Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-08-11

1895. augusztus 11. is jön a világítás, de legalább ez tisztességes lesz és megfelel a sokat hangoztatott követelményeknek : mert inkább világítsunk jól és drágán, mint rosszul és még is drágán \ agy pedig maradjunk a regi világítás mellett. Különben, mint halljuk, a városhoz a Ganz-gyér r.-társaság is nyújtott be, sőt az Egger-éég is fog beadni ajánlatot a villamvilágitásra. A Fischer- és Ganz-féle ajánlatok holnapi közgyűlésünkön tárgyalás alá is jönnek. Bízunk l képviselőtestület bölcsességében, hogy mindent jól megfontolva fog határozni és ha a város anyagi ereje engedi, és ha a mostani világításunknál tokkal jobb, bár dráyább villamos TÍlágitást nyerünk, a közgyűlés a városnak villámmal való világítását kifogja mondani. Megyei közgyűlés. — 1895. aug. 5. — Rendkiviili közgyűlése volt e napon Veszprémben vármegyénk töryényhatóságának. A közgyűlésről, melyen Vightlg Dezső aliipán, kir. tanácsos elnökölt, a következőkben Manóinak be : Napirend előtt Barikalot István tett interpellációt a pápai tébolyda beszüntetése tárgyában a vármegye által már évekkel meghozott határozat végrehajtását illetőleg. Alispán ur válaszában megígérte, hogy intézkedni fog, miszerint a főiskolával szomszédos tébolyda, a tanév kezdete és a f'dsk. uj épület felavatási ünnepélye előtt, beszüntettessék. Ezután következett l napirend. Veszprém városának vízvezeték létesítésére 150*000 frtot megszavazott határozatát egyhangúlag jóváhagyták. Pápa városának a kövezetvánt engedély meghoszabbitása iránt beadott kérvényét pártolólag terjesztették föl a kereskedelmi niniszterhez. A dcvecseri jegyzőválasztást azonban megsemmisítette a közgyűlés azon okból, mivel a pályázati feltételek nem szabályszerüleg hirdettettek ki. — Mi is történt 6' vele? —Miért is bántotta, gúnyolta ö azt H jó fivért, aki szüleit helyettesítette, aki mint árvát felnevelte, őrködött telette. Ks éppen Ott sértegette, hol legjobban tájt a gúnyolódás . . . Mit tehet róla az a szelíd, komoly természetű férfi, ha sz ö számára esakis egyszer nyilt ki a szereleni virága, ha az 0 zárkózott keble, szive, csakis egy oltárképet fogadott be, annak engedte elfoglalui az egész helyet! — Egy arra méltatlannak! — Egy kacér színésznőnek! — Milyen különös, szeszélyes a sors ! Ez megcsalta rútul, elhagyta egy búcsúszó nélkül! — Elszökött egy másikkal ! — l)e hát miért is hozta ö ezt ma elő ? — Az ördög tudja! — Mit csinálhat fivére most?! — Talán haldoklik! — Az ö keze, az ö gyilkos keze fojtotta meg! Kgész testében remeg, könnyeivel áztatja a luvet!.. . Esteledik. Még mindig mozdulatlanul fekszik a fa alatt. A hold bevilágítja az erdöti az éjibogarak előjönnek nappali rejtekükből. Didereg, fázik, amint a hüs szél átjárja minden porcikáját, de agya ég, szive retteg, amint képzelete elibe festi jövője képét, elfogatását, börtönét; kezéhez kapkod — de az még ment a bilincsektől! Figyel, lépteket vél hallani! Igen nevén kiáltja va'aki. A sétahely kérdéséhez. A város lakosainak részére egy üdülőhelynek szerzése, illetve egy angol-kertnek sétahelyül való létesítése, miud a város közgyűlésein, mind ezen lapok hasábjain, folyvást napirenden vau. Érdemében indítványok, sőt a helyre nézve már javaslatok is történnek. De lóképp sürgetik a város tanácsát, sőt szintén kárhoztatják, hogy miért nem jelöl ki már e célra legalább egy helyet valahol ? Hogy a v. tanács ezt még nem tette, annak ezer oka van, mint a látottaknak, mikor a püspök elé nem harangoztak. A nagy közönségből ugyan már találkoztak, kik tudtak — szerintük — alkalmas helyeket megjelölni, csakhogy a jelölt helyek olyanok, melyek fölött a város nem rendelkezhetik és megszerzésük a terület jogi természeténél fogva taláu nem is lehetséges. Azonban tegyük fél, hogy a majorátus tulajdonosa, a javaslatba hozott területek egyikét, t. i. vagy a tókerteket, vagy a dohánygyár melléki réteket, hajlandó volna a szóban levő célra, a folyó árért átengedni: ugy ez esetben is nagyon meg kell gondolni, hogy városunk mostani viszonyai nyújtanak-e kellő módot a megszerzésre? Igaz, hogy a mai fölfogás szerint, a ki mérlege), a ki meggondolva akar csak valamit, az olyan mint a kerékkötő, az ellensége a haladásnak, de én mégis inkább megkötöm a kerekemet, a hol erre a szükség jelen van. mintsem hogy nekimeiijek a valószínű veszedelemnek. Egy, a városunk népességéhez kellő sétatérnek legkevesebb száz holdnyi területre vau szüksége, különben vele a cél el nem érhető. Erre nézve pedig, a javaslatba hozott területek közül már fekvése és megközelíthetőségénél fogva is, a tókerte'í területe volna alkalmasabb. Igaz, hogy ez is alacsony, mély, nedves, kivált nyári hónapokban, estefelé ködös | de mint a vizek folyása mutatja, mégis magasabban fekszik, mint a másik. Csak a tizesmaloinoál milyen nagyot esik a Tapolca? Medre mégis magasabban fekszik, mint a malmon túli rétek, melyek tavaszszal valóságos posványok. Legyen azonbau bármelyik, ezek mind igen drága földek, az egyik kitűnő kert, a másik igen \ jó rétföld, mely a mezőgazdaságban a legbecse1 sebb s ha holdját ezer négyszög ölével áruba — Itt vagyok, suttogják ajkai; a szemfüles inas azért meghallja a hangot, odalép hozzá, felsegíti, csak ugy tántorog. — A nagyságos ur küldött — jöjjön haza! Még mindig örült gondolataival van elfoglalva ! — Meghalt? — Hallod ember, mond meg a valót! — Az inas bámulva tekint reá és megütközve szól : — Kicsodáé Ez a szó azután eszére téríti. Nem kérdezősködik többet . . . Mikor a parkhoz érnek, szive hangosabban ver, ugyau mi is lesz odabenn? Az inas egyenesen bátyja dolgozó szobájába vezeti. Az a|tó leltárul — és ö ott ül, sápadtan a kiállott szenvedéstől, — de szelid arca mosolyog, mikor a feketeszemű oda borul lábaihoz . . . — Jó szive mér megbocsátott! Por. Ablakánál ül a lányka. Ábrándosan néz szeme, l'orgomnly száll fel az uton, Csillogással van tele. A láayka tekintete Mostan, hej, hogy felragyog, Bontakoznak ki a porból Daliás szép alakok, bocsátják, egy hét alatt, öt hatszáz forintjával elkapkodják. Tehát legkevesebb 500 forintjával számítva holdját, a puszta terület ára 50 ezer forint Ehhez járulnak még a bereudezés, befásitás, diszbokrok ültetésejárható utak készítése világítás sat. költségei és ínég legalább 10 év lejár, mire beárnyékolható. Ha ezen kiadások födözésére az indítványozók biztos alapot, vagy forrást tudnak kijelölni, nagy szolgálatot teszuek a közügyuek, mert a sétatér a városnak diszére, a közegészségnek pedig hasznára válnék. Azonban, ha erőnk ezt most nem engedné, lehet a dolgon egyelőre olcsóbban is segíteni. Egy utunk már van a vasúti indóházhoz, mel-t minden körülmények közt jó kaiban kell mindig tartani, továbbá gondozza a város és tartsa tisztán a Tapolca folyó partjait a Eeuyvessy-"illától a halpiacig, a város malmától a kapitánymalomig. Ezeken kivül vegye át a város a tókerti szép és egymással közegyenesen metszett utakat, lássa el kövecscsel, tartsa tisztán az úgynevezett grófutat is. Ezek a legközelebbi szükséget bizonyára kielégítik. Sőt azt hiszem, nem lenne kivihetetlen, a grótí kertnek a Bakonyéreu kivül eső részét, de csak az utakat, a városnak bérbeveuni, egész a kiskutig. Ezen rétek már magasabb fekvésüek. por rajtuk nincs, és egy pár utat még lehetne rámetszeni, melyek goudozása a város terhe lenne, a rétek és ültetvények pedig továbbra is a föld tulajdonosát illetnék. Ezen terület hozzáférhető a vasút felől is, a grófut felől is s hiszem, hogy a mai körülmények között ez nem lenne éppeu célszerűtlen. o_ Városi közgyűlés. — Tárgysorozat. — F. hó 12-én, vagyis holnap d. u. 8 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlés lesz a követkéz! tárgysorozattal: 1. A fogyasztási és italadó megváltása tárgyában kibocsátott miniszteri körrendelet 2. A pápa-csornai vasut Báljaira a város birtokaiból kisajátított terület árának megállapítására kiküldött bizottság által felvett jegyzőkönyv. Közeieriik a víg huszárság S ablak alatt elrobog, Néhány perc és már bolyében Csupán a por gomolyog. Ablakánál ni a lányka, Könnye csordul ízibe; A szemébe szállt talán por, Vagy a huszár szivibn . . . Haan Béla Gondolatok. Külső javak birtok* nem tesz szerencséssé, ha a legfőbb jóval a belbékével, az önmagunkkal való öszhangisással s a tiszta öntudat bizonyosságával nincs párosulva. * Az igaz szerelem önmagáhos mindig hü marad, akár mindent megadnánk neki, akár mindent megtagadnánk tőle. * Az nem erény, mely juta'mat nem kivan. Önmagát leküzdeni, a legnehezebb harr* Gyakran gyöngébb az ember másra támaszkodva, mint csupán magára hagyatva. * Panaszkodás által növekszik a fájdalom és hallgatás által csöndesül. Hajnalka.