Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-07-21
2. PAPAI LAPOK. A pápai róm. kath. hitközség iskoláinak értesítője. Polcári leányiskola. Az értesítő a l'aul Szt. Vince Nővérek iiiternátnssal egybekapcsolt polg. leányiskolaiának történetére vonatkozó adatokkal kezdődik. Az intézet tanítótestülete Séger Ágoston apát, igazgató Hein rieh < Iyula káplán, hitoktatón kivül Stengel Blanka. Seidemann Ali.a. Tolonits Alfréda, Korányi Gizella oki. polg. isk. tanítónők ás OtetJ Mária irgalmas nővérekből állt. A zenét Csiiknyuy Laura k. a. világi tanítónő tanította. Folytatólag a tananyag, a taneszközök szaporodása, majd az isk. évről szóló tudósítás kővetkesik. A beiratások alkalmával 50 gyermek közt BBS könyv osztatott ki, s oélre Nigtr apát 90 frtot adott. Mult év dee. 23-án „A széj) szeretet anyja* cimü karácsonyi darálót adták e|ö a növendékek, niit a szegények ko/.ti ruhakiosztás előzött meg, midőn 14»> gyermek lett megajándékozva. \'aryyas Endre tanfelügyelő 1 és SS isk. széki tagok többször látogatták az intézetet. A lefolyt tanévben a város 300- és a takarékpénztár l(»(t frtot ado inányozott az iskolának. Beiratkozott az 1 IV, osztályba t>9, az év végén maradt t>2 növendék. Előmenetelre nézve 18 kitűnő, y jeles, 19 jó, 14 elég és 2 elégtelen. Elemi leányiskola. Tanítónők voltak: >'<irnay Kinerika. Mazur Flóra, Kuglit* Regina irg. nővérek és Kisfaludy Margit világi. Az 1. parallel és a 2.—4. osztályban az év elején 434, az év végéit 399 növendék volt;előmenetel sz«riut: jeles 109, jó IBI. elég BB, elégtelen 81. Az elemi leányiskola is internátussal volt egybekötve. I. II. ismétlő iskolát, összesen 180 tanulóval, egy-egy irg. nővér vezette. A kisdedóvóba járt 68 fiu és llő leány, összesen 183 gyerm-k. Elemi fiúiskola. Két hiteleinzön: Kálmán József káplán és .Ve/// Angyal fr. ál. papon kivül a tanitótestfllot Tauber Sándor igazgató, II' innig Gyula, Mát: József, Vinter Gyula, Varga József rendes* és Guál Ernő, I'roszt Ignác segédtanítókból állt. Az I— III. parallel és a IV. osztálynak a tanév elején 449, vég'n 37!» növendéke volt. Előmenetelt illetőleg jeles 42, jó 140, elég 98, elégtelen 99. Az ismétlő iskola 2 tanfolyamát összesen ,5 liuval 2 tanító oktatta. FÜRDÓ-ELET. Győri fürdőiével. — Győr, 1895. jul. 20. Tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjának e hó 14-iki számában kérelmet méltóztatott intézni az olvasó közönséghez az iránt, hogy az aratásról a lap szí mára tndósitisokat küldeni szíveskedjenek. A kérelem nem let! pusztában elhangzó. Kn szívesen eleget teuuék neki. Bejártam városunk valamennyi utcáját, bog}' az aratásról sikerült és kellőleg tájékozó tudósítást küldhessek, de az utolsó utcánál jutott eszembe, hogy hiábavaló munkát végeztem, mert már baszadika van, ergo elseje régen elmúlt. Meri városon aratás csak elsi jén vau. él pedig minden hónap elsején, ugy telén mint nyáron. Bizony furcsa valami. Ekkor arat a hivataluoksereg és közvetve ekkor aratnak a szabók, suszterok stb, bár gyakorta megesik, hogy nem aratnak szegények . . . Cfllönben ezt Pápán is jól ismerik. Tehát a györvárosi aratasi tudósítás helyett egy ugyanoda való eredeti fürdőlevéllel szolgálok. atert Győrött is van ám fürdő, nemcsak Pápán . . • Nem csupán a papaiak dicsekedhetnek azzal, hogy a Tapolca lassudan folydogáló, hüs vizében lubickolhatnak, de mi győriek is bízvást elmondhatjuk, hogy négy folyó szelte városunk . . . Ebből mindenki mindent megérthet, csak az nem, a ki még soha egyebütt nein látott vizet mint a — kútban. Ámbátor ott is lehet fürdeni; nem ugyan magában a kútban. Azért nem kell kicsiny leni ízt sem. Jó a kicsiny alma is, ha nagy nincs, - ergo jó a kád avagy a bordófeuék is, ha más nincs. Csakhogy, bocsáuat, eleve ki kell jelen* benem, hogy az mar mégis plusijuam szerénytelenség volna, ha valaki ily.-n fürdőről irua levdet t. Szerkeszti"' urnaK — azon célzatul, hogy azt mások is elolvassák. A ki megpillantja a levél címét, bizonyára nem kevéssé fog megütközni azon, hogy Győrből is leli (t fürdölevelet irui ? ! Hát mióta lépett GyŐr a Balaton-, Tátra-, t>- és Uj-Tátra s a jó ég tudja, miféle Füredek díszes gárdájába? ! Megmondom tehát; nagyon egyszerű. Abban a szép gárdában Győr már régen benn VoU. Benn volt talán a világ teremtésekor, mikoi még Füredek valószínűleg néni is létestek; mert itt hajdanta olyan tágas türdö volt. hogy párját ma is sokáig kellene keresni. Tudniillik: Pannónia derült ege alatt valaha tenger volt. I>" kinek a hibája most már, hogy „volt u tá lett az, a minek ,.van"-nak kéne lenni ? Kinek a hibája, hogy eltűnt innen a nagyszerű fürdő ? Kinek a mulasztása az. hogy csak négy folyócska maradt itt a — t n uger nagy vizéből?... Azért vagyok bátor ezeket kérdezni, mert én nem tudom. Igy van éppen Pápa is, mégis azzal a különbséggel, hogy ott még kevesebb maradt. — Lehet, hogy nagyszerű csuda történt, midőn a viztenger Pannónia derült ege alatt portengerré változott . . . Idővel minden elenyészik, eszembe jut a szomorú valóság. Alóla nincs kivétel. „De akkor elenyésznek még a folytunk is egykoron !" kiált tel az önzetlen, jó ős, kiről elmondják majd a késő unokák, hogy e dicső ös nemcsak jelenének, de a jövőnek rejtélyes problémáit is megoldani akarta . . . Bizony elenyésznek a folyók is : csak a helyük marad meg, — vagy az sem. Itt tolydogáluak most megcsappanva az óriás töltések között, melyeket talán az enyészet meggátlása végett készítettek a „nagynevű elődök.' 1 — Uh igen ! Az enyészet meggátlása végett, hogy a négy folyó valahogyan el ne szabaduljou és itt ne hagyjon bennünket! . . . Azonban most veszem észre, hogy a fürdőről még keveset írtam ; csak annyit, hogy van. Vau bizony még pedig nem is egy, — töbli. Hogy milyenek, röviden elmesélem. A mint már előbb is tisztelt Szerkesztő urnák említeni szerencsém volt: négy folyóuk Sokszor fogták el futó betyárok is s egész éjszakákon át vitték bekötött szemmel a Bakony rengetegében szenvedő, megsebesült szegény legény khez, kenőcsei lerakása után artán visszavitték oda, a honnét elhozták. Ez okért nem volt sátán feltűnő, ha Bernát atya - Í éjjelt nem (öltött a kolostor cellájában. Történt egy alkalommal, hogy a herkulee• erinetii barátot hiába várták vissza a próbaházba: elmúlt I napja már, hogy Utoljára látták; nyilván azt hitte a jámbor provinciális, hogy Valahol a hegyszakadékokat niászsza, vagy valamerre súlyos betege korul tölti az időt, elmaradása lelett nem nyughatatlankodtak. De mi ion a napok egymás után elteltok anélkül, hogy Bernát páter megérkezett volna, a coadjutorok összeültek s tanakodtak, nem jó volna-e az eltűnt testvér keresésére aftiliáltakat kiküldeni? A kiküldöttek bejárták a mániái és szabadi-i hegyeket, behatoltak a rengeteg sűrűjébe Veszprém fölött, ősssekóborolták Csákányhe* gyet, Bocsárt, de az eltűntnek nyomára sehol sem akadtak. Utoljára aztán valami szerencséi leuséget sejtettek s az eltűnt társ lelki u ivéért naponkint felzendült az ima a kolostor egy szerű templomában. <Mt. a liol a birs „mester-gerenda' 1 van, .iz almádi hutái széli béres-lakásban, a mely ko rabban Osáffrla volt, törtenetünk idejében a FelaŐ-Balatou vidék balaw-kolóniája állott; igeu ízléses iakáasal, a legények számára tanyával s kát pajtaaserB épülettel, melyekben óriási hordókban a nyáron át fogott felszárított s félmáxsánkinl zsineggel összekötegelt száritott-hal állott raktáron, várva a hatalmas muraközi kocsikat, a melyek aztán a felmássált halat böjt idején Csáktornya vidékére és Horvát iírsségba szállit ották, l'óka András vaaares lakta ahalász-házat fiatal feleségével, kit alig néhány éve hozott haza Xaniái'liliól, mert a főbérlő, az öreg Dissnósi, — a mai I tisznósiak ősapja — Tihanyban tanyázott, kezén levén nemcsak a berényi-eörsi, de a füívd-tilianyi juss is, melyet meg a tihanyi barátoktól birt bérben. Hogy a tavaszon torokgyikba esett a Pókái'k kis gyermeke, Bernát atyának sikerült a kii gyermeket lencseszem nagyságú kékkövei meggyógyítani; ettől kezdve ugy a veaeres. mint ifja felesége hálásak voltak a barát iránt s ragaszkodásukat a rendház többi tagjai is megérezték, mikor a legcsebb fogasok él iQllök bevándoroltak az oszlopos refektóriumba. Alig is mehetett azon a jólelkű barát, hogy a hálás OSSládot — ha csak pár percre is meg ne látogatta volna; ilyenkor aztán a bő reVerende* zsebből elokerüit egy-egy csomó kalmusz gyökér, minek nagy bővében vau a barát-lakási csendes völgy. Húzások alkalmával, mikor a „tanya'-kai, sorba szedik, napok számra a viz hátán élnek I Balaton ez egyszeni gyermekei, olykor c!ykur Vetődik csak ki közülük egyik vagy in isik, hogy a fogyatékán levő olajat, vagy dohányszükséget pótolja. Bő alkalma nyílott ilyenkor a szent erai írnek arra is, hogy a menyecske lelki baját vegye kúra alá, a mi, hogy nem sikertelen fáradozás volt, onnét lehet gyanítani, hogy Beri it páter oly pontosan értesült e kórtünetek megérkezéséről, akár csak ördöglége b-tt volna, a ml ugyan egy kissé merész feltevés olyau emberről, kit még világi útjában is, mint misztikus köd , körülvett a tömjénfüst. Denique akár honnét eredt ez a csalhatat lanság, Bernát páter birtokában volt annak s hogy sietett kihasználni azt, az kétségtelen. Mint minden alkalommal: ugy itt is az tudta meg a dolgot legutóbb, a kit legközvetlenebbül érintett. Már széltében beszélték az alacsony házak lakói Bernát páter gyakori látogatását a halász-házban, még Póka András urain nyugodtan szívta pipáját a nagy ladik orrában s ha az a siheder halász oda nem röhög orra alá s megjegyzéseket nem tesz a kúrát illetőleg, tán soha se tudta volna meg a/, otthoui állapotokat. — Te Gábor — szólott oda egyik kenyeres pajtásához mig az éjszaka a legények Alsó-Köt! alatt kihúzzák a hinavasat, megteuDOd-e, hogy veb in eljönnél Igy kis kirándulásra. A megszólított marcona kinézésű halász megisoritotta a veaeresnek föléje nyújtott ke7.-'I a nélkül, hogy csak egy szóval is kérdezte volna a kirándulás helyét és célját.