Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-12-29

PÁPAr LAPOK. I. Mental Li v

»u snnek jelentősége és pedig mélyreható jelentősége, ugyanis midőn tekintetbe veszem, liogy miről is van itten WÓ, ami jo^ot, alkalmat szolgáltatott erre az ünnepélyes öjggejövetelre: e város legkisebb hitfelekeseté„,.k lelkészét egyházkerülete egy ssélesebb körű munkatérre hivta, és ezt az alkalmat megragadta itt a részvét, a szeretet arra, hogy nyilatkozzék és ez ünnepélyen talál kössek. Mikor körültekintek, látom itt, hogy ugyanakkor, a midőn a lutheránus egyháznak egy igénytelen egyszerű szolgáját, papját ssélesebb körű nagyobb hatáskörre hívjál, ime akkor jön részvétét, szeretetét, rokonszenvét nyilvánítani katholikus és protestáns, izra-lita és keresztyén. Uraim, ez jelent valamit és a mit es jelent, az szép, az tiszteletet parancsol: jelenti azt, nogy ezen a helyen, ebben a mi körünkben ép és sérthetetlen a felekesetí béke szent oltára, (Elénk helyeslés) Ua most széttekintünk hazánkon és olvassuk a közelről, távolról jövő tudósításokat, ugy el-el borul sokszor az ember szeme, oly tájó sóhaj rebben el az ajakról, mikor halija, látja, tapasztalja máshol, bogy mennyire baj landók a társadalom egyes osztályai, egyénei a gyauu. a bizalmatlanság szemüvegén nézni és bírálni embertársát. Mikor jobbau-joohan oda fészkelődik az a gyanú, a bizalmatlan*.íg a szivekbe ós arra készteti az egyént, bogy ne az igazságot, ne az erényt tekintse, becsülje és ne ezekszerint ítélje az embert, hanem aszerint, hogy melyik templomba imádja az Istent. Ez a bizalmatlanság, ez a gyauu ellenséges táborokra szaggatja a társadalmát a mely ellenséges táborok egymásféle követ híj igáinak, egymást vádolják. Száll, repül az egyik táborból a másikba a vád, a gyauu és nyomán az átok, kívülről pedig ugyanakkor azok a kibékülni nemakaró ellenfelek, azok a belső ellenségek : a horvát, a szerb, az oláh. a tót vad kárörömmel ugy ujjonganak, hogy a ma gyar társadalom belső lázban hogy emészti öLtiönerejét. Mikor ezt látjuk, másrészről ott álleöttünk a millenium, az ezredéves nemzeti lét, feltámadó napja és ha kéidjük mit visz oda a magyar nemzet kiállítani azon a ritka ü mepélyen: egyrészről az ipar, a művészet, a tudomány termékeit, melyek azonban sokat veszítenek értékükből, ha e mellett az összeté pett testvéri felekezeti szeretetnek romjai közt visz oda az ut. Tisztelt polgártársaim! Ha valaha, ugy most volna legnagyobb szüksége nemzetünknek arra, mikor a magyar állatn supremaeiájáröl, a nemzeti létnek megszilárdulásáról van s/.o, hogy mindaz, kinek kebelében magyar szív dobog, a felekezeten, mint korláton felülemelkedve, tudjon felebarátja val, polgárt írásival '.^ez.-t ingni. Ez *zent kötelességünk. Herl tájdalom, bogy dia az a második év ezred is igazolva találná a történetből ránk maradt nehéz, vádat, mely ugy hangzik : • A tok verte neg s mngyart Mert fi. sóba együtt nem tart,» igenis óhajtandó az, hogy akik e haza polgárainak valljuk magunkat, b rm lyik oltára I, bármelyik rítus szerint vtgyük meg a hálaáldozatot a Miudeuhatóuak, együtt éressünk, kezet késben tartva, együtt, dobogó szívvel éldossnnk a közös drága kiti' sért. a hazáért. .Hosszan tartó élénk éljen/.Tisztelt polgártársaim' Azért oly ssép jelentöségit előttem ez az Unni p, hogy mi azt mond hal ptk: igenis, arra a sülleniumra tudunk kiállítani mi is, tudjuk a hazának, a haza mindéi; megyéjének példájául odaállítani azt a békeoltárt a különböző felekezetek között, i mit megnem ingit a gyanú, a mit nem dönt le porba vád, bizalmatlanság. Ez egyik dísze, ('•késsége, dicsősége l'ápa városának. Tisztelt polgártársaim! En szerény egyiserü lelkészi állásomból, midőn erre a szintén sz- lény prot istáns püspöki állásra emeltettem, váltósai csak annyiban történt, hogy szaporodott a gondom, a veszödségem és nagyobb lett felelősségem terhe. !>-> változott, állásomban is csak azok az elvek fognak engem továbbra is vésetni, a melyek engem id iig hordozta!:. Az az elv, a mi tisztelni tudja az erényt, a becsületet, az igazságot, a meggyőződést mindenkiben valláskülönbség nélkül: az az elv, a melyet elhoztam magammal, és őrizni fogom szent hűséggel mindvégig, azt az elvet, mely részvétet érez tehetség sz-riut, a mely az igazság balzsamával megy oda, hol a szenvedés és a tajdalom van, tekintet nélkül arra. melyik telekeset, melyik egyház tagja az, a ki szenved: ón csak azt tudom, hogy az uekem testvérem. Igen tisztelt társadig! városunkban, ismétlem, szép örvendetes jelenség az a testvéries össz.-tartás, az a béke, ugy hogy elmondhatjuk, hogy hazánknak b gszebb az, a mit kívánhatunk, hogy minden vidékében, városában, községében ugy viruljanak, ugy emelkedjenek a testvéri szeretet ós béke virágai, mint itt minálunk. < Hosszan tartó helyesléséi éljenzés") Urága kincse városunknak is ez és egy szép jele a város értelmi emelkedettségének és nemes gondolkodásának és itt engedjék meg, hogy kifejezést adjak azon meggyosődésemnek, hogy a felekezetek közötti béke, hogy sértetlenül fennmaradjon, igen sok függ az egyes egyházaknak vesémtől. Pobsramst emelem őszinte meggyőződésből az itteni egyházak vezéreire, a kik mindegyikénél tapaszultam . . . Már vagy tizenöt esztendő mult el e karácsonyest óta s .János mesterek mind a tizenötöt keresztyéni kegyességgel megülték. Jancsikéból Jáuos mester lett s átvette apja műhelyét, melyet egészen újjáalakított csinos liatal felesége segítségével, lluska is főkötő alá került; jó szerencsét csinált, egy v.irosukbeli jóravaló tauitó vette el. A Miska inas Mihály legénnyé növekedett s együtt dolgozott az itjabb János mesterrel az öreg • lanos mester felügyelete alatt. A kis fészek még mindiga boldogság tanyája volt. Mcsterné asszony is csak ugy virult az erőtől, egészségtől. A kis család megszaporodásán kivül minden ugy volt mint régen, csak az évek tűntek el. A karácsonyeste ismét elérkezett; újra együtt ülte meg ezt az egyszerű család valamennyi tagja. Az aszaltszilva-ördögök a múlté bttek, melyre most is olyan édes a visszaemlékezés,- hiszen az öröm, a boldogság nem fogyott meg, hanem az évek számával növekedett. A csizmadia-székek a műhelyben nyugodtak, nem volt rájuk szükség, hogy ismét karácsony t ikká tegyék azokat. Most már a szivekben ••gett a hit gyertyája, mely az élettel egyszerre aluszik ki. Az öreg János mester, pápaszemet föltéve, i*egi szokás szerint elővette a zsoltárkünyvet, melybe ezelőtt tizenöt évvel < r.t a három szót beírta: „Melyik lesz boldogabb f!' . . . 8 a mint ee írást megpillantotta, amúgy j is örömtől sugárzó arca még jobban kiderült, — pedig mikor azt irta, ugy elborult, mint őszkor az ég Az ŐSSre tavasz következett ujia. .Most az öreg János mester ment oda az ablakhoz, a függönyt félrehúzta s igy szóit teleségéhez: Nézz oda anyjukéra, mit látsz nio>t ott? — ss gazdag bankár háza ablakára mulatott. Mcsterné asszony megértette a kérdést. — Tudom, mért kézdezed ezt tőlem; ezelőtt tizenöt évvel adtam rá okot, Igazad volt tenéked. — Lásd, azok ott már nem boldogok többé. A bankárt minden reggel látod tántorogva haza botorkálni, lump lett s nagy vagyonának már csak a romjai vannak. A felesége halálos betegen fekszik: a pompás karáosonyfs fényét a betegvirrasztó kis mécs világa váltotta fel A gyermekeik? — A fin valami hamisításért a börtönben ill ; a Lány ineg egy szép napon valakivel eltűnt a báltól, megrabolva apja pénztárát. íme, cz lett a gazdag csáb d története. Tudom, tudom, - szólt a OMstsrné — s mi még most is milyen boldogok vagyunk. — Nem a gazdagság a Ija a boldogságot, hanem a boldogság a gazdagságot. Mo»t már megfelelhetsz magad arra a kérdésre, a mit tizenöt évvvel ezelőtt ebbe a Moltárkönyvbt irtain: „Melyik lesz boldogabb?!" ... Most már tudod, liogy melyik lett I« dogabb. és tanúsíthatom azt. a mióta okét ismerni Szerencs.•in van, hogy mindegyik szent kötelei' ségének. dicsőségének tartja azt, bogy őket a világ ugy i>nierje, mint egyrészről a hit szent tüzének élesztőjét, másréssroi a testvéri sseretel és béke ápolóját. Pohár, t emelek — ós hasonlóra hívom fel az igen tisztelt vendégkossonrl is — nagyságos ás főtisztelendő Néger Ágoston apát-plébános, nagy-tiszteletű Kis (íábor reformált bdkész és az izraelita hitközség érdemes rabbijára, főtisztelendő Etóth A. M. úrra azon óhajtással, hogy engedje a mindenható Isten nékik u hit tüzének élesítését, a testvéri béke ápolását! (Hosszantartó zajos éljenzés. Csillapultával a zajos éljenzéenek Ki* Brnő állt feles Gyurátsot, mint a főiskolának vallástanárát kössöntötte fel; dr. Btoinor Jossef szintén a püspököt éltette. Bognár Gábor pedig kölcsönös testvéries érzületre ürített poharat. Stoinbergor Lipót viharos éljenek közt, a püspök nejére mondott szép felköszöntöt. Ftngvtssg Ferenc Osveld polgármestert éltette sikerült toasztjában. Majd dr. Koriltckoser Lipót Lazányi Bélára,i lutheránusegyhás felügyelőjére emelt poharat, mig hozángi a vendegeket kössöntötte fel. G-alantb József Gyuráts püspökre, mint 31 évvel ezelőtt, l8i>4-ben, a „deák kuti vármegye

41 (soproni lyceumi deákszövetség) volt püspökére tosztirozottt. Ki* Gábor a dunántúli ág. evang. egyházkerületre ürítette poharát, Szontt Jáuos, majd id. i'míl [stván ra

j

g éltette Fenyvessyt, a ki csak ez alkalomra jött meg, hogy résztvegyeu az ünneplésbe. FlMVMSSjf azounal reflektált Szenté és Paál István beszédére. Igenis esafc ez alkalomra jött haza, mert büszke arra, hogy (íyurátz előtt leemelheti kalapját és hódolhat neki; mert Gynráts csak azok közé tartozik, a kik polgárcarsaiuak cselekedeteinél mindig a tisztességes rugókat tételezi fel és nem tartozik azoknak pimasz hadához, a kik mindenkinél piszkos motívumokat keresnek és ha egy ügyvéd szerep 1 a közszolgálat terén, arra ráfogják, bogyósak klientúrát keres: ha orvos, akkor az csak patienseket hajhász, a kereskedőt, az iparost is mind csak mellékérdekekről gyanúsítják ós . ha egy képviselő fárad polgártársaiért, az is Ctlá népszerűséget vadász, miutha bizony nem állana a közügynek a legegyszerűbb napszám os s is < hmborasso magaslaton azok felett, akik még a nap iái is csak a tóitokat látják meg ás nem ismerik el annak sem fényét, s. in áldástbozó melegét. Újból tiyurátzot élteti. Végül U*rt Uávid a még mindig az idealizmusért lelkesülő id. Paál Istvánra és Loméngt A városunkban uralgó jó közszellemre tartottak felköszöntőt. A mivel aztán 11 óia után a szép ünnepély véget ért. Megyei uj választmányok és bizottságok. Vármegyénk f. hó 17-iki tisztujitó közgyűlése a következőképp alakította meg újból a megyei választmányokat ós bizottságokat : Állandó választmány. KinSkl gróf Esterházy Móric főispán, II. rhi'il, Véghely liezsö alispán, esetleg Kolossv.ii) Jóssal m.tőjegysö. Áitlnikik: Szabó Imre, ltuttn-r Sándor, lúgok', Andié Gyula. Harthalos István, itj. Belik István, dr. Hezerédj Viktor, Bibó Déaws, Bohn <iyula, Bnoimann Lipót, ur. F.st rhásy IU»!a. gr. Esterházy Ferenc, dr. Fehérváry Josse?, dr. Fenyvessy Ferenc, br. Fiáth Pál, Fischer Károly, Fischer Elek, Galamb József, dr Halasy Vilmos, Holitser Lipót, Hunkár Dénes, Hunkár Sándor, Unsz Li|os, dr. Kemény Pál, Kenessey Károly, Kenessey fctório, dr. Kenessey Pongrác, Kolossváry Józs-f, Kolossvéry Kálmán, Komjáthy Béta, dr. Koritsehoii'i Lipót, Kun Györgyi Magva>- .1 mos. Néger Ágoston, dr. Ováry Fereno, Paál Dénes, dr. Patouy Ferenc, dr. PÍllita Benő, Plossser István, Pnr ly László, dr. Purgly Sándor, Beinpreohl Antal, ltácz Gyúlt, Reá Jenő, beosenthal Nándor, líothausei Mór, Kuitner Sándor, Bnrlsy 'Jyula, dr,