt SS kr apadást mutat, ha tekintetbe vesszük azonban, ho;*y az 18'.»3-ik évben értékpapirokou 3516 Irt 25 krt vettünk tél mint nyereséget, ez idén pedig csak 605 frt van felvéve eladott papírok után, mint nyereség, végre, iiogy a betétek után fizetett és tőkésített Fehér virág. — A »l'apai l.apok« eredeti tárcáj a. — Azt mondták, hogy majd elfeledem . . . Ti is azt mondjátok, de halgassátok csak. Azok az emlékek annyiszor kísértenek, és ugy érzem néha. mintha fájna is odabenn valami . . . igen . . . nagyon . . . A vonat meglassított futammal zakatolva berobogott a pályaudvarba. Kiszorult szívvel, izgatottan szálltam ki, s előttem állott Pál, a rég nem látott kétíves hu, a hajdani szomszédunknak, az öreg őrnagynak a Ha. Már két éve vau az egyetemen a fővárosban és ez idö óta ma láttam öt először, pedig egyszer igen jó pajtások voltunk. Emlékezni fogtok rá, midőn még gondtalanul együtt futkostunk a kertünkben, melynek ntait ma sürü hólepel borítja, tarkaszárnyu pillangók után. Boldog gyerekekek voltunk akkor még, én is, Pál is. Mindennap átjött hozzánk s együtt pajzánkodtunk egész estig, sokszor pillaugó helyett engem fogott el, s diákos vallomásokat suttogott fülembe. Jvt. persze ka.aglaui rá s leszakítottam a rezedákat, melyeket ö ültetett és me>s/.e behajítottam az érbe. azért, hogy kissé boszautsam öt. Pál természetesen duzzogott, s nem jött át másnap, akkor meg I én sírtam, szomorúan járkálva a fák közt ' és dobáltam át a kavicsokat, ö pedig lesett rám. A két kert közt folydogált egy kis ér. Kenn az erdőben hűvös forrásokból eredt s mély szakadékot vájt a kertünk oldalán, melyet sürün benőttek a jázmin és mogyoró bokrok. Ez volt a leshely. Keskeny pa.il- vezetett át a patakon s én hallottam amint ingott az, s újra átjött Pál. Kibékültünk és igy ment ez mindaddig, mig ö a fővárosba került, s elfeledte a falut, a napsugaras délutánokat, a pajzán játékot, söt még azt a kis •ehér virágot is, melyet megígért . . . s ezzel mindent, miudeut . . . A találkozás pillanatában, mindez a sok elmúlt, de feledhetlen bohóság élénk«n elött<m állt. eztán kimért udvsiias 9
