Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-07-07

wii. évMf*m, '•in. s/am Pápa. 1*495. jiilíus 7. PÁPAI LAPOK l'ápa \aros hatóságának os lol>l, papai, g pápa-vidéki egyesületnek megválasztott kü/.löine megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőset: Jókai Mór utca 069., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Uyula papirkereskedése. Főtér. Laplulajiloie di". Keuyvoswy lerem Felelős szerkesztő: Körmend) llólu. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, bol is a hirdetések a legjutáiiyosabban lékeiéinek^ •. ^ A lap ára: Egét* évre6 Irt, félévre8 irt. negyedévre 1 Irt 60 kr. ügyes szám ára ló kr. Olvasóinkhoz. Az év második negyedének lejártával felkérjük igen tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk iránt tanúsított jóakaratú támogatásuklián s becses pártfogásukban bennünket továbbra is részeltessenek ; kérjük egyszersmind a^on tisztelt előfizetőinket, hogy a kiknek .lefizetésük lejárt, azt megújítani szíveskedjenek, nehogy emiatt lapunk szétküldése fennakadást szenvedjen. Lapunk, mint eddig, hií szószólója lesz ezután is a közügyeknek; városunk és vidéke lakosságának érdekeit mindenkor szem előtt tartandjuk és komoly törekvésünk az lesz a jövőben is, hogy a közérdek előmozdítására munkálkodjunk s laputik ugy szellemileg, mint irodalmilag a kor színvonalán álljon. E nemes és magasztos célt azonban csak ugy érhetjük el, ha közönségünk becses pártfogását továbbra is bírjuk. Előfizetési feltételeink murádnak a regiek. Hizafias tiszti leltei A „Pápai Lapok" szerkesztősége. Aratnak. . . . Megpendült a sarló, megsuhant a kasza

; — aratnak . . . kaszálnak. Az aranykalászok ringó tengerét sivár tarló váltja fel kopáron, mint I temető, melynek keres/tjein ;tz sfvészel h>M\adása, — ez elmúlás elégiája lebeg. Megkondult a leszámolás órája: mit vetettél I mit arattál I mert a ki mint vet, agyarat, A munka verejtékével harmatozott göröngyök nem szoktak hálátlanok lenni. Nem ! Kz a vértől ásott, ez az acéloktól meghasogatott édes hazai föld jó anyai keble nem hagyja éhezni az ő gyermekeit; barázdáinak redöjéu keresztül megérzi az árvák hulló könyét s a szorgalom kiizzadt gyöngyeit és nem csalja meg a benne bízókat: többszörösen vissza adja a/, ehetett magot, Áldás e földre! áldás a munkára! Szeressétek ezt a földet, a mely nem hágy el titeket — ha ti őt el nem hagyjátok . . . mely el nem árul titeket, ha ti el nem áruljátok őt. Átkozott legyen az, a ki édes anyját megtagadja . . . elárulni képes. Nem anyánk-e ez a haza f nem anyánk-e o fold nekünk, melyen a négy folyam dagad, melyet a hárinasherc körit \! Kz adja a fürtös borágat, ez adja az aranykalászt ... ez adja a bölcsőt, — koporsót ... ez ápol, s majdan ez takar. Szeressétek ezt a földet, szeressétek ezt a hazát, miut jó anyát I jó gyermek . . . s hogy boldog legyen az anya. hogy boldoguljon i haza. szeressetek egymdsi hiveu, mint igazi jó testvérek. N" Bestétek, ki mely Istennek áldoz. - mit hisz, - kiben bilik, és kit követ: csak a hODSserelemoek szent oltára legyen mindenkoron szeplőtelen | Itt hulljanak le a válaszfalak! . . . ohadjanak egygjé az istenek! . . . előtte ifjú — vén, gazdag - szegény, Öleikének édes testvér gyanánt, Ne hagyjatok el hűtlenül e földet: bár kincseket, igéijen más vilagtáj . . . maradjatok hozza hivek örökre, hol apáitok csontja porladoz, hol ezer évnek múltja int felétek . . . hol a bölcsődalt hallgattátok egykor, ott kisérjen ki a halotti ének. .»Szivet cseréljen az. aki hazát cserél!« . . . Aratnak . . . kaszálnak. . . . Az aratás a munka ünnepe, a szorgalom érdemlett áldomása. • 'h! ez ünnep legyen fellegtelet) . . .az áldomás ujabb erűt adó . . . legyen összefűző aranykapoc-i, mit iiOltl szakit szét ármányok \ ihatja. — balsor-) villáma, — dúló fergeteg. Aratnak . . . kaszainak. . . . Kegyen áldás a munkáu, becsület a kézen: mely a rögből a kenyeret tori. Soos Lajos. A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Menyasszony emlékkönyvébe. Hímes mezőn szép szőke lányka ttl : • A mennyre néz égszin szemével S bizony a meddig tiszta lelke száll, Oda szárnyas madár som ér el. Kérdezni jár a csillagok urát: Kernéit boldogságomban bizbatom f Majd boldogsága zálogára néz : „Mondd meg te gyürü ujjamon!" Virágot tör, letépi szirmait . . . „Nem" — szólt az utolsó levélke S nyugalmát a bántó jósiat miatt Álmot rabló kétely cserélte. Sziva szorul, a lelke elborul, Pereg a krtny, zokogni kezd nagyon S könytől ázott piciny kezére néz: Tilgaz, te gyürü ujjamon ? !

u Ns «irj, l>ohó, most vagy legboldogabb, Sok less tövise koszorúdnak ; § majd egyre nő a gond, a szenvedés, Amint virágjai lehullnak. Ha nyomorodban fé»vt kinél a bún 8 hűtlenséghez szivea közel vagyon ! Akkor nézs rá s hallgass szavára majd, Mit mond a gyürü ujjadon ? Dr. ttlay Frigyes. Ördög. — A >Pápai Lapok« eredeti tárcája. — Irta: Stumpf Katinka. Ne ijedjenek meg kérem ! Eu nem az alvilágról hivtain tel Lucifert, hanem igenis a íöldön találtam meg j> irj;it. ki huszártisztnek öltözve a gyönyörű Qécsy Ella imádói köaé tartozik. * A szalon puha szőnyegén áll báli ruhában Ella; anyjára vár, ki még nem készült el az öltözködéssel. Unottan tekint a uagytükörbe, do mosolyog, mikor a sima lap szőke bájos fejét, gyönyörü szabályos termetét visszatükrözi. — Nos, ma ismét hóditaui fogok; do ugyan van-o a sok l*ha fráter között egy is, a ki érdekeinél' — Nincs, nincs. Már évek Óta bálozom és nem akadt senki, a ki tetszett volna! De igaz is; ugyan Ella, hát mikor első éven báloztál, az a kis ka let a — Pista! Ili-z az meg annyira gyerek volt, hogy kikacagtam ... 1

1ondolatait félbeszakítva a mélyen kivágutt derék selyembodrait igazítja j felsikolt, mikor a hófehér szöveten egy ici-pici pókot vesz észre. Ijedten veszi le a kis jószágot — mit tegyen vele? A finom kis állat az érintés által már szétzúzódott, a tcstsziuü báli keztyüu foltot hagyva hátra. — Egy kedves, jó barátom mondta nekem a minap, bogy <"> hisz a sejtelmekben ! Ugyan miért is rázkódtam meg az elébb? Különös egy érzés fogott el, szivem összeszorult, vérem keringése gyorsabb lön eaégyeld magad Ella - hisz te még sohasem ijedtél meg . . . Anyja lépteit hallva a báli belépőt gyorsan magára teríti, még egy búcsúpillantás a tükörbe és elhagyja a szobát. • A fényesen kivilágított báli teremben Ül anyja mellett Ella. Néhány jogászgyerek s katonatiszt émelygö hiselgéseit hallgatja. Egy-egy Ízetlen bókon hangosan kacag. Egyszerié Ella ossz.es figyelme a tetem ajtajára Irányai, melyen most lép be egy magas busz,irt iszt. Hódításhoz szokott tekintetét a ler-in ös zes leányain és asszonyain körüljárta! va. Ellán akadt meg a szeme, féléje megy. A többi udvarló helyet enged az uj jövevénynek; a tiszt az anyát üdvözölve, Ellára nevet, ki a csábító mosolyt viszonozza. Kezét a deli kuszámadnagynak nyújtva szól: — Milyen különös véletlen, mielőtt idejöttem, éppen magira gondoltam SS most találkozunk. — Hounét ez a »i>-re

ue.se t — Tudja arra az időre gondoltam, mikor mi olyan sokat voltunk együtt. Milyen szereli mes is volt maga akkor bálim!