Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-11-17

WII. évfolyam. 47. s'/.aiii LAPOK. Pápa város hatóságának ós több pápai, • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztéség: Jukai Mór utca MB., hova a lapnak szánt közlemények küldendőit. Kiadóhivatal I Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos : dr-. Feny vessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy íu'-ia. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: KfáatévrsA frt. félévre H frt. negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára ló kr. Közgyűlési indítvány. Köztudomású dolog, hogy a város képviselőtestületének legutóbb tartott ülésén i Yoyta-Hets-féle házcsoportnak a polgári leányiskola céljaira való megvételét elvetették, mivel a szavazásnál a törvény által kiránt abszolút többség nem volt meg. Mivel pedig a városi szabályrendelet azt irja ebi, hogy a napirendről levett ügyek 8 hónap leforgása előtt a közgyűlés elé nem vihetők újból: a kérdéses ügyet sem lehet tárgyalni ilyen alakjáhan ezen határidőn belől. Senki nem \itathatja el, hogy a szóbanforgó kérdés igen is fontos és mielőbbi megoldásra vár. Mert tudjuk, hogy a polgári leányiskola mostani bérelt helyisége sehogyse felel meg, szük és egészségtelen volta miatt, a pedagógia kívánalmainak, és midőn a tanfelügyelő épp e végett az intézetnek bezárását is már majdnem elrendelte: folyamodott a város a kormányhoz, hogy az iskolát államosítsa és egy uj, modern iskolai épületet emeljen. Kz általános óhaj teljesítését a kultuszminiszter meg is igérte, a telek és építési költség ciinén a város által ajánlandó bizonyos hozzájárulás feltétele mellett. Bizottsági megállapodások is történtek az uj épület helyét illetőleg, II államtitkár, tanfelügyelő, miniszteri kiküldöttek és szakértők közbenjoitével. Kgyező véleményük az volt, hogy a legalkalmasabb telek a Yoyta-Hets-féle és hogy B helyen kell az éj épületet felállítani, minek megtörténte már a jövő tavaszra kilátásba helyeztetett. Most, mikor már I varosnak e targybani ajánlatát a kormányhoz kellene felterjeszteni, történik meg az, hogy a há/.vetel-úgy az első érdemleges tárgyalás alkalmával a közgyúléshen megbukik. A történtekért, a késedelemért, mit az ügy szenved, és az ebből a varosra esetleg keletkezhető hátrányokért, nem tudjuk, kiket terhel inkább a felel >sség I Azt a 2U városi képviselőt: jobbára fels3- es alsóvárosi gazdákat-e, kik azt sem tudtak voltaképpen, mire szavaznak >neni<-iiiel, avagy a városi tanácsnak tagjait: azöld asztal mellett fklQ korifeusokat-e, a kikre biz ráférne egy kicsit több mindenre kiterjed'! ügyelem, praktikus eljárás és torvényismeret! Mert hallatlan és leírhatatlan az a zavar, fejvesztés, kapkodás ós kínlódás, a minek a mult közgyűlésen tanúi voltunk. Megállt az esze a városi tanáci érdemes tagjainak, mikor vége lett a szavazásnak ós kitűnt a fémfftt eredmény, és nem tudták, mitévők legyenek; negyed órau tul tartott a kínos tanácskozás, mígnem egy városi képviselő jött segélyökre és adta meg a magyarázatot hogy mi is tulajdonkeppen a teendő I Ilyen jelenetekből ós esetekhd nem kérünk tObbet, elég volt ezen egy alkalomból is. K szégyenfolt lemosását célozza azon életrevaló indítvány, melyben több városi képviselő közgyűlés egy behívását kéri a Voytallets-léle házcsoportnak, máscímen, városi közeclolcrn megvétele ós a polgári leányiskola céljaira a városi hozzájárulás megállapítása tárgyában. Ezen indítvány mindenesetre megrövidíti az ügynek különben hosszadalmassá váló Lefolyását ugy, hogy az meg ez övben, de legkésőbb a jövő február elején, véglegesen kedvező elintézést nyerhet. Méltán illeti elismerés es dicséret a derék iuditvanyozókat, a kik csakugyan szivükön viselik városinknak ininden tekintetben előreiueiitítelét és lelvirágozását. A mai napra van egybeírna a közgyűlés. Hízunk l városi képviselőtestületnek a korral haladó, felvilágosodott szellemű és nemes gondolkozású többségében, heg) most az egyszer nem hazudtolja meg maga magát, de a város jól felfogott érdekfl mellett síkra szállva, I legbölcsebben fog határozni. Az indítvány igy hangzik: Tekintettol arra, hogy a .lókai Mór ntcai Voyta-Hets bástolep midőn folyó évben nyilvános árverésen eladatott, városunk lakosságának kösóhaja lett az. hogy ezen nagy és közel a belvároshoz, két utcára is nyiló háztelekesoport, a város tulajdonául meg vétessék közeédokra, hogy oda valamely szükséges városi vagy állami közintézet legyen emelhető. Tekintettel arra, hogy ezen ház-csopoit telke bizottságilag kijelöltetett ugyan, egyrészről a városunkban elodázhatatlan szükséges és a migas kormány által is építtetni megajáult polgári leányiskola helyiségül, de másrészről, ha e célra igénybe nem vétetnék a korma ny által, vagy át nem adatnék általunk, uagy szükség van e házcsoport-te|"kre, akál katonatiszti lakásukul mely most is az, akár egy nagy vendéglő-helyiségül, mely a városunkban bejövő vidéki közönségnek is közóhaja, és igy t 'hát. tekintettel arra, hogy üzleti szempontból is slönyÖS a rátol a városra: De tekintettel továbbá arra is, hogy a f, november hó 9-éu tartott városi képviselőtestületi közgyűlésen, a midiin a képviselőknek az 188b. évi XXII. t. c. 110. S-a szerint megkívántató általános többsége nem volt meg a jelenvolt képviselők többsége szavazatában, mikor az bocsáttat"!' szavazás alá, hogy a polA PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Bakony erdő közepében . . . Bakony erdő közepében, Csörgő patak közelében Vadrózsafa virágzik. — Vadrózsafa virágzik . . . Minek nyílik a rózsája? Ugy sem nyíl senki hozzája; Elhervad, le is hu 1. — Elhervad, le is buli . . . A lányszivnek rózsafája, — Hő szerelem a rózsája — Gyönyörűen kivirul. — Gyönyörűen kivirul . . . Minek nyílik a rózsája, Ha nem talál senki rája ? Elhervad, le ia hull. — Elhervad, le is hull . . 180a. aug. ló. Szűcs Jósseí. Egy asszony, a ki szeret. — A .Pápai Lapok« eredeti tárcája. — Irta : Szentkutb.v Petényi Béla főhadnagyot tartották a bonvédhuszárezred legbátrabb ós legszebb katonájának. A város asszonyai rajongtak érte, * leányok álmodtak róla. Tiszttársai kedvelték, igen jó cimborállak bizonyult, ki egyaránt szerette a kártyát, a bort, az asszonyt. A megközelítheti en szép özvegy Bátoryné, ki öreg, beteges férje oldalán nem ismerte a sziv játékát: a szerelmet, őrülten beleszeretett a főhadnagyba. Ks ezt uem is titkolta. Petényi is meghallotta a tudtán kivül keltett érdeklődést. K i'-te is az alkalmat, hogy a gyönyörű özvegyet megismerje, de az csak nem akart sikerülni. Így van ez mindég! — Hány közönyös ember találkozik egymással véletlenül; ós azok, kiknek szive egymáshoz húz, olyan ellenkező irányban folytatják utjokat . . , Jótékony cólu bazárt rendeztek a város hölgyei. Bátorynó volt a bazár elnöknője. Ugy az asszony, mint a főhadnagy érdekkel várták az estély napját. AB összes megjelent hölgyek irigykedve nézték Bátoryuét. ki ma este igazán bájosau szép volt. Fekete bársony ruba födte karcsú alskját, nyakát, vállait a kivágott ruba nagyon kiemelte. Szőke hajában néhány szál rózsaszínű chrysai-thim díszelgett. — A pezsgős sátor volt a birodalma. Petényi főhadnagy, a többi huszártisst társaságában lépett a bazárba. — Nézd Bátorynét, milyen elragadó — sugá Petényi fülébe a kapitánya. Körülsétáltak a teremben, itt-ott megálltak és a Mátoryné sátrában megállapodtak. — Kapitánya odavezette az asszony elé: — Petényi főhadnagy. A főhadnagy a nyújtott kezet ajkához emelő és ránézett a szép asszonyra, de ö nyugodtan mosolygott, a többi tisztekhez szólva. Petényit nagyon lehűtötte ez a fogadtatás; nem tudta azt, hogy csakis az asszony képes arra, hogy szerelmét eltitkolja. Lett azután mulatság. Bátoryné alig győzte őket kiszolgálni. Kifoglalták egészen a sátort, nem juthatott oda be senki. Éjfél felé már nagyon magasra hágott a kedvük. A kapitány egy pohár pezsgőt felhajtott ós egy inditványnyal állt elö — a jótékony cél iránti tekintetből. Mindegyikük száz forintot, ad a gyönyörű asszony kezébe, ha ö viszont közülök egyiket, a kit akar, itt, megcsókolja. Hangosan felkacagott Bárorynó! — Hisz szabad, független, nem tartja lekötve seuki, semmi. Hársouy-puha kezét a huszárkapitányéba tette és meg volt a fogadás. Tizenketten voltak a tisztek. A szép özvegy körülnézett, végignézte miudet, — és a hozzá kösel álló Petényi homlokára egy csókot le« beit . . .