Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-07-28

Nagyszámú illattartás mellett szántéföldjeiül Is jobb trágya-erőbe joréa, i kis ;,|> területen termelt gabona félék is nagyobb átlagos termést fognak ssolgáltatnL Igy nem mutatkozik más menekvés a súlyos helyzetből, mint az állal-álloinány megfelelő* szaporítása. Ekként ál tudja majd s gazda élni a jovélion is rárbaté snlyos érékei katasztrófa nélkül s ki tud tartani sddig, mig reá is jobb idők derülnek. Adja isten, hogy kOretkesletéseiniben ón esalédjsa legnagyobbat • hogy én bisonyuljak a legrosszabb prófétának. Székely István. 17789. Veszprém vármeftye alispánjától. X 1896. MeghívóHivatalos tisttelettel felkérem a törvénybatusági biaottaágnak t. tagjait, bogy • folyó évi augusztus hó .">-én d. e. órakor tartandó törvényhatósági rendkivüli közgyűlésen mi g. jelenni szíveskedjenek. Ezen rendkivüli közgyűlésnek tárgyait a következő ügydarabok fogják képezni. 1) Kendezett tanáosn Vessprém város közönségének azon határozata, melylyel a vízvezeték létesítésére 160000 frtot saavatott meg. 2) Bozsok községnek Kovács Elek által megfsllebbeaett határozata. 3) K. t. Pápa város közönségének kérvénye, melyben a kiivezet, vámasedési engedélyt, Ki évre meghosszabbítani kéri. 4) A deveoserí jegyzői válasitás elleti beadott, felebbe aés. Veszpiéin, 1895 évi július hó 22-én. Véghely Dezső, kir. tanácsos, alispán. a gimnázium vagy polgári iskola IV. i.sztály;inak sikeres elvégzése után, vagy a megfelelő ismereteknek felvételi vizsgálat utján vah'i igazolásával lehet beiratkőzni. A bereekedelnti középiskola a kereskedelmi akadémiákkal teljesen egyenlő rangú és tégbizottyittanya a közpályákra faló minősítés tekintetében a liíii/iii mi:iiimnknak és főreédiskotákn ik érettségi l-izanyiítányátol egyenértékéi, azért az egyévet önkénfeszégre tt jogáéit. Minden egyebekre nóave az igazgatósági Írásbeli vagy sióbóli megkeresésre készséggel ad t'.d

világositáat Veszprém, 1895. július hó. Az igazgatóság. Állami kereskedelmi középiskola Veszprémben. A um. vallás- és közoktatásügyi ni. kir. miniszter ur 1. évi július l7-én 33442 sz. a. kelt, rendelete értelmében a veszprémi állami polgári fiúiskolával kapcsolatosan állami kereskedelmi középiskolát állit h-l, melynek első asztalija már a jön" 1895 96. tanévben megnyílik. A kereskedelmi középiskola I. osztályába Ftrdó-élel, A Balaton mellől. (Küldőiével.) - Irta: Lampéith Géza. — - • Hév-Fülöp, lrtUö. jnlius. Kedvet szerkesztőm ! - Hogy én — a tárcaíró is ugy ne járjak, mint Pajkot komám — a karroló, - kinek turpisságát ugyancsak leleplezte gonosz tollú Csintalan, (ugy kellett • lustának!) — hát fölveszem a tollamat, melv Jupiterrel inem Istenem az öreg — esküdhetem rá. már két hét óta nem volt a kezemben. Hogy mit csináltam ez idő alatt V — Hát: mikor hazajöttem, már javában nyíltak édes anyám kis virágos kertjében a .magamszemzette) rózsák; letéptem egyet-egyet, levittem a nagy kertünkbe s ott letelepedve a diófa árnyába, téptem egyenként a piros rózsaleveleket s elszórtam szélylyel a zöld fűbe ... Ha vége volt, újra kezdtem. Arra azonban ismét esküdnöm kell, hogy nem mondtam hozzá ,.szeret — nem szeret?-' ... Ezt csak olyan hajnalodó sz.relmü kis lányok szokták moudaui, mint füzike, azok is csak akkor, mikor marguerite-leveleket tépnek és mikor . . . I »e elhagyom ezt a hangot. Először azért, mert ez téged se-, lapod nyájas olvasóit meg éppen nem érdekli. Másodszor pedig azért, mert igy nem lesz belőle fürdö-levél. * Mikor elvirágzottak a piros rózsáim. ínek.'in most csak ilyen az időszámításom) felpakoltunk egy jókedvű kompánia — s eljöttünk fürdőre l;év-h'(löpre. — Kővágó E őrs nek ez a kedves kis szó ló-kolóniája bizonyára egyike a legbájosabb s a mi a fö. legpatriarobaliaabb fürdőhelyeknek szép Magyartengerüuk partján. Semmi sablon, semmi fesz. semmi toalett : csupa niagasrangu vendég a szellem arisztokráciájából : egyetemi tanárok, piktorok, irók stb. Megér kezezünk napján az ott időző fiatalság éppen bált rendezett. A mulatság a Balaton, partjára volt tervezve, hanem ezt az eredeti pompás f.rvet keresztülhúzta egy délután kerekedett iszonyú vihar. Igy csak a vendéglőben tarthatták meg. Kivetődtem én i>. Egyszer csak, a mint egy veszett, hosszú csárdás nt ín belépek az Ivószobába, galléron ragad a mi jókedvű fiatal tiszteletesünk és hurcol egy kerek asztalhoz, mely valóságos arzenálja volt a boros palackoknak. — (íéza Eampérth, Jurist, ein begal ter junger Diohter — mutat be sebtiben egy fiatal urnák, a ki oly hidegen ült az asztal mellett, mint egy jéghegy az Ejszakisarkon. — Tud svédül is — tette hozzá elhamarkodva. — Tyüh ! a ki angyala van ! — ez sok a jóból. Még a többit iszen csak elszenvedném valahogy, hanem ezt az utolsót. — Tud svédül is . . . gondolkoztam majdnem fennhangon — mit csináljak én ezzel a hideg svédussal — mert nyilván az ! ha megszólít V Es néztem, hogy merre ugorhatnám meg hamarjában. De a jó svéd, nyilván a fölött való örömében, hogy most kedvére kibeszélheti magát ékes honi nyelvén, karomba csimpaszkodott, és már kérdést is intézett •hozzám, a miből természetesen egy szót sem értettem. — Säckerhets Tändstickor . . . one svefel and . . . fosfor . . . olvastam le egy éppen a zsebemben levő svéd-gyufa skatulyáról. A min az én svédem jót nevetett l azután németre fordította a bőszedet, Igy már boldogultunk valahogy. Tanult, okos fickó különben : ismeri a magyar irodalmat, külöuösen rajong Petőfi és .Madáchért. Elbeszélte, hogy volt jogász, medikus, mindeniket ott hagyta s lett,.csavargó", most járja a világot. Excentrikus, bohém-természet. Csakhamar ö lett a társaság központja, fdütötte a fejét és most, már bátran, szinte kihívóan Betett a nevetéstói még mindig zöpögö szép asszonyra. Az meg bizalmasan karjába kapaszkodva elkezdett, neki suttogni szivröl, gerlemadárról, a melyik a párját keresi, meg isten tudja miről. S ez a suttogás, a szép asszony gömbölyű, forró karjának villanyos remegése, meg az illat, a mi az a-szony hajából feléje áradt, a mint, arcával hozzáhajolt, elbóditá a szegény fi ut. Csak akkor kezdett magához térni, mikor már mélyen bannt a fenyvesben jártak I 0 átölelve Iártotta s megcsókolta a szép asszonyt. Hanem ekkor nagyon is magához tért, A bal arca égett a jutalmul kapott arculÜtéstől és már bocsánatot, kegyelmet akart kérni, mikor az asszony megszólall. — Maga most nagy sérelmet követett el rajtam, de azt kiegyenlítette némileg az az arculütés, a mi csak józanító jutalma lehet egy ilyen szeles tettnek. Maga gyerek ! Magától Uem veszem sat komolyan. Különben kvittek vagyunk! S azzal otthagyta a kadétot egyedül . . . Másnap, mikor a század együtt állt a laktanya udvarán, srepegve álldogált a kadét a szakasza mögött, hogy no most lesz nemulass a tegnapi vakmerőségért. A kapitány urnák már bizonyosan elmondta S szép asszony a dolgot, az pedig nem ismeri a tréfát, Alig várta, hogy azt mondja: — A kadét menjen haza s várjon ott további parancsig. A ml katonai műnyelven annyit jelent, hogy további parancsig otthon maradni kötelez, a mi ismét katonai műnyelven annyit tesz: szobafogság. Végre odainti magáhoa és a kadét, dobogói szívvel áll a rettegett elöljáró elé, merően nézve a jó pejkó ló szemei közé. Két aranycsillagért fel nem mert volna tekinteni a szép ass/ony férjére, a ki pedig jóságos hangon, a milyenen még nem hallotta, szólt hozzá. — Jöjjön el ma este hozzánk, a feleségpm izivesen látja vacsorára. Mint mondja, a tegnapi kirándulásnál magát igen kellemes társalgóinak találta. Különben a kis huga jön meg ma reggel, hát auuak a kedvéért lesz a vacsora. Mikor aztán a kadét ámuló arcát felvetette rá, megfenyegette a csontos ujjával. .— Na hallja! nem szeretem a donzsuánokat Maga pedig, a mint a teleségem mondja, olyannak készül. Azzal mosolyogva sodort, egyet nagy fekete bajuszán és még sokáig mosolygott, a mint a helyére siető kadét után nézett, mintha azt gondolta volna : „Hiszen gyerek még ! Aztán ez tudná az asszonyok fejételcsavarni? Különben ki tutija?" Aznap egész estig a szép asszonyon járt a kadét esze s végre is arra a megfejtésre jutott, hogy a kapitány ur kedves ember is tud lenni, ha akar, a szép asszony meg . . . no de ez nem tartozik mireánk. Mikor pedig este belépett, a szalonba, kész volt UJra kezdeni a szélességet, de a mint az üdvözlés sora a szép asszony hugihoz ért, annyira megzavarta annak Üde szépsége, hogy még a sablonos bemutatkozást, is elfeledte, Ugy hogy a kapitányának kellett kisegítenie a hínárból. — A kadétom ! mondotta és megint mosolygott hozzá, mialatt kordialiter csapott egyet a vállára. Erre aztán nagy nehezen megindult a társalgás. Hanem a jó társalgó kadét, az matt, volt az egész este alatt. A kapitánya szokatlan barátsága hántotta, a szép asszonyra meg rá sem mert tekinteni, csak a húgát bámulta, de arról is pirulva kapt a el a tekintetét, ha a szemeik találkoztak. Ez este óta a kadét egészen megváltozott. Árulhatta miatta a kis zsidóleány a szivarokat és udvaroltathatott magának még a nagybajáéra keselötiast által is, nem törődött vele. Egész nap a laktanyában volt, vagy a a kapitánya lakása előtt ténfergett. Szóval odáig volt a szerelemtől. Vagy mint nálunk mondják : egészen m gcsokoládésolott. Mindeuki tudta, mindeuki látta, talán csak a kapitány uram szemét kerülte az ki. A legközelebbi kirándulásnál pedig cé!sstosaa a kis Margit mellé jelölték ki a helyét, a mi ellen azunhau a szép lányka uénje váltig