Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-08-04
évfolyam. 3$. szám. l-ap.:. IS«>/>. aiittiisztu* 4. PÁPAI LAPOK Papa varos hatóságának es ioi>i> p,,p a i, i pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendőK. Kiadóhivatal: Goldherg Gyu!a papirkereskedése. Főtér. Laptulajdonos dr. I'onyvessy l'eicnc. Kelelős szerkeszti): KöiineiKly liólst. Elöflzetéstk és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a liir dctések a letjufáayosebbaa íclvétetnek. A lap ára: I i évre8 irt. félévre 8 irt. negyed évre 1 Irl 00 kr. — Egyes szám ára 15 kr. /Ol Közgyűlési határozataink. — A sétatér kérdése. — A „Pápai Lapok" 29-ik számában városunknak egyik szükségletére, egy nyilvános sétatérre bivta föl a figyelmet a vezércikk irója. A mult hó 27-ikén tartott városi köz gyűlésen pedig dr. Lövi/ László, közügyeinknek régi, buzgó harcosa interpellálta meg a polgármestert egy, sétatér létesítését célzó, közgyűlési határozat sorsa felél. Talán nem lesz alkalomszerütlen, ha ezen interpellációból 8 az erre adott válaszhói kifolyólag én is bátorkodom tenni néhány megjegyzést, egyrészt a sétatérre, mint fontos kérdésre, másrészt a közgyűlési határozatok sorsára. Mert a sétatér kérdése foutos kérdés, egészségügyi közszúkseglet. S ha élénk derültséget keltett is az a közbeszólás, hogyha az interpelláló ur sétálni akar, m njeil ki gyalog az öreghegyi szőlőjébe* — ezt nem tekinthetjük argumentumnak az ügy elejtésére. Meglehet, hogy egyénileg épen az interpelláló urnák van legkisebb szüksége egy sétatérre, de épen ezért annál inkább elismerésre méltó, hogy nem hagyja az ügyet aludni, hauetn — habár szava sokszor csak pusztába kiáltott szó marad is — sürgeti annak nu gwilósitását. Eluökléí polgármester ur az interpellációra azt felelte, hogy sétatérnek való kelj nincs s felszólította interpellálót, hogy nevezzen meg alkalmas teret. Ezzel szemben igazat kell adnunk interpelláló urnák, hogy ez nem az ő, hanem a városi tanácsnak lett volna feladata, s nézetünk szerint a mennyiben ilyen hely valóban nem volna, a képviselőtestület elé részletes elterjesztést kellett volna tenni. .Mert még a negatív eredmény esetében is fel kellett volna világosítani a képviselőtestületet arról, BOgj miért nem létesíthető vámsunkban sétatér l'r. I,i\y ur további válaszáhau két helyet nevezett meg, melyet Bétáiéról alkalmasnak gondol: egyik a „Pápai Lapok^-bva Is ajánlott teiiilet, a tókertekmk a ligeti ut és gróf ut közötti része, másik a dohánygyár előtti és vasúti ut melletti terület. ítészemről az utóbbit alkalmasabbnak tartom sétatérül. A tekertek kérdéses része igen nagy értéket képvisel és igy megszerzése a városra igen nagy anyagi áldozatot róna. Már pedig ha valamely célt megvalósítani akarunk, mérlegelnünk kell az anyagi kérdést is. E mellett a tókerteknek sétahely l\é átalakítása által s keltről kiszorítanék az intenzív kertészkedést, városunknak pedig nem áll erdekében, hogy lakóinak bármily csekély részét is foglalkozásától s keresményétől megmegfossza. Végre szépészeti szempontból is, tekintve, hogy a sajtárok es szennyes ruhák mosása épen nem nyújt kellemes látványt, e helynél a vasúti ut mellem terület sokkal alkalmasabbnak látszik. Ez utóbbi terület nem oly értékes s igy nagyobb áldozat nélkül megszerezhető ; nem áll míívelés alatt s igy átalakítása által senki sem szenved rövidséget; legfőbb előnye asonban, hogy a leglátogatottabb útvonal — a vasúti ut — mellett fekszik s fölkeresése nein kivan külön elhatározást, mint a tókerteknél, a hol ebibb föl kell tennünk magunkban, hogy most sétálni megyünk, hanem e nélkül is, valahányszor magunk megyünk vasúton, vagy ismerőseinkre varunk, keivs/tulmeiive rajta, élvezhetjük a növényi organizmus életműködése által megtisztított levegőt A belvároshoz, melynek lakói — iparosok, kereskedők, általában szobai foglalkozást fizok — vennék igénybe leginkább a sétateret, elég közel van. E mellett a dohánygyári munkásnőknek is alkalmas üdülőhely volna nyáron a monkakösökben; szépészeti szempontbél pedig alig lehetne kifogást emelni ellene. Két kifogás volna felhozható e terület ellen, az egyik, hogy mélyen fekszik, a másik, hogy a korcsolyapálya is itt van. A mély fekvésre vonatkozólag csak annyit, hogy a várkert valószínűleg épen olyan mélyen fekszik s e mellett bekerített, inig emez bekerítetlen, s igy a levegő jobban járhatja. A mi a korcsolyapályát illeti, az a rész meg is maradhatna továbbra is korcsolyatérnek, csak a kerülete volna befásitandó; de ha ez nem lehetni' is: inkább a másfélszáz ember kellemes szórakozásául szolgáló korcsolyapályának kellene valami uj alkalmas teret keresni, mint e miatt a sétatér megvalósításáról lemondani. K/.eket óhajtottam a dolog érdemére nézve, elmondani s most tárjunk át a közgyűlési határozatok sorsa IM. Jelen kérdésben interpelláló ur azt mondta, hogy a közgyűlés Sgj sétatér létesítésére eélzé indítványt már évekkel azelőtt elfogadván, ily terület keresésere utasította a tanácsot ; ugyanezen ülésen más oldalról arra történt hivatkozás, hogy a szépészeti bizottság tobb előterjesztést tett, de űzök elintézve nem lettek, — szóval hangzott az a. nem épen uj panasz, hogy a közgyűlési s egyeli határozatok csak a jegyzőkönyvben maradnak. A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Nyár. Elszállt mint a harmat, Elrepült az álom, — A tavaszi álmot Valósulva látom. Napsugáron jőve Elérkezett a nyár, S szebbnél szebb remények Kalászával kínál. Virágos szép tavasz Hozza el a nyarat, — Ki jót és jól vetett, Boldogan az arat; Olyan lesz a nyár is, A milyen a tavasz, — H ki ezt eltecsélte, Boldogtalan csak az. Ifjúságunk után A futó idővel, — Tavasz után a nyár — A férfi kor jő el. Ki dolgozott s kinek Rendbe' van szénája, Az a nyár eljöttét Mosolyogva várja. Feresslényi Zoltán A toll. — >Pápai Lapok, eredeti tárcája. — Egyik napilap ünnepi számának mellékletén l>. nevű írónk „Márciusi tollak 1 * oim alatt egy visszaemlékezést adott ki. A 48-as szép időkből szól a történet, midőn a magyar itjuság a közbeesőié*ben álló lelkes honleányok szimbolikus ajándékaival - tollal a kalpagOU járta be az ifjúvá lett Pest utcáit, üdvösölve a kikelettel újra ébredő szabadságot. Oh ! drága ereklyék lettek azok a tollak; mindegyikhez kedves emlék fűződött: szerelem honszer. lem. De a „Márciusi tollak" históriája tragikusan végződött Liszuyai Kálmán kalaptollával. Eu is a tollról akarok uem monográfiát - egy kis elmefattatáet Imi. Az én tárgyam másuemü dolgok körül is forog, lévén miuden jelző nélkül csupán toll, a mit a szél és kéz egyaránt forgat. Kzek után egy kérdést teszek fel, melyre az alábbiakban — lehetői.>g a krouologia alapján — meg is fogok fislelni. — Miért is van a világon a toll és micsoda célokra alkalmas az f * A gondviselés valószínűleg azért teremtette az Ötödik napon a tollas állatokat, hogy nekünk - tollúnk is legyen. Meglehet, hogy Ádám apánk is kedvelte a tollat,, ámbátor ö tollatlau állat áldozatává lett. De hát. ha ö nélkülözte is a nemes portékát, - ma mégis nélkülözhetetlen a toll — elsőben az alvás kellemes szempontjából. A csemete kis hány ma — és pedig nagyon helyesen — arról ábrándozik : hány dunnája, váukosa stb. lesz a kelengyében ?!... Persze, a napi munkában kifáradt porhüvely kiváltképpen szereti, ha a puha tollpárnán. dnzsadő vánkosokou kipihenheti fáradalmait. Bppon most, helyén jut eszembe: is.ierbem egy városi embert 'a falusi ki van zárva ezúttal , a ki rettenetesen szocialista volt. Ma már nem az. Ks az előbbinek oka - a M/-ból eredt. Egyszei a/ utcán találkoztunk egymással. <> lehorgasztott, én pedig - mint rendesen — emelt fővel sétáltam. Emberem hozzám csatlakozott s kérdeztem töle, miért oly lehangolt '( () erre igy felelt : — Tudja-e, mért lettem én nagy harátja a szocializmusnak V — Mert nincs semmije . . . Nem. Azért mert igazságtalan a világ. N'é/.zo csík meg. 'gyik ember majd megfullad a tollas párnák, vánkosok kösött, a másik még ruhadarabokkal is alig takargathatja be fázó tagjait. Micsoda elleutét ez! 32
