Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-01-20

181+5. január PÁPAI LAPOK. 3. szeténél fogva konzervatív gazdaközönség mezőgazdálkodásának mikéntjét meg nem változtatja, át nem alakítja, és kenyérteruiények helyét egyéb tényezők számára iparcikkek előállithatására má* terményekkel nem pótolja, mindaddig mondom a kenyértermények árának emelkedése csak a gazda elérbetlen vágyát fogja képezni. A jobb termés élvezetében ma még gazdasági válság ugyau nincsen, de csak egyetlen rossz termésű év következzék be. akkor számit hatunk a legiutensivebb válságra. Ha a gazdának pénze nincs, — pedig nincs akkor az ipartermónyek kelendősége is nagyon gyarló, mit az év folyamán sajnosán tapasztaltunk. Közgazdasági előadói ügyforgalmam 18'.i4. évben a köveskező volt : érkezett 115 darab hivatalos jellegű átirat, melyek valamennyien elintézést nyertek. - Küldött levelezésem iktató száma 37. volt. A közigazgatási bizottság 9 ülésél>en vettem részt, — ugyanannyi havi jelentést terjesztettem be, melyek tudomásul vétettek. A kopár területek beültetése, a holt kézen levő erdőkben, folytatólagosan lassan halad ugyan, — de a magán kézen levő erdők kopár és meredek területei a kellő het'ásitásban nem részesülnek. Erdei faipar évenként veszti egykor nagy horderejű jelentőségét, faszén termelés fogyóban, ellenben a kőszénre berendezett mészelöállitási telepek nagy forgalüBQIDal dicsekszenek. A lóanyag minősége keveset változott, középszerű kereslettel, ós tűrhető eladási árakkal. A vármegye területén ló apa-állat mintegy 16 darai, volt használatban, ezeken kivül 63 darai* állami mén 27 állomáson fedezett, — magántenyésztök 8 darab mént vettek az államtól bérbe. Lótenyész bizottságok megalakulvák, leköszönt elnök helyébe tia Hunkár Dénes lön megválasztva A t« nyész mén vizsgáló bizottság határozata ellen tenyész igazolvány megtagadásáért 7 esetben történt felebbezés, melyeket a felebbviteli bizottság elintézett akként, hogy 4 ménnek az igazolványt kiadta, 3 darabnak azonban megtagadta. Az állategészségügy elég jó volt, a nyár folyamán a ragadós száj és körömfájás Haiinibán és Padragon ugyan járvány-zenien fellépett a szarvasmarhák között, de erélyes megyehatósági beavatkozás és al'ami állatorvos segédkezése mellett a járvány terjedése megakadályozva, a kiütés helyén elfojtva lett. A melegebb hónapokban a sertések között orbánc-, szarvasmarhák közt a lépfene fellépett ugyan járványszerüleg és szórványosan, de erélyes óvintézkedések folytán erösebb jelleg.-t nem öltött. Az országos vásárok közül évenként nagyobb rend tapasztalható. Közvágóhidak száma tudomásom szerint ez évben nem szaporodott. A szarvasmarha tenyésztés iránya a nyugati táj felé hajló simenthali és vöröstarka bikákkal leggyakoribb a keresztezés. A juh tenyésztések számszerűen visszafelé tej lödnek, inkább hns, mint gyapjú termelésre v&n a suly fektetve. Sertés tenyésztés nem lett rosszabbá a valamikor hires — de el<:seuevészedett— bakonyi tájsertes javításán* ez évben is lettek _]ó minőségű kanok több helyre beszerezve. Az időjárás egész éven át a gazdaságokra kedvező, leszámitva augusztus és szeptember hónapokban uralgott szárazságot, mely a kaszás növények fejlődésére károsan hatott, ezekből a termés középen aluli lévéu. Vége köv.) — Hozzá szegény. — Szent Isten ! mit csináljak már. Minden második táncra augazsirozva vagyok vele, a többiben pedig viz-á-vija leszek. — El van rontva egész esténk. De még a látogatásokra is meghívtam. — Db ! én ügyetlen . . . — Arcképet is ígértem. — Példátlan vakmerő a mai fiatalság ... — Különben sajnálom, mert bizonyosan tudom, hogy akart volna valamit mondani . . . Ugyancsak szorongatta a kezemet. — Ugy'( a tolakodónak csakugyan volna kedve . . . Hanem üss a kezére . . . — Biz.! rám kedves mama . . . — De hol van Juli ? Juli az ifjabb nővér, egyszer előtűnik a táncolók közt egy negyven évesnek látszó ur karjai közt. Somainé őnagysága gondolja magában : gyengén rakja az ipsze, de urnák látszik. . . . Jön az ipsze Julival. Sarmán gavallér. Parókát visel az igaz, de nyelve is oly sima, mint feje lehet a paróka alattKülönben az ember sohsern tudja, mi rejllietik benn?, már a kérdéses gavallérban. Hátha . . . 'i Teringettét! valódi kronométeren nézi az időt. Miut a fáradt lepke, ueai repül el rögtöu a virigról hanem ott marad még . . . Juli kisasszony félszemmel nézi. Xetn Alcibiadesz, .le fogadni lehet, hogy igen gazdag. De jön az aljegyző is. Erzsi kisaszszony fanyar képet csinál, Somainé önagysága az ipszére árasztja lelkülete összes veröfényét. Juli, az ártatlan rózsabimbó szerényen csak hallgat. Az aljegyző egy túr után esedezik. — Kérem nagyon fáradt vagyok. — Es Juli nagysád ? — En is ! — Parancsol fris vizet — limonádét 1 — Nem kérek ! Jobban tenné ön, ha előhívná az apámat. . . . Tudjuk, hogy vannak apák is. Ezek rendesen a kellő időben jelennek meg. A körülményekhez képest haragosak, mint egy-egy mennydörgő Jupiter. Kiállhatatlan durvák, kiktől félni lehet. Vagy nyájas jámbor öreg urak, kik, ha szólnak : ebédre, thea-estélyre hívnak meg s ha megmozdulunk, szivarral kínálnak meg az étteremben. Az apa megjelenik. Kimért hidegséggel lép nyomába az ifjúnak. Se meleg, se hideg. Még nem tudja mily arcot kell mutatnia. De egy perc alatt értesül mindenről, jupiteri homlokát összeráncolja, szemöldeit fölhúzza, bajuszát rági sálja és hápog. Haragosan mondja, hogy: * TOtXHfcGYGYEL. Karnevál. — hitervitw. — Vig Karnevál herceg, — mint már jelezni szerencsénk volt — legközelebb városunkba érkezett, hogy átvegye zajos birodalmát. A szerkesztőség, általános lelkesedéssál és közfelkiáltással, csekélységemet bizta meg < I hercegségénél leendő tisztelgéssel, riporteri nyelven — az intervie w-val. En — a közbizalom emez elementáris megmutatkozásától, a mint az már ilyenkor szokás, — mélyen meghatva, azonnal gálába vágtam magam I fölfegyverkezve a szükségesekkel papiros, plajbász i elindultam fontos küldetésemnek eleget teendő. (I hercegségének azonban, egy áttivornyázott éjszaka után, éppen mélységes alvással elfoglalva lenni a legkegyelmesebben méltóztatott, s én — miután gyilkos hegyesre faragott ceruzámmal néhány két° ;beesett döfést tettem — a szolgálatt s testörök Utal a legkegyetlenebbül — kidobattam . . . — Hjah! c'est la guerre . . . dörmögtem keserű flegmával, föltápászkodva az édes — de jaj most oly hideg! — auyaföldröl. — Hasonló jókat uraim ! A viszontlátásra holnap 10 órakor! Es másnap, a jelzett időben újra pontosan megjelentem (nem volnék riporter) és újra pontosan — kidobtak. . . Megtörve bár, dj^tőgyva nem, még egy eskeseredett kísérletet tettem, és ez — óh! tapsoljanak és örvendezzenek önök szép hölgyeim, pártaváró hajadonok! — ez az utolsó kísérletem sikerűit! Hogy mért tapsoljanak és örvendezzenek ? —Tessék csak megolvasni a k vetkezendöket: Kopogtattam. — Leányai drága ruhája szét van gyűrve. Meglehet, .alami ügyetlen kaina.-zszal ugrándoztak. A szegény fiatal ember niegyjegyzi, h«>Ry : — 0 volt boldog a kisasszonyokkal legtöbbet táncolni. — Ugy hát máskor jobban vigyázzon. Mindenki nyüjje a maga ruháját. A fiatal ember irul-pirul s bOoeéuatot kér. Erzsi, Juli még mindég táradtak. Az a bizonyos fiatal ember karját ajánlja Erzsinek, hogy egy ülőhelyre vezesse, Erzsi nem fogadja el. A kronométeres ur pedig folyvást szépeleg, mig nem igy szól : — Kedves kisasszonyok, feledhetleu emlékű előttem ez éj. Nagy köszönettel tartozom feleségetnnek. hogy kevés időre elment vidékre szüleihez. Somainé önagyságának arcáról kézzel lehetne leszedni az ingerültséget. Az apa nagyot hápog. Juli fejszédülést kap. Máskülönben az egész táncterem és mindenség forogni látszik. Az a negyven éves ur kiveszi átkozot kronométerét. Mindjárt négy óra! — Menjünk haza, elég volt már a jóból! mordul meg szörnyű steutori hangon az apa. nagyságos Somahidi Somai Ferenc kir. tauácsos és nagybirtokos. — Jó éjszakát az uraknak.