Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-02-24

kamat 7! 14 írttal haladja meg a mult évit, azon örvendetes meggyőződést me­rítheti a közgyűlés, hogy ezeu mérleg kedvezőbb az előző éviuél és a jövedelem, rendkívüli jövedelmeket leszámitva foko­zatosan emelkedik, a mi azon bölcs hatá­rozatoknak eredménye, hogy a t. közgyűlés a tartalékot fokozatosan emelte. A tiszta jövedelem 41.078 frt Hit kr, leszámítva a tartalék töke 10%-át és a jutalékokat: 82*15 frt 3 krt, marad rendel­kezésre 81,818 frt titi kr. A betétek emelkedtek 132.124 frt 59 krral, ingatlan kölcsönök 91,03(1 Irt 57 krral. válté SO, 194 írttal, érték papírok apadtak 7(5.411 frt 150 krral. a forgalom 9.317.513 frt 43 krt tett.­Az egyes üzletágakról kivonatosan a következőket adjuk : Hetetek állaga 2 N46.710 frt, ingatlan kölcsönök összege 1.868.929 frt. váltótárca 753.73* frt, beszedések 833.885 Irt. érték­papírok 932.666 frt. visszle-."zámitojt vál­tók összege 1*6.745 frt. ingatlanok értéke 55.100 frt. folyé számlái adósok 35.213 frt. előleg kézi zálogokra 29.847 Irt, hi­telezők 3.639 Irt. bútorok 1.800 frt, be­ruház isi költségek 1.300 frt. Részvénytőke 3o. OHO frt. tartaléktöke 78.06! frt, külön­leges tartalék alap 53.000 frt, nyugdíjalap töke 39.088 frt. pápai polg. isk. alaptőke 1.050 Irl. Forgalmi fÖŐSSISg '.».:»17.5M3 frt. készpénz 1894. dec. 31-én 90.969 frt. Nyereség felosstási javaslat; jövede­lem áthozat 1893-rél 1.731 frt 33 kr. az lb94. év tiszta jövedelme 39.357 frt 36 kr, összesen 41.»»78 Irt 69 kr. Ebből az alapszabályok is*tint 1"",, a tartaléktöké­hez csatoltatott: 3 935 frt 74 kr. tiszti jutalékokra pedig levonatott 4.32'.» frt 24 kr. marad rendelkezésre 32.813 frt 86 krajcár. Kzen rendelkezésre álló összegből adassék: tiszti és hivatal szolga jutalma­zására 1.800 frt, jótékonycélokra 1.J70 frt. ( a melyről lapnak más helyén emlé­kezünk meg), osztalékra részvényenként •0 Írtjával 300 részvény után 18.00»» frt, külön tartalékalapra 18.0*00 frt, jövő évre átviendő maradvány 243 frt 66 kr. Ha ezeu javaslat elfogadtatik, a részvényesek vagyona lesz: részvénytőké­ben 3*1.000 frt, tartaléktökében 78.064 frt 15 kr. különleges tartalékalapban 65 o00 frt, nyugdíjalapban 29.088 frt 14kr;ösz­szesen 202.152 frt 89 kr. Kzután következik a felügyelő bi­zottság jelentése, a forgalmi kimutatás, a mérleg- s a nyereség és veszteség számla. A vörös-kereszt egylet közgyűlése. — 1895. lebruár 17. — A pápai rüriis-l.rri'szf fiókegglel va­sárnap d. u. I órakor tartotta meg ren­des közgyűlését a városház nagytermében. 8áll Józsefué nrii'í egyleti elnök és dr. Fcir/ressi/ Ferenc vál. tag. mint ez al­kalomra felkért elnök kettős elnöklete mellett Jól esett tapasztalnunk, hogy a zord idő dacáru az egylet tagjai közül többen megjelentek a gyűlésen, a mi által az egylet ügyei iránt való érdeklő­désüknek szép jelét adták és viszont örömmel is győződhettek meg az egylet­nek mult évi tevékeny működéséről, a in dy ugy l jótékonyság terén, mint az egyleti vagyon gyarapítása körül nép eredményt mutat fel. Tudósításunk a gyűlés lefolyásáról a következő : Néger Ágoston elnök akadályozva leven ez ülésen megjelenésben, helyette­sítésére dr. tenyvessy Ferenc vál. tag ké­retett fel, ki is az elnöki helyet Sül' Józsefué elnök mellett elfoglalván, az elnökség a megjelent tagúk szívélyes üdvözlése után a közgyűlést megnyitotta. Elsőben KSm**dy Béla jegyző tette meg az egylet mult évi működéséről szóló jelentését, melyből kitűnt, hogy az egy­letnek 1894-beu l alapító, 8 tiz.- és 177 egy fitos- összesen 184 tagja volt, kik tagdijaikat mind lefizették : mult óv febr 5-éu az egylet jelmez-estélyt rendezett, mely 148 frt 75 krt jövedelmezett; kará­csony hetében 104 helybeli szegényt ré­szesített 180 frt áru 1<» öl tűzifa-segély­ben ; 189 4 ben 335 frt 49 krral gyarapo­dott az egylet vagyona; a f. év elsejével pedig a tagoknak száma a 2»»0-at meg­haladta. Majd Steinberger Lipótné urno pénz­táros terjesztette elő mult évi számadását. A pénztári forgalom szerint 1894-ben az egyletnek 456 frt 79 kr volt a bevétele és pedig: tagdijakbau 187 frt, jelmezes­tély jövedelme '.18 frt 75 kr. töke taka­réktári kamata 88 frt 04 kr, adományok 38 frt: a kiadás ugyancsak 456 frt 7í* krt tett ki. a központba 98 frt 50 kr küldetett el: az egylet vagyona dec. 31-éu a pápai takarékpénztárban elhelyezve 2116 frt 25 krt képvisel. Jegyző jelentését, a pénztári szám­adást örvendetes tudomásul vette és jóvá­hagyta a közgyűlés s dr. Feityoesty ós dr. Kapatsg Lucián indítványára az összes tisztikarnak és választmánynak az egylet, érdekében teljesített szives és buzgó fá­radozásaikért köszönetet szavazott. Második tárgy a választmány '/.,-adá­nak kisoisolása és uj vál. tagok választása volt. Kisorsoltattak : dr. K'iri .Józsefué, Mészáros Kándyné, Marincssr Antalné, Pentz Jóssefné, dr, Bechnitz Edéné, továbbá dr Fenyvesen Ferenc, Galamb József, dr. Kauosty Luciau és id. Martonfatsáy Klek, kik választmányi tagoknak egyhangúlag újra m >gv,ilasztattak. Essel a közgyűlés az elnökség élte­tése mellett feloszlott. sággal. hidegen lógtunk kezet. Nagyon elegánsan, szertartásosan társalgott velem, mindenféle érdektelen tárgyról, egy szó­val sem említve a multat, hisz az csupán osak álom volt. Amint azon a hosszú uton haladtunk karomat Páléba tűzve, kérdezett minden­ről, a nagynéiiéniröl. Néróról, a macskák* ról, különösen az én kedvenc szürke ci­cám érdekelte. Azutái. a hölgyekkel való érdekes kalandjairól regélt, bessélt a saőke Fer­nande- ról, kit ugyan szeretett, de mégis elhagyott, aztán Aliette-ről, kinek Kug­ler-bonbont küldött, pe kát hozzá tette, mintha mentené magát, hogy ezek mind íi'in veszedelmesek, az Aliette, ez a ked­ves kis lány, még hozzá rokona is. Unalmasnak találta a falut és a nép­dalokat, operetté áriákat dudorászott, me­lyeket én ke»ésbbé kedveltem. I desérte. tudjátok, a leveleimet, hogy mily kedve­sek és naivok : a margitvirágot, a boros­tyánlevéllel, mit neki küldtem : de ö oly ritkán irhát, annyit dolgozik, neki a munka jól esik. <> sokat tanul és gon­dolgozik. BrTŐl aztán önkénytelenül eszembe jutott Jókai egyik regényéből a lévita *»lmélet° a goudolkozó káposztáiéjekröl. A német írónak is igaza van : „Traume sind Schaume". A nagynéném nagyon szeretett s ennek az lett a következménye, hogy mesebeli királylányként neveltek, minden vágyamat teljesítették, ugy annyira, hogy folyvást nemtőktől körülvéve, végre is a csillagot nem tudtam megkttlömböstetui a napraforgótói, a múlékony harmatot a valódi gyémánttól. Álmodozó voltaim­* féltem minden­kitől, kivéve Bált. Szerettem Pált rég­óta, hisz ö volt az a hereegtiu, kit gyer­mekes képzeletem beleszőtt nagynéném, tündérmeséibe, a kinek majd egyszer el kell értem jönnie, s érzem, hogy erről az álomképről nem is lehet lemondani. A hosszú téli esteken átjött hoz­zánk a Pál anyja és én ölébe hajtva fejemet, boldogau hallgattam, a mint ö róla beszéltek, hogy milyen gavallér, mily jellemes és jó tiu. s én ilyennek képzeltem öt. * Most itt állunk egymás mellett, én elragadtatva bámulom a körképet, e cso­dás szép alkotást. Pál közelebb lép hoz­zám, megszorítja kezemet. Most magáért fáj a szivem Caesa­rine . . . igen, most . . . s forró szere­lemről, hűségről suttogott és én el hiszem azt gondolom a régi Pál. Igy haladunk végig a fasor bau, bol­dogan, vidáman, feledve mindent, még azt a kis fehér virágot is. melyet nera hozott el Bál, pedig jól tudja mennyire szeretem a fehér virágokat. . . . Lassankint ugy volt. mintha oda­künn eltűnt volna a világ, mintha nem is lennénk itt a fővárosban, hanem vala­hol egyedül csak mi ketten : mintha, eltévedtünk és csodálatos módon itt egy elhagyott pusztai kunyhóban összejöt­tünk volna, elválasztva minden más em­beri laktól, a folytonosan hulló, fehér hullámzó palástként. elterülő hó által . . . Ks összejöttünk ezen a szép téli na­pon . . . e fasor a tilndérorsaág, a fabó­dék a tündérek palotái, de ö nem a me­sebeli hercegfiu többe, mert nem mentettéi meg az elátkozott királyleányt. Aztán elváltunk, ép oly hidegeu és kimérten, mint a hogy össze találkoztunk. Tl azt mondjátok feledjem el . . . mit i* ér az a bálványkép, amely törékeny cse­répből vau. Holnap már tán újra bonbont küld Aliette-nek. holnapután Mariette­nek és igy tovább. Kz az ö hűsége . . . A zúzmara hullik a fákról I még az is Pálról, az ö tengersainkék szemeiről ba­sáéi . . . Tont passe, tout casse tmil lasse. Álmodom. Apró ainorettek suhan­nak tolottem s lehér angyalszárnyukkal lágyan ériutik arcomat. Valami édes ká­bít éi dlat vesz körül I misztikus hang,

Next

/
Thumbnails
Contents