Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-11-17

•2. PÁPAI LAPOK. 1895. novarrnVr 17. gán leányiskola céljaira vegyük meg a \ oytallets-féle háztelepot: ezzel tulajdonképpen uem döntetett el, a minek el kellett volna határoztatui, hogy általában közcélokra vegye meg a város a Voyta-Hets-féh háztelepet, holott a |)olgármester ur által a város nevében megkötött közjegyzői adás-vevési sz rzödés is nem megnevezetten polgári leányiskolái célra, hanem a cél megnevezése nélkül, tehát egyelőre szabadrendelkezési alapon foglalja magában a a váios vételjosját. Végre tekintettel ezek után arra. bogy a városi képviselőtestület nov. íl-iki határozathozatala tarthatatlan helyzetbe hozhatná városunkat, melyből kibontakozni kell a törvény által megengedett módon, mind a polgári leányiskolát általában illet*') és a kormánynak már meg is ajánlt áldozat hozatalra vonatkozóan, mind a Voyta-llets-féle háztelepuek már szerződésileg is biztosított vételére vonatkozólag: Ezek folytán alulírott képviselőtestületi tagok, helyesbítve a képviselőtestületi közgyűlés alá tartozó ezen két kérdés föltételét, indítványozzuk, méltóztassék közgyűlést összehívni a következő indítványaink elbírálására : 1. A vámsunk részére elodázhatlan ul szükséges és a régi épületben már tarthatatlan polgári leányiskola számára ;i kormányképviselő előtt bizottságilag megajáult telek-ár-, épitésiés évi-hozzájárulás címén összesen megállapított 25.000 forint megszavazása tárgyal>an, a magas kormányra bizván, hogy ez°n összeg keretén belül a kijelölt fundttsok közül melyiket fogadja el ; 2. A város részére közcélokra'iskolai, közintézeti vagy üzleti célokra i a Voyta Hets-féle háztelepnek, mint megfelelő jövedelmet is szolgáltatónak, a polgármester ur által megkötött szerződés értelmében, 25.000 Írtért megvétele tárgyában. (Több városi képviselt). Egy elvi határozat. A városi képviselőtestület közgyűlése f. hó 9-én az államosítandó polgári leányiskola telkének célba vett megszerzése tekintetében egy, az eddigi gyakorlattal és a községi törvény intenciójával ellentétes határozatot hozott, a midőn kimondotta azt, hogy miután az első szavazás alkalmával a javaslat mellett a képüselők általános szavazattöbbsége el nem éretett, mint elbukott indítvány, csak három hó elteltével lesz tárgyalás alá vehető; — hoSenki se nevetett, senki sem szólt egy szót sem. Tudták mindannyian azt, hogy ennek a csókuak még következményei lesznek . . . Petényi főhadnagy másnap megkérte a Bátoryné kezét. Megkapta. Mikor együtt voltak - egyedül, a boldog menyasszony átfonta karjaival vőlegénye nyakát és balkan, suttogva kérdezte tőle: — Beszélj a szüléidről, a testvéreidről, édes! Hisz olyan mindegy volt neki, akárhonnét jött bárhonnan származik! A főhadnagy arca sápadt lett. Ajkaiba harapott, a szót visszatartva, mi az igazságot mondta volna. — Senkim, senkim sincs kívüled, egyet lenem — monda halkan és ajkát rátapasztá a biborajkra, meggátolva öt a kérdezésben. Megesküdtek. — Zavartalan, édes boldogság napjai következtek. A főhadnagy imádta az asszonyt, ki mindenben kedvét kereste . . Jött a manőver. A főhadnagyot kötelessége az ország egyik határszéli városába szólította. Felesége nem akart maradni tőle. Elkísérte. Egészen megkedvelte a várost, hova megérkeztek. Itt is egyik legnagyobb öröme volt, ha férjével kikocsizhatott. Egy szép, verőfényes öszi délutáu ismét kikoosistak. A főhadnagy hajtotta a lovakat, lott a javaslatnak a gyűlésen jelenvolt és érvényesített 81 szavazatból a viszonylagos több sége (20 szavazattal szemben 61) meg volt és még távol volt a 1")."> képviselő közül 74 Igaz, hogy a köuéfi törvényi 10 g második bekezdése a képviselőtestüle: szavazattal bíró tagjainak általános többségét kiváltja meg. de csak az első és a második szavazás lika Inával, azonban már a harmadik szavazásnál elégnek tartja az érdemleges határozat hozatalára a jelenlevő többségét is. tekintet nélkul a távollevő képviselők számára: m trt ugyanis a hivatkozott törvény harmadik bekezdésében ez foglaltatik : >Ha a képviselők ezen közgyűlésre kellő számban meg nem jelentek, ugyanezen módon ujabb közgyűlés hirdetendő s ha ezen sem volna meg a kellő szám, Man képviselőtestületi gyűléstől 15 napra egy ujabb gyűlés összehívása elrendelheti, mely a jelenlevők többségével határoz.* .Miután Pápáa a képviselők rendszerint nem jelennek meg nagy számmal a közgyűléseken, a képviselőtestület a legtöbb esetben a bar* madik érdemleges közgyűlésen határozott a 110 |, eseteiben. Így lett megszavazva 30 — 40 vokssal a színház átvétele, a kaszárnya átengedést! stb. és ez alapon kapták meg mindezen határozatok a felsőbb jóváhagy ásókat is. Klóré látom a javaslat ellenzőinek azon ellenvetését : hiszen a í)-iki közgyűlésen a kellő szám (155 képviselő közül 81) megjelent. Ámde az, hogy ez lenne a kellőszám, sem a törvény szavában nem foglaltatik, sem annak szelleméből logikusan ki nem magyarázh itó. A törvényben kívánt kellő szám kétféleképpen állhat elő, — t. i. vagy megjelenik a képviselők összes száma (lőő), vagy a javaslat mellett leszavaz az összes képviselők felénél egygyel több (legalább 78); miután ezen körülmények egyike sem éretett ti a mult gyűlésen — ujabb közgyűlés ogybehivásának van helye ; vagyis ez még nem tekinthető érdemleges szavazásnak ; mert ez csupán szavazási kísérlet és legkevósbbé magyarázható ki ebből a javaslat elvetése, mikor viszonylagos nagy többsége meg volt. Érdemlegesen elvetettnek és igy csak három hó közbejöttével újból tárgyalhatóuak csupán akkor volna tekinthető a javaslat, ha a közgyűlésen a képviselőtestület tagjai teljes számban (156) megjelentek volna és a mellette ült a felesége. A varos főutcáján vágtattak éppen. Egy szurtosképü, mezitlábos fiúcska — cipésziuas lehetett, köténye és feltűrt iugujja mutatta, fütyörészve jött nekik szemközt. Megpillantva a fogaton ülőket, odaszaladt a kocsihoz és torkaszakadtából kiáltozta: — Héla, Béla, állítsd meg a lovakat . . . A főhadnagy ránézett, viasz sárga arccal felemelte ostorát, és végigvágott a kis fiu arcán, mit elborított a vér . . . A felesége látta ezt és remegve kérte férjét: — Menjünk haza egyenesen. Az uton hazáig egyikök sem szólt egy szót sem. Mikor leszálltak a kocsiról a főhadnagy bement a szobájába és magára zárta az ajtót. Az asszony meghallotta a zár pattanását. Gyorsan köpenyért szaladt, sürü fátyolt kötött kalapjára és kisurrant a kapun. Szomorúan járt, kelt az idegen városban. Már a lámpák is égtek az utcákon, mikor rá ismert a helyre, hol férje a kis szurtosképü fiúcskát megütötte, l'gy szerette volna a liucskát látni, arcáról a vért lecsókolni. A sarkon álló rendőr azután megmondta neki a fiu gazdájának n< rét ós lakhelyét. Az utca végén volt, megtalálta. L'gy dobogott a szive mikor a cipészmühelybe lépett. A gazda telállt és kérdezte, mivel szolgálhat .javaslat ellen nyilatkozott volna az abszolút többség, vagy pedig a jelenvolt 81 szavazatból a viszonylagos többség a javaslat elvetésére irányult volna; aiert ez utóbbi esetben bizonyára megtette volna a javaslatot ellenz i esetleges többség azt is, hogy a javaslatnak napirendről való levételét elhatározza. De ez mind nem történt mag. Elismerem, hogy hasonló szavazás Páp i város képviselőtestületében még nem fordult elő; mert vagy megjöttek az >igen<-uel szavazó képviselők kellő számúul az első szavazásra, mint p. o. a dohánygyár telkének sürgős szükségíí megvételénél, vagy az ügydöntő határozat csak az utolsó (Iá napi határidős) közgyűlésben hozatott meg. De nem hiszem azt, hogy az a 20 képviselő, a ki a polgári iskolának talán más telket szánt, azt célozta volna, hogy a kérdés megoldása (5 hónapra elodáztassék ; inert, ha a kérdés csak 3 hó BHllva lenne újból való tárgyalásra kitűzhet"', az első ós második tárgyalási határidőt 30 — HO napnak, az utolsót pedig legalább lő napnak keikén mogelöziii, érdemleges határozatot félév előtt remélni nem lehetne. Az emiitett határozat tarthatatlanságának illusztrálásául legyen szabad egy példát felhoznom. Például, jelenvau a közgyűlésen 78 képviselői, — az elnök, ki nem vizsgálhatja a sziveket és veséket, jóhiszeműleg felteszi a 110. § alá tartozó kérdést szavazásra, és a szavazásból az tűnnék ki, hogy n

/r/rvt

n-iiel szavazott 77, és „>.eot

u

mel egy képviselő, pedig Pápán a szóló szavazatok nem tartoznak a ritkaságok közé, — mégis el kellene halasztani a kérdés érdemleges eldöntését félesztendőre I Holott a távollevő 77 képviselő nem adott mandátumot annak az egy szál „/te/M'-mel szavazónak és az a jogelv sincsen megállapítva, hogy a távollevők a „ne/«

a-mel szavazók közé tartozónak vélelmezendők. De hát mire is vezetne ezen eljárás meghonosítása l A kisebbség uralmának biztosítására és igen sok üdvös törekvés elposváuyosodására, — már pedig ez ellentétben állana az önkormányzat fogalmával, a képviselőtestület többségének erkölcsi felelősségevei és a városnak jól felfogott közérdekével. Óvakodjunk tehát az ehhez hasonló veszedelmes praecedensek alkotásától. Horváth Lajoi A fant szeretném látni, az iuasukat. . * A gyermek a kamarában a szalmazsákon fekü It. Könnyezve hajolt le a föliadnagyné hozzá, megsimogatta az ostorcsapás helyét és kérdezte: — Mi a bajod fiacskám ? A gyerek a kedves hang hallatára, feleit: — Béla volt, a bátyám, a ki megütött, pedig ugy örültem, hogy megláttam. Szegény asszony majdnem a föld alá sülyedt. — Mi a neved liam í kérdé. — Petényi Lajos — feleié a gyermek. — El jönnél-e velem fiacskám? — El én. Felváuszorgott a kis hu, de nagyon szédült. A főhad nagy né karjaival támogatta, mig hazaértek. Megmosdatta, fésülte és ágyba fektette. Azután férje után kérdezett. Do ö még nem jött ki a szobájából. Addig vallatóra lógta a gyermeket. Az elmondta az egyszerű történetet. Atyjuk falusi kovácsmester. Ide igen közel. Hat gyermeke van, ö a lpgkisebb, a Béla a legöregebb, azt egy rokona nevelte, ritkán jött haza a faiujokba. Nein volt otthon már két éve. Ezt tudta meg a főhadnagy né. Neheztelt a férjére. De annyira szerette, hogy még ezt is megbocsátotta neki-