Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-01-20

Legelözékeuyebben s émelyítően édes mosolylyal nyitott ajtót a tegnap még oly harcias keiivü s általam éppen nem elöuyösen ismert testőr. Nem tudott azon­ban eltitkolni egy halovány gunymosolyt sem a pimasz, látva össze-vissza karmolt ábrázat ómat. A következő percben megeredt köz­tünk a párbeszéd ilyeténképpen : A herceg : — Kutya idő vau ! Én : Tigris idő ! ! (Akkor szakadt kérem szépen, a nya­kunkba az a rengeteg áldás, a mely most, hogy e sorokat rovogatom, kedélyes csi­csergéssel csörgedez bele a eéaleltneég örök Óceánjába! ... A kevésbbé regényes haj­lamnak kedveért megjegyzem, hogy ezen gyönyörű költői kifejezés közönséges nyelven — Tapolca.) Ö: — Hanem azért tavasz van. Kn: I 9 ő : — A leányok szivében. Én : — I »tt igen­li : Virágot tavasz, nyiluak a szép reményvirágok • Ku ; — Nyilnak-e ? Ö: De mennyire. — ()n ismeri azt a bizonyos jó kaszást, a ki van olyan le­gény, mint a másik, és vág olyan rendet mint az. De ha mindketteu neki állnának is, még sem tudnák leka-.zálui azt a ten­ger sok virágot, mely az én birodalmam­ban, most, hideg tál vis idején, bontogatja kelyhét. Hjah az én birodalmam ! . . Kn : — Kár is volua értök, ti: — Mond valamit, a mennyiben az idén Amor kenyeres pajtásommal egyet­értve elhatároltak, hogy jobban lógunk •(nagysága belekapaszkodik az ö kedves térjébe egyfelől, Krzsi másfelől; Juli pedig belekapaszkodik mamába és megindulnak . . . — Megyek kérem és elhozom a fel­öltöket. — Csak tessék rám Matti mordul meg az apa. Szabad nagyságtoknál tisztelete­met tenni V — Nem fogadunk látogatókat. Es az igért arckép ? . . . — Ígéretnek marad . . . . . . Egy báléj megint a többi után siker nélkül elveszett. Senki és semmi! Boldogtalan csalódások . . . ! Az összerongyolodott báli ruhák ott bevernek a szobában, mint valami meg­tépett zászlók, melyek nem lobognak győzelmesen. Krzsi, Juli sir . . . ((nagy­sága a cselédeket ugyancsak korholja : az apa pedig a nagy kontók mián a keres­kedőket és a szabókat átkozza. — Na, de nem baj ! mondja Erzsi Julinak : koketirozni fogunk megint a katonatisztekkel, a kik mindig ablakunk előtt sétálnak . . . Legalább meg lesz régi szórakozásunk . . . vigyázni, s nem hagyjuk ezeket a szép virágokat a dér által oly nagy mérték­ben tönkre tenni, mint p. u. tavaly. Kn : — Ez közönséges nyelven nemde azt jelenti, hogy llymen-rovutunk az idén nem lószen hasonlatos ama bizonyos hót SZŰK esztendőkhöz ? ö : — Ugy vau — monda álmosan s visszavonulván, mély álomba merült. . . * íme t. hölgyeim az örömhír, a miért tapsoljanak ós örvendezzenek! Hanem nagy örömükben, kérem a jó szivüket, gondoljanak az ón szép-önökért összetört oldalbordáimra is. . . Jegyzet. Szíves könyöradományokat (p. u. egy résztvevő so baj, egy kedves mosoly .. . stb . . .) szerencsétlenül járt munkatársunk szá­mára a legnagyobb köszönettel elfogaduuk és nyugtatunk. Szerk Nem oda Buda, édes SzerkesztöUram! Ha már éppen akadnak ily értelemben könyörületes szivecskék, majd csak elfo­gadom adományukat s;> ját kezűleg. — Közvetítők kizárva! Pajkos. Városi közgyűlés. - 1X94. jan. ». — líendkivüli közgyűlés volt ma dél­után 8 órakor a. városnál. A gyűlés, me­lyen mintegy ti(t s néhány v. képviselő vett részt, i szokás szerinti modorba u folyt le. t. i. ugy. hogy ha egyik-másik képviselő fel nem szólal a végett, hogy tulajdonkép mi is lett a határozat: hát bis mi sem tudnánk referálni. A fel­szólalásoknak az a haszna meg is lett hogy a gyűlés lefolyásáról a következő­ket írhatjuk : Qsvald Dániel polgármester a gyű­lést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesí­tésére llanaa r Béla. Fischer Adolf, dr. Klugt Endre, Körmendit Béla és Kreisler .Manó v. képviselőket kéri lel. Ezt követte a mult ülés jegyző­könyvének felolraaáa*, mely helybe ha­gyatott. Lampertk Lajos főjegyző jelentette ezután, hogy dr. Mathia János elhunyta folytán a ririHsss közül a sorrend sze­rint követkéz'* tag dr. Fcremzif Bernát hivatott be | képviselő testületbe; to­vábbá, hogy Zimmermann János a 600 frt é\i járulékot a városnak megküldte, mit l közgyűlés éljenzéssel vett tudo­másul. /. Meyhizottal kijelölő virilis-ké/iviselök nécjeggzékét tudatéi alispáni értesitvény. Tudomásul vétetvén, a névjegyzék összeállításával főjegyző bízatott meg. 'J. Sör- él viasz-utcai lakotok kérvéni/e utcájuk kocsi- és gyalog utjának jő karba he­lyezése iránt. A jelzett utak az aszfaltmakadám létesítése alkalmával, a főutcán nyerendő kőanyagból toguak helyreállíttatni. .')'. Séhman (labor v. ké/w. inditvánipi n vidéki fuvarosoknak midőn ezek a hehp heli iparosokat u vásárokról hazaszállítják ­kövezetvám alóli felmentése tárggábnn. Mivel a kezelöség az ellenőrzést ki­vihetetlennek találja és a városi tanács sem tud a kellő megoldásról gondoskodni, az áll. választmány a felmentést megjavasolta. Persze pro és coutra dikciók követ­keztek erre, meglehetős éles hanggal: mígnem a vitának Mészáros Károly köz­vetítő indítványa vetett véget, mely sze­rint az egész ügy a kövezetvám kezelő­séghez utaltatott tanulmányozás és javas­lat tétel véget t. /. Feleiéelei W. közmivelödési eggtet fel­h'rásii az eíjglethe lépés, vagg némi adomány iránt. A megkeresést, miután az uem a városnak szól, a napirendről levették. 5. (rőzfertőtlenitő készülék beszerzése iránt előterjesztése a v. tanácsnak. E tárgyban a tanács kiküldött tag­jai azon értesülést szerezték, hogy a ]\ T alser-t'é\e mobil gözfertötlenitö készülék iü2o frt) teljesen megfelel a célnak; de mielőtt ez beszereztetnék, több városnak megkeresését rendelte a közgyűlés az iránt, hogy e készülékről saját tapasztalataikat velünk közöl|ék. 6. A város tulajdonát képesé meili/ges kertekbe honnutC magánosok apróbb kertjeinek megvétele. Kellő számbtn a képviselők nem jelenvén meg, 15 napos ujabbi közgyülé határidejéül febr. ü-ére tüzetett ki. 7. Aszfaltmakadám létesítése tárgyaltán az aszfalt r.-társasággal kötött s:eczödrs. A v. pénzügyi bizottság által módo­sított szerződést. — mely módosításokról, már lapunk mult december hóban cikket is közölt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Korcsolya-bál. — 1S94. jan. IS. — Városunk és vidéke fiatalsága által a koresoli/a-egiflet javára ma rendez, tt bál nagyszámú elekelö közöuséget hozott ösz> sze a ,.''////•• szállodának csinosan díszí­tett táuctermébe. A helybeli ós a vidéki intelligencia találkát adott ezen este egy­másnak, hogy a korcsolya-bál ok hagyomá­nyos, szép sikerét még fényesebbé tegye. Korcsolya-báluukhoz fűzött reméuye­iuk ez évben is megvalósultak, mert elite­bál volt az : bár az izlés és elegancia mellől most is száműzve lett a fesz, de helyette a kedélyesség ülte diadalát. En­nek behatása alatt vetem papírra én is báli tudósításomat, a következőkben: A tánc a világ népeinél mindig a szikrázó kedv és mámoros elragadtatás* kifolyása volt. A görögök is a/t hitték, hogy isteneiknek akkor lett zajossá és igazán derültté olympi lakhelye, midőn Apolló zeuójére, Aphrodite szédítő moso­lyára a < iratiákkal táncba vegyültek a többi istenek is. Avagy a mi bálunk­ban is nem szereteti, inéltó, bájos nőink csábító mosolya ragadta-e fel táncszenve­délyünket, hogy aztán egész odaadással ós fáradbatiau buzgalommal áldozzunk Terpsichorén«k ? Kevéssel 9 óra után kezdett gyüle­kezni a díszes közönség; |Q óra el ött pe­dig már táncra perdült az ifjúság és a sok ragyogó szem, mosolygó arc gyűjtő hatása alatt felébredt a csapongó, víg kedv, melyet nagyban fokozott a vidéki fiatalság több tagjának jelenléte: persze a mi saját huszártiszti és civil gárdánk is kirukkolt a koresolya-egyleti zászló alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents