Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-07-21

2. PAPAI LAPOK. A pápai róm. kath. hitközség iskoláinak értesítője. Polcári leányiskola. Az értesítő a l'aul Szt. Vince Nővérek iiiternátnssal egybekapcsolt polg. leányiskola­iának történetére vonatkozó adatokkal kezdő­dik. Az intézet tanítótestülete Séger Ágoston apát, igazgató Hein rieh < Iyula káplán, hit­oktatón kivül Stengel Blanka. Seidemann Ali.a. Tolonits Alfréda, Korányi Gizella oki. polg. isk. tanítónők ás OtetJ Mária irgalmas nővérekből állt. A zenét Csiiknyuy Laura k. a. világi ta­nítónő tanította. Folytatólag a tananyag, a taneszközök szaporodása, majd az isk. évről szóló tudósí­tás kővetkesik. A beiratások alkalmával 50 gyermek közt BBS könyv osztatott ki, s oélre Nigtr apát 90 frtot adott. Mult év dee. 23-án „A széj) szeretet anyja­* cimü karácsonyi da­rálót adták e|ö a növendékek, niit a szegények ko/.ti ruhakiosztás előzött meg, midőn 14»> gyermek lett megajándékozva. \'aryyas Endre tanfelügyelő 1 és SS isk. széki tagok többször látogatták az intézetet. A lefolyt tanévben a város 300- és a takarékpénztár l(»(t frtot ado inányozott az iskolának. Beiratkozott az 1 IV, osztályba t>9, az év végén maradt t>2 növendék. Előmenetelre nézve 18 kitűnő, y jeles, 19 jó, 14 elég és 2 elégtelen. Elemi leányiskola. Tanítónők voltak: >'<irnay Kinerika. Mazur Flóra, Kuglit* Regina irg. nővérek és Kisfaludy Margit világi. Az 1. parallel és a 2.—4. osztály­ban az év elején 434, az év végéit 399 növen­dék volt;előmenetel sz«riut: jeles 109, jó IBI. elég BB, elégtelen 81. Az elemi leányiskola is internátussal volt egybekötve. I. II. ismétlő iskolát, összesen 180 tanuló­val, egy-egy irg. nővér vezette. A kisdedóvóba járt 68 fiu és llő leány, összesen 183 gyerm-k. Elemi fiúiskola. Két hiteleinzön: Kálmán József káplán és .Ve/// Angyal fr. ál. papon kivül a tanitótes­tfllot Tauber Sándor igazgató, II' innig Gyula, Mát: József, Vinter Gyula, Varga József rendes* és Guál Ernő, I'roszt Ignác segédtanítókból állt. Az I— III. parallel és a IV. osztálynak a tanév elején 449, vég'n 37!» növendéke volt. Előmenetelt illetőleg jeles 42, jó 140, elég 98, elégtelen 99. Az ismétlő iskola 2 tanfolyamát össze­sen ,5 liuval 2 tanító oktatta. FÜRDÓ-ELET. Győri fürdőiével. — Győr, 1895. jul. 20. Tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjának e hó 14-iki számában ké­relmet méltóztatott intézni az olvasó közön­séghez az iránt, hogy az aratásról a lap szí mára tndósitisokat küldeni szíveskedjenek. A kérelem nem let! pusztában elhangzó. Kn szívesen eleget teuuék neki. Bejártam vá­rosunk valamennyi utcáját, bog}' az aratásról sikerült és kellőleg tájékozó tudósítást küld­hessek, de az utolsó utcánál jutott eszembe, hogy hiábavaló munkát végeztem, mert már baszadika van, ergo elseje régen elmúlt. Meri városon aratás csak elsi jén vau. él pedig min­den hónap elsején, ugy telén mint nyáron. Bi­zony furcsa valami. Ekkor arat a hivataluok­sereg és közvetve ekkor aratnak a szabók, suszterok stb, bár gyakorta megesik, hogy nem aratnak szegények . . . Cfllönben ezt Pápán is jól ismerik. Te­hát a györvárosi aratasi tudósítás helyett egy ugyanoda való eredeti fürdőlevéllel szolgálok. atert Győrött is van ám fürdő, nemcsak Pápán . . • Nem csupán a papaiak dicsekedhet­nek azzal, hogy a Tapolca lassudan folydogáló, hüs vizében lubickolhatnak, de mi győriek is bízvást elmondhatjuk, hogy négy folyó szelte városunk . . . Ebből mindenki mindent megérthet, csak az nem, a ki még soha egyebütt nein látott vizet mint a — kútban. Ámbátor ott is lehet fürdeni; nem ugyan magában a kútban. Azért nem kell kicsiny leni ízt sem. Jó a kicsiny alma is, ha nagy nincs, - ergo jó a kád avagy a bordófeuék is, ha más nincs. Csakhogy, bocsáuat, eleve ki kell jelen* benem, hogy az mar mégis plusijuam szerény­telenség volna, ha valaki ily.-n fürdőről irua levdet t. Szerkeszti"' urnaK — azon célzatul, hogy azt mások is elolvassák. A ki megpillantja a levél címét, bizo­nyára nem kevéssé fog megütközni azon, hogy Győrből is leli (t fürdölevelet irui ? ! Hát mióta lépett GyŐr a Balaton-, Tátra-, t>- és Uj-Tátra ­s a jó ég tudja, miféle Füredek díszes gár­dájába? ! Megmondom tehát; nagyon egyszerű. Abban a szép gárdában Győr már régen benn VoU. Benn volt talán a világ terem­tésekor, mikoi még Füredek valószínűleg néni is létestek; mert itt hajdanta olyan tágas türdö volt. hogy párját ma is sokáig kellene keresni. Tudniillik: Pannónia derült ege alatt valaha tenger volt. I>" kinek a hibája most már, hogy „volt u tá lett az, a minek ,.van"-nak kéne lenni ? Kinek a hibája, hogy eltűnt innen a nagyszerű fürdő ? Kinek a mulasztása az. hogy csak négy fo­lyócska maradt itt a — t n uger nagy vizéből?... Azért vagyok bátor ezeket kérdezni, mert én nem tudom. Igy van éppen Pápa is, mégis azzal a kü­lönbséggel, hogy ott még kevesebb maradt. — Lehet, hogy nagyszerű csuda történt, midőn a viztenger Pannónia derült ege alatt porten­gerré változott . . . Idővel minden elenyészik, eszembe jut a szomorú valóság. Alóla nincs kivétel. „De ak­kor elenyésznek még a folytunk is egykoron !" kiált tel az önzetlen, jó ős, kiről elmond­ják majd a késő unokák, hogy e dicső ös nem­csak jelenének, de a jövőnek rejtélyes problé­máit is megoldani akarta . . . Bizony elenyésznek a folyók is : csak a helyük marad meg, — vagy az sem. Itt toly­dogáluak most megcsappanva az óriás töltések között, melyeket talán az enyészet meggátlása végett készítettek a „nagynevű elődök.' 1 — Uh igen ! Az enyészet meggátlása végett, hogy a négy folyó valahogyan el ne szabaduljou és itt ne hagyjon bennünket! . . . Azonban most veszem észre, hogy a für­dőről még keveset írtam ; csak annyit, hogy van. Vau bizony még pedig nem is egy, — töbli. Hogy milyenek, röviden elmesélem. A mint már előbb is tisztelt Szerkesztő urnák említeni szerencsém volt: négy folyóuk Sokszor fogták el futó betyárok is s egész éjszakákon át vitték bekötött szemmel a Bakony rengetegében szenvedő, megsebesült szegény legény khez, kenőcsei lerakása után artán visszavitték oda, a honnét elhozták. Ez okért nem volt sátán feltűnő, ha Bernát atya - Í éjjelt nem (öltött a kolostor cellájában. Történt egy alkalommal, hogy a herkulee­• erinetii barátot hiába várták vissza a próba­házba: elmúlt I napja már, hogy Utoljára látták; nyilván azt hitte a jámbor provinciális, hogy Valahol a hegyszakadékokat niászsza, vagy valamerre súlyos betege korul tölti az időt, elmaradása lelett nem nyughatatlankodtak. De mi ion a napok egymás után elteltok anélkül, hogy Bernát páter megérkezett volna, a coadjutorok összeültek s tanakodtak, nem jó volna-e az eltűnt testvér keresésére aftiliálta­kat kiküldeni? A kiküldöttek bejárták a mániái és sza­badi-i hegyeket, behatoltak a rengeteg sűrűjébe Veszprém fölött, ősssekóborolták Csákányhe* gyet, Bocsárt, de az eltűntnek nyomára sehol sem akadtak. Utoljára aztán valami szerencséi leuséget sejtettek s az eltűnt társ lelki u ivéért naponkint felzendült az ima a kolostor egy szerű templomában. <Mt. a liol a birs „mester-gerenda' 1 van, .iz almádi hutái széli béres-lakásban, a mely ko rabban Osáffrla volt, törtenetünk idejében a FelaŐ-Balatou vidék balaw-kolóniája állott; igeu ízléses iakáasal, a legények számára ta­nyával s kát pajtaaserB épülettel, melyekben óriási hordókban a nyáron át fogott felszárított s félmáxsánkinl zsineggel összekötegelt szári­tott-hal állott raktáron, várva a hatalmas mu­raközi kocsikat, a melyek aztán a felmássált halat böjt idején Csáktornya vidékére és Hor­vát iírsségba szállit ották, l'óka András vaaares lakta ahalász-házat fiatal feleségével, kit alig néhány éve hozott haza Xaniái'liliól, mert a főbérlő, az öreg Dissnósi, — a mai I tisznósiak ősapja — Ti­hanyban tanyázott, kezén levén nemcsak a berényi-eörsi, de a füívd-tilianyi juss is, me­lyet meg a tihanyi barátoktól birt bérben. Hogy a tavaszon torokgyikba esett a Pó­kái'k kis gyermeke, Bernát atyának sikerült a kii gyermeket lencseszem nagyságú kékkövei meggyógyítani; ettől kezdve ugy a veaeres. mint ifja felesége hálásak voltak a barát iránt s ragaszkodásukat a rendház többi tagjai is megérezték, mikor a legcsebb fogasok él iQllök bevándoroltak az oszlopos refektóriumba. Alig is mehetett azon a jólelkű barát, hogy a hálás OSSládot — ha csak pár percre is meg ne látogatta volna; ilyenkor aztán a bő reVerende* zsebből elokerüit egy-egy csomó kalmusz gyö­kér, minek nagy bővében vau a barát-lakási csendes völgy. Húzások alkalmával, mikor a „tanya'-kai, sorba szedik, napok számra a viz hátán élnek I Balaton ez egyszeni gyermekei, olykor c!y­kur Vetődik csak ki közülük egyik vagy in isik, hogy a fogyatékán levő olajat, vagy dohány­szükséget pótolja. Bő alkalma nyílott ilyenkor a szent era­i írnek arra is, hogy a menyecske lelki baját vegye kúra alá, a mi, hogy nem sikertelen fá­radozás volt, onnét lehet gyanítani, hogy Ber­i it páter oly pontosan értesült e kórtünetek megérkezéséről, akár csak ördöglége b-tt volna, a ml ugyan egy kissé merész feltevés olyau emberről, kit még világi útjában is, mint misz­tikus köd , körülvett a tömjénfüst. Denique akár honnét eredt ez a csalhatat lanság, Bernát páter birtokában volt annak s hogy sietett ki­használni azt, az kétségtelen. Mint minden alkalommal: ugy itt is az tudta meg a dolgot legutóbb, a kit legköz­vetlenebbül érintett. Már széltében beszélték az alacsony házak lakói Bernát páter gyakori látogatását a halász-házban, még Póka András urain nyugodtan szívta pipáját a nagy ladik orrában s ha az a siheder halász oda nem rö­hög orra alá s megjegyzéseket nem tesz a kúrát illetőleg, tán soha se tudta volna meg a/, otthoui állapotokat. — Te Gábor — szólott oda egyik kenye­res pajtásához mig az éjszaka a legények Alsó-Köt! alatt kihúzzák a hinavasat, megteu­DOd-e, hogy veb in eljönnél Igy kis kirándulásra. A megszólított marcona kinézésű halász megisoritotta a veaeresnek föléje nyújtott ke­7.-'I a nélkül, hogy csak egy szóval is kérdezte volna a kirándulás helyét és célját.

Next

/
Thumbnails
Contents