Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-06-09
I. PÁPAI LAPnK. 1895. juuius 9. tatai él ennél fogva, hl valamire nem szabad báatartásunkban biitoasn számitani. ugy ;./. a fogyasztási adó jövödelem Nevezetes és örvendetes eredményi látónk i marha levelek kiállítási dijainak :i77.os krral történi emel* k édesében. Kz az emelkedéa azt bizonyítja, hogy az 1894 évi marha forgalom vásárainkhau S -IHioo (Utal volt nagyold), mint az elóV' években. A járda burkolat einen befolyt 46t6 frt 04 kr töbletre már lentebb rá mutattiiiik. itt csak íamételjQk, hogy ej az is;i4. év berételét nem képezi, hanem mint maradvány 1SÜ3 érről lett áthozva I ebb 1 1894. évben az 1 sí»3. évi tartozásra 8809 frt 08 kr kifizetve is lelt. líendkiviili bevételekre el 'irányzott 800 Irt helyett 6599 írt 12 kr, tehát 5799 írt 12 kiral több folyl be: többit a vízcsatornák ára. az asztalt társaságtól a neki szállított kavicsért befolyt vételár, az italmérési állami jövedékből való részesedés, mit az államkincstár adott a városnak, keletkezett. (Vége köv.) Tanév végén. Még néhány nap van bátra a tanévből, megkezdődnek iskoláink mindenikében a közvizsgálatok s azután az itjuság elszéled, hogy a nyári szünidőben kipihenje fáradalmait s erőt gyűjtsön a további munkálkodásra. Különösen a szülök tekintenek várakozással, aggódó reménynyel a tanév vége elé, mert a közvissgálstok és azok eredménye mutatja meg leginkább, hogy milyen sikerrel végezték gyermekeik tanulmányaikat i mily mértékben kamatozott azon áldozat, melyet az itju nemzedék nevelésére fordítottak. Az iskolák szellemének befolyását a serdülő itjuság lelkületére nem akarjuk ki> m< Ini ezúttal, tisztában van azzal ma minden-, osak némileg is művelt egyén, s e tekintetben vá rosunk kösönség* nemcsak nyugodt, de büszke is lehet, mert iskoláink a nemzeti szellem és törekvések valódi mintaoaarnokai, hol a külömbösö tudományok mellett a hazafias érzület is beoltatik a növendékek fogékony lelkébe, laagáról az eredményről, mely a ssorosan veti tanitá* körül éretett el. nem kívánunk asólani, a m mnyiben talán ez még korai volna a vizsgák megejtése előtt, de a tárgy és az idö épen alkalmas arra, hogy megemlékezzünk pár •sóval a neirlénrűt, mely a paedagogusok állítana szerint is bír annyi fontossággal az iskolai életben, mint a tanítás, melytől lényegében el sem választható. Ks a nélkül, hogy állításainkkal valaki •dien vádat, emelnénk, es uem is a helybeli vissonyokatctekinve, de ciltn1dito$éáfban szomorúan kell elismernünk és kijelentenünk, hogy korUokban az iskolai nevelés egyre jobban hanyatlik, ke/. I másod-, vagy harmadrangú dologgá sülyeilni, alig, vagy nem is törődik vele lenki s innen van, hogy a fiatalság jó része olyan társadalmi hibákban szenved, melyeket a mily sajnálattal, ép olyan elitélöleg is kell tekintetűink. Manapság egy serdülő, 16 — 17 éves gyermek az utolse» divat szeriut öltözve, nagy bottal, szivarral jár a kávéházakba, pöffeaskedve adja az urat, kiséri a nőket s szemérmei uem ismerve mulat a frivol és drasztikus éloekea, talán akkor és ott, a hol a felnőttek pirulva hallgatnak el. Az ember igazán nem tudja nevessen-e inkább az ifjak éretlen és visszataszító lom égésein, azon a tolakodó neveletlensógen, melylyel arrogálják a tudóst él a nieg.ett embert, vagy szánalommal viseltessék íráatok jövendő sorsuk miatt, mely később annyinkat kergeti a meghasonlás, az életuntság karjai köze s oly megiöbbentö nagy százaléknak adja közülok kesébe a fegyvert, hogy szabaduljanak az élettől, mely teherré válik számukra, mihelyt komoly él nehés munkával találkoznak. Az itju korra-, sőt kimondjuk egész határozott bisonyoaággal az iskola; élei elhibázott neveléseié lehet vissssvinnl a legtöbb as renoaétlsn társadalmi elsüllést és bukást, mert ha az iskola falai között nem tanulja meg valaki a komoly, lelkiismeretes munkát, az illő szerénységet, a vágyai fölött való uralkodást, önmérsékletet, mások iránti tiszteletet, as életben már osak keserű szenvedések árán tanulhatja meg s ezeknek elviseléséhez lelki erő kell, a mivel ö nem rendelkezik. Valóban itt van és elérkezett az ideje, hogy az iskolai m pelétre nagyobb gond fordíttassák az eddiginél azok részéről, kikre a ssfllök gyermekeiket bízzák. Mert egyetlen apa sem azért küldi fiát az iskolába, hogy az folyton iz utcán sétáljon, korcsmákat bújjon s léha pöltészkedésével maga iránt ellenszenvet keltsen, hanem azért, hogy végezze kötelességét, tanuljon, hogy idővel derék, a társadalomnak hasznos ás tisztességtudó tagja legyen. A dohánygyári munkásnők junialisa. — 18'Jö. június 2. — Pünkösd vasárnapján este. az idén a legelső izben élvezhető, kellemes tavaszi estén tartották a helybeli dohánygyárnak muukásuöi ez évi első tavaszi mulatságukat : junidlifukat, a vasúti indóház mellett fekvő vendéglő kerti helyiségében. Mintha még az ég is kedvezni akart volna a reudezöségnek, mert mig ez a zöld gályákkal és zászlóikkal szépen feldíszített kerti helyiség »t a száz meg száz különféle sziuü lampionnal világíttatta be, addig a magas égboltról az ezüstös hold mélabús sugarait és a csillagok milliárdjai tündöklő lényüket bocsátották le a mulatókra, majdnem feleslegessé téve a mesterséges világítást. Ugy látszik azonban nemcsak a szép est okozta azt, hogy oly sokan jöttek a mulatságra, mert vonzotta és csalta a közönséget maga az estélyt rendező munkásnők szép, nagy gárA süket Schmidt boltos háza előtt künn i'l't a gazda a riadalmas Kiilop Istvánnal beszélgetve. Riadalmasnak nevesem Fülöp Istvánt, bár megeshetik, hogy valaki sokalja est a jelzőt ; de én ugy hiszem Fülöp István méltán megérdemli, mert nem kiáltott nagyobbat a had verő hős, mint ö, midőn a síiket Scnmidtnek valamit szép csend, gen megmagyarázott. Akkor is oly hangon, mely elhallatszott egészen mihozzánk - padig a két templom között nem csekély a távolság súgta a fülébe: — Ugy-e megmondtam Schmidt BT, hogy a Bodor örökség nem marad soká az örökölök kezén. Lém Malla Béni is k,ko| ott belőle, most meg itt jötl a második. Hejh csak i^a/ az, hogy „ebül gyűlt vagyounak ebi! kell elveszni." A boltos bólintott egyet rá fejével, ö pedig, miutlia megdönthetetlen igazságot mondott volna, nagy önérsettel taszitotta zápíogra pipáját ós hazafelé indult. Pedig dehogy volt igaz mindaz, a mit mondott. Igaz, hogy cigánysággal, csalással szerezte Ho lor Pál a nagy vagyonát, a mit két rokonára hagyott, sok özvegy és árva keserves sirása, nagy átkoiódása kisérte a sírba, de nem ez volt a hiba. Kos-/ gaada volt Mohos Mihály : de Istenem, hogyan is értett volna a gazdáikod,is. hoz. mikor urnák nevelték. Ott járt-kelt a ház mögött levő kertben kora reggel óta, alig vette azt is észre, hogy megeredt as cső. Hanem akkor, mikor m a perdült a dob, ugy a szivébe nyilalott valami, hogy a BSems is könybe lábadt tőle, ugy felriadt merengéséből, mint a nemes vad, ha 1 | reveszi a vadász közeledését Ott állt egy da rabig utmán, halántékairól Morgott az izzadság IS miéből hullott a köny és a szive */ tele volt véghetetlen keserűséggel. Végre megindult s mig nag)' léptekkel mérte végig öntudatlanul a kert sáros útját, lelke elé idézte egéss elhibásotl életét. Szegény kovács mesterember volt az édes apja, de mégis urat akart a fiából — bár ne tette volna, megkuporgatta a filléreket, megvonta magától a betevő falatot, csakhogy fiának legyen. Bs a tiu tanult. Büszkén emlegette az öreg kovács, hogj letette a papi vissgál és elment valahova messze vidékre káplánnak. Ks ö ezt az áldott jé) apát a sirbs vitte Bgysser évek multán ssomorn kir jött a herényi kováosmühelybe, hogy az imádott Hut valami nagy hiba miatt nem is jó arra emlékesni megfosstották a papi hivatalától. Kin telj es egy [tár hét volt az a becsületes öreg embernek, tűrni az irigy szomszédok gunyuiosolyát, hallani, hogy mit beszélnek az o bálványáról, mindenéről. Nem is vitte soká, mire haaa került a liu, már csak koporsójára borulhatott, sirba vitte a négyen, A temetés után elúszott az a ki* pénzecske, a mit a két öreg az utóbbi években megtakarított és ekkor ott állt öreg édes anyjával, isemben a nyomorúsággal, dolgosni nem tudott, nem akart, szégycnlettS. De még volt egy reménye. Volt neki egy gazdag nagybátyja, irt neki, hátha megsegélné. A válasz BMgjőtt, de nem az öreg irta. hanem az örökös társ, Hallá Béni. S/ép nagy birtok \o,t az. a mibe ugy váratlanul belejutott. Pompás búzatermő földek a lakat kei t ben, a Bocskay sűrűjénél, saép fia tel vágás a osiesói saéleu, egy darab szolö a Csák völgyben, mely évente hozott lUOQ írt hasznot és ö ezt rövid idö alatt uiiud elpocsékolta. Az a sok civódás a szomszédokkal, a sok perköltség, a takarékpénztári és egyéb kamatok tőnkre tették, a szőlő is elpusztult és most itt áll, egy pár óra és elárverezik mindenét, nem marad egyebe, csak ez a ház a léje fölött, meg egy kis belsőség, de hát ezzel mit csináljon. Osaftlő hajáról, redős homlokaiéi csorgott a veríték, a mint vergődött, kínlódott, minta tőrbe csalt madár. Fejébon egymást érte a sok gondolat, talán ez, talán az megmenthetné, de nem! egyik se jó. Végre utoljára megállapodott egynél. Ez lesz az igazi. A halál ... Es a mikor erre gondolt, rágondolt feleségére és szőke fürtű két gyermekére, a mit annyi éven át elfeledet:. Felesége eladja majd azt a szép hazat, a belsőséget, összébb húzóinak, a gyerekek •! munkára neveli, aztán majd csak megéluek, jólelkű emberek majd csak segítenek rajtuk. Ugy vau, meg kell haluia. Pedig ugy hívja őt vissza minden, az a s/.ép kert, azok a gyümölcstermő Iák, a melyeket maga plántált, maga öntözgetett, meg a feleségében és gyermekeihea valói szeretet. A lelkiismeret is megssólal keblében, azt kiáltja: ,.(iyáva vagy. nem mersz szembeszállni az élet küzdelmeivel 1 ' ; de más lélöl meg a számító ész mutatja a reménytelen jövőt. Kszébe jut az is most, a mire már oly régóta nem gondolt, imádkozik, (iörcsösen szorongatja kezében a fegyvert, lelkéből egy nehéz sóhajtás tör töl, aztán halántékához szorítja a hideg csövet és egy pillanat . . . vége. Kijöttek a takarékpénztári urak a végrehajtóval délután és a süket Schmidt gazdagabb lett a Bodor örökség másik felével, a kis temető egy uj sirhalommal. Darnay Zoltán.
