Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-07-28
évfolyam. it. v/am j|;|ÍIIS VJH. PÁPAI LAPOK Pápa várna baieeágáiiak több pápai, s pápa-Mdcki egyesületnek ntcgválaaztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca '.»tili., BOVa a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: tioldherg Gyula papirkereakedéae, Főtér. I.aptulajdono dr. Konyv.'ssj Ferenc Felelős szerki ;/.iö ; Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadó hivatalán 0> klUdsaáot, Imi is a hirdetések a le<rjiitányosahhari felvétetnek. A Up ára: Bgéssévrefi frt, félévre 9 irt, negyedévre 1 frt ö<> kr. Bgyei szám ára lö kr. Aratás, gabona árak! Peng a kasza az arató kasében. D6I a gabona a marokra fogott kasza hatalmas vágásai alatt. Sietni kell, mert megkésett az aratás, .Medárd jó voltából. Minél előbbre halad az aratás, annál inkább kiderül a termes eredménye. Sok a kár országszerte. Rozsda, üszög, féreg, zápor, jégeső, felhőszakadás ós minden elképzelhető elemi csapás meglátogatta az idén a gazdát. Különösen az üszög lepett fel hihetetlen mértékben. Az ország némely vidékéről 40—5ü"/ 0 kárt jelentenek. IIa nem is ily mérvű, de országos átlagban 10—15 M /„-ra tehető a kár, a mit az üszög okozott. Bs pedig jelentékeny dolog, ha tekintetbe vesszük, hogy 5—ti millió m. m. gabonáról van szó. De ebből is okul a magyar gazda, mert hisz ugy is a maga kárán tanul. Majd többen és többen fogják vetőmagvaikat pácolni, mig egyszer odajutunk, hogy üszög-karokról uem szól a krónika. A sok elemi csapás és kár dacára is, a mint eddig megítélhető a termés, a tavalyit •déri, .agy megközelíti. Ez mindenesetre némi \igaszul szolgál, az idei mostoha időjárás miatt amúgy is elkeseredett gazdának. Termés tehát csak volna, olyan a milyen, de nincs a gabonának ára s ez a legnagyobb baj. Ez egyedül oka a mezőgazdaság mai válságos helyzetének. Sokan vannak, ha talán nem is a működé gazdák körében, a kik a mezőgazdaság inai helyzetét nem tartják válságosnak. Kzek arra utalnak, hogy a földbirtok jövedelme és érteke még folyton emelkedik s termelésünk oly nagy aranyban emelkedett, hogy ezen emelkedés az árhanyatlásból eredő veszteségi) helyrepótolja. Tényleg, ha mezőgazdasági statisztikánkat tekintjük, látjuk, hogy mig pl. búzab.I 1870-ben löd millió m. m.-, addig 1894ben 4o*o millió m. m. termes volt orssá; os átlagban, igy tehát termelésünk emelkedése kétségtelen. |»e az is kétségtelen, hogy a tiszta jövödelem nem emelkedett a termeléssel egyenlő arányban, éppen a fűtermények nagymérvű árhanyatlása és a magasabb termelési költségek folytán, ugy hogy több terménynél a tiszta jövedelem kétségessé vált s a gazda válságos helyzetbe jutott. A búzatermés a 90-es evekben, a 7t)-es évekkel szemben, S4"/ 0-kal emelkedett, azonban a termés értékemelkedése, az árcsökkenés folytán, csak 29 , ")°| 0 , ugy, hogy mig az 1894. évi 9 in. m. átlagos termés értéke 62 frt volt, addig a 70-es évek 5 ni. ni. termése 58 frtot ért meg. Ebből a szempontból tekintve tehát egészen ma- kepét nyerünk, mintha csupán a termelés emelkedését vészesük figyelembe. Az ebből keletkező- válságos helyzet 1894-ben érte el tetőpontját s a gabona termelés megszűnt jövedelmező lenni. Felhangzott a panasz országszerte s keresték az orvosszert ezen kalamitás megszüntetésére. Az bizonyos, ha sikerülne a gabona árak hanyatlását megszüntetni, megszűnnék a válság is. Sürgették tehát az ezt célzó intézkedések életbeléptetését, iiiint ved-vámok emelését, a vámkedvezmények eltörlését, a gabona határidő üzlet megszorítását, kettős valuta behozatalát stb. stb. Ezen intézkedésekkel mindenesetre lehetne a gabona árak emelkedésére némi hatást gyakorolni, de azt hiszem, a javulás lényeges és tartós alig lentié, mivel a baj kútforrása a túltermelésben rejlik. Az utolsó evtizedbeu a gabonafjgyasstó államokban a népesség 10%-kal növekedett " 0-kal. s evvel szemben a gabona termelés 27 A midőn ezek alapján felállítjuk a tételt, hogy az árhauyatlás oka a túltermelés, akkor a bajon csak ugy lehet segíteni, hogy vagy a termelést szállítjuk le, vagy fokozni kell a fogyasztást. A termelés leszállítására kötelezni senkit sem bhet, arra s/.oritja majd a termelőt, idővel a kényszerűség. A fogyasztás fokozása pedig o|y kérdés, mely egyértelmű a népesség anyagi jelétének emelésével ós ez mindenesetre oly nehéz kérdés, hogy annak megoldását a közel jövőben nem várhatjuk. \eni mutatkozik tehát valószínűnek, hogy a közel jövőben a gabona árak lényegesen emelkedni fognak, hogy magasabbra emelkedjenek, mint az elmúlt évtizedben; a miért is a gazdának ezen megváltozhatlan körűlménynyel számolnia kell üzeme berendezésénél. .Meg kell változtatni termelési irányunkat. A gabonatermelést szűkebb korlátok közé szorítani s a gabona helyett jövedelmezőbb Sövényeket termelni, különösen a takarmány termelésre fektetni a aulyl s ennek folyományaként az álattenyésztést, szarvasmarha tenyésztést kell felkarolnunk. V marba árak még mindig emelkedő' irányzatot követnek. Mig lKSK-bau Budapesten az ökör élősúly szerint ls40 —2800 írton kelt, addig 1894-ben 22*92 -35*61 frt volt az ára. A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Merengés. Olyan bágyadt volt a lelkem. Mint az őszi napsugár. Melynek hideg mosolyára Nem nyil virág, Nem szólal meg a madár. Messze mentem, messze tájra, Hogy üdülést keressek, Hogy elhagyva gondjaimat, Mindent mindent A mi fájó, felejtsek. Megcsalatott a szivein is. Megcsalta egy szép asszony. Hitegetett, csalogatott, S mégis, mégis Kgy szeszélyből elhagyott. Ott jártam a szökő Duna Füzes, lombos partjain, Holdvilágos c-ondes este Sajkán ülve Himbálóztam habjain. Jártam Erdély bérctetőin, Lovagvárak romjain, Gondolkoztam hosszan, mélán A letűnt mult Tüneményes napjain. F.lbolyongtam messze tájra. Hogy tán enyhülést lelek : Szórakoztam és vigadtam. De szivemet Megcsalnom nem lehetett. t'salódtam; az életnek már Nincs számomra balzsama . . . Hazajöttem, itthon vagyok — Törődöttebb, — Betegebb, mint valaha. Pollány Zoltán. A kadét. — »Papai Lapok, eredeti tárcája. — A mint ott lépkedett, a szép asszony mellett, hát megint csak a régi bamba Hu lptt. Lesütötte a szemét, mint, egy iskolás-leány és mélységesen hallgatott, pedig ugy szeretett volna beszélni. Dühös volt önmagára, bugyimért nem tud most annyit fecsegni, miut mikor azzal a kis zsidóleáunyal álldogál a szivarosbolt félhomályában. Az asszony meg hamisan nézett rá a szem" szögletéből ós mosolygott. Tetszett neki a tin zavara, a mint tusakodik magában. Az meg eleresztette a kardját, hogy legalább unnak csörömpölése törje meg a ránézve kínos csendet. Bizony, bajos dolog is az, mikor az embert odaküldik a saját kapitányának a feleié* géhez, hogy udvaroljon neki. mulattassa. Azt.in mikor az az asszony olyan szép. olyan fiatil. a kapitány ur meg olyan saigoru. Szeretett volna valami thémát kezdeni, hanem biz az nem jött olyan könnyen. Mikor végre az asszony megsajnálta a szegény fiút és meglegyintve arcát a fehér keztyüvel, mosolyogva fordult hozz i — Ugyan miről ábrándozik '< A kadét ijedten kezdett rá hebegni valamit, tiondolom azt mondta, hogy ö nem szokott ábrándozni, azt sem tudja mi bhet, az S ezt olyan arccal mondta, oly komikus volt, zavarában, mialatt, ragyogó) szemeivel a atép asszony szürke, villófényü nemébe mélyedi, hogy az hangosan elkacagta magát, azzal az ideges asszonyi kacajjal, a mi elutasít, megvet és mégis ugy biztat, ugy vonz. S ez megtörte a jeget. A kadét, mint ahuszárló a trombitahangra* 31
