Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-06-09

PÁPAI LAPOK. 3. ,l.',ja is. A tágas Ii Mt majdnem szükin-k biso­nyalt a vendégek befogadására; a később érkezők helyei alig-alig kaphattak. De vi.lt elég kividről néző is, kik a helyiség két bejé* rat it, a hol a péu/.táruál 4 4 szép munkásnő fogadta a megjelenteket, agy elélitek, bogy na íV nehezen juthatott be csak az ember. Ks nemcsak a bejáratokat, hanem a kért minden oldalét, hol csak bekukucskálni lehet itt, meg­szállta a kíváncsi publikum. Azt nem is em­lítjük, hogy a városból a vasútra vezető uj asz­faltmakadám utmi este 7 Órától kezdve csakúgy özönlött a közöuség és egéai éjiéiig fel és alá hullámzott a sétálók nagy tömege. Nvolc (Jra után kezdett gyülekezni a kö­zönség. Megjelentek a mii lat aagon.: (hsaid pol­gármester, Mészáros rkapitány, Szvoboda gazda­sági tanácsos, Horváth főaaolgabiró, sait köz­jegyző. Woher orod, igazgató. Galamb éa Barthalot ügyvédek, dr. ferenezg és dr. Nyikora orvotok, Berm aller, iiatkovick, a rajtéi kép­viselői is stb. stb. Itt Haat Károly dohány* gvári igazgató és a többi gyári tieitek társa­ságiban egy bosain asztalnál foglaltak helyet s több Órán át szórakoztak a mulatságban, megbámulva a sok szép és fess mnnkásnőt, a kik már nyugtalanul várták a táncot Kilenc óra felé vette kezdetét a tánc, eleinte a fedett táncteremben, de később, kik ido be nem tértek, a szabadban járták víg kedvvel ás tűzzel, Láugó Náci jó muzsikájára. Szönóra alatt a rendező munkásnőket meg. vendégelte a dohánygyár tisztikara és az ét­kezés után nótára gyújtottak a rendező-nők, elénekelve sok szép magyar dalt. melyhez a többiek is hozzásegítvén, egy oly hatalmas karénekben gyönyörködhettünk, melyhes fog­batót még nem hallottak a pápaiak. Szünóra után lett még csak kedélyessé a mulatság, derültté a hangulat. Csárdást a nő­válasz követte, melyben a kedves táncosnők nem fogadtak el kosarat ás nem adtak senki­nek pardont, de felkérték táncra még azt is, kinek kora. vagy tán állása gyenge lábak) miatt sem volt tanácsos a „Keringő"-t járni. Világos reggelig táncolt a liatálság kitár tóan, itjui hévvel. Mígnem a felpirkadő nap letolakodó sugarai véget vetettek a szép mu­latságnak s több gyengéd ajkon hangzott el akaratlanul: „De. kár, hogy már elmúlt!" Bátran elmondhatjuk, hogy a mulatság minden tekintetben kitűnően sikerült és hogy az méltán sorakozik a dohánygyári munkás­nők mult évi mulatsága mellé.fiiismerés illeti őket a kedvel est rendeséseért, melyre valóban büszkék is lehetnek. De elismerési és dicsére­tet érdemelnek a dohánygyár tisztjei is. külö nös»n Parva Rezső és (fűiden Rezső, kik a mulatság létrehozásán sokat fáradoztak. As elért fényes ás sikerdús eredmény oroszlánrésze az övéké. Riporter. Azon easlamá lét. melyet el-,,, idobou akarunk fölhasználni, siirím vetjük, azt azonban melynek fej­lődése a nagy melegek idejére esik, czélszeru ritkább sorokban vetni, ugy hogy esetleg lókapával is mű­veltessék. Igy a nagy melegeket jobban fogja kiál­lani, hozama is akkura, sőt nagyobb lehet, mint a sürün vetetté, azonban durvább, vastagabb szárú takarmányt szolgáltat. A esalamádét kaszálni legjobb akkor, midőn már java virágzásban van Kz időben van benne a legtöbb cukortartalom s a legkevesebb viz, mintegy 90%, mig a fiatal zöld tengeriben kevés a cukor ós igen sok a viz, 9<»° /() a mi már több, mint a mennyi vizet az állati szarvezet megkíván. Természetesen, ha mint zöld takarmányt hasz­uáljuk, ezt az idő pontot betartani nem lehet, s ezen szabály csak akkor lehet mérvadó, ha bevermelui akarjuk. A i-salaniádé tápértéke kevés, befolyással bir erre a használt tengeri fajtája is. A gyors fejlődésü féle­ségek tápdassbbak, kevésbé fásulok, ízletesebb takar­mányt adnak, mint a lassú fejlődésttok, a mi látszik abból is, hogy pl. a tehenek ciinpuiitinó etetése al­kalmával több és jobb tejet adnak, mint midőn ma­gyar tengerit etotituk. Ezen takarmány tőként ssarvaamarhának való. Azonban marhával sem célszerű kizárólagosan esa­lamádét etetni, noha ez azt igen szereti és könnyen is emészti meg, mivel a csalamádé kevesebb szerv­képző táp anyagot tartalmaz, mint a mennyi szüksé­ges arra, hogy az állatok kielégitöou táplálkozzanak­Kizárólag csalamá lén tartott tehenek sok tejet adnak ugyan, de tejük nem jőiztt, igen hig, az ftkr >k pedig ezen takarmány mellett leromlanak. 11a azonban a csalaiuádéhnz herét vagy lucernát keverünk, ez által oly takarmányt nyújtunk állataiuk­uak, mely minden irányban megfelelő. Ha azonban here félék rendelkezésünkre nem állanak, póttakar­mánynyal, mely korpa vagy dara lehet, kell a helyes táparányt megadni. A osolamádé a talajt meglehetősen igénybe veszi. Trágyát igen meghálálja. A vetésforgóban trágyázva, mint az őszi gabona lélek előveteménye szerepel, tíyenge erőben levő, trágyázatlau talajon esalamádét termelni akarni, meddő kísérlet. Nagy szerepet játszik a csalamádó a takar­mányok között, midőn azok termeléséről vau szó. Erről azonban lesz alkalmam a következő számban bövebbeu szólani. Székely István. A zöld tengeri vagy csalamádé. A csalamádé egyike a leggyengébb takarmány léleknek, mégis hazáukbau feltétlenül a legfontosabb zöld takarmány, melyet azért termelnek oly kiterjedt mérvben, mivel a legnagyobb hozamot adja s aratástól késő őszig, vagyis éppen a/.ou idősaakban ad zöld *»karmányt, midőn más féle alig van. Hogy a esalamádét minél huzamosabb ideig le­hessen etetni, ugy járunk el, hogy vetését néhány heti időközökben eszközöljük, vagy pedig különböző fajta tengerit vetünk, melyek fejlődésük gyorsasá­giban egymástól eltérnek, pl, cimpiautinót, székely tengerit, pignolettót, amerikai lófogiU: ezeket ba egy­ezerre vetjük is el, egymás után fognak fejlődni s hosszu ideig lesz a gazdaságnak zöld takarmánya. Mindkét eljárás helyes, s inindkettőuek meg­vannak a maga előnyei, de az előbb emiitett mód •herjedtebb és biztosabb is TOLLHEGYGYEI* A hétről. Rég nem látott jelenségnek voltuuk szemlélői lűukösd első napjának délutánján. A városmajor bon ' féltve őrzött öntöző-kocsik kerültek napvilágra egy évi bebörféitio/tetésük után. Hát biz' nem kis dolog, kérem, hogy újra VÍSSOnt láthattuk egymást. < hullunk is kolcs isen. Bármibe mernék fogódni, hogy s mint mi megbámultuk az öntöző kocsikat, azonképpen tet­tek volna azok is velünk, ha a teremtő nem lett volna oly fukar és nekik is adott volna Szolno­kot. Em esetben azonban sst hiaasük: isstttóuék volna azokat bzégyeuukbeu. f)e most már DOBI Issa miért pirulniuk j hisz a régi osiuerősokot: a Tapol­cát és pár utcát megláthatták újra, két napi sza­badban megjárt atás után mehetünk megint VÍSSBS régi, nyugalmas helyükre, hol egész éven át nem háborítja őket semmi és — senki. A nyári porfel­hőket majd elveri a zápor. * Ad voeoni N öntözés." K/ hi/nuy elkelt volna a jnniálison is, mert mire reggel lett, alig ismertünk magunkra. A legfeketébb afrikai benszulottnek né­zett ki mindenki, kiket csakúgy hamarosan tel 'pi­tettek le a pápai vasúti indóház mellé. Hanem ke/­dem az elején. Juniális, a dohánygyári munkásnők BslataágS volt a vasúti restaurációban vasárnap este. Ezzel, ugy vélom, megmondtam azt is, hogy igen jól, szé­pen és fényesen sikerült a táncvigalom, a minthogy az is. Es hogy in ne történt volna igy, mikor az a sok csinos gyári kisasszony mágnesként vonzta a közönséget, nemcsak a tiatalát, de még «/ öregét is. mert háti „A vén kecske is megnyit.ja a sót!" Szóval léteztek sokan a mulatságon és ha hely ett volna, létezhettek volna még többes is. I te ak­kor is épp oly jól érezte volna magát s ép oly jól niiilatotr volna bárki, mint igy, a ki csak ott volt, un és küuu. Megnézték töblien a juniáligf a vá­rosi notabilitások kozul is. (De már 10 óra mán el­léptek — haza: bizonyára féltek, bogy ha tovább mu­rádnak nemcsak itt, otthon is megtáncoltatják őket.) S klaaSSÍkus, hogy a különben a InjjSBShb rendben és kifogástalanul lefolyt mulatságon éppen egy ur iliseouirozott li«lil oda való jeleneteket. No de spoil­gyát rá! Forintos ur, a táuorondeaő megadja a jelt s táncra perdülnek I párok, majd a ropogós csárdást tiporják, majd az andalgó keringőt lejtik. Beharan­goznak a négyesre is és feláll 24 pár. De csak I 'lik tigura kosepéig ériek, mert Forintot ur ekkor már maga is konfúziót csinál és egy tu/.es csárdás­nál kárpótolják a/ el uem járt ksdrilt. Többen nyilatkoztak ugy, mintha a tavali mu­lattig kedélyesebb lett volna a mostaninál. Mintha u lyányok vigabbau s többet, énekeltek volna a szün­óra alatt és egyik-másik urat töblien hívták volna táncba a mult éviion, mint az idén. Tudja Isten, én egészen meg voltam elégedve az estélylyel. Az igaz, hogy ,jó komponistákra akadtam, kik a mellett, bogy iss/onyii pusztitást vittek véghez a női szivekben, engem is kitűnően szórakoztattak. „TiIS láeiuiit oollsgínm !" Hárman voltak a pajtasok. Első a kis (A'sA'ó's, a ki szemfüles legényke : hol itt, hol ott tünt fel a láthatáron, de mindenütt a szoknya korul settenkedettJ nőtlen létére már is érti, hol a legjobb megpihenni. Másik as aranyos szája es lába Koma, ki csábító bókjaival és gyö­nyörű táncával csinált nagy IHOtierilllgohol a nőknél. Kuloijlieii ha ö nem in Pál, azért tudja mit kapál. Végre harmadik a Bdélis Szomszéd, a ki kekk te­norjával keltett óriási hatást a nő- és hiSBBOSSl körökben egyaránt. <> sem mai gyerek és idővel még sokra viheti. Ebben a kedves társaságban, táuc és pohara­zás mellett, persze hamar elröpült az idő és egy­szerre azon vettük észre magunkat, hogy nemcsak megvirradt, de nappali világosság van. Mint szolid firma, ekkor mar tovább nem maradhattam I elhagy­tam a kedélyes mulatság színterét, hol az ott ma­radtak még javában táncollak tovább. Mint mondják, reggel l órakor aa öreg harang tüzet jelző kongása sem zavarta meg a táncolókat és ha esetleg a anai'k pordáuyi palotájukat nem sejtik tűzveszélyben, bist nem lett vén' vége a muri­nak, melyre sokan kellemesen fognak visszaemlékezni. a Visszaemlékezés . . . Mindig jé. valami kelle­mos dologra visszaemlékezni Da már arra bajosan tudna maga a városház is visszaemlékezni, hogy frontja mikor lett kicsinosítva. Hallatlan, de meg­történt M is B héten. A városház előtt felállított óriási állásiakról már azt hitluk : legalább is '2 eme­lőire emelik fel a városházát. Kisült azonban, hogy csak tataroznak és szebb külsőbe öltöztetik HZ ódon falakat. l'gy hulljuk, épp oly színűre mázolják be. mint a takuréktari épület. Tán tiriciziuusból azért, hogy a városházát is takaréktárnak gondolják l vi­dékiek és igy a vár«s sok heverő tőkéjé t kamatoz­tathassa. Kfilönben a városházái! most aamossk kivül, de belül is nag>' tell'ordulái van. A gazd. WBOOin« lem indott, nem győzi a sok inunkat, a melyet a rá­ros, a tenger icitás folytán reá ruházni kéuyielen. Alig terjedt el a lemondás hire a váfOSboa, már is gombaként bújnak elő a gaz I. tan. á'lásra aspirálók. Kolviiak tchat a kombinációk OTÓSOB. Mi, a sok | á réaó kozul, Bognár v. kepvisoM nral ajánljuk a v. képviselők figyelmébe <» legalább, ha nem is lesz mást, legalább mindig sokat beszél, és a mi ló nem mindig - a Ifcgőht! Szikra.

Next

/
Thumbnails
Contents