Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-05-12

ablakokból kendőket lobogtattak feléje. A vásártérnél a tüz<>lt<>k zenekara játszott, taracklövések durrogtak. A menet a vármegyeháza feté tartott. Ott már óriási közönség várakozott s az elragadtatás hangjai hallatszottak, mikor a pompás menet, élén a megyebeli legények bandériumával, bevonult. A megyeházánál Irijbel y Dezső alispán a következő beszédet intézte a főispánhoz : Méltóságos gróf! Szeretve tisztelt főispán urunk ! A tisztelet, a szeretet s a benső ragaszkodás azon ünnepélyét megnyilatkozásai, n melyekkel vármegyénk közönsége Méltóságodat főispáni székébe törtónt beigtatása alkalmával körülvette, üdvözölte, kedves gyümölcsöket termettek nekünk. Az idő kereke tiz évet hajtott alá. Tiz év egy ember életében ritkán elég idő arra, hogy az illető a társadalomban működésihez biztos alapot szerezzen s azon eredményűvel haladhasson is. Tiz év a közéletben már nagy idő ; a vármegyei életben >gy deceuuium sok jónak és sok bajnak lehet forrása. A közigazgatási teendők sokfélesége, az ujabb időben folyvást jelentkező politikai küzdelmek hatalmas hullámverései a vármegyei közéletet folyton tartó küzdelmekké alakították át. Es mégis vármegyénk történetében az 1X85 — 1895. évekre terjedő időszak a kedvezőbb időszakok kö/.é méltán sorozható. Nálunk a politikai küzdelmek kellemetlen harcai a társadalmi életben maradandó nyomokat nem hagytak maguk után. A küzdő telek a csata után, mint győző és legyőzött fél egymás mellett békésen küzdöttek tovább, a torzsalkodás izetlenségeit nem vitték át a magánéletbe. Igy is van ez jól. Ezen állapot megteremtésében oroszlánrésze van vármegyénk szeretve tisztelt főispánjának. Az ö főúri személyes tekintélye, bölcsessége és tapintata mindig megtalálták a biztos utat a vármegye hajójának alkalmas kormányzásához. A mindennapi, közönséges dolgok posványait figyelmére nem méltatta. — A hol a vármegye javáról, közügyeink fokozatos ós biztos fejlesztéséről volt szó.tett s a vármegye követte. Az érdemeket szerzett férfiak mindig kiváló ügyeimében részesültek. Ö vármegyénknek, őseihez méltó vezére ; ilyen is maradjon. A szerzett tapasztalatok kedves eredményével meggazdagodva üdvözöljük Méltóságodat. Isten hozta közénk, a mindenható Isten tartsa is meg közöttünk soká, igen soká ! ! A főispán sokakat megszólítással tüntetett ki, aztán a megyeházával szomszédos lakására ment. Vidéki küldöttségek. A szomszédos vármegyék és városok küldöttségei szintén megérkeztek e napon Veszprémin* a főispáni jubileumra. Es pedig: hthér megyéitől: Cziráky Antal gróf, Károly János kanonok, Meszlényi Pál földbirtokos, Libits Adolf, József föhereeg ]ószágkonnányzója, Vértessy Jóssei ügyvéd. Kooiároiiimi-yyéböl: Sárközy Aurél főispán, (ihyczy Dénes alispán. Szombathelyi Győző kir. tan., Balogh Kálmán os. és kir. asztalitok, Baranya v Grésa földbírt , Konkoly Thege Lajos főszolgabíró. SoftroHmegyéböl: Simon Ödön főispán, dr. Haán Endre alispán, Hajas Antul főügyész, dr. Siukó Imre c. kanonok, Sugár Sándor, dr Ajkai Béla Tolnomsggébál: Shn"tis':ts Béla alispán, dr. Kämmerer Brno. Győr rá romi iól : Ssili Zoltán tiszti főügyész. Fügbi Ágoston városi tanácsnok. Komárom citrosiíliól: Tátray József kir. tan. polgármester, Szék*s-Fthirvár táróidból: Szeídl Lajos főkapitány, dr. Major Ferenc főorvos. Meg;ye-bál. Este 9 órakor a vármegyeház nagytermében bál volt. a jubiláns töispán tiszteletére, melyről lapunk más helyén referálunk. A disz-közgyülés. Hétfőn reggel 9 órakor díszközgyűlése volt a megyei törvényhatóságnak. l'i'ybely Dezső alispin megnyitotta a gyűlést, mire Vojdu Ödön zirci apát előterjesztette azt az indítványt, hogy a főispán érdemei jegyzőkönyvben örökítfessenek meg s hogy arcképét a megye festesse le a nagyterem szániára. Az Indítványt nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadták. Aztán Vajda zirci apát vezetése alatt küldöttség ment el a főispánért, a kit beléptekor dörgő éljenzéssel fogadtak. Már akkor a terem szorongásig megtelt. Igen sokan diszmagyarban voltak. A karzatokat előkelő hölgyközönség foglalta el. Kolosxniry József megyei főjegyző a következő nagy tetszéssel fogadott beszéddel üdvözölte a főispánt. Méltóságos gróf! Szeretett és tisztelt főispánunk ! Tiz évvel ezelőtt, midőn Méltóságodat egy ennél sokkal szerényebb székházban a vármegye közönségének nevében üdvözölni szerencsés voltam, beszédemben azt mondottam, hogy örömünk teljessé vált, midőn a király és kormány bizalma azou férfiút ruházta fel vármegyénkben a főispáni méltósággal, kit mi is főispánunkká óhajtottunk. A lefolyt tiz év eseményei igazolták, hogy Méltóságodba helyezett reményeinkben nem csalódtunk ; — ennek legfényesebb bizonyítéka az, hogy .Méltóságod ma is teljes mértékben bírja apostoli királyunk és a kormány bizalmát s bizonyítéka a tegnapi fényes fogadtatás s a mai jubileumi-ülésre egybe sereglett fényes társaság. Méltóságos főispán ur! Méltóságod föispánságának tartama alatt, nagy és fontos országos és megyei kérdések foglalkoztatták az elméket és habár egyes kérdések vitatásánál a szenvedélyek hullámai magasra csapkodtak is, Méltóságod tapintata és bölcs mérséklete mindenkor megtalálta a helyes utat arra, hogy a vita heve a terem falain kivül ne áradjon, a társadalom, a magánélet békéjét ne érintse. Azért jöttünk össze ma, hogy lerójuk Méltóságod föispánságának tizedik évfordulóján saeretetuuk és tiszteletünk adóját Méltóságodnak vármegyénk érdekében kifejtett tevékenységeért s kérjük Méltóságodat, fogadja ennek emlékéül és látható jeléül azon már meghozott határozatunkat, hogy Méltóságod érdemeit jegyzökönyvünkbe Lgtatjuk, arcképét pedig tanáoskosó termünk réséére el késsittet j ük s engedje meg, hogy kérjük, miképp ne felejtse el soha, hogy a történelem tsámos példája bisonyítja, miképp n legnagyobb nemietek is. ha nagyjai elhagyják, szétforgácsolódnak, mint vezéréi vesztett bads.reg, — míg a kis nemzetek is az arra hivatottak vezérlete alatt magasra emelkednek. Az éljenzés csillapulta után ssót emelt Esterházy főispán, a ki a következő, gyakori lelkes éljenzéstol megszakított beszédet mondotta : Tekintetes törvényhatósági közgyűlés! Mélyen tisztelt uraim ! Egész életemre, sőt családomra nésve is örökre emlékezetes lesz a mai nap m. t. uraim. Mert alig lehet a közélet igénytelen polgárára megtisztelőid) valami, mintha egy vármegye, s pedig éppen szép hazánk oly történetdus előkelő megyéje, mini Veszprém vármegye, törvényben gyökerezett jogával elve, ,-sak a végett tart és rendel el közgyűlést, hogy azon fiiispánjának tízéves jubileumát megünnepelje. Ha van valami, a mi e kitüntetést még fényesebbé és előttem becsesebbé teszi, ez az. hogy Veszprém vármegye e közgyűlésére megyei el foglalt ságtlk dacára a szomszéd vármegyék is képviseltették magukat. Hálás köszönetem első szava mélyen tisztelt vendégeinké, a kiknek midőn szivei megjelenésükért köszönetet mondok, kérem őket, adnák át derék vármegyéiknek, szép Dunántúlunk oly előkelő önkormányzati testületeinek, kiküldőiknek hódolatteljes üdvözletemet. Ds hadd fejezzem ki hálás köszönetemet az én saját vármegyémnek is, a mely érdemem felett kittintetett tiz évvel ezelőtt és érdemem felett kitüntet most, tiz év után. Es ha c tiz ővr<- most visszapillantok, nagyon lói tudtam, és ezzel tisztában voll a kormány és e vármegye, hogv Esterházy Móricban, mint főispánban, nem bürokratát fog találni, a. ki irodai órák megtartásában leli főtevékenységét, de találni lóg olyant, a ki megtartja azt. a mit székfoglaló besződében tiz évvel ezelőtt igéit. Akkor azt mondottam, hogy működésemben csak egy parancs lesz előttem, hazám törvényei szerint, megyém ste> ttituinai szerint, kormányozni e váriue gyét : tisztelni és mások által is tisztelétben tartatni hazám alkotmányai és annak minden közszahudsági intézményeit. Az a vad nem •'•rbetett és nem is érhet, hogy egy percre is kerékkötője lettem vobm az önkormányzat működésének, hogy egy percre is megbésütója lettem volna S teremben a szólásszabadságnak, hogy egy pillanatig is elfogult lettem volna bármelyik vallás, vagy bármelyik társadalmi osztály igaz érdekeivel sZelllbell. Hellt érhet rt vád, hogy a politikában is valaha visszaéltem volna a főispáni hatalommal és meggyőződésemet bárkire is reá erőszakolni igyekeztem volna.