Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-08-11
% % II. «vlolyaiii. :*:*. s/am. Pápa, 1*495. aiiiiiis/liis II. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának éa több pápai, i pápa-vidéki egyesületnek incgválaMztott kosUtaye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség i Jókai Mór utca 069., hova a lapnak szánt közlemények küldendői. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirknreskedése. Főtér. Laplnlajdonos : dr*. Fonyvossy Ferenc Felelős szerkesztő ; Kttrmondy iu'-ia. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a leirjutáiiyosahliaii felvitetnek. A lap ára: Kcáuévre6 frt, félévre8 Itt, negyedévii' 1 Irt öt) kr. — Rgyes SSám ára ló kr. A villamvilágitás ügye. Cikk cikk után jelent meg e lapok hahasábjain, az 1893. év végén és az 18 ( J4. é, elején, a városnak villamos világítással leendő berendezéséről. A helybeli érdekeltségből inilult ki akkor a mozgalom, hogy egy részvénytársasággá alakulva, létesítsék a villamvilágitást a város területén, ugy a köz- mint a magánhasználatra. Azonban, sajnos, a buzgó fáradozás meddő maradt, mert minden kísérlet dacára sem sikerült többet, mint csak 3—4 száz 16 gyertyaerejü izzó) lámpára előfizetőt összehozni a magánosok köréből, a városnak a villamvilágitáshoz feltételezett és kilátásba helyezett későbbi hozzájárulásán kivül. Igy tehát a szép terv, bár a megvalósuláshoz nagyon közel állt, a közönségnek kellő mérvben uem pártolása, mondjuk közönye mialt létre nem jöhetett. .Most legújabban ismét felszínre került a villamvilágitás kérdése és az tanácskozás és beszéd tárgyát képezi a városházáu és az egyeseknél is. Jelen esetben Fischer Sándor budapesti cég tett ajánlatot a városnak a villamos világítás bevezetésére. Már a múltban megmutattuk a sok, e tárgyban megjelent közleményeinkkel, hogy érdeklődünk a város villamos világítása iránt. És barátai vagyunk annak most is, mint egyáltalában minden a korral haladó ujitásnak, melyek városunk fejlődését hivatvák előmozdítani. Azért nem zárkózunk el niost sem ezen közérdekű ugy elél és a legrövidebben, a nélkül, hogy a dolognak műszaki mélyebb bírálatába bocsátkoznánk, pár szót szólunk hozzá. legutóbbi váro>i közgyűlésünk határozatából kifolyólag Fischer vállalkozócégnek a villám világításra vonatkozó ajánlatát és szerződését Hinunter Jenő fővárosi oki. gépészmérnök és elektrotechnikus felülbírálta es megtette azokra szakért d megjegyzéseit. A szerződés 2-ik pontjára többek közt a következőket mondja : »A 80 egész- és 80 féléjjeli lámpát l'áp i városa számára határozottan kevésnek tartom annál is inkább, mert hisz jelenleg is mintegy 140 drb. utcalámpa van elosztva a város utcáin és noha ezek iioldvilágtalan éjszakákon egész éjjel égnek, illetve kellene éguiök, ez még nem elég és folytonosak a panaszok a világítás elégtél* nsége miatt. Ku legalább 100 -120 egész- és 8» 190 fél' éjjeli lámpát tartok szükségesnek arra. hogy a város világítása türhetöleij jó legyen. Ennek pedig ára az ajánlatban foglalt feltételek szerint nem 3200, hanem 5100 írtba kerülne. A 3200 frtos alap ugyan első pillanatra nagyon olcsónak tűnik fel, de semtni jelentékenyebb előnyt a jelenlegi ciláyitás fölött nem nyújtana. Sít a mennyiben a 6 szerint >holdvilágos estéken< csak az egész éjjeli lámpák világítanának, nagyfoka bizonytalanságot rojt magában, és ezen módoztot Pápán, hol a lámpák igen távol állanak egymástól, kielégítőnek nem vélem. .Mert noha vállalkozó szóbeli kijelentése alapján holdvilágos estének a holdtölte, az ez előtti és utáni 3 — 3 nap estéje vétetnék, de még is vegyük csak azon esetet, hogy egy ő S /,i vagy téli estén hirtelen köd ereszkedik le, vagy egyébként egyszerre beborul, akkor fogná vállalkozó lámpagyújtogatók a városban szétküldeni I l>e sőt miután az ily utólagos felgyujtás elmulasztására a tervezetben semmi büntetés inegal lapítva nincs, vállalkozó ezt egyszerűen elfogja mulasztani, mi ellen semmi orvosság nem levén, a város holdvilágos, de borult estéken sötétben fog maradni.* Jelenleg városunk utcáiu, összesen ÍG7 petroleum-lámpa vau, melyek világítása 2300—2400 frba kerül évenként. A lámpák állítólag 12 gyertyaerejüek. Ha helyettük ugyancsak 160 drb lö gyertyaerejü izzólámpa lesz ber.-tid. •//,< \ illant', ilágitásra 3200 írtért, evvel ugy szólván nem nyerünk semmit, mert a villainlánipak ugyan 4 gyertyafénnyel erősebbek, de ez oly elenyészi csekélység, hogy ilyen villamvilágitás mellett is csak újra a szokott sötétség uralkodnék este utcáinkon. Nézetünk, a szakértőd véleményre alapítva, röviden az, hogy itt csak két eset állhat eléI vagy villainvilágitást rendezünk be, de több lámpát alkalmazunk, és ekkor ezt természetesen meg is kell fizetni és igy többe A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Mencshelyen. .Beatus ille« . . . 1 My szépen lassan, oly édesen folyunk Itt, a magányban időm percei, Ha már meguntam költőim világát, Kis kertembe megyek merengeni . . . A szent természet remeki, csudái Oly sok szép s jóra megtanítanak ; Itt tanulom meg büszke rózsáimtól: A fény. a pompa múló, hervatag. — Édes ezt tudnom. Ha lenéző gőggel Találkozom a nagyvilágba majd ; Hatok gondolok — hervadozó rózsák 8 mosolygva tűröm a gúnyt, a kacajt. Itt látom a kis szerény árvácskáról: Mit anyám keze ápolgat nekem — I.egg ie bb virág az, mely, fejét lehajtva, Elrejve nyit, magányos rejteken . . . — Oly jó ezt látnom. Ha kisértő jőne 8 hivalkodással inegkisértrne : Hatok gondolok — szerény árvácskáim, u gondolatom fegyver lesz ellene! Oh! légy megáldva kis falum magánya. Hol ugy elnyugszik dobogó szivem, •hl a kis fecskék ott ere-zünk alján, Mint fáradt méh virégim kelyhi'en . . . Lampsrth Géza Bün. — A »Tapai bapok« eredeti tárcája. — Irta Stumpf Katinka. A kastély toronyórája hatot ütött, mikor az ebédre hivő cs ügetés végighangzott a hojzs7.il ódon folyosókon ... Az ebédlő asztala gazdagon terítve, a sok arany-, ezüst evőeszközön, csiszolt üvegpoliáron visszaverődik az ablakokon át búcsúzó' nap utolsó sugara. Két fiatalember lép a terembe, kik a két teritéket elfoglalják. Ök a kastély urai, testvérek. Az idősebb kék szemekkel, szelíd kifejezési! arccal, — a fiatalabb fekete villogó szemű, tüzes vérű, nagyon veszekedő természettel. Az inas egymásután hordja föl az étkeket, t'sakis az evőeszközök zörgése ballatszik. Végre a fiatalabb megtöri a csendet. — Ej, ej, már ismét az a osttf komolyság bánt ? — Kérlek, hagyj békében. — Tudom, tudom. Mifita az a kis kacér színésznő elszökött előled . .. Már ebben a pillanatban a tinóm tokaji bor, mely az idősebb előtt a pohárban állott, a gúnyolódó arcába lett öntve, a pohár pedig kiesett kezéből és csörömpölve hullott végig a remek, keményfa padozaton . . , Az a szelid kifejezésü arc átváltozott, mély sebet szakitva szivén a guny nyila. A fekete, villogó szemit pedig kivetkőzve emberiességéből, neki ugrik mint egy tigris, fivérének ós fojtogatni kezdi azt. A megtámadott hiába védekezik, üt. lehetetlen mozdulnia, ahogy a másik teljes erejével ránehezedik Fojtogatva nyakát, szemébe kaeag és gyönyörködik kinjaibau . . . Niucs utálatosabb, mint mikor az ember kivetkőzve természetes helyzetéből állatiassá fajul. Az inas, kiben e jelenet a vért tnegfagyasztá nein merte a két küzdőt egymástól eltávolitaui. Mikor már az áldozat arca eltor*ult, elkékült, a mell hörögni kezdett, az ifjabb, belefáradva a küzdésbe mint mikor a vadállat megelégelte a vér szagát, izét, lecsendesül, — elengedte fivére nyakát, eszeveszetten ki futott, le a parkba, itt se találva nyugtot, az erdőbe, kalap nélkül, rendetlen öltözékkel . . , Miutha üldöznék, úgy rohan tova; rémülve hallja amint az őszi szél fülébe sivítja: gyilkos vagy, az leltél, fivéred gyilkosa. Mikor már nem bírják lábai, lerogy egy tölgyfa alá. llallgatőd/.ik. Semmi nos*. Az erdő csendes, néma körüle minden, de nem hagyja nyugton lelkiismerete, lelke bűnös mardosása. Nagy nehezen összcsxedi gondolatait.
